Rész

 1    2|           Isten áldjon, Sárikám lelkem - szólt a hadfi gyöngéden -,
 2    2|      hozzá.~ ~- Bizony, Sárikám lelkem, tíz nap óta nem volt rajtam
 3    2| odábbmennek.~ ~- Hát a Lajos? A lelkem Lajosom! Hol ontották ki
 4    4|    padlásablakra, mit elértve a lelkem, ezentúl aztán csak úgy
 5    4|       folyt a dáridó.~ ~Esztike lelkem ott sürgött-forgott a vendégek
 6    4|  sarkantyúmat összeütve, mire a lelkem úgy megdöbbent, s úgy fülön
 7    4|  szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét.~ ~*~ ~Debora asszony
 8    7|            Irtóztatókat szokott lelkem álmodni. Kétségbeejtő, gyötrő
 9    7|        mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik bele, mint a
10    7|    eszméi bántanak.~ ~Tán érezi lelkem közeledtét e szomorú angyalnak.~ ~
11    9|      megszűntem látni, hallani, lelkem és testem két különvált
12    9| ismerjük.~ ~- És vérem, szívem, lelkem élt. Láttam, eszméltem és
13   10|       szigetben. Az én borongós lelkem gondolatja lesz a sötétség,