Rész

 1    4|             jött vissza.~ ~Minden szem reá nézett.~ ~Piros lett a lányka,
 2    8|            európai holdfény világít le reá, míg az esthajnalcsillag
 3    8|              minő élet, minő halál vár reá a sötétzöld mangava-erdőkön
 4    8|               leányt, midőn az éjjel a reá váró csónakhoz sietne, elfogta,
 5    9| engedelmeskedett; amint a hívott lélek reá szállt s eltölté ereit nem-emberi
 6    9|         Mindnyájan megdöbbenve néztünk reá.~ ~- Az ördögbe, ne tréfáljatok,
 7    9|                megszabadítá.~ ~- Átkom reá! Bírtam volna csak magammal,
 8   10|            helyett egy prémes bőr vala reá övezve, melyet olyformán
 9   11|            kiugrik a bozótból, hajítsd reá. Akár találod, akár nem,
10   11|              az első kopját te hajítád reá, s a dicsvágy bátorrá fog
11   11|        összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire az rendbeszedé magát,
12   12|            nekem, azt, és esküdjél meg reá, hogy férjemet, Ibrahimot