Rész

 1    7|             Körülem sűrűn összenőtt fák, - oldalt meredek sziklafal,
 2    7|       könnyebbült lélekkel láttam a fák tetején ragyogni az alkonyati
 3    7|         szebb fiai a természetnek a fák, ezek a délceg óriások,
 4    8|          fényében árnyékot vetnek a fák. Megáldva az istenkéz minden
 5    8|            rengeteg annál sűrűbb, a fák annál magasabbak, s mindennemű
 6    8|     legmagasabb partjaira, letarolt fák között szétzúzott madarak
 7    9|   üldöztetnek, félig befűrészelik a fák derekait, ahol az út végtelen
 8    9| felvettetése csak színpadi tréfa. A fák irtózatos roppanással hullottak
 9   11|        mirtusz, favastagságra nőve; fák, miken virág és ért gyümölcs
10   11|        nőttek ki az összesűrűsödött fák, a veszett alak ki sem kerülve
11   11|             rögtönzött sátoraikba s fák galyaira feszített függőágyaikba
12   11|         hármas fokozatban, virágok, fák és tavak, mikben hattyúk