Rész

  1    1|        maguknak oláh neveket adni.~ ~Ez időben tehát legkegyetlenebb
  2    1|           vezet jóra.~ ~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb világnézlet,
  3    1|         kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
  4    1|             én az a rózsa lenni!" De ez már mégsem csillag!~ ~A
  5    1|         Áronra nézve csak tréfa volt ez a mulatság, de József egészen
  6    1|            Midőn felolvasta Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében
  7    1|          felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan könnyű, mert
  8    1|            ha volt amitől rettegett, ez azon egy dolog lehete, hogy
  9    1|       labancok ellen vezessék.~ ~No, ez szép kívánság volt nagytiszteletű
 10    1|          mert meg volt neki felelve. Ez még dühösebbé tevé.~ ~-
 11    1|            küszöbéről, és soha annak ez életben tagja többé nem
 12    1|    faraktárba szépen. Gondolák, hogy ez is jó fegyver, ha jó ember
 13    1|              kézzel ütni a tulkot.~ ~Ez érdemes férfiak elé járula
 14    1|  Trajtzigfritzig Bórembukkra nézett, ez viszont őreá; egyikök sem
 15    1|            Trajtzigfritzig.~ ~De már ez mégiscsak több volt, mint
 16    1|              agya Trajtzigfritzignek ez ütésre, csak úgy bámult
 17    2|             asszonyomnak is tetszett ez az egyezség. Egymásnak teremtette
 18    2|             azokról hogy maradt ránk ez a szép világ? abban hányféle
 19    2|     tekintetes úr volt már a neve.~ ~Ez történt 48 közepe táján.~ ~
 20    2|          Daczosné asszonyom.~ ~- No, ez csak olyan katonaszó; mikor
 21    2|            Ehelyett pedig körülbelül ez állt valóságban a levélben:~ ~"
 22    2|              trombitával.~ ~Merthogy ez ideig még nem tudta meg
 23    2|          egész nap Sárikával együtt; ez volt akkor a legáltalánosabb
 24    2|             keblére, s ott ragyogott ez arcon a büszke öntudat és
 25    2|         Isten áldjon meg benneteket. Ez lövés volt; nekem már ott
 26    2|             hozzuk az ellenséget. Ha ez az ágyúlövés nem csal, azt
 27    2|              az ellenség szeme elől. Ez ütegnek feladata volt rejtekben
 28    2|            örökkévalóságnak tetszett ez az idő. Tüzérnek lenni,
 29    2|         akkor egymásba kavarodott.~ ~Ez nem tartott sokáig; néhány
 30    2|             várták otthon, hanem hát ez is jó ilyenkor. A közelgő
 31    2|         vérizgató látvány több, mint ez a dübörgés! Ezernyi paripának
 32    2|      hátrafut, ha bátor, előrerohan; ez a moraj elveszi józan eszét.~ ~
 33    2|            ló, hol egy lovas.~ ~- Mi ez az idvességre? - dörmögé
 34    2|       valóban vitézi próbatétel volt ez a magyar tüzérségnek, s
 35    2|               megtöltötte golyóra.~ ~Ez a golyó az ellenséges gránátvetőnek
 36    2|              volna minden üldözőnek. Ez a másik csak egy közönséges
 37    2|              hazatért fiút. Csakhogy ez megvan! A többi veszteség
 38    2|       konyhában mutogatni be előtte: ez a leányom, ez az asszonyom.~ ~
 39    2|             be előtte: ez a leányom, ez az asszonyom.~ ~Németül
 40    2|        házhoz. Ezelőtt másfél órával ez alól lőttem ki a lovat húsz
 41    2|               azt rögtön agyonlövöm! Ez az utolsó szavam.~ ~Erre
 42    2|           vagyunk a hínárban nyakig. Ez a vadmacska odabenn attól
 43    2|       Lajosnak a lábát - megfelel ám ez a leány magáért, nem kell
 44    2|     kicsalogatni.~ ~A muszka tisztet ez még nagyobb dühöngésbe hozta.
 45    2|             ember sajnál rájok lőni. Ez meg a zsebbe dugja a két
 46    2|             az arcán.~ ~- Nem tud ám ez a legény egy kukkot sem
 47    2|           lábai alól szedtem fel, és ez a magyar érdemszalag. Én
 48    3|            jő fel a nap. Szibériában ez a divat.~ ~A hó fehérlik,
 49    3|     medvebőrt kell adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~ ~-
 50    3|            isten!~ ~- De bizony csak ez a tizenkét kutya hozott,
 51    3|             Belgrád vármegyéből, hol ez ideig fogva voltam.~ ~-
 52    3|              úgy is nagy füst van.~ ~Ez a ház fenyőfa-tuskókból
 53    3|              volt fagyva az orra, de ez nem gátlá őket abban, hogy
 54    3|             mert odahaza Pétervárott ez a nemzeti viselet. Minden
 55    3|              híréből ismeri a világ. Ez a helyökbe költözött muszkaivadék
 56    3|             határába jutottak. Pedig ez volt a Sahara. Itt azután
 57    3|             fiának: látod, kis fiam, ez volt az az ember, a ki királyokhoz
 58    3|              a státusadósságok közé. Ez fogja megbuktatni Oroszországot.
 59    3|             nem akar, kancsukát kap. Ez egy oly saját universalremedium
 60    3|    intelligencia meg volt hasonolva, ez ellen küzdeni sem kellett,
 61    3|           kellett terjeszteni közte: ez az ellenség nem bántja a
 62    3|             bántja a szegény embert, ez csak arra tör, a ki ellentáll
 63    3|          felszánthatjuk. A gyáváknak ez volt az argumentuma, akik
 64    3|          tűzött ki. A jogtani kérdés ez: "van-e hajadoni joga annak,
 65    3|              nincsen?" A nyelvészeti ez: "micsoda nyelvtani hasonlatosság
 66    3|    felkiáltás: biafor!" Az orvostani ez: "miért van az embernek
 67    3|              volna.) A természettani ez: "fejtessék meg, hogy a
 68    3|        eczetes salátát?" A históriai ez: "vajjon Tamerlan piszkálta-e
 69    3|               A philosophiai elvégre ez: "mutattassék be okszerű
 70    3|       valóságul ijesztő álmaimból, s ez a sajtótörvény. Valahányszor
 71    3|           sajtótörvény. Valahányszor ez ötlik eszembe, mindég magam
 72    3|             sem állt érte bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan
 73    4|           ellen anyámasszony!~ ~Most ez az ember földesúr.~ ~Én
 74    4|             széttekinteni a faluban. Ez nem volt nagy mesterség,
 75    4|             fekete bőrpamlag; - hej, ez a fekete bőrpamlag volt
 76    4|             tudott volna megsegíteni ez egyszer; azonban az okos
 77    4|      vetették.~ ~Kellett volna pedig ez egyszer a jó tanács, mert
 78    4|           sem volt a világon, amikor ez született - uram bocsá',
 79    4|              élet?~ ~- Bizony kimúlt ez ab intestato, - szólt atyám,
 80    4|            csupa mulatság volt.~ ~És ez volt szerencsém, különben
 81    4|               ilyen meg amolyan, aki ez ártatlan állatot meggyilkoltad, -
 82    4|         unokáin is.~ ~(Boldog Isten! Ez még három nemzedéket túl
 83    4|         legjobban rajta leszek, hogy ez iszonyú tett szerzője kitudódjék,
 84    4|        embernek szíve nem `volna`!~ ~Ez idő óta nem féltem a szomszéd
 85    4|            macskagyilkosnak, - látta ez is, meg amaz is, s akkor
 86    4|            majd eldűlt bele.~ ~Hanem ez sikeres volt; - addig egy
 87    4|            az ő könyveit?~ ~Így ment ez, míg meg nem állt; megállt
 88    4|       rézcsákányostul. Merre fussak? Ez jutott legelőször is eszembe,
 89    4|             a kutyákon lesz a sor.~ ~Ez napságtól fogva csak igen
 90    4|          hogy a honn maradt agarakat ez idő óta szüntelen ütötték-verték,
 91    4|              choroidaeán?~ ~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidaea!
 92    4|         bizony minden éjjel.~ ~- Üm, ez rossz jel - mutassa a nyelvét...~ ~
 93    4|             nyelvet, csak ekkor.~ ~- Ez világosan mutatja a szemek
 94    4|             az a marmaurosis?...~ ~- Ez azon eset, mikor a retina
 95    4|             hályogot is kap.~ ~Hanem ez így mégsem jól lesz - gondolám -
 96    4|          segíts! - mondám magamban - ez megesz. "Ki vagy ember?" -
 97    4|     veszedelem boronálta!~ ~- Ujujú! ez az én tekintetes urambátyám! -
 98    4|             s én leestem a földre.~ ~Ez éppen azon percben történt,
 99    4|              s készült kiütni. - Hát ez micsoda itt? - kérdezé,
100    4|           húzva ki lábai alól.~ ~Hát ez éppen azon holt lúd volt,
101    4|            az ablakon dobták ki; már ez rendes accidentia volt.~ ~
102    4|              volt lengyellével, hogy ez maig is nagyot hall arra
103    4|                Bizony csak növekedik ez a fiatalság, - szóla közbe
104    4|        boldog Isten bírja!~ ~Mielőtt ez megtörténhetett volna, urambátyámnak
105    4|            tegnap halt volna meg.~ ~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak
106    5|            fullajtárra köszönté.~ ~- Ez meg az én uramért, Apafi
107    6|            maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja,... ez volt
108    6|               ez a mieink ágyúja,... ez volt mostan Gábor Áron,...
109    6|              volt az ellenségé,... s ez rá az ég mennydörgése...~ ~
110    6|        mintha kőből volna faragva.~ ~Ez Judit, a székely asszonyok
111    6|            haragos lángvörösség.~ ~- Ez ő, kedvesem - rebegi Aranka,
112    6|             anya és fiú között volt. Ez nem bírt rajta átmenni.
113    6|             csatamezőn. Eredj innen! Ez a temető neked helyet nem
114    6|            föld alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak,
115    6|               Egyetlen harangja volt ez Sepsiszentgyörgynek, a többit
116    6|             a városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~ ~-
117    6|          akinek szavai oly hasonlóak ez asszonyéhoz és szép húgai
118    6|            kik szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt,
119    7|        melynek neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás,
120    7|              érdekessé lenni vágyás, ez természetes túlömlése minden
121    7|      konyhanövényt.~ ~Hála Istennek, ez eszmék nem bántanak többé,
122    7|          eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez híven csatolva
123    7|           átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék lefelé
124    7|         tökéletesen útjába álltam, s ez rosszul biztatott.~ ~Szerettem
125    7|                Évtizedek óta kellett ez ismeretlen rejtektanyán
126    7|            Ijedten rohantam el onnét ez eset után, s midőn lélekvesztve
127    7|          jöttem ismét eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik
128    7|       felszedtem, s mohón elolvasék. Ez iratok minden szavát szívembe
129    7|         esett keserv-éhes lelkemnek. Ez lett embergyűlöletem katekizmusa.
130    7|             fejét a halál előtt...~ ~Ez a beteg, halvány fényű égitest,
131    7|          forog körüle, és tűri, hogy ez idomtalan tömeg el-elfogja
132    7|          napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ
133    7|           mert vissza nem jönnek sem ez életben, sem a másvilágon.
134    7|                  Van, van még egy.~ ~Ez egy utolsó kéj, ez utolsó
135    7|            egy.~ ~Ez egy utolsó kéj, ez utolsó édesség - a halál
136    7|             mindenség, hallhatta jól ez esküt.~ ~- Ha lesz egy másvilág,
137    7|          láttam azt.~ ~Mint elsápadt ez arc, mint elveszté pírját,
138    7|              örömeinek örül.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~Egy neve van
139    7|       nyugodjál meg szenvedéseidben; ez becsületedre válik. Minden
140    7|         viharok ellen, míg az ember, ez a világ mészárosa, ez a
141    7|         ember, ez a világ mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak
142    7|       kacérkodik. - Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből,
143    7|            mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden
144    7|        népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja...~ ~
145    7|     Századokig, ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek,
146    7|          lelkében Isten neve lakott, ez egy emberért élt még a világ,
147    7|            emberért élt még a világ, ez egyért kímélte meg a földet
148    7|             Óh, hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma száj,
149    7|       léleklátóé. Naponkint elmegyek ez arcot megnézni, s mikor
150    7|             Rövid fájdalom előz meg, ez a fájdalom is az életé.
151    8|            harmadik a Nepean-sziget. Ez utóbbit sűrű korallzátonyok
152    8|           vissza nem lép? Kik laknak ez átkos hírű helyen? Oszt-e
153    8|          szelekre, majd az evezőkre; ez a kormányos.~ ~Közepett
154    8|            Evezőre gyorsan! - kiálta ez, szörnyen megrettenve -
155    8|        Veszedelem-áldottát! - ordítá ez - fogd az evezőt s hagyd
156    8|             hosszú zöld szárral.~ ~- Ez az upasfa gyümölcse! - így
157    8|             élet. - De mégis, nem! - ez igen erős kín, noha rövid -
158    8|           másvilágon fog felébredni, ez legkönnyebb neme a halálnak.~ ~
159    8|            te iszonyú helyre jöttél; ez helye mindazon gonosztevőknek,
160    8|         szorgosan rejtve háta mögé - ez a szívevő! ennek világítanak
161    8|                  Siessünk - mondá -, ez sem barátunk; vak szerencse,
162    8|        barátunk; vak szerencse, hogy ez eszelős helyett minket nem
163    8|          helyett minket nem lőtt le. Ez Grundler, a nepeani hóhér.~ ~
164    8|          természet, valami szokatlan ez a fényes nappali csönd.~ ~-
165    8|              mint Apolló.~ ~- Álom-e ez? - kiáltának mindketten,
166    8|        legbiztosabban gondoskodni.~ ~Ez a hölgy volt Fájvirág, igaz
167    8|          haldokló sóhajtana fel.~ ~- Ez bizonyosan a vakondok -
168    8|          hogy nem látott napvilágot. Ez a vakondok nyolc év előtt
169    8|         legénynek, hogy lőjön rájok; ez fölemelte kanócát.~ ~- Az
170    8|        dühösen a legénynek ugrott.~ ~Ez pedig, mintha kígyó csípte
171    8|          ördöggel laktak egy tanyán; ez utóbbi ezelőtt félévvel
172    8|          alkudók fejére.~ ~- Mi volt ez? - kiáltának kirohanva.~ ~
173    9|        század utász volt mellékelve. Ez utászszázadnál voltam én
174    9|        legmagasabb részét képezik.~ ~Ez már az afgánok tartománya.
175    9|           meg.~ ~Nem első csata volt ez, melyben résztvevék, de
176    9|               összevissza düledezve. Ez épen, egészen állt, mintha
177    9|              ellenséget kergeté mind ez ideig.~ ~Társaink egyike
178    9|        fölötte korlátlan uralkodása. Ez kényszeríté őt, hogy Dávidot
179    9|             Az ördög tudta jól, hogy ez ember lesz egykor az Isten
180    9|          ellenségeit, egész hatalmát ez egyetlen ember ellen fordítani,
181    9|          hogy "meteor".~ ~Izbózethet ez eset után saját szolgái
182    9|             sorsa jobbra, balra.~ ~- Ez a hindu nekem nagyon tudálékosnak
183    9|       homályos csillagot láttam.~ ~- Ez összebeszélés! - mondának
184    9|           észrevételt hallám itt-ott ez eset után tétetni. A colonel
185    9|           egy halott sem maradt ott; ez a faj még holtan sem esik
186    9|          valaki azt mondá fölöttem: "Ez is látta tegnap a csillagot".~ ~
187    9|               aki közelebb állt.~ ~- Ez is látta a csillagot, -
188    9|                 De nem azért, mintha ez akkor eszembe jutott volna,
189    9|           nem eszmélék magamról.~ ~- Ez mind a méreg hatása volt.~ ~-
190    9|            orvos triumfáló hangon. - Ez éghajlat csodás növényei
191    9|           gondolattól elaludtam.~ ~- Ez volt a másik méreg mithridatja -
192    9|               Semmi paróka, barátom. Ez tulajdon hajam.~ ~- Lehetetlen!
193    9|              indulatokat nem tartok. Ez a fehér haj engem igen érdekessé
194    9|         kértük, hogy ismertessen meg ez eseményekkel.~ ~- Elébb
195    9|              akiket soha nem láttam. Ez nemcsak költői szabadalom,
196   10|           kis Hübnere. Akkor íródott ez, amikor még a szépirodalmi
197   10|        cenzúra.~ ~Ennek a bohóságnak ez volt a címe: »A görög és
198   10|           kutyánkat tegyük bolonddá! Ez a komikus alak nem maradhat
199   10|             a görögöt örménynek. Biz ez júdási cselekedet volt.
200   10|            Kalmár és családjá«-ra.~ ~Ez megnyugtatólag hatott, meg
201   10|     következnék, hogy visszaállítsam ez összes kiadásnál a legelső »
202   10|               futott, aki futhatott, ez a szegény kalmár egy csibukkal
203   10|         máslásbul, esszenciásbul. Ne ez a poflé előre, hogy ne igyál
204   10|           pedig: te arányus leányum! Ez volt a család kedvence.~ ~
205   10|            jutott a »Birbuc« névhez. Ez volt a család bűnbakja.~ ~
206   10|           hozzá beszélnek, még mikor ez a beszéd abból állott is,
207   10|            Ne te Birbuc, honnan való ez a pámuk?~ ~Akármit mondott
208   10|           elsülyedt, aki hozta, csak ez maradt meg.~ ~Asztalnál
209   10|              leányum« körmei közé.~ ~Ez a kis tizenkét éves angyal
210   10|           ejté. Ha tudta volna, hogy ez milyen széppé teszi. Úgy
211   10| kisasszonyával nagy lárma közt (mert ez a faj lassan beszélni nem
212   10|           kereskedőtől.~ ~- De minek ez a rettenetes cifraság? -
213   10|   feleségének fordulva; - kinek valu ez? grufninak, hercegninak,
214   10|             az úrfi látogatása, s ha ez olyankor talált érkezni,
215   10|       mondott egyebet, mint:~ ~- Biz ez jul van.~ ~Azzal ment a
216   10|   ostornyélnek való volt.~ ~Utoljára ez is megúnta a sok ácsorgást
217   10|             a dolgot.~ ~- Na bizuny. Ez a sorsnak az ü rendeltetise.
218   10|             a láda mellé guggolva. - Ez a mienk lesz atyus, ugyebár?~ ~-
219   10|              választod a koldust? Na ez szip van.~ ~- Én jó szívéért
220   10|              kell pinz, neked hágyum ez a fél milliót. Az ászunyt
221   10|              is tett annyi áldozatot ez ünnepély tiszteletére, hogy
222   10|          ünnepély tiszteletére, hogy ez alkalommal pirosra nem festette
223   10|       kíméltek semmi áldozatot, mely ez ünnepély pompájához megkívántatott.
224   10|             neki egy gyertyát.~ ~Már ez olyan szó volt, melynek
225   10|             szomszédasszonynak, hogy ez a gazember, akiért most
226   10|             ő gomblyukában díszlett. Ez köszönt neki, amaz nem fogadta
227   10|             hitesse el magával, hogy ez valami szerencse volna én
228   10|               Óh hagyja el.~ ~- Hah! Ez már több mint sok. Vajon
229   10|           mint sok. Vajon nem álom-e ez? kísértetnyomásos álom?
230   10|              világ előtt.~ ~- Világ! Ez a kis város, melyet holnap
231   10|            mennyi fa kell arra, hogy ez befűljön! Minek neked ez
232   10|             ez befűljön! Minek neked ez a sok cifra cseléd, én mindeniket
233   10|                   Hagyja el jó mama, ez mind így divat. Igyék ebből
234   10|            szoktam én inni vitriolt. Ez is divat? Hát grófod mit
235   10|              persze te fizetted?~ ~- Ez így divat mama.~ ~- De ha
236   10|                Dehogy ugrottam, hisz ez is divat.~ ~- Hát mit fogsz
237   10|                  Azt biz én, hogy ha ez a gróf elszökött az én pénzemmel,
238   10|              majd én szököm meg.~ ~- Ez is divat?~ ~- Ez is.~ ~-
239   10|            meg.~ ~- Ez is divat?~ ~- Ez is.~ ~- No már olyan messze
240   10|          hogy menjenek be a szobába. Ez Borbála asszony, persze,
241   10|       főkötőben hullámos hajfürtein, ez Olivia. A gyermekek örömrepesve
242   11|              fejedelemnek.~ ~Kicsoda ez az Odenath? - kiálta föl
243   11|             puszta homokon kívül, de ez is elég volt annak.~ ~A
244   11|          szemeik ismerték az utat?~ ~Ez így tartott szürkületig;
245   11|       begyébe minden szavamat, s még ez órában el fog atyjának mindent
246   11|         arcát palástjába.~ ~- Anyám, ez a Maeon ugye nem jól beszél?~ ~-
247   11|           bükkerdők egyhangú sötétje ez, a természet remekelni jött
248   11|            az ifjú természet országa ez, ki még nem tanult jó gazda
249   11|             ahol éppen legsérthetőbb ez állat.~ ~A roham sulyától
250   11|       mostoha gyermekét halmozza el, ez erőtlen, hervatag ifjút,
251   11|            ott szeretnék lenni, ahol ez a lárma van, akkor nem félnék
252   11|      maradnék el oldala mellől soha. Ez mind megeshetik rajta. Jerünk
253   11|    szörnyeteggeli küzdés zaja-e?~ ~- Ez csak hajtás, - viszonzá
254   11|              háta mögé került, s míg ez makacson fekve maradt a
255   11|            fektéből meg sem mozdult, ez egyszerre alig néhány lépésnyi
256   11|   Szállítsátok le lováról tüstént.~ ~Ez a legnagyobb büntetés volt,
257   11|         villogott, s felordítva: »és ez a kard a bosszuállásnak«,
258   11|          párthívei, elállva útját. - Ez harc, nem choraea!~ ~- Én
259   11|                   Maeon, védd magad! Ez asszony az égből esett ide,
260   11|             s fölvirult az ország.~ ~Ez volt Zenóbia, Palmíra királynője,
261   11|              Palmírában lakott, s ha ez nem volt elég, fegyvert
262   11|         kívül ragyogó, belül éles.~ ~Ez óriási templomok, roppant
263   11|             amaz a tiszta erényű nő, ez a hatalmas királyné jelmeze.~ ~
264   11|    rendületlen hangon szónokolt:~ ~- Ez ország Róma tartománya s
265   11|        ismerünk. A tanács határozata ez. Szíria trónja Odenath halálával
266   11|             istenei templomában - és ez ellenségen én álltam bosszút,
267   11|              nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? Róma patríciusai
268   11|            Caracella, Heliogabalus - ez őrült szörnyetegei a világnak -
269   11|           karddal. Nem első ellenség ez, aki ellenünk jő, rohanjunk
270   11|            gyalogságra veté magát.~ ~Ez az első nyíllövés után a
271   11|              tekinte, meglátta, hogy ez Aurelián.~ ~Egyszerre meglassítá
272   11|        helyett egy szikrázó csóva.~ ~Ez Vaballath.~ ~- Félre előlem
273   11|          csapatokkal. Amaz Aurelián, ez Zenóbia.~ ~A palmíraiak
274   11|         gyűlöletet. Nem utolsó napja ez még a világnak. Bocsássátok
275   11|              lassankint eltemesse.~ ~Ez Palmíra.~ ~1852~ ~
276   12|          szépséget takart föl akkor! Ez arc az ezeregyéjszakai tündérek
277   12|            fogod.~ ~- Mi jut eszedbe ez órában, leány?! - kiálta
278   13|          bástyát.~ ~Alig volt készen ez óriási mű, a világnak e
279   13|          megadta magát elleneinek.~ ~Ez idő óta adót fizetett a
280   13|              a legszebb hölgyeket.~ ~Ez így tartott éveken át. A
281   13|             oly jól, mint ő nekik.~ ~Ez a nép szegült Tsong-Nu parancsai
282   13|            ítélete végrehajtására.~ ~Ez nála szokás volt. A fegyelem
283   13|            legiszonyúbb próbája volt ez, s még nem akadt rá eset,
284   13|               melynek szögletköveire ez volt írva:~ ~"Itt van azon
285   13|         egyedül győzhetetlen úr: - s ez emléket hagyá itt Schythia