Rész

 1    2|           széles ember, időjártával vastag ember; de minek legyen ő
 2    7|          arany és drágakő, arcaikon vastag volt a kevélység. A koldus
 3    7|          hegytetőre zsarnok várurak vastag sziklavárat, nagy, nehéz
 4    8|             gyilkoló bámulva nyújtá vastag feltört kezét a hölgynek,
 5    8| előregörbült nyakkal, sörtehajjal s vastag tompa orral, hasonlított
 6   10|       fordult neki az ajtóból, nagy vastag szemöldökeit, miket más
 7   10|        városban.~ ~E gondolat terhe vastag melankóliát hozott kedélyére.
 8   11|          derék vastagságával, három vastag körmön végződve, mintha
 9   11|          egyszerre mindenik lábára. Vastag, páncélkemény bőre, mintha
10   11|             oldalába furódva, annak vastag bőrében függve maradt, alig
11   11|         ütve, s botokkal kongatva a vastag bambuszbokrokat.~ ~Odenath