Rész

 1    4|    volt szerencsém, különben tőlem kértek volna passzust, s
 2    4|    egy kis kérdés is volt az tőlem, megvallom, de az embernek
 3    4|  felfogadtam, hogy amennyire tőlem kitelik, utána leszek a
 4    9|   észvesztő alakja alig volt tőlem egy lépésnyire; közelebb
 5    9|   ijedten tántorodtak vissza tőlem, s arccal a földre borultak
 6   10| textusból.~ ~- Három lépésre tőlem! - viszonzá Minerva büszkén. -
 7   11|     mondál?~ ~- Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve,
 8   11|    Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve, velem egy gondolattól
 9   11|   maradsz, ugye, nem távozol tőlem? Mitől félhetnék, ha te
10   11|     jőjjön érte, és vegye el tőlem...~ ~Ezzel ismét felült
11   12|     hangon monda neki: "kérj tőlem, amit tudsz, e percben,