Rész

  1    1|                fél katonái pusztították el.~ ~Ezek azután falkánkint
  2    1|          fóliánsai közé, azokba annyira el tudott veszni, hogy gyakorta
  3    1|               csak késő estve választja el őket onnan. Dicséretes,
  4    1|                 klasszist.~ ~Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi lelhette
  5    1|          egyedül ő lelje meg és olvassa el.~ ~- Hát hiszen az könnyű -
  6    1|               Mit gondolsz? - szörnyedt el József, - én bocsátkozzam
  7    1|              két ifjú csak akkor bámult el egymáson, hogy milyen bolondot
  8    1|                 gyilkos dolgot követett el, még a bűnös helyet is félve
  9    1|   enni-innivalót, menjen utána és vegye el tőle, a labancvezér haragra
 10    1|                 volt azonban, ha vajjon el lehet-e ezen ágyúkat sütni
 11    1|                 és ő minden lehetségest el fog követni; kérünk azonban
 12    1|         kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem
 13    1|               mint amennyit diákszívvel el lehet viselni.~ ~- Megölöm
 14    1|              vagy kezed-lábad vagdaljam el?~ ~Zetelaky nem felelt,
 15    1|                elé.~ ~- Ejnye! nem mégy el innen? - ordítá az magánkívül,
 16    2|                a tanácsban nem adhatják el diákul; sőt ha egy kis logikára
 17    2|                egész bombázást követtek el ellene hógolyóbisokkal.
 18    2|              egzamenkor én búcsúztattam el a classist a konrektortól;
 19    2|               régit vesz elő, én alszom el rajta édesdeden, s neki
 20    2|               aki két keze munkája után el nem tud élni.~ ~- No - vagy
 21    2|              valami nagy dologra szánta el magát: felöltötte duzmadt
 22    2|               bizony Lajoskát nem fogom el az iskolától a vágótőke
 23    2|                  hogy inkább süllyedjen el mind a két ház, ahogy van,
 24    2|                nótára aztán egész napon el tudott keseregni Daczosné
 25    2|          megyünk innen? Inkább vesszünk el valamennyien, ifjak, vének,
 26    2|            fiatal nép! mind most szakad el az anyjától. De 'iszen beszélhet
 27    2|            vetett ágyban hálok, s addig el sem alszom, míg egyet nem
 28    2|            szolgálok, három ember esett el; én helytálltam emberül.~ ~
 29    2|                 amit mind rálövöldöztek el, s eltemette két keresztkomáját,
 30    2|      keresztkomáját, kik mellette estek el a csatán.~ ~És ezeket a
 31    2|           odavetődött, az nem kerülheté el Kondor uram figyelmét, ki
 32    2|                 nyert és vesztett volna el egy év alatt, mint amennyi
 33    2|            volna mindnyájunknak egészen el is aludni.~ ~Mire Sárika
 34    2|                uram. - Mert ne felejtse el, hogy Lajos az én fiam.~ ~-
 35    2|                visszatér, csak készítse el a reggelit; hanem Kondor
 36    2|                 is, Sárika is! Vesszünk el együtt!~ ~Lajos most katonás
 37    2|             irigyen nézve, hogy kergeti el a másik üteg keze ügyéből
 38    2|             ágyútelepek bátran fogadták el a kínált vitézi próbatételt.~ ~
 39    2|               fejeik fölött süvöltöztek el, vagy messze előttük csaptak
 40    2|             minden siker nélkül kezdett el játszani a magyar üteg ellen.~ ~
 41    2|            nevetve nézték, hogy pattant el minden gránátja a levegőben,
 42    2|                  Azt hivé, az ellenágyú el van hallgattatva.~ ~Amint
 43    2|                  hogy a harci riadalban el ne szaladjon, elkezdé letépett
 44    2|                 lovat, majd én fognálak el!"~ ~Az orosz még közelebb
 45    2|               Lázárt, ki tréfásan mondá el, hogy a fényszarui ütközetből
 46    2|                már látta, hogy ágyúitól el volt vágva, bár nem értette,
 47    2|                anyja házánál majd addig el fog rejtőzni, amíg az orosz
 48    2|               lenni. Már most csakugyan el kell őket fogadni; eléjök
 49    2|               valami veszedelem? Várjuk el csendesen azt a veszedelmet,
 50    2|                nézve mindegy lehet, aki el van rá szánva; két-három
 51    2|                 egy vonás nem változott el az arcán.~ ~- Nem tud ám
 52    2|              Egyszer egy gránát pattant el a feje fölött, ő lovával
 53    2|                válni.~ ~- Én mindenáron el akartam fogni ezt a tisztet
 54    2|             gyalázd, mert azt nem tűröm el! Én voltam az, magyar volt
 55    2|             vész, tudjuk, hogy nem múlt el.~ ~Lajos nem látott visszatérő
 56    2|           diplomába.~ ~"Akit a két keze el bír még tartani, az nem
 57    3|             látom.~ ~- Bizony jóval, de el is fáradtam ám. Három nap
 58    3|                világból, annak a helyén el lehetsz.~ ~- Van sok iramszarvasod?~ ~-
 59    3|              menten lefeküdtek a hóba s el kezdtek hentergőzni.~ ~A
 60    3|                 kocsizsebből, ki szinte el volt nyelve egy szürke tuszli
 61    3|               édes collega uram, mondja el csak, mik történtek az elmúlt
 62    3|               kétszáz kancsukára ítélte el a kormány, a századik alatt
 63    3|                 százat a bőgőjén verték el.~ ~- De hát mint juthatott
 64    3|           magyar nemzet? Hol vesztettük el az eldöntő csatát? hol van
 65    3|                 világon, mely fél napig el tud beszélni, anélkül, hogy
 66    3|              Miklós cár csak akkor hűlt el, mikor liquidatióra került
 67    3|       gyöngélkedik, kancsukát kap, a ki el van rekedve, kancsukát kap,
 68    3|             otthagyja a földet, azt sem el nem viszi, sem meg nem eszi,
 69    4|           nagyra termett férfiú.~ ~- De el is megyek én hát kee mellől.~ ~-
 70    4|        közelíteni; így okoskodván: "aki el akarja venni, kérje meg;
 71    4|            akarja venni, kérje meg; aki el nem akarja venni, ne bolondítsa!"
 72    4|          szentem, vagy csak én hitettem el magammal, de igen lesütötte
 73    4|                gondolám, de nem mondtam el.)~ ~- Hanem bizony egynéhány
 74    4|                  öcsémuram? csak mondja el szaporán, mert látja, hogy
 75    4|                gondolám, de nem mondtam el.)~ ~- Hát gondolja, kedves
 76    4|               még álmomban sem felejtem el. Végigtapogattam magamat,
 77    4|                magamban, de nem mondtam el.)~ ~S ezennel tehát ünnepélyesen
 78    4|                ebben a pillanatban ment el.~ ~- Ejnye beh sajnálom -
 79    4|            taplót dugtak a fülébe. Vesd el magad! rohantam a kapunak,
 80    4|          gyilkolási szándékomban kapott el. Seregeknek ura, légy irgalommal
 81    4|              kigondolta is, vitte volna el a gólya az óperenciákra! ...
 82    4|             látva, hogy füttyel sem éri el az én vállamról is a nyílást.~ ~-
 83    4|         szerelem!~ ~Urambátyáimék régen el is felejtették, hogy kávét
 84    4|               Esztendő után következett el azon boldog perc, melyben
 85    5|        fullajtárja a szász fejedelemnek el lévén küldve Fejérvárra
 86    5|                Szebenbe. Nem tévesztett el egyebet, csak azt, hogy
 87    5|              mintha azok tévedtek volna el, nem ő; mire nézve jónak
 88    5|                lábait kezdené mozgatni, el nem tudja képzelni magában:
 89    6|             harmincezer férfi vesztette el életét.~ ~- Miért nem lehetek
 90    6|              jövök, a harcból szaladtam el.«~ ~»Megfutamodék az Izrael, -
 91    6|           példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak, kik
 92    6|               szerelmes hajnalpír ömlik el, az anyáén haragos lángvörösség.~ ~-
 93    6|         gyalázat napjaira. Miért jöttél el?~ ~A fiú hallgatott.~ ~-
 94    6|             elrejté Judit ruhái közt és el akarta titkolni, hogy zokog.~ ~
 95    6|                Miért nem veszhettem ott el?~ ~ Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
 96    6|        csatamezőn, s azt mondaná: »vesd el mankóidat, vedd a rombolás
 97    6|              harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi senkitől.~ ~-
 98    6|                Sepsiszentgyörgy férfiai el tudtak esni városuk védelmében,
 99    6|               ablakába, honnan messzire el lehete látni, s mikor meglátta
100    6|             helyett, akiket szerettünk, el fognak jönni azok, kik őket
101    6|           elvett, s a halált nem veheti el senki, mint az életet. Ha
102    6|           padlására, kapuit torlaszolja el szekerekkel, csak az ajtók
103    6|                 éjféli óraütés, hangzik el rajta, a zokogás kitölti
104    7|             szép, mint a szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsugár
105    7|        virágszirmait egyenkint hullatva el; - ha újra hallanám a titokszerű
106    7|                 álma, le nem írható, de el sem felejthető.~ ~De nem,
107    7|            könnyen tehettem ezt. Órákig el bírtam nézni a pókot, amint
108    7|                 boruló bórfenyők fogták el róla az eget, s a sűrűre
109    7|                jó napot, de nem fogadta el. Elmondám neki, hogy minek
110    7|                 tenni. Ijedten rohantam el onnét ez eset után, s midőn
111    7|                 megyek, ott sem hagylak el.~ ~Ezt mondtam én a lyánynak.~ ~-
112    7|                  Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~ S csókolja
113    7|               is én tevém. Magam vettem el magamtól mindent.~ ~Szívem
114    7|               igazság pallosa nem enged el, ne is engedjen el semmit.
115    7|                enged el, ne is engedjen el semmit. Az emberek ítéletét
116    7|                 nap. Még rájövünk, hogy el fogjuk ismerni, hogy minden
117    7|         alkuvásra...~ ~Két hölgy haladt el egymás mellett. Suhogott
118    7|           Éjenkint a viharok látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint
119    7|                nevében átkokat követtek el. - És elveszének mind. - -
120    7|  örökkévalóságból még egy perc sem múlt el.~ ~Kiáltani akart az Istenhez,
121    7|               napot, melyben született; el a népeket, miket egykor
122    7|                hozott... Hazáját árulta el.~ ~És az apa kirohant a
123    7|            megláttam azt, rohanva futok el onnan ismét, hogy utol ne
124    7|                szívem megáll bele, vagy el nem vonható titkos ujj mutat
125    8|              csónakban, fuldokolva: Óh, el vagyunk veszve!~ ~A fenyegető
126    8|   gonosztevőknek, kik vétkeket követtek el, miket titkolni kell az
127    8|             addig az háborítatlan költi el ezeknek utolsó falatját;
128    8|                 végrehajtá; - így estek el ítéletei következtében számra
129    8|                felett egy lövés dördült el; az óriás mindkét kezével
130    8|              elkészíteni.~ ~Így folytak el napok napok után. Fájvirág
131    8|            múlva eltűnt szemeik elől.~ ~El fog-e jutni kisded csónakával
132    8|           sydneyi öbölbe? Nem temetik-e el az úton a habok? Nem vesz-e
133    8|                úton a habok? Nem vesz-e el éhen?~ ~Vagy ha megmenekült,
134    8|                3.~ ~Hetek, havak múltak el; naponként várták az elhagyottak
135    8|                szinte fél esztendő telt el így kínos várakozásban,
136    8|                 E percben lövés durrant el, s a gunyhó teteje forgácsokban
137    8|             vizeknek rohant. - Fogjátok el őket! fogjátok el! ide Grundler,
138    8|              Fogjátok el őket! fogjátok el! ide Grundler, lődd agyon
139    9|              sebei következtében hagyta el, később úgy lett kereskedő.~ ~
140    9|       tekintélyes hadcsapat indíttatott el Calcuttából a Hindukus felé,
141    9|             több ezer lépésnyire maradt el előttünk, a keleti csillagok
142    9|                úgy látszik, hogy aligha el nem veszítém.~ ~Mindnyájan
143    9|             figyelmes lenni. Itt valaki el lehet rejtve, gondolám,
144    9|             megtudhassuk, hova rejtette el kincseit. Te talán érted
145    9|                 azok hallgatva távoztak el tőle; az Urim, Tummim, néma
146    9|                 meg álomlátásai között. El volt hagyatva az égiektől,
147    9|                  az élni fog, az menjen el a Paropamisus hegyek közé,
148    9|               ezen szavakkal: "Mindjárt el fog esni". S hevesen gombolta
149    9|                 nem hiába unszolt, hogy el ne hagyjam magamtól.~ ~-
150    9|              kivel érintkezett? Mondjon el mindent, nekem tudnom kell,
151    9|         átölelve s csókjaimmal halmozva el, ahol értem. Ő lehajolt
152    9|              mik oly borzalommal tölték el a szívet. Ezek az afgánok
153    9|                 odarohantak. Azt hivém, el vagyok veszve. Ekkor a leány
154    9|             hinnem, hogy a többiek mind el fognak veszni. Hanem ezt
155    9|                a csillagot?~ ~Így mondá el mister Drayson előttem e
156   10|           honorárium már fel volt véve, el is volt költve. Huszonöt
157   10|                gyerekkel a hátán jutott el Belgrádba.~ ~Itten - szegény -
158   10|            bankucédului. Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok, ott,
159   10|                 csodálat azonban rögtön el fog enyészni, ha őt és a
160   10|                egyszerre trióban kezdék el a szidást.~ ~- Te Birbuc
161   10|               most már taktusra kezdett el dobolni az ajtón, szájával
162   10|       háromszázért!~ ~ Ilyenformán múlt el egy pár esztendő. Libucka
163   10|               izente meg neki.~ ~Gerguc el nem tudta vélni, mit jár
164   10|           mondván:~ ~- No megállj!~ ~Az el nem tudta gondolni, hogy
165   10|           iparkodott valahova.~ ~- Fugd el! - kiálta Gerguc dühösen. -
166   10|                 keresztül, s nem viszek el belőle semmit.~ ~- Jaj de
167   10|                kesztyűit, s nem fogadta el.~ ~Minerva felsikoltva kapott
168   10|             őszinte kegyességgel fogadá el a gyászoló niobei alak kezeiből
169   10|             diákok énekeltek, az özvegy el találta beszélni titoktartás
170   10|               sír előtt háromszor ájult el a közrészvét által környezett
171   10|          hajadon. Kétszer az úrfi kapta el; akkor csakhamar felocsúdott,
172   10|          köszönt neki, amaz nem fogadta el. Egyenesen benyitott Minerva
173   10|            magára. Azután ne is hitesse el magával, hogy ez valami
174   10|            asszonyi alakban.~ ~- Hagyja el, hát mikor én magát kisegítettem
175   10|              elsikkadt pénzt? Óh hagyja el.~ ~- Hah! Ez már több mint
176   10|                  Agyő, kedves Othellom. El ne késsék ön a leckéről.~ ~
177   10|             csak az utcára néz. Egyszer el akartam küldeni vízért a
178   10|                 felkacagott:~ ~- Hagyja el jó mama, ez mind így divat.
179   10|           asszony, s fejcsóválva hagyta el leányát.~ ~A vigalom, a
180   11|                város a másik után esett el, árulás, gyáva megadás,
181   11|                  amik azokat forgatták, el kellett ismernie, hogy azon
182   11|                 napi járóföldet foglalt el a sivatagból. Estefelé elmúlt
183   11|                núbiai zenészek foglalák el görög eunuchok énekét kísérve
184   11|               rabszolgáit, mint hajtják el tevéit, mint rabolják el
185   11|                el tevéit, mint rabolják el minden kincseit s két kedvenc
186   11|                adott volna.~ ~Ő rabolta el a babért, koronákat s rózsakoszorúkat,
187   11|               Herend már csatában esett el, a harmadik, Vaballath,
188   11|                csengőket, mikkel Herode el tud játszadozni, nem is
189   11|                 kérd meg, hogy maradjon el tőlünk, én szeretem őt,
190   11|              reám. Tégy semmivé, tapodj el lábaiddal, lássam szemeidben
191   11|                 azt; tudod, mert mindig el akartál magadtól távolítni.
192   11|             bérgyilkosokat, férfi karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi
193   11|               szavamat, s még ez órában el fog atyjának mindent mondani,
194   11|                Odamegyek, de nem veszek el ottan. Elhozom neked a hiéna
195   11|          elmondhassam: ugye nem vesztem el?~ ~E szavakkal dacosan megsarkantyúzá
196   11|                   Herode borzadva rejté el arcát palástjába.~ ~- Anyám,
197   11|                  apád előtt is hallgasd el, amit hallottál. Bolond
198   11|               Néhol egyetlen fa foglalt el magának több száz lépésnyi
199   11|              állat, csak nagy néha csap el az ágak alatt egy-egy fehér
200   11|               Majd könnyű szellő lebben el a táj fölött, alig vehető
201   11|           fenyegető morgás között kezdi el szarvát köszörülni rajta,
202   11|              hogy az első találkozásnál el nem ejthetém; s ha e tiszteletlenségedért
203   11|             riadó hangjai füléig hatnak el, s leüljön egy lélekbeteg
204   11|              mostoha gyermekét halmozza el, ez erőtlen, hervatag ifjút,
205   11|              elveszhet, én nem maradnék el oldala mellől soha. Ez mind
206   11|              ismét ő volt.~ ~- Vegyétek el lovát, - kiálta haragosan
207   11|               oldalra ment, de a berket el nem hagyta.~ ~Végre nem
208   11|                  Maeon balkezével vette el a serleget, s azon pillanatban,
209   11|                akadt, s egyenkint estek el vad viadal közben, anélkül,
210   11|             született, engem férfi keze el nem ejthet.~ ~- Asszonyé
211   11|                 világítottak benne.~ ~- El innen, asszony! - kiáltának
212   11|            ellen, s erőtlenül hullottak el körüle. A véres kard le
213   11|          Odenath halála után öt év mult el már; kelet népei hozzászoktak
214   11|               és serpenyők között tölté el idejét!~ ~A római arca égett
215   11|      megfosztani, jőjjön érte, és vegye el tőlem...~ ~Ezzel ismét felült
216   11|            megtámadni. Hasztalan állták el útjaikat a hegyszorosokon,
217   11|                a kutakat, hiába égették el az élelmiszereket; a légionárius,
218   11|                  Ó, még nem nyerted azt el, - mondta Aurelián. - Még
219   11|                kezét, egyszerre hangzik el minden lépés, egyszerre
220   11|           hézagokat a kürtösök foglalák el; csodás alakú, sárkányfejű
221   11|               szélesen kiterjedt sorban el kezde futni a nehéz páncélos
222   11|      összegyűjtve, ahány palmírai esett el, annyi római halt meg érte.
223   11|                 hősök egyenkint hulltak el, csak a vexillifer körül
224   11|            egyszerre vad ijedtség állta el, midőn isteneik bálványait
225   11|             Kísérői egyenként hullottak el védelmében.~ ~- Állj meg
226   11|                görögtűz, s az ott égett el a seregek láttára. Végtére
227   11|               oltották vízzel, tapodták el sarkaikkal, takarták be
228   11|             beszakadó jégtábla alá tűnt el, de önfeláldozása megbontá
229   11|                  rettentő ropogás tölti el a léget, ezer meg ezer röppentyű
230   11|                ijesztő ropogással tölti el az éjet.~ ~Erre megnyílnak
231   11|               és mégis felfogadta, hogy el kell azt foglalni. S amit
232   11|     fölhívásokkal bosszantani, mindenki el volt bízva.~ ~Zenóbia legtitkosabb
233   11|      kisleányaidat is.~ ~- Miért vigyem el őket innen?~ ~- Ha vissza
234   11|          magaddal a gyermekeket.~ ~- Te el vagy szánva.~ ~- Mindenre.
235   11|                 meg a falak is, vesszen el Tadmor neve is, ha népe
236   11|                 útat.~ ~Alig csöndesült el az éj, midőn egyszerre megnyíltak
237   11|            ráztak alá s föl kínokban, s el nem tudták képzelni, minő
238   11|                 dromedár sebesen vágtat el a rómaiak sáncai között.~ ~
239   11|               menekülés többé.~ ~- Vess el minket, anyám, - szólt az
240   11| megszabadulhatott volna.~ ~Hogy hajítná el az anya gyermekeit, még
241   11|                  Téged egyedül ismerlek el legyőzőmnek.~ ~- ~ ~A hírnök
242   11|                 le a piacra.~ ~- Minden el van veszve, még a dicső
243   11|                 be sziveiteket. Ássátok el a kardot, de ne ássátok
244   11|                 a kardot, de ne ássátok el a gyűlöletet. Nem utolsó
245   11|                 egyedül minket temetnek el.~ ~A palmírai nép városa
246   11|                neki.~ ~De alig távozott el Palmíra alól, midőn a nép
247   11|                 kik a csatában fogattak el, s végre, kiken az egész
248   11|                 római szenátorok vették el. Kelet királynéjának utódai
249   11|              sokszínű paloták eltünnek, el a sötét pálmaerdő és a magas
250   12|             után a ciprusok illata ülte el a levegőt, az arany félholdak
251   12|             volt még hátra, ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~ ~Őt
252   12|                alatt. Allah előre végze el mindent, s tőle rossz nem
253   12|                Szolimán hörögve takarta el könnyes arcát, mintha egy
254   12|           felöltözködve.~ ~- Te aludtál el, nem én.~ ~Szolimán egész
255   12|               nem öletem meg. Hagyjátok el sietve országomat. Menjetek
256   12|                 Palesztinába. Rejtsétek el magatokat; te pedig légy
257   12|                 percbe harmadszor űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt
258   13|             csak védistene, a köd rejté el szemeid elől, s a chalons-i
259   13|               parttalan folyamok állták el útjokat.~ ~A hun raj átkelt
260   13|                építé, ijedve hagyta azt el, a véletlenül megjelent
261   13|         mandarinoknak, hogy süllyesszék el a hajókat.~ ~A mandarinok
262   13|                 vagy füleiből vagdaltak el, - pedig kínai ember mindkettőre
263   13|               tekintetért fejét ütötték el.~ ~Ha valamelyik elszökött,
264   13|                 utcáról-utcára foglalák el a veszni kényszerített várost,
265   13|                 A szó teljes értelmében el lőn az temetve. A tornyok,
266   13|              testvérei kard által estek el, s kinek arcán még piroslott
267   13|              részegítő hőpirosság, mely el tudja fordítani Tsong-Nu
268   13|               ugarrá téve. Én pusztítám el ezt, hogy annál több kedvvel
269   13|           fognak jutni. Azért hagyjátok el itt az ország határán mindazon
270   13|             megpihenni népeit, míg őket el nem érik.~ ~Az üldözött
271   13|                lovagjainak, hogy fogják el őket; a hun paripák azonban
272   13|              Idáig jött, és itt veszett el minden seregével!"~ ~1851~ ~ ~ ~