Rész

 1    1|    odalépett a vasba öltözött, ijesztő arcú vezér elé.~ ~- Ejnye!
 2    3|       maradt meg élő valóságul ijesztő álmaimból, s ez a sajtótörvény.
 3    7| elszállt, anélkül, hogy valami ijesztő lett volna rajta, oly különös,
 4    7|        tekint rám vissza onnét ijesztő rémtekintettel, kuszáltak
 5    8|      honol, olykor kísérteties ijesztő hangoktól felzavarva; őserdei
 6    9| beszélve hozzánk azokat a vad, ijesztő szavakat, amik nem emberi
 7    9|    pokoli lármával ama fekete, ijesztő alakok, hegyes fejű, kurta,
 8   11|     csöndesen odaért, mint egy ijesztő kisértettábor rohant rémes
 9   11|         sokszorozva önmagát, s ijesztő üvöltésével fárasztva, csalva,
10   11|     süvöltő tűzzápor elé, mely ijesztő ropogással tölti el az éjet.~ ~
11   12|      Tovább hangzott a szomorú ijesztő gyászzene, a posztóval bevont