Rész

 1    4| ablaknál ült az én rubintom, Esztikém, s szintén varrt; szép kilátása
 2    4|   kérdezém:~ ~- Ugye, kedves Esztikém, maga nem haragszik énreám?~ ~-
 3    4|   csipegeté.~ ~- Szegény kis Esztikém, mennyit kell kegyednek
 4    4|     sokáig kell élni, kedves Esztikém, mert ha kegyed meghal,
 5    4|  számtalanszor volt alkalmam Esztikém sóhajtásait elfogni s a
 6    4|   emlékezésre méltót akartam Esztikém figyelmébe ajánlani, azt
 7    4|   igen gyéren tehettem szert Esztikém láthatására, akkor is csak
 8    4|   estére szíveskedjék kedves Esztikém a kerítésen átnyújtani Debora
 9    4| szívemhez szorítva mondám: - Esztikém galambom, egy szóra.~ ~-
10    4|     igen rosszul vagyok.~ ~- Esztikém, ismeri-e kegyed vőlegényét?~ ~-
11    4| mondhatnám neki: "édes, édes Esztikém!"~ ~És csakugyan nem is