Rész

  1    1|              ha vajjon ebédelt-e ő ma már, vagy sem? tanítványai előtt
  2    1|             is, hogy a két jeles ifjú már korán reggel ott van a múzeumban,
  3    1|              az a rózsa lenni!" De ez már mégsem csillag!~ ~A mi derék
  4    1|             kinyomathatta volna.)~ ~- Már ha én neked volnék, csak
  5    1|              akó.~ ~A jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak
  6    1|     Tratjzigfritzig és csordája pedig már Marosújvár körül járt, s
  7    1|               megszokott állapot vala már Enyeden, a lakosság a labancok
  8    1|          valakit per "kend" nevezett, már akkor nagyon haragudott.)
  9    1|              cipelt, melynek nem volt már sem kulcsa, sem kereke,
 10    1|      észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s leereszkedőleg
 11    1|        nyergébe Trajtzigfritzig.~ ~De már ez mégiscsak több volt,
 12    2|         trikhinek is fel lettek volna már fedezve, amiket csak a múlt
 13    2|           tudja, hányadíziglen? Hanem már őutána nem következvén más,
 14    2|        megállj! jobbra át!", mert ott már a jus következik, a törvénytudomány,
 15    2|                a törvénytudomány, oda már be nem szabad lépned, mert
 16    2|             az ő saját nyakassága; de már ő azért csak a prókátorokra
 17    2|               én föl se keltem, mikor már ő fújja odaát a szederfa
 18    2|              akármelyik legény.~ ~Ezt már örömestebb hallotta Kondor
 19    2|            fiú szép férfias alak volt már tizenhat évvel, egész legény;
 20    2|               tanfolyam kezdete, mely már Lajosra nézve egy lépés
 21    2|              uram - mind tudom én azt már a bibliából! - S törülte
 22    2|               legyen végzett ember.~ ~Már erre a szóra aztán egyszerre
 23    2|         szabadul. Akkor az én leányom már huszonhét esztendős lesz,
 24    2|                mintha nem hinné, hogy már az ezentúl az ő fejét körülérje,
 25    2|            dicsőségesen, kezében volt már az oklevele; tekintetes
 26    2|          oklevele; tekintetes úr volt már a neve.~ ~Ez történt 48
 27    2|              büszke, hogy most, mikor már kezében van az ügyvédi oklevele,
 28    2|       hallgassa.~ ~Kondor uram pedig, már mint afféle férfi, egészen
 29    2|                hogy szaván fogták, de már vissza nem húzhatta.~ ~-
 30    2|             Lajoska miatt, mert ahhoz már most csak nekem van jogom.~ ~
 31    2|               hogy az a másik gyermek már most a másik ház gondja;
 32    2|            naponként rajtakapta, hogy már megint ki vannak sírva a
 33    2|               sírva a szemei.~ ~- No, már megint minek rítta agyon
 34    2|            valamit, ha megéhezik?~ ~- Már megmondtam, hogy Lajoska
 35    2|          tudniillik a levélben, hogy "már egy hét óta úgy szakad az
 36    2|                a nyári köntös lerohad már rólunk, s ugyan jó, hogy
 37    2|            csatában kitüntette magát, már hadnagyi rangot is kapott,
 38    2|           Kápolnánál az ágyúit, miket már majd elvettek tőle? hogyan
 39    2|        lehetne időjártával őrnagy? Az már aztán elég tisztességes
 40    2|            lett. Tüzér főhadnagy! Ezt már saját leveléből tudták meg
 41    2|              is megtudták, hogy írt ő már nekik vagy ötven levelet
 42    2|               puskába fojtást.~ ~Csak már egyszer meg is láthatnák
 43    2|          egymást.~ ~Csakhogy az a nap már nem tartozott az örvendetes
 44    2|             útonállóval volt dolga.~ ~Már napok óta vonultak keresztül
 45    2|           Sárika korán szokott kelni, már akkor meg is volt fésülködve,
 46    2|               paszomántja fekete volt már inkább, mint veres, s a
 47    2|            egy kicsiny sapka, melynek már az izzadságtól nem volt
 48    2|          kerítésen édesapját, akkorra már Lajos is elkészült a magát
 49    2|            egy órára jönni haza!~ ~De már Kondor uram is beleavatkozott
 50    2|      benneteket. Ez lövés volt; nekem már ott kellene lennem.~ ~Azzal
 51    2|               hinnem, hogy előőrseink már találkoztak. Meglehet, hogy
 52    2|         bizonyos, hogy mi az éjszakát már nem fogjuk itt tölteni.
 53    2|        mondtam. Kigyelmed okos ember. Már most csak térjen vissza,
 54    2|               szeretnék veled menni. (Már ekkor látható volt a magyar
 55    2|              lovasság dübörgése pedig már hallatszott a távolból.~ ~
 56    2|           eszét.~ ~Hanem a vén katona már mindezt föl sem veszi. Az
 57    2|            tizenhat csatában hallotta már azt a paripadübörgést.~ ~
 58    2|              föld körös-körül fel van már szántva az ellenség golyóitól;
 59    2|          tüzér összeroncsolva fekszik már ágyúja mellett, s öltönyébe
 60    2|             Remekül lőttek a fiúk; ők már négy ágyút összetörtek az
 61    2|              ha te is jössz!", s most már nem az ágyút, de az almásszürkét
 62    2|           hogy más kiáltás is hangzik már a csatatér másik oldalán,
 63    2|           ütközet eseményeiről, mikor már ágyúi teljes robajjal gördültek
 64    2|        lovasság egész tömegben indult már előre a visszavonulók üldözésére;
 65    2|                  A föld úgy dübörgött már a közeledő paripák lábai
 66    2|          paripák lábai alatt.~ ~Lajos már arcaikat is kiveheté az
 67    2|                 A kozákok alig voltak már ötvenlépésnyire mögötte.~ ~
 68    2|          kozák lovak elől könnyű volt már elmenekülnie.~ ~Többet vissza
 69    2|            város alá nem ért, ott meg már annyira elmaradtak mögötte,
 70    2|              látta.~ ~A város főutcái már ekkor meg voltak torlasztva
 71    2|             ágyúihoz juthatni, miknek már azóta jó előre kellett járniok;
 72    2|               útjokat állották, akkor már Lajos a harmadik kert palánkján
 73    2|              szülői házhoz vezet. Azt már látta, hogy ágyúitól el
 74    2|               ellenség kezében vannak már, vagy oly igen előresiettek.
 75    2|        Debrecen minden utcája megtelt már a riasztó rémséggel. A magyar
 76    2|               lehetett másképp lenni. Már most csakugyan el kell őket
 77    2|            meg; alig egypár órája, és már soh'sem látom többet.~ ~-
 78    2|           átkozottakat magyarosan, ha már agyon nem vertük őket magyarosan.
 79    2|              ledobta a hátáról, mikor már megfogta volna a fülét.~ ~-
 80    2|     összetéped.~ ~Pedig nem volt azon már mit jobban összetépni, mint
 81    2|         foltjából.~ ~- No, hanem most már, Lajos fiam, te henteslegény
 82    2|               szerint a süldőt, ahogy már láttad elégszer idehaza.
 83    2|             mi. Majd beheged.~ ~Lajos már javában vagdalta két kis
 84    2|       asztalához leülök. Tapasztaltam már sokat. Az emberek mindenre
 85    2|               leülsz az asztalhoz; az már bizonyos. Hanem ott azután
 86    2|               figyelmét Lajosról. Azt már a konyhában tudatta Sárikával,
 87    2|      beleszólt a párbeszédbe.~ ~- Van már annak a kéznek gazdája,
 88    2|             nagyobb dühöngésbe hozta. Már most egyenesen Lajosnak
 89    2|          meghízlalhassa magát.~ ~Most már mindenki előtt világos volt,
 90    2|         Kondor uram a tiszthez, mikor már látta, hogy Lajos a második
 91    2|               szeretője hajából.~ ~De már kezdett a Lajos arca lángvörösre
 92    2|               Két ló hosszára beértem már, akkor hidegvérrel visszafordult
 93    2|              kerekedett.~ ~Nem ügyelt már sem Kondor uram rángatására,
 94    3|            csak a tizenötödik.~ ~- De már úgy én jobban gazdálkodtam, -
 95    3|              nyusztot kell adóznom, s már ezt mind összeszereztem;
 96    3|            nem volt több tíznél, most már van harminczöt; esztendőre,
 97    3|             enni és igen jó teje van. Már sajtot is tudok belőle csinálni
 98    3|            mit csináljon az ember? ha már egyszer muszkák és tatárok
 99    3|              csak nézte, hogy mi lesz már ebből? Azok pedig naponként
100    3|             ellentállásról?~ ~- Mikor már késő volt, igen. Akkor nagy
101    3|          keresztelni, annak a nevében már benne van a "grad."~ ~-
102    3|             superintendens fog lenni. Már is togában jár és szörnyen
103    3|        uralhegyi platinabányákat.~ ~- Már azt elhiszem, különben hogy
104    4|               meglehetősen ócska volt már a háza fedele, - gyermekkoromban
105    4|            Akkor is sokat imádkoztunk már érte a gyülekezetben, hogy
106    4|        hórihorgas léhűtő, mit ácsorog már ott egy óra óta, he? Mit
107    4|              aztán vettem észre, hogy már nem lesz ám vége, mert ezek
108    4|                No fiú, - szólt - most már bujdossál ám a világból!...
109    4|        drágalátos asszonynéném, talán már nem is ismer? - Ugye, hogy
110    4|            meg, a béresek megjöttek-e már?~ ~Esztike fölkelt, és ment.~ ~(
111    4|           nézhettem a violám szemébe, már újra rárivallt:~ ~- Eszterka,
112    4|               ki uradatyád elé, jön-e már?~ ~S ismét egyedül maradtam.~ ~
113    4|          odakint, meg hogy a kukorica már a selymét hányja; mindhiába!
114    4|               az asztalra! Mint tudta már, ha a tányér zörgött, hogy
115    4|         nesszel, hogy nyomában vagyok már a macskagyilkosnak, - látta
116    4|              Úgy is lett.~ ~Egy időre már tisztességesen odakaptam
117    4|        legelőször is eszembe, s mikor már láttam, hogy nem futhatok,
118    4|         voltam a macskahalál előtt.~ ~Már tartottam tőle, hogy idestova
119    4|                 Szarvasgombát hozott? Már az más, úgy jöjjön be, hozza
120    4|             iskolába?~ ~- Nem biz én; már végeztem.~ ~- Végezett!
121    4|       Szemorvos vagyok - felelém.~ ~- Már mint borbély - értelmezé
122    4|  beszagosítottam, s mire visszaértem, már ágyban feküdt az agyonrémült
123    4|           mint akárki más, s biz azok már nem is a legjobbak lehettek.
124    4|            hogy légvonat ne támadjon. Már most tehát méltóztassék
125    4|               eltöröm a lábadat.~ ~De már megkövetem, ha az agyonütés
126    4|         rézcsákány szagát magamhoz.~ ~Már az én kedves urambátyám
127    4|             pipám: azt gondolta, hogy már ő alája gyújtják a szalmát.~ ~
128    4|     kalamajkát járhasson benne). Erre már csak kénytelen voltam őt
129    4|                 Ne nyughatatlankodjék már urambátyám - mondám neki -,
130    4|        oldalba ütötte őkegyelmét.~ ~- Már öcsém, te dobd ki - szólt
131    4|              én házamnál, hallod?~ ~- Már urambátyám, akár inde, akár
132    4|               elég nagy távolság volt már; hanem tehát ha nem bánja
133    4|             miközénk izgágának. Hanem már túlestél rajta, - átugrottad,
134    4|                  No, patvar vigye, ha már ennyire vagytok, üsse meg
135    4|            hogy hazamentünk, különben már éppen kurrentáltatni akartak
136    4|        mondhatom, igen szép, csakhogy már egyébre nem emlékszem, mint,
137    4|           pedig az ablakon dobták ki; már ez rendes accidentia volt.~ ~
138    4|           személyre, s mire odaértem, már folyt a dáridó.~ ~Esztike
139    4|      meghalnék, mielőtt ismerném.~ ~- Már pedig ne haljon meg, mert
140    4|           vissza.~ ~Gergely bátyámnak már ekkorra szinte kifúrta az
141    4|        pirosabbra dörzsölé arcát.~ ~- Már majd csak magam megyek hát
142    4|            adva Esztike kezét.~ ~- De már úgy jótállok róla, hogy
143    4|            mindezekre.~ ~Pedig bizony már régen volt.~ ~Az a gyönyörű
144    4|        testének semmi része nem mozog már, a nyelvét kivéve. Az még
145    5|          Köszönöm, varga gazda, nekem már sok volt a bor.~ ~- Sok
146    5|            szokása az embernek, mikor már közel van hozzá, hogy valakit
147    5|           Kend pedig, fullajtár uram, már megkapta a magáét, az a
148    6|             mennydörgése...~ ~S mikor már nem hallatszott semmi, dobogó
149    6|         hallgatag férfi ül. Vén ember már, nyolcvanéves, szemei világtalanok,
150    6|         naptalan hold az égen, régóta már csak a lelkével lát.~ ~Ide
151    6|        veszhettem ott el?~ ~ Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
152    6|      unokafiai száma egész népet tett már és mindazok, akikkel életében
153    6|            mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor
154    6|            olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül a halál képe
155    6|             húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle a város,
156    6|              hazát keresni, - üldözte már akkor is a sors, - nem maradhatott
157    6|             város kapujához ér, a nők már akkorra megásták a nagy
158    6|          lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek. Ime e sírba
159    6|            kezében volt a hódítóknak, már erősen hallatszott a diadalének,
160    7|               még fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála Istennek,
161    7|              verte... Lenn a völgyben már alkonyat volt, távol harangszó
162    7|              csúszott lábaim alatt, s már hallám a mögöttem zuhogni
163    7|            mint esnék kétségbe, mikor már csak perceket kellene számlálnia...~ ~
164    7|             földön sírt ásni, melyben már egykor halott ne lett volna,
165    7|             követ letenni, hol egykor már város ne lett volna.~ ~És
166    7|          sötétlő fellegek között, hol már csillag sem jár, hol a világnak
167    8|          lépjünk rajta keresztül. - S már most óvatosan lépte át a
168    8|        beleszokni kezdett helyzetébe: már nem rettegett az éjjeli
169    8|           újólag a hajót keresték, az már akkor a révbe érkezett,
170    8|               vállat vonva mondván: - Már messze vannak.~ ~- Mindegy,
171    8|         egyébbel beszélniök, az pedig már jó ideje, hogy több szót
172    9|        legmakacsabbul a harcot. Mikor már a többinek híre is múlni
173    9| megzavarásáról; hanem a Blackfort-ház már egyszer a legtekintélyesebb
174    9|      legmagasabb részét képezik.~ ~Ez már az afgánok tartománya. Útközben
175    9|         barátaink egyike, Davidson.~ ~Már éppen keresésére akartunk
176    9|        cinikus tüzértiszt, kinek haja már őszbe kezdett csavarodni.~ ~-
177    9|              városok nevei nem jutnak már eszembe.~ ~- Súnem és Gilbona, -
178    9|             ködfolt közepében.~ ~Most már igazán megzavarodottan tekinténk
179    9|                barna dragonyos. Ennek már nem volt mit bíznia az ősz
180    9|       lerogytam, s mire föleszméltem, már a táborban valék, s jól
181    9|             szabadítottátok meg? ~ ~- Már késő volt, közülünk is mindenki
182    9|               szinte magához jött, ma már beszél, és minden tagját
183    9|          irányt, melyet kitűzött.~ ~- Már most merre keressem őket?~ ~-
184    9|            miszerint a kunyhó lakóját már mintegy reám várva találtam
185    9|           lebilincselő igézetet; most már nem a leány után, hanem
186    9|            most ismét hallatszott, de már sokkal közelebb. Perc múlva
187    9|              éjszaka, ha ugyan láttál már zöld éjszakát, mert képe
188    9|               vettessem, melynek képe már akkor oly vörös volt, mint
189    9|        hófedett halmokhoz értünk, hol már alig tengett egy-egy törpe
190   10|            Mit tehettem? A honorárium már fel volt véve, el is volt
191   10|                Ejnye milliom a lelke, már pedig azt gondoltam, hogy
192   10|                bolond embereket. Azok már most keresik nagy bolond
193   10|            nincsen egyebe.~ ~- No azt már nem bántom, hiszen ha igazán
194   10|         Szegény diák azon korban volt már, mikor az ember elmosolyodik,
195   10|         tetszett az időtöltés, s most már taktusra kezdett el dobolni
196   10|        ingerálni magát a perbe, mikor már az egzekúció folyt.~ ~Míg
197   10|             egy pár esztendő. Libucka már eladó lány volt, hanem ő
198   10|          Birbuc diák egy furkósbottal már a pitvarszobában dolgozott.~ ~
199   10|              rekedt hangon hörgé:~ ~- Már most mars a háztul. Soha
200   10|              egyiránt égető volt.~ ~- Már az megvan, - monda végre
201   10|              sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több boltos
202   10|             Én nem.~ ~- Kifizettem én már, - szólt Boldizsár.~ ~-
203   10|     hetykeséggel Mincucka. - Kapok én már főispánt is, grófot, bárót,
204   10|             adok neki egy gyertyát.~ ~Már ez olyan szó volt, melynek
205   10|             Az a tükör előtt állt, és már nem volt halovány.~ ~Az
206   10|             Óh hagyja el.~ ~- Hah! Ez már több mint sok. Vajon nem
207   10|           grófod mit csinál? megkapta már a jószágát, a báró Juinszky-féle
208   10|        Juinszky-féle hercegséget?~ ~- Már meg. Csak kézhez kell venni.~ ~-
209   10|        megtudakozandó, hogy megjött-e már Fügefi gróf?~ ~- Még nem, -
210   10|                mint mindig.~ ~- Tudom már, hová ment a grófod a jószágát
211   10|             ezek a vendégek kicsodák? Már megint vendégek, ugyan minek
212   10|              divat?~ ~- Ez is.~ ~- No már olyan messze nem utazom
213   11|          satrapáját Ázsiának hajtotta már trónja zsámolya alá, s engedte
214   11|           Három országot kipusztított már az eleven dögvész, a halál
215   11|          hódító útját a pusztában, de már e nap sikere alig volt néhány
216   11|               az éji támadást, s most már azt sem tudhaták, melyik
217   11|               közül, Timoll és Herend már csatában esett el, a harmadik,
218   11|       hallatszik a kereplő hang, most már éppen ellenkező irányban;
219   11|       visszaüget a szörnyeteg.~ ~Most már dühös. Szájában egy fiatal
220   11|            maradhattak nyergeikben.~ ~Már szinte keresztül törte magát
221   11|             Odenath mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját
222   11|               többé berkéből kiverni. Már esteledni kezdett, s még
223   11|               Az egész táj sötét volt már, mi annál borzasztóbbá tette
224   11|             halála után öt év mult el már; kelet népei hozzászoktak
225   11|              kelet népei hozzászoktak már a boldogsághoz és szabadsághoz.
226   11|           légióit, s a másik reggelen már meg volt hódítva Bythinia.~ ~
227   11|   hátraszorítani karjait; a szicíliai már lassankint hanyatlott hátrafelé,
228   11|       kihallatszott, midőn a győzelem már félig Zenóbia kezei közt
229   11|           vérrel kivívott csatatért a már félig leküzdött ellennek.~ ~
230   11|           legkisebbik fia, Vaballath, már ekkor harcos ifjú volt,
231   11|            előttük levőket. A rómaiak már tért foglaltak a bástyán,
232   11|        bástyán, mindig többet többet, már a vexillum vissza volt víva,
233   11|        csapatok előtt magasra emelve, már a palmírai hadsorokban megbomlott
234   11|           megbontani. Egy izmos férfi már harmadszor hajít egész gránithasábokat
235   11|       egyiptomi légiók vezére, Probus már útban van Aureliánhoz csatlakozandó;
236   11|               a rohamot. Hozzászoktak már a keletiek harcolásmódjához,
237   11|         tűznél megismerték a bikákat, már akkor késő volt a csatarendet
238   11|               a láthatár tulsó szélén már látszott valami hosszú ezüst
239   11|              folyam, melynek partjain már a szabad nomád népek ménesei
240   11|           lenni a hármas teher alatt, már a római lovasok nyilai fütyültek
241   11|             maradhatott ő?~ ~Hajh! az már ekkor megölt rómaiak holttestéből
242   12|            tisztelet várhat arra, aki már a legnagyobbat elérte, amit
243   12|               hogy hulljon le az, ami már magasabbra nem mehet.~ ~
244   12|            egy szerelmes szót váltott már vele titokban.~ ~- Ahidalla! -
245   12|               Az éj vége felé fordult már, a kakasok elkezdtek szólani,
246   12|             alszom!" hangzék elébe.~ ~Már a hajnal látszott derülni.
247   12|          dúdolásának első szavait, de már az utolsókat nem, akkora
248   13|         ellenidnek, kiknek neve sincs már.~ ~Hol a világváros Róma,
249   13|              hatalmas uralkodó, és ha már harcolni akarsz a hunokkal,
250   13|             állt neki ellent, s midőn már azt hivé, hogy a várost
251   13|          elfogytak, lovai kidűltek, s már hétszáz mérföldnyire volt
252   13|         kísérete érhetett nyomukba.~ ~Már mintegy négyszáz lépésnyire