Rész

 1    4|   Esztike varr ott, gondolám magamban, s majd felfaltam szemeimmel
 2    4|   ideig csak áldogattam őket magamban s tartottam türelemmel;
 3    4|       nénémasszony; gondolám magamban, de nem mondtam el.)~ ~S
 4    4|     hogy megmondom, gondolám magamban; de hát mit is mondjak?
 5    4|    Borbála, segíts! - mondám magamban - ez megesz. "Ki vagy ember?" -
 6    4| ajtón.~ ~- Szaladj! - mondám magamban, s amint isten tudnom engedé,
 7    9|    akkor félelemnek neveztem magamban, s büszke daccal indultam
 8    9|     reám, hogy nem tudtam őt magamban átkozni. Ekkor úgy tetszék,
 9    9|     vénasszonyokat, gondolám magamban, s megnyugodtam benne.~ ~
10    9|   egészen más vágyakat érzék magamban, mint a halált.~ ~Egy óra