Rész

1    4|               édes, kedves, drágalátos asszonynéném, talán már nem is ismer? -
2    4|                   Hát - - kedves, édes asszonynéném, csak annyiban vagyunk,
3    4|              méltóztatik tudni, kedves asszonynéném, hogy kegyelmeteknek is
4    4|                   Hát gondolja, kedves asszonynéném, a múlt éjjel ezen ártatlan
5    4|      nemzedéknek.~ ~- Helyesen, kedves asszonynéném - biztatám őt - helyesen.
6    4|                Néztem rajta.~ ~- Tyűh, asszonynéném, rettenetesen nagyít! Akkorának
7    4|           vagyok! Nem látok rajta.~ ~- Asszonynéném! - szólék aggodalmas arccal,
8    4|                     Hanem ne beszéljen asszonynéném annyit, mert még lilaszínű
9    4| kényelmesebbnek bezárva érezni, kedves asszonynéném, az orrát vagy a fülét?~ ~