Rész

1    2|    kihajolt a kerítésen át az utcára.~ ~De büszke is volt a maga
2    2|      ablakhoz, és kinézett az utcára, és folyvást csóválta a
3    2|      Kondor uramnak, ki őt az utcára kikísérte, azt súgá, hogy
4    4|      két ablakával fordult az utcára, mely ablakok szüntelen
5   10| rögtön fel akarta tenni, s az utcára kiállani vele; emez pedig
6   10|  másodpercben kikukkantott az utcára negédes fejecskéjével, s
7   10|    semmit sem csinál, csak az utcára néz. Egyszer el akartam
8   11|    halottakat, tegyétek ki az utcára, ők se pihenjenek! Mérget