Rész

1    2|             A kegyes jó fiú! - sóhajta elérzékenyülten Daczosné
2    2|   fülét.~ ~- Ó, uramistenem! - sóhajta fel e kínlódás közepett
3    4|       Jaj! uram s én Istenem - sóhajta a jó úr -, elkárhoztam!
4    6|             Ó, tehetném bár! - sóhajta fel a nyomorék. - De mi
5    8| színére.~ ~- Szegény bátyám! - sóhajta az egyedül maradt legény,
6    9|  Érintettünk ott egyebet is, - sóhajta magában Davidson.~ ~- "Minek
7   12|    Ibrahim előtt, ki szomorúan sóhajta fel s szemeit a földre szegzé.~ ~-
8   12|     alakját.~ ~- Allah nagy! - sóhajta a szultán megkönnyebbült