Rész

  1    1|              keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve.
  2    1|       irányoznák lefelé a látcsövet... Most éppen József néz bele nagy
  3    1|               Talán mégis csillag?... "Most éppen egy rózsát szakít
  4    1|         nagytiszteletű úr kapja meg?~ ~Most Áronon volt a sor azt mondani,
  5    1|               enyediek mit csináljanak most? Mondhatták ők Trajtzigfritzignek,
  6    1|           templom udvarán, mely, amint most is látszik, erős, magas
  7    1|                kezeiben könyv forgott, most kezeitekben dárda forog?
  8    1|             minden kérdésre felelni. - Most pedig parancsolom tinektek,
  9    1|                a szeget onnan, úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút,
 10    1|           Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbíró szólalt meg magyarul:~ ~-
 11    1|             fogcsikorgatva a labanc -, most akadtál emberedre: tudod-e,
 12    1|               emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem
 13    1|               azt keresni, mert József most kétkézre fogta a botot,
 14    2|              Lajoska erős legény lesz, most is elvisz a vállán három
 15    2|           színű gyermek. S a gyermekek most is nagyon szerették egymást,
 16    2|       táblájára, ahogy mondom. Lajoska most tizenhat esztendős, és biennis
 17    2|           attól a nagy gondtól, mi azt most érte, azután feltette fejére,
 18    2|               a többi fiatalságnak. És most fölcsap katonának! Hát azért
 19    2|             voltam rá oly büszke, hogy most, mikor már kezében van az
 20    2|               rumburgi vászonból, hogy most a komisz kitlit öltse föl
 21    2|            csak a kicsapott diák való. Most veszedelemben van a haza,
 22    2|          Lajoska miatt, mert ahhoz már most csak nekem van jogom.~ ~
 23    2|            hogy az a másik gyermek már most a másik ház gondja; s Kondor
 24    2|               kigyelmed?~ ~- Hát mikor most láttam azokat az új honvédkatonákat,
 25    2|               micsoda fiatal nép! mind most szakad el az anyjától. De '
 26    2|           rongyos, az én fiam rongyos. Most azonban se nem éhezik, se
 27    2|               uram, látva, hogy Sárika most mindjárt sírva fakad, s
 28    2|               lesz tekintetes asszony. Most minden ember "polgártárs", "
 29    2|            diák, ki rajzolni tudott, s most vele együtt szolgált, le
 30    2|              hadfi gyöngéden -, ne érj most hozzám, olyan szennyes,
 31    2|       holnapután. Ugye, sokáig maradsz most, kedves, egyetlenegy fiam?~ ~-
 32    2|                hogy azzá fejlődik. Azt most senki sem tudja. Meglehet,
 33    2|              Kigyelmed okos ember. Már most csak térjen vissza, és maradjon
 34    2|           táborral mennénk?~ ~- Hiszen most is az a veszedelmünk, hogy
 35    2|            Vesszünk el együtt!~ ~Lajos most katonás állásba helyezte
 36    2|             mondá az ütegparancsnok. - Most adja ön ide a távcsövet,
 37    2|               a parancsnok falatozott, most pedig Lajos látott hozzá.
 38    2|       szőlőkerti üteg ellen fordult.~ ~Most láthatta Lajos őket oldalt
 39    2|            felé, s üldözőkké váltak.~ ~Most kezdett fejlődni az ütközet.~ ~
 40    2|               hangzott a parancsszó. - Most nem rejtekből, hanem szemtől
 41    2|              jobb, ha te is jössz!", s most már nem az ágyút, de az
 42    2|      lépésnyiről lövöldöztek egymásra, most Lajos háromszáz lépésnyi
 43    2|             ötvenlépésnyire mögötte.~ ~Most aztán sarkantyúba kapta
 44    2|            hogy nem a jó hóka lova van most alatta; arról fittyet hányt
 45    2|             aztán eltört a kardja. No, most szépen leszünk, gondolta
 46    2|            lehetett másképp lenni. Már most csakugyan el kell őket fogadni;
 47    2|       csendesen azt a veszedelmet, ami most mindjárt a nyakunkba szakad.
 48    2|            közepett Kondor uram - csak most toppanna ide az a Lajos
 49    2|               foltjából.~ ~- No, hanem most már, Lajos fiam, te henteslegény
 50    2|                te henteslegény vagy, s most én kommandírozok. Azért
 51    2|                fogom parancsolni, mert most én vagyok a kommendánsod!~ ~
 52    2|                egymás szeme közé, mint most mi ketten.~ ~- Tyhü! lánchordtát! -
 53    2|                kitöltött szilvapálinka most is azon módon, még csak
 54    2|           nézek.~ ~- De nem azt teszed most, fiam, amit magad mondasz,
 55    2|               gyanút fogott ellened, s most azt akarja belőled kivenni,
 56    2|          nagyobb dühöngésbe hozta. Már most egyenesen Lajosnak kezdett
 57    2|                meghízlalhassa magát.~ ~Most már mindenki előtt világos
 58    2|                észre Kondor uram, hogy most mindjárt ő fog valamit kitálalni,
 59    2|           piros serénye volt, ugye? És most kiáltsd be kozákjaidat,
 60    2|           honvédből lett hentes.~ ~Még most is abban van, s igen jól
 61    2|                a világ fel nem fordul, most talán városbírája lehetne,
 62    2|               tábornok lehetne; de aki most mégis több mindazoknál: -
 63    2|               több mindazoknál: - mert most boldog ember.~ ~(1867)~ ~ ~ ~
 64    3|          ajtajából, mint a murmutér.~ ~Most is ott ül nagy bundába takarva,
 65    3|           eltemette a kunyhómat hóval, most nem találok haza, be kell
 66    3|              még nem volt több tíznél, most már van harminczöt; esztendőre,
 67    3|             pedig ugyan sok dolga van, most éppen kozáklevest főz, pompás
 68    3|               bő újjas kaftánban, haja most is szépen felfonva à la
 69    3|        jelenleg Illyriának híjják.~ ~- Most halljuk először, semmit
 70    3|       táblabíróság azt mondta: hogy no most tűzlelkű fiatalság, állj
 71    3|                 Azok is szépen jártak, most minden héten csak négy napot
 72    3|             felszorították a hegyekbe, most azok esznek ott zabkenyeret
 73    3|              hogy kása. Debreczen neve most Sziberszkograd, Budapesté
 74    3|          Amerikában. Ott czirkalmazzák most az Orinoco vizén Icaria
 75    3|            orosz lányt vett feleségül. Most az ipa esztergomi érsek
 76    3|              tíz kopek évi fizetéssel. Most talpig vörös posztóban jár,
 77    3|            évenkint százezreket ad ki. Most azonban önök feleljenek
 78    4|             nem ütöm orromat.~ ~Mintha most is látnám azt a somfanyelű
 79    4|              ész kell ahhoz - különben most emeletes házam volna Pesten.~ ~-
 80    4|   kétszerkettője ellen anyámasszony!~ ~Most ez az ember földesúr.~ ~
 81    4|              fehér lúdfalkát, - mintha most is előttem látnám szomszéd
 82    4|             tudtam, hogy elszaladjak-e most, vagy odaszaladjak.~ ~E
 83    4|            lesz ám vége, mert ezek itt most operát tanulnak be; kilopózkodtam
 84    4| báránybőr-süveg.~ ~- No fiú, - szólt - most már bujdossál ám a világból!...
 85    4|                oly szép fehér a bőröm. Most is látszik az énrajtam (
 86    4|            ijedtem volna úgy meg, mint most... Nemzetes és vitézlő Sonkolyi
 87    4|          Esztike odasimult hozzám.~ ~- Most ugye bizony tréfált, Péter
 88    4|              légvonat ne támadjon. Már most tehát méltóztassék választani:
 89    4|               irgalommal irántam, csak most az egyszer bocsáss meg,
 90    4|               voltál teljes életedben. Most káplán volnál valahol, s
 91    4|           pedig ne haljon meg, mert az most oly közel áll kegyedhez,
 92    4|          átértem, elhízott azóta, hogy most karral is dolgot ad átölelnem,
 93    4|              ad átölelnem, hanem azért most is úgy szeretem az eszemadtát,
 94    6|             csatát, az ég kapuit védve most azok ellen, kik ellen egy
 95    6|            kemények, szigorúak, de még most is szépek.~ ~Az ég egyik
 96    6|              szőke leánykának jegyese. Most elment a csatába. Az anya
 97    6|               Kimentek idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek
 98    6|                elhajtották, az utolsót most teszik koporsóba. Az is
 99    6|                volt, mindenki halottja most, mindenkinek van benne mit
100    6|         lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~ ~A nyomorék felemelte
101    6|    halottjaitokhoz méltóknak lennetek. Most haza fogtok menni, mindenki
102    6|                nem megy azontúl senki. Most menjetek, házaitokat elrendezni.
103    6|           többit mind ágyúnak önték.~ ~Most e harang kondulása jelenté,
104    6|                megöltétek. Ime e sírba most fektetjük az utolsó székely
105    6|              legyen az egész városnak, most elhívta őt magához, mert
106    6|      latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában erőt
107    6|         viharnak és temetésnek hangja. Most egyet hirtelen fordul a
108    7|               Akkor még fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála
109    7|         bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a legvígabb fiú vagyok azok
110    7|          talpig idegen az egész vidék. Most ha két napig ott kellene
111    7|           világ, magammal hordtam azt, most kívülem van, és ő ragad
112    7|                akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk egymással.~ ~
113    7|             telek, mely őket megtermé, most fonnyadt kórómaradványaikkal
114    7|                is megszabadultam.~ ~Ha most visszamennék azon tájra,
115    7|                egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom. Sok ábrándos bohóság
116    7|         gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal tapodsz, s mely
117    7|               lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt
118    7|               gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén
119    7|             emlékezni azon kézre, mely most benneteket ver, s nem emlékeztek
120    7|                vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök, úgy
121    7|              szívembe égeté magát! Még most is, ha elsötétül, olykor
122    7|            ítéletét megvetem.~ ~ IX.~ ~Most itt lakom e kietlen vadonban.
123    7|         kiégtek égre támadt lángjai, s most ottan áll a tengersivatag
124    7|            milyen elbízottak. Koldusok most, egyik oly hideg, mint a
125    7|               tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám!~ ~Az embert
126    8|               rajta keresztül. - S már most óvatosan lépte át a szívevőt,
127    8|               azóta vissza nem tért. - Most mintegy kipihenni látszék
128    8|               maga sem tudta, miért.~ ~Most néhány száraz szót a krónikából:~ ~
129    8|              hatszor bukást hirdetett, most pedig itt lakik a föld alatt;
130    8|               úgy sem sóhajtozott mint most, valami baja lehet.~ ~Másnap
131    9|               lények éltek, mint minők most, lett légyen azok neve démon,
132    9|            bibliát magammal ne hozzak, most is zsebemben volt. Kérdém
133    9|             buzgalommal üldözé őket, s most kénytelen volt azokat fölkeresni,
134    9|             felelt komolyan a hindu. - Most is ott van az, és most is
135    9|                 Most is ott van az, és most is a harcosok szerencsecsillaga,
136    9|         harcosok szerencsecsillaga, és most is megvan az a tulajdonsága,
137    9|          figyelt a beszéd folyamára, s most az élénkebb zajra előjött.~ ~
138    9|           éppen a ködfolt közepében.~ ~Most már igazán megzavarodottan
139    9|             nagy vörös ábrázatja volt, most az egyszer nagy fehér ábrázatot
140    9|                fegyverben tartottam, s most a csapat élére állva, jó
141    9|      jelentéktelen, a biblia nélkül ön most igen csöndes ember volna."~ ~-
142    9|             szólt, - önnek társa éppen most érkezik a tanyára, épen,
143    9|               melyet kitűzött.~ ~- Már most merre keressem őket?~ ~-
144    9|       lángjában van a pokol, ami engem most is éget, most is emészt,
145    9|                ami engem most is éget, most is emészt, gyötör.~ ~- Ön
146    9|               a lebilincselő igézetet; most már nem a leány után, hanem
147    9|             együtt. A földalatti zörej most ismét hallatszott, de már
148    9|         mindazt, ami velem történt. És most úgy fáj minden tagom, idegeim
149    9|                bálvány papnéja volt, s most a két hamis isten összekapott
150   10|                belső bíró. »Ej! Hát te most magad is odamégy mandátumot
151   10|               s belőlem anabaptista.~ ~Most aztán logikai rendben az
152   10|             bolond embereket. Azok már most keresik nagy bolond módra,
153   10|           reszkásun; mit jár másun? má most lásun.~ ~A zörgetés egyszer-kétszer
154   10|               tetszett az időtöltés, s most már taktusra kezdett el
155   10|               kályhával. Hol jársz még most is?~ ~- Ne haragudjál, édes
156   10|           szokott lenni s következőleg most is az volt.~ ~- No mit mutatsz
157   10|             volt.~ ~- A... No megállj, most nem bántum, de majd bántum
158   10|           rekedt hangon hörgé:~ ~- Már most mars a háztul. Soha ne mondd,
159   10|                 Hát mit csinálhatuk én most?~ ~ Azon városban, hol a
160   10|              gazda sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több boltos
161   10|             hogy ez a gazember, akiért most könnyei hullanak, neki egy
162   10|             Minerva hajába volt tűzve, most az ő gomblyukában díszlett.
163   10|               Hát mit fogsz cselekedni most?~ ~- Azt biz én, hogy ha
164   11|              Várták az éji támadást, s most már azt sem tudhaták, melyik
165   11|             magát keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé magát
166   11|                 a harmadik, Vaballath, most is legelől lovagol apja
167   11|             arcom elpirul előtted. Még most csak a szégyen pirulása
168   11|                közé talált szorulni, s most zörgő leveleivel kíséri
169   11|             hallatszik a kereplő hang, most már éppen ellenkező irányban;
170   11|             visszaüget a szörnyeteg.~ ~Most már dühös. Szájában egy
171   11|               vette magát a berekbe, s most azt nem bírják onnan kihajtani.~ ~-
172   11|           megvetett ellenségnek, kinek most szövetségeért folyamodott.
173   11|     megpihenjünk saját hazánk földjén, most nem ismer engem; most szégyenel
174   11|         földjén, most nem ismer engem; most szégyenel nevemre emlékezni?
175   11|              óra előtt ellene emeltek, most mellette ajánlván föl.~ ~
176   11|          legionárius.~ ~- Engemet sem? Most énvelem jőjj küzdeni.~ ~
177   11|                veteránok arcán honolt, most némi megtorló bosszú vonásaival
178   11|         királynét föltalálni.~ ~Az még most is szemközt állt az ellenséggel
179   11|           választ sokszor elvivéd.~ ~- Most nem kérem ingyen, hanem
180   11|                sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a diadalszekér
181   11|                napokra.~ ~ ~ ~18.~ ~Ha most a vándor hat napig utazott
182   12|             öld meg azt az embert, kit most fiadnak fogadtál, s kit
183   12|                s tőle rossz nem jöhet. Most hozatott hírül, hogy küldötted,
184   12|               töltse. Ahidalla, ki még most is kedvence volt, odaült
185   12|         játszadozott vele. Ibrahim még most is legdélcegebb, legderekabb
186   13|             azokat a víz fenekére.~ ~- Most menjetek, temessétek be
187   13|           állott, Tsong-Nu gúnyemléke; most e csonka kőre e szavak lőnek
188   13|              is oda, gondold meg, hogy most a hunok ámbár messze vannak,