Rész

  1    1|               tudós professzor úrhoz, hanem kipróbált egyéniségeknek
  2    1|        szerelmes vers nem találtaték, hanem a télről, tavaszról, aratásról,
  3    1|             kerítésen jöjjön be vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta
  4    1|            könyvekben vannak megírva, hanem hírt vett gyakorta az országban
  5    1|            tudott egy szót is deákul, hanem azért mégis úgy tettek,
  6    1|       felköltené őt, hogy ne alugyék, hanem menjen fel a toronyba.~ ~
  7    1|              hogy társnéit felköltse, hanem hirtelen áthatva a mentőgondolattól,
  8    2|               az utcáról behívogassa, hanem azért rátalált a házára
  9    2|              ki tudja, hányadíziglen? Hanem már őutána nem következvén
 10    2|     teremtette biz ezeket az Isten.~ ~Hanem azért, hogy Lajoskát hentesnek
 11    2|    classisokat, egész fel a fizikáig. Hanem ott aztán "megállj! jobbra
 12    2|               okai a nagy költségnek, hanem az ő saját nyakassága; de
 13    2|          nemcsak meglehetősen tanult, hanem kitűnő eszű gyermeknek mutatkozott.~ ~
 14    2|             könnybe lábadó szemekkel; hanem amint Lajos kezdett kinőni
 15    2|      örömestebb hallotta Kondor uram. Hanem azért csak amondó volt,
 16    2|           iskolától a vágótőke mellé, hanem tovább taníttatom, hadd
 17    2|            hentes koroskás hajadonát, hanem hogy jobban boldoguljon,
 18    2|              No, hát legyen prókátor. Hanem egyet kikötök. Ne legyen
 19    2|             még nem is kard és puska, hanem éppen ágyú: tüzérnek állt
 20    2|              meghalásnak mesterségét, hanem azt vette, hogy Lajoska
 21    2|               terhét is levette róla, hanem azért csak nem vehette ő
 22    2|              szívén ment keresztül.~ ~Hanem meg volt neki mondva az
 23    2|               minő halállal holt meg? Hanem jó volt; majd talán kenyeret
 24    2|             olvasott a fia leveléből. Hanem következett azután valami,
 25    2|             kineveztetés igaz volt.~ ~Hanem azt szerette volna Daczosné
 26    2|               portyáztak, verekedtek. Hanem aztán ha egy-egy futár a
 27    2|             mert senki sem ismert rá; hanem azért Sárika mégis üveg
 28    2|               Komáromtól Debrecennek. Hanem hát ágyúval kellett maga
 29    2|           honvédfőhadnagy öltözetben; hanem annak az atillának a színe
 30    2|             mint a sátoros cigányé.~ ~Hanem azért, ha olyan piszkos,
 31    2|             egy tarisznya pityergést, hanem hoztam íme: - azzal kihúzott
 32    2|              kívánsággal készülnek.~ ~Hanem Daczosné asszonyomnak egész
 33    2|               készítse el a reggelit; hanem Kondor uramnak, ki őt az
 34    2|            aligha én fogom elkölteni; hanem hamarább az ellenség. Mi
 35    2|            hogy ezek vonulnak vissza. Hanem annyi bizonyos, hogy mi
 36    2|             nézni leendő veje után.~ ~Hanem az asszonyoknak egy szót
 37    2|             de itthon fog ebédelni.~ ~Hanem mikor azt látta, hogy Sárika
 38    2|              számára kötik a kévéket; hanem akik a halál számára aratnak.
 39    2|            jobb ebédre várták otthon, hanem hát ez is jó ilyenkor. A
 40    2|          moraj elveszi józan eszét.~ ~Hanem a vén katona már mindezt
 41    2|        szakaszonként vonult vissza.~ ~Hanem mögöttük egy egész ezred
 42    2|           nemhogy visszavonult volna, hanem kétfelé vált, s egy részével
 43    2|     parancsszó. - Most nem rejtekből, hanem szemtől szembe kezdődjék
 44    2|                egyéb kárt nem tett.~ ~Hanem egyszer, mintha a pokol
 45    2|              ágyúban nem történt baj, hanem az átkozott gránát elég
 46    2|         Tielőttetek még nyitva az út, hanem sietni kell, mert Paskievics
 47    2|      porfellegben nemsokára eltűnt.~ ~Hanem Lajos, amint széttépett
 48    2|             elöl még elmenekülhetett; hanem az a szép piros sörényű
 49    2|           vannak, akik ellene jönnek? hanem amint a mulatság közepébe
 50    2|              kozák nem kap ma hurkát. Hanem vesd le az atillád, mert
 51    2|               maga foltjából.~ ~- No, hanem most már, Lajos fiam, te
 52    2|             fiam, amit magad mondasz, hanem amit én mondok. Tehát bejössz,
 53    2|           asztalhoz; az már bizonyos. Hanem ott azután semminek se látója,
 54    2|                ami nem megennivaló.~ ~Hanem Lajos úgy viselte magát,
 55    2|        szalagért olyan veszedelemben, hanem vágott volna le egy darab
 56    3|            nekem lesz nyakravaló.~ ~- Hanem szegény G.....i járta meg;
 57    3|       iramszarvasod?~ ~- No, nem sok, hanem elég. Tavaly még nem volt
 58    3|        időkben a szép Magyarországon? Hanem kérem: hogy ha magyarul
 59    3|              sem kértek, sem halltak, hanem egyenesen bekvártélyozták
 60    3|             sem tart az ajtaja előtt, hanem, ha sáros a csízmája, csak
 61    3|             és a pragmatica sanctiót, hanem Bécsből Innsbruckba, a hónuk
 62    4|              vettem tréfára a dolgot, hanem körültekinték, hogy hol
 63    4|          bizonyosan nem emlékszem rá, hanem annyit praecise és accurate
 64    4|             volt messziről szemlélni, hanem úgy került, hogy a sok szemlélet
 65    4|       minthogy bennök sohasem voltam; hanem ha valaki kíváncsi rá, utasítom
 66    4|           rozsdásabb, mint a másik.~ ~Hanem ami legemlékezetesebb ezek
 67    4|               az idő, vagy délután?~ ~Hanem mindez nem volt elég az
 68    4|           efféle tisztelkedésektől.~ ~Hanem bezzeg, reggel, mikor felocsúdtam,
 69    4|            vénül szegény apjának.~ ~- Hanem asszonynéni még ugyan jó
 70    4|               de nem mondtam el.)~ ~- Hanem bizony egynéhány esztendő
 71    4|            van a világ mulandósággal. Hanem hát mi jóért jött öcsémuram,
 72    4|           semmi baj.~ ~- Nem emberen, hanem például a családján, például,
 73    4|               végit, meg az oldalast; hanem a mieink nem mennek kegyelmetekhez,
 74    4|               mienket dobta ám agyon, hanem a kegyelmedét, nénémasszony, -
 75    4|          kérdések, mikor szerelmes.~ ~Hanem az a vércseszemű tátos -
 76    4|                 Végre felpattant:~ ~- Hanem megállj te semmirevaló,
 77    4|              felelt szegényke semmit, hanem szemei megteltek könnyel,
 78    4|         Keserűség, árvaság az életem; hanem hiszen felderül még nekünk
 79    4|               mert semmi sem történt, hanem Debora asszony annál kíváncsiabb
 80    4|              hogy majd eldűlt bele.~ ~Hanem ez sikeres volt; - addig
 81    4|             szerencsétlenség miatt!~ ~Hanem jól tudtam eleve, hogy e
 82    4|             zúzád, haragos forgattát! Hanem nekem többet át ne kastankodjál,
 83    4|      felmutattam - nem ugyan az égre, hanem a padlásablakra, mit elértve
 84    4|             Óh, szót sem érdemel.~ ~- Hanem elébb megnézem, nincsenek-e
 85    4|             Úgy, az orvosságos...~ ~- Hanem ne beszéljen asszonynéném
 86    4|          lilaszínű hályogot is kap.~ ~Hanem ez így mégsem jól lesz -
 87    4|    szolgáltassanak a szemek idegeire. Hanem, midőn ezen szemidegek gyulladásba
 88    4|          Magamat nem akarom dicsérni, hanem annyi igaz, hogy boldogok
 89    4|              egyikünk sem kapitulált, hanem én kezdtem észrevenni, hogy
 90    4|             nem lett volna mit félni, hanem az ötlött nekem meg eszembe,
 91    4|              nádas nem szűkölködik!~ ~Hanem erre meg így okoskodtam:
 92    4|               kaptunk volna érte.~ ~- Hanem hát, öcsém - kezdé egyszer
 93    4|                De még én sem tebeléd. Hanem tréfán kívül: hát mi közöd
 94    4|               nagy távolság volt már; hanem tehát ha nem bánja és nincs
 95    4|             akarsz lenni egyszerre? - Hanem öcsém még gyerek vagy, nincs
 96    4|               amibe valamit aprítsak; hanem iszen majd megjön az időjártával,
 97    4|            banknótákat senki számára, hanem egyiktől elveszi, másiknak
 98    4|           uradatyád is eleget akarta, hanem te agyafúrt fickó voltál
 99    4|             tatár miközénk izgágának. Hanem már túlestél rajta, - átugrottad,
100    4|              káposztás kő! nem bánom; hanem restóráció előtt egy kukkot
101    4|             neki, akkor elhallgatott; hanem akkor meg a magam fütyülése
102    4|           egyszer magamhoz szorítám: "Hanem az egész még titok", súgám
103    4|               magam is elijedtem.~ ~- Hanem 'szen én is fogadok ám akármibe, -
104    4|               is dolgot ad átölelnem, hanem azért most is úgy szeretem
105    5|           János mester sem volt rest, hanem előkapott egy fokosbaltát
106    6|         csatából megtérő kedveseiket, hanem a győzelem hírét.~ ~Leültek
107    6|       sürgette, hogy olvasson tovább, hanem behúnyt szemmel folytatá
108    6|         kikben a lélek sem vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~ ~
109    6|        hősiesen meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~ ~- Ó, tehetném
110    6|              A cél úgysem a győzelem, hanem a becsületes halál. Te fel
111    6|               híre ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai, mint megölték
112    7|          legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a
113    7|             ád hangot szenvedéseinek, hanem megtanul örömöt hazudni,
114    7|               is. Én benne. Ő bennem. Hanem azért egyikünk sem akasztotta
115    7|             és föl nem nyitja többet, hanem lefekszik örökké tartó álmokat
116    7|             körül, melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja
117    7|    rimánykodott tőlök, nem hallották, hanem végignézték egymást, ajkat
118    7| alázatosságról beszélt, - nem hallák; hanem nyakláncaikat igazgaták,
119    8|            hajós beugrott a naszádba, hanem a másik irtózatos jajordítással
120    8|               De a szívevő nem aludt, hanem azon percben, melyben a
121    8|      oldaláról; az óriás felülkerült, hanem palástja Williám bal kezében
122    8|                sőt nevét sem kérdezé, hanem nevezé őt egyszerűen: "Fájvirág"-
123    8|              az ősz bajtárs jött fel, hanem egy szőkefürtű ifjú, szép,
124    8|                 Nem mondok évszámot - hanem volt idő, midőn bizonyos
125    8|            tőle, messze elutazandó.~ ~Hanem Quarrelson lelke fekete
126    8|    Nepean-sziget neve: pokolsziget.~ ~Hanem midőn az első örömek mámora
127    8|           lehete megismerni, micsoda; hanem a világosságra felcipelve,
128    8|           szemei e csónak látására!~ ~Hanem a csónak csak egy ember
129    9|          nemcsak megölve, lerombolva, hanem a szó teljes értelmében
130    9|           mulatságaik megzavarásáról; hanem a Blackfort-ház már egyszer
131    9|              két őrlovag veszett oda; hanem az utat felfogó fatörzsökkel
132    9|              vert üres kalyibáknál.~ ~Hanem láttunk néha előttünk egyes,
133    9|        viszonzá Davidson mosolyogva - hanem a szívemet, úgy látszik,
134    9|            mondok, hagyományul tudom, hanem hallottam, hogy a ti szent
135    9|               van külön csillagzatuk, hanem a sorsnak magának: csillaga
136    9|               nem feketék az ördögök, hanem asszonyok, szép asszonyok,
137    9|           mely első találkozásunkkor, hanem valami édes, éltető, melegítő,
138    9|           akkor eszembe jutott volna, hanem, mert sokkal édesebb gyönyör
139    9|            most már nem a leány után, hanem kardom után akartam kinyújtani
140    9|              ifjú természet kiheveri. Hanem az, ami a dologban legcsodálatosabb:
141    9|        többiek mind el fognak veszni. Hanem ezt szegényt, az afgánok
142   10|          kérem, az én alakom nem rác, hanem görög.~ ~- No persze! A
143   10|               eleinte sok pénze volt, hanem persze, hogy utoljára minden
144   10|               csibuk a szájában volt, hanem dohány nem volt benne.~ ~
145   10|            nem kutya a, se nem cérna, hanem pálinka.~ ~- Uh! Bolondulj
146   10|          Libucka már eladó lány volt, hanem ő róla mindamellett sem
147   10|              Birbuc semmit sem szólt, hanem odahúzta a kalmárt az ablakhoz
148   10|         nemcsak ette volna az olajat, hanem festette volna is magát
149   10|           azért, mintha a bevételtől, hanem inkább mert a kiadástól
150   10|               herceget, nem is egyet, hanem kettőt.~ ~- Arányus leányum! -
151   10|          Boldizsár, - többé nem diák, hanem gazda.~ ~Arcának boldog
152   11|             turbékolnak, csókolóznak, hanem a sasoké, kik egy évben
153   11|               csak egyszer szeretnek; hanem azontúl hűk egymáshoz.~ ~
154   11|             orrszava nem mozog többé, hanem megkeményülve hátragörbült.
155   11|       tapintani annak hosszú szarvát; hanem amikor aztán hallá, hogy
156   11|           semmi tárgyát a veszélynek, hanem csupa örömteli arcokat,
157   11|             nem a láb járta a táncot, hanem a kar, a fő, a szemek villogása. -
158   11|             népek az évi adót Rómába, hanem Palmírába, s Zenóbia bíbor
159   11|         Beszélj, - monda a követnek - hanem arra gondolj, hogy neked
160   11|              monda - nem gyávaságtok, hanem árulás adá a győzelmet kezembe;
161   11|             nem öltözetük van ércből, hanem arcaik.~ ~A sereg két szárnyán
162   11|               a rohamot.~ ~- Ne vágj, hanem szúrj, katona! - kiálta
163   11|                A bálvány megmenekült; hanem a csata elveszett.~ ~- Minden
164   11|        bátorságával fegyverzé őt föl. Hanem én bízom Róma védisteneiben,
165   11|              összetömött harcrenddel, hanem a dárdák közepébe rohant
166   11|              nem csata volt az többé, hanem bősz viadal dühös vadállatok
167   11|              fájna neki, hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~ ~Az
168   11|                Most nem kérem ingyen, hanem cserébe királynétok életéért; -
169   12|              azt rossz hírnek vennéd, hanem íme olvasd e leveleket,
170   13|               nem hivatása vitte oda, hanem a kaszt, melyben született.~ ~
171   13|               ne abban gyönyörködjék, hanem ő benne.~ ~És Tsong-Nu keblére
172   13|             Út pedig nem vezet odáig, hanem szakadékos hegyek, rengeteg