IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Válogatott elbeszélések Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
2020 11 | már útban van Aureliánhoz csatlakozandó; ha őt is bevárjuk, össze 2021 10 | félmilliomos leánya mellé csatlakozott, ki számára pompás hotelében 2022 7 | mi ez emlékekhez híven csatolva van: mindazon ragyogó ifjú 2023 13 | két tengert kössék össze csatornával, vagy hogy a Po-yang-hu 2024 2 | villámot kiontson rajta, oly csattanással pukkant szét éppen Lajos 2025 12 | beaggatott tornyocskákból két csausz hányt arany- és ezüstpénzt 2026 12 | kivont karddal mentek a csauszok, aki föltekint annak fejét 2027 2 | korhely lett volna, naplopó, csavargó, kártyás, részeges, verekedő, 2028 10 | monológra felhasználni:~ ~- Te csavárgu! Hun csavárugsz? Kávésházban? 2029 1 | az ablak keresztfája köré csavarítva, izmos tenyereivel belekapaszkodva, 2030 9 | kinek haja már őszbe kezdett csavarodni.~ ~- Tettem. De azt bántam 2031 10 | felhasználni:~ ~- Te csavárgu! Hun csavárugsz? Kávésházban? borosházban? 2032 3 | kérődzött, kiket is nagy cseberbe sorba fejt Imre hajdani 2033 7 | volt!~ ~Emeletes házban csecsemősírás hallatszott, ajtók és ablakok 2034 7 | nagylelkű férfi! Visszajött, a csecsemőt ugyan nem hozta ki, de megtömte 2035 10 | skatulyája tömve van a legszebb csehországi csipkékkel, legfinomabb 2036 11 | mosolyt, mely e gyöngéd csel következtében az ifjú halvány 2037 10 | az agio, a tantiémek, a cselédbér, a boltárenda! Neki magának 2038 5 | nála senkit. A magyar urak cselédei elmarasztották a szász cimborákat, 2039 4 | odakünn tálaltak neki a cselédekkel a malomköves asztalnál, 2040 4 | őrsereget, mert az egész cselédség, az első kuktától az utolsó 2041 5 | mulatozás közben udvari cselédsége úgy szertemaradozott tőle, 2042 1 | én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt mondtam, 2043 10 | korán reggeltől késő estig cselekedék, az minden levonás vagy 2044 10 | örménynek. Biz ez júdási cselekedet volt. De hát ha a Jézus 2045 2 | nehogy valami bolondot cselekedjék a fiú; s aztán, hogy maga 2046 2 | s aztán mindent akképpen cselekedjél, ahogy én fogom parancsolni, 2047 6 | egyedül megyek, egyedül cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek 2048 1 | kezeitekből, és aki ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik 2049 1 | egymáson, hogy milyen bolondot cselekvének?~ ~Másnap nem is mertek 2050 12 | udvarnokain, kiknek örök cselszövényük egymás közül a legnagyobbakat 2051 13 | a kínai nép legkedvesebb csemegéit; amott a borbély háromlábú 2052 2 | vannak hozzávaló fiatal csemetéi?~ ~Erre a szóra meg aztán 2053 11 | közeledtét, amint a karvastagságú csemeték elhajlanak léptei alatt, 2054 1 | A rektor szavait mély csend követé, melyet csak a repedt 2055 13 | itten halva! -~ ~Halotti csenddel fogadta a hadsereg Tsong-Nu 2056 1 | diák, igen hallgatag és csendesvérű ifjú, akit azért kedvele 2057 11 | szokatlan zaj veri föl a csendet, valami kereplő hang, de 2058 6 | hollószínét, szavaik átható csengését s termetök életerős karcsúságát 2059 1 | történt volna, míg az órát nem csengették; akkor elbocsátá tanítványait, 2060 12 | rézkürtjeikkel, dobjaikkal, csengettyűikkel s mind e tarka csoport között 2061 1 | Tudok biz én, a régi csengettyűkötél itt van a padláson.~ ~- 2062 12 | a földet érinteni, míg a csengettyűs dobok, miket fejük fölött 2063 6 | húzzák!... A halálra készítő csengettyűt... Kinek a halálára?... 2064 11 | vérengző csatákból bogláros csengőket, mikkel Herode el tud játszadozni, 2065 11 | küzdelmeitől, kardjáról a vér csepegett alá. Kigyulladt arcát, villogó 2066 7 | áthatolásra. Azonban a zápor nagy cseppekben kezdett átszivárogni a lombokon, 2067 11 | belőlük a vizet az utolsó cseppig.~ ~Újra eljött az éj. Csatarendben 2068 11 | vonult a triumfus.~ ~Elöl a cserággal koszorúzott légiók, a tibicenek 2069 2 | rá, és gondolta magában: "cserélhetnék csak veled lovat, majd én 2070 2 | másképp beszélne.~ ~- No, hát cseréljünk: legyen a leányom a szomszédasszonyé, 2071 3 | nyelvtani hasonlatosság van e cseremisz szó között: chrisme, és 2072 8 | mindennemű kúszó növényekkel és cserjékkel összebonyolódottak kezdtek 2073 7 | fekünném a halkan zúgó bérci csermely mellett, bámulva a beléhajló 2074 9 | valami láng égett egy üres csészében, sem kanóc, sem olaj, semmi 2075 10 | akkor is a boltajtóban, a csibuk a szájában volt, hanem dohány 2076 10 | ez a szegény kalmár egy csibukkal a kezében, s két gyerekkel 2077 7 | bánja, hogy helyettök nem csicsókát termett, vagy más hasznos 2078 11 | oldala tele van ragadva apró csigácskákkal, mikbe egyszer lefeküdt, 2079 13 | legszebb gyöngyöket termett a csigaház, egész erdei voltak kenyérfából 2080 10 | megfosztott maradványa egy csigahéjnak, melyből szirének danája 2081 13 | palotái, színes üvegházai, csigákkal kirakott utcái, bronzból 2082 11 | miken köröskörül egy tekergő csigalépcső vezetett, porfír oszlopokkal 2083 9 | földalatti folyosón és számtalan csigalépcsőn keresztülhaladva, végre 2084 2 | hogy meg van sebesítve. "Csigavér!", mondta Kondor uramnak, 2085 9 | véremet, idegzetemet kínteljes csiklandozó gyönyör reszketteté, szívem 2086 8 | ki hét feleségét halálra csiklándozta; ezen gobea-fonadékok között 2087 4 | melyet minden azon menő csikó megkokál, s míg odakünn 2088 9 | elhomályosultak a küzdelemben, fogait csikorgatá, és ajka tajtékot vert s 2089 12 | tömlöctartóknak, azok föltárták a csikorgó kapukat, s a börtön szomorú 2090 9 | történetnek, a benne uralkodó csillag- és szellemalakok bűbájos 2091 9 | beszélik, varázsolnak s az ég csillagaiból jósolják, mikor lesz jó 2092 11 | öltözött bonc őrzött hosszú csillagalakú buzogányokkal, maga a főpap 2093 9 | tegyük. Negyven év múlva a csillagászok felfedezték az Androméda 2094 7 | átkozta meg.~ ~Tele volt csillaggal az ég, tele volt hóval a 2095 9 | nyelvére, a bűvészetre, a csillagjóslatra; ezekből lett az afgán nemzet.~ ~ 2096 7 | ott talált a feljövő éj csillagképeivel, mélázva, merengve, amint 2097 9 | mutatnám, ha önnek másik két csillaglátó társa is föltámadna halottaiból. 2098 10 | lájturja te! még kiütöd valami csillágnak a szemit a fejeddel. Nem 2099 13 | holdnak bátyja, minden csillagoknak igazgatója, egyedüli uralkodó 2100 9 | eddigelé észre nem vett csillagról ezelőtt negyven esztendővel. 2101 6 | nem lát semmit. A kék szem csillagsugára nem bír magának utat törni 2102 11 | egy-egy fehér páva, hosszú csillagszemes farka mint egy csodás uszály 2103 9 | te nem vagy-e ismerős a csillagzatokkal, Meliah? - kérdé a malayétól 2104 9 | egyes embereknek van külön csillagzatuk, hanem a sorsnak magának: 2105 11 | valami hosszú ezüst vonal csillamlása, az volt az Eufrát folyam, 2106 4 | urambátyám, ne kiabáljon annyit - csillapítám - éjszaka az idő; még majd 2107 8 | süllyedő hajó népségeé. A vész csillapodtával mindjárt sietett a parthoz 2108 12 | felállított janicsárok ezüsttől csillogó rendjei; a közbeeső út hosszan 2109 1 | piszkosabb lehessen. Bőrködmöne csillogott a szennytől, s orcája bátran 2110 3 | a fejevett nemzettel azt csinálhatták, a mit akartak. Elvégre 2111 10 | a Libucka volt? Hát mit csinálhatuk én most?~ ~ Azon városban, 2112 4 | s leült.~ ~- De hát mit csináljak itt reggelig? a szúnyogok 2113 1 | hasadékába.~ ~A jó enyediek mit csináljanak most? Mondhatták ők Trajtzigfritzignek, 2114 3 | meg, de szép!~ ~De hát mit csináljon az ember? ha már egyszer 2115 8 | mi pedig, ördög barátom, csináljunk világot a pokolból - és 2116 2 | szakácsnéja után! Hát azért csináltattam én neki huszonnégy fáin 2117 2 | generálisunknak, nagy muzsikát csináltunk a tiszteletére, gerjesztettünk 2118 10 | köténye bojtjából szélmalmot csinálva, elkezdett dalolni.~ ~- 2119 1 | letelepedett a mezőn, búzakévékből csinálván ki-ki magának sátorokat.~ ~ 2120 4 | felelé, s köténykéje bojtját csipegeté.~ ~- Szegény kis Esztikém, 2121 8 | egy szelíd pávafaj psophia csipegetett mais-magokat, lábaihoz a 2122 3 | pattan elő, a sipkája épen a csípejéig volt nyomva, míg a csizmája 2123 3 | Gyiczoczo!~ ~Hogy a kakas csípje meg, de szép!~ ~De hát mit 2124 11 | tűnt elő, mint egy arany csipkefodor; a szobrokkal rakott merész 2125 3 | illett, mint hajdan a magyar csipkefőkötők a pesti színházban.~ ~A 2126 10 | van a legszebb csehországi csipkékkel, legfinomabb kesztyűkkel.~ ~ 2127 2 | főkötőjét, amire harmincöt rőf csipkét varrott fel a debreceni 2128 9 | vállaitól kezdve egész csípőig födetlen volt: minden tagja 2129 4 | bekentem azokat a vizek csípősebbikéből, s azután bekötöttem a szemeit, 2130 12 | fegyverzeteikkel; itt fényesre csiszolt pajzsok, középen kiálló 2131 2 | többet.~ ~- Nászasszonyom! - csitítá az ekként jajveszékelő Daczosnét 2132 6 | kezeit szívére nyomva, mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~ ~- 2133 1 | ordításra vérszemet kapott csizmadiák köveket kezdtek fejeikre 2134 1 | azt a kardot), hogy minden csizmadiát eltörlök a föld színéről!~ ~ 2135 3 | csípejéig volt nyomva, míg a csizmája szára tökéletesen a hónaljáig 2136 3 | előtt, hanem, ha sáros a csízmája, csak abba törüli bele. 2137 1 | istentelen, hivalkodó, csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek 2138 1 | kellene lenni, mert háromezer csizmára van szüksége a seregnek, 2139 3 | szolgálóit, felfeküdtek csizmástul, bundástul a szép vetett 2140 3 | emberből csak a kucsmát és a csizmaszörnyeteget lehete látni.~ ~De ő azért 2141 11 | félmeztelen parittyás és kézíjas csőcselék, melyet csak a zsákmány 2142 11 | Armenia királya küldé; csodabalzsamokat s varázsfűszereket hozott, 2143 1 | hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők azzal mulatják 2144 13 | mű, a világnak e hetedik csodája, ismét megjelentek miriád 2145 8 | a százkarú állatnövényi csodák, mind egymással összetenyészve, 2146 10 | volna csodálatunkra, mely csodálat azonban rögtön el fog enyészni, 2147 10 | amit tett, avagy elintéze, csodálatnak és helyeslésnek levén tárgya.~ ~ 2148 13 | kalapfödelű pagodái éppoly csodálatosak voltak, mint azé; itt tudták 2149 13 | a földműves ekéje, az a csodálatosan ügyetlen X-alakú ásó, mellyel 2150 9 | hallott elmondatni, rémségest, csodálatost, föld fölöttit és föld alattit, 2151 10 | esztendeig, bátran méltó volna csodálatunkra, mely csodálat azonban rögtön 2152 9 | a szabadba, s kettős lőn csodálkozásom, egyfelől Davidsont pillantva 2153 10 | számlálnak.~ ~Az egész város csodálkozott és sajnálkozott e jó ember 2154 9 | fordulni a földalattiakhoz...~ ~Csodálkozva tekinték a malayéra. ~ ~- 2155 1 | táncoltatni? amik akkor még mind csodaszámba mentek. Evégett átadá a 2156 4 | farkasokat talál a nyakunkra csődíteni, s akkor aztán különös alakban 2157 10 | fiatalabb korában, ha a csömör a hátába állt, annyiszor 2158 8 | szokatlan ez a fényes nappali csönd.~ ~- Fájvirág! - szólt a 2159 11 | mérföldnyi útat.~ ~Alig csöndesült el az éj, midőn egyszerre 2160 11 | szokatlan hangokkal az éj csöndjét s benn a tábor közepében 2161 3 | ostorpattogás, kutyaugatás s nagy csöngés-böngés hallik s rövid idő alatt 2162 12 | szemeivel a feltollazott és csöngettyűzött dromedárok sorait, midőn 2163 13 | danáit, mik kényszerítik a csörgőkígyót farkára állani s sziszegve 2164 13 | szőnyegén kerengve, szökellve s csörgős dobját verve feje fölött; 2165 3 | lángosokat, béleseket, csörögéket, katakönyökéket, borsoskákat, 2166 2 | ellen, s mikor kardot hall csörömpölni, az asszonyok háta mögé 2167 11 | mindenünnen a palmírai lovasság, a csörömpölő kaszás-szekerek; a légiók 2168 11 | mellé, s akkor egyszerre csörömpölve zuhant le a felvonóhíd, 2169 11 | hallatszanak üldöző hangjai, a csörtetés zaja ismét visszatért, s 2170 1 | érdemei nem juttatták; s ahány csojtár, ahány darab öltöny volt 2171 7 | emberi lélek, midőn az első csókban lelkének másik felét magához 2172 7 | Az anya teje, a szerető csókja, a bor lángja és az ellenség 2173 13 | ráfreccsent vére, midőn Tsong-Nu csókjai azt onnan letörölték. ~ ~ 2174 9 | lábaihoz, térdeit átölelve s csókjaimmal halmozva el, ahol értem. 2175 11 | magad.~ ~Zenóbia könnyezve csókolá meg a gyermeket s szorosabban 2176 12 | ül jobbomon. Ülj ölébe, csókold meg. Látod, hogy él.~ ~A 2177 4 | gyermekesen döncölte és csókolgatta azt.~ ~"Cicuskám, cicuskám!" - 2178 2 | Alig ölelhettem meg, alig csókolhattam meg; alig egypár órája, 2179 3 | aztán keresztre feszítettük. Csókolj szépen kezet a hetmannak, 2180 7 | lángjai el nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka 2181 9 | nyújtott kezet forrón meg ne csókoljam. Ah, barátom, ha ezen kezet 2182 2 | födné kedvese arcát, nem csókolná-e meg azt a földet?~ ~- Én 2183 12 | atyja ruhájának szegélyét csókolni, Szolimán pedig inte az 2184 11 | kik szüntelen turbékolnak, csókolóznak, hanem a sasoké, kik egy 2185 7 | kristály, partjain virágokkal csókolózott, ahol csöndesen folyt, az 2186 7 | elveszté pírját, midőn első csókom szempillájára nyomtam... 2187 10 | s valami papírba tekert csomagot nagy titokban átadván neki, 2188 8 | El fog-e jutni kisded csónakával a sydneyi öbölbe? Nem temetik-e 2189 8 | midőn az éjjel a reá váró csónakhoz sietne, elfogta, s sajkán 2190 8 | Williám, alattomban egy kis csónakot faragni kőfejszéikkel, s 2191 3 | hamis nevek.~ ~- Jól járt Csongrád vármegye, azt nem kellett 2192 2 | venné ezt észre? Csakhogy csont nem törött!~ ~- De'jsz, 2193 11 | ércet, s keresztülégtek a csontig.~ ~A rómaiak néhány percig 2194 5 | hogy mi lelhette őt? Semmi csontja sem volt helyén, ahova csak 2195 8 | kívántak élni, halni: kitiltá csontjaikat is az országból!~ ~Ily kitüntetésben 2196 10 | kezére, lábára, s minden csontjaira jajgatott.~ ~Másnap a családi 2197 10 | vigyázok rá. Megtürüm a csontját.~ ~E perctől fogva valahányszor 2198 4 | idő, midőn diót török a csontoddal! - gondolám, de nem mondtam 2199 1 | mészároslegény volt, szőretlen csontos pofával; ki egész ellenkezőleg 2200 4 | odairamodtam hozzá, s miután csonttá vált kezét nagy ellenkezései 2201 12 | jelenetet az őrjöngő dervisek csoportja, kik szédítő keringéssel 2202 12 | zsákmánnyal megrakott tevék csoportjai, szerecsen fiúktól vezetve. 2203 12 | az utcákat, a nők tarka csoportokban ültek ki a házak tetőire, 2204 11 | megsejté. Az eltikkadt katonák csoportosan futottak a tevék nyomait 2205 11 | összeszedte magát, egyedül azon csoportot látszott üldözni, mely Zenóbiát 2206 12 | imámok és dervisek hosszú bús csoportozata, vezetve a főulemától, csodás 2207 11 | állítá négy részre szaggatott csoportozatban a gall és teuton segédcsapatokat; 2208 13 | egy kötélen táncoló körül csoportozik a nép, ki rézalmákat hajigál 2209 11 | kardját kirántva, melynek csorbái sok harc küzdelmeiről látszottak 2210 9 | miken az idők foga egy csorbát sem ejte, a sima lapok lazúrja 2211 11 | pusztának, ti pásztorok, kik csordáitokat legeltetitek a sivatag forrásai 2212 1 | lehetett. Tratjzigfritzig és csordája pedig már Marosújvár körül 2213 11 | fegyver helyett egy szikrázó csóva.~ ~Ez Vaballath.~ ~- Félre 2214 7 | föld, hanem e paránycseppet csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, 2215 2 | játszó gyerekekkel s ő azokra csóválná a fejét, nehogy beüssék 2216 2 | kinézett az utcára, és folyvást csóválta a fejét, mintha az egész 2217 9 | a Salamon-hegy hófedett csúcsához. A növényzet lassanként 2218 9 | meglátszottak a Salamon-hegy csúcsai, melyek örök hóval lepve, 2219 9 | bírja. Én valóban legkisebb csudálkozás jelét sem mutatnám, ha önnek 2220 9 | kívül, valami örvendetes, csudálkozó kiáltozás. - Az orvos kinézett, 2221 4 | keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva, ballagtam nagy 2222 8 | és - egymást biztatni a csüggedésben.~ ~A rossz világból száműzött 2223 6 | gyönge szíveken a félelem, a csüggetegség, hallani fogjuk a toronyból 2224 11 | alól óriási gyümölcsfürtök csüggnek alá, vagy gyermekfő nagyságú 2225 7 | oldalt meredek sziklafal, csüggő borostyánindákkal, mögöttem - 2226 6 | úttalan síkon. Feje búsan csüggött alá, lépései alatt inogni 2227 2 | keresztülhajítva; még egyszer csülökre próbált kapni, míg végre 2228 11 | suttogásairól, s az ágakon csüngő fehér fügefészek könnyű 2229 9 | Legalább nem látom azokat a csúf zöldképű vénasszonyokat, 2230 5 | fullajtár elkezdett nevetni, s csúfondárosan faragta ujját a varga orra 2231 8 | így nem szabad a sorsnak csúfot űzni velünk.~ ~- És én? - 2232 11 | kiölt mindent, ami élet, csúfságból új római császárt nevezett 2233 3 | minden szerkesztőt börtönbe csukatott. Mikor aztán ekkép minden 2234 4 | iskolaport szagoltam, be ne csukták volna háta mögött a szentek 2235 10 | koldus.~ ~- Engedje meg, hadd csukuljalak meg a szájodat, a képet 2236 10 | kettőnek kell néked. Adj csukut orcájámra. No jul van. Ti 2237 2 | topánkáját fölcserélje azzal a csúnya, fontos talpú bakanccsal, 2238 9 | kényszeríté őt; az izzadtság csurgott homlokáról, szemei elhomályosultak 2239 11 | hátán összekötött kezekkel csússzék térdenállva trónom elé. 2240 2 | Lajosnak a tengerisorok között csúszva kellett előhaladnia a legutolsó 2241 2 | kihúzott a ködmene alól egy jó csutorát, tele diószegivel. - Gondolván, 2242 10 | azért hordtam én magának cukerlit? Hát azért költöttem én 2243 11 | összetévesztve Vénuszt Cupidóval, addig a tündérregék honában, 2244 4 | idebenn az Esztike.~ ~- Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot?~ ~- 2245 11 | kik az égő város piacán currulis székeiken ülve nyugodtan 2246 11 | Perzsiának, hol Sapor király Cyrus birodalmának helyreállításáról 2247 3 | Sziberszkograd, Budapesté pedig Czarograd.~ ~- Ejnye be hamis nevek.~ ~- 2248 3 | tudós?" A pesti vagyis a czarogradi kozák hetmánt kinevezték 2249 3 | egyszer arra is rávette a czárt borozás közben, hogy Gazsi 2250 3 | puskaportartója volt.~ ~A czigányoknak megtiltatott hegedűvesztés 2251 3 | muszka nem fizet; a német czímerek helyébe muszka betűket kelle 2252 3 | hátán nagy ménkű jegesmedvét czipel, mely keze lába lógatva 2253 3 | valahol Amerikában. Ott czirkalmazzák most az Orinoco vizén Icaria 2254 3 | Pest alá ért, épen azon czivakodtak: hogy fekete legyen-e a 2255 10 | Lallalalá lallalalá.~ ~- Da majdan sírni fogsz, ha a 2256 10 | egy óra alatt meghal.~ ~- Dá te bulund! Add vissza pinzomet, 2257 8 | kiálta indulatosan - dac nekik! legyen boldogság 2258 4 | kezét nagy ellenkezései dacára elhajhászhatám, azt erősen 2259 9 | neveztem magamban, s büszke daccal indultam leküzdésére a kunyhó 2260 11 | visszatért Aureliánhoz a dacoló válasszal. A város falain 2261 11 | közelebb látszottak emelkedni, dacolva tűzzel és kövekkel, miket 2262 3 | megérzett a tudományos illat, daczára a sok más mindenféle illatnak, 2263 2 | apja aligha lesz más, mint Daczos Lajos.~ ~A fiú szép férfias 2264 2 | ellenség dühét kipróbálni.~ ~Daczosék házánál is nagy volt az 2265 2 | csitítá az ekként jajveszékelő Daczosnét Kondor uram - nem illik 2266 3 | alatt meghalt a szegény dade, s a többi százat a bőgőjén 2267 11 | lenyelni. Szemei be vannak dagadva véres pillái közé, s orrszava 2268 1 | s neveikkel egyfelől a dajkák ijesztgették síró gyermekeiket, 2269 10 | szélmalmot csinálva, elkezdett dalolni.~ ~- Lallalalá lallalalá.~ ~- 2270 3 | önkéntesek csapatja toborzott dalolva, tánczolva s éltette az 2271 6 | nők énekelnek, bús halotti dalt a halálról, a halál után 2272 3 | marhafaggyúból készül, vagy a finn dámáké, kik fésű helyett egy egész 2273 9 | köszönettel tartozik annak a dámának, hogy megszabadítá.~ ~- 2274 11 | gránátszín ciprusit, melyre damaszki rózsák levelei voltak hintve, 2275 13 | kígyótáncoltató énekli ördöngős danáit, mik kényszerítik a csörgőkígyót 2276 10 | csigahéjnak, melyből szirének danája helyett csak tengerzúgás 2277 11 | előtte állót. A megtámadt dandár erre zavarba jött, nem csata 2278 11 | hadnagyok visszanyargaltak dandáraik elé s az erre támadt zaj 2279 8 | volt, holnap parfumirozott dandy; délelőtt bérszolga, délben 2280 10 | Birbuc fütyölt. A Birbuc danolt, a Birbuc elejtett egy skatulyát.~ ~- 2281 2 | ruhákra. Azok meg egész nap danoltak, mint akinek legjobb kedve 2282 2 | észre, hogy a leszakított darabbal együtt érdemjele is letépetett 2283 11 | kétszeres erővel nyargalt egy darabig, úgy hogy társa alig bírta 2284 2 | szállt volna le egy kis darabka veres szalagért olyan veszedelemben, 2285 1 | válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat harcoltak 2286 3 | kényszeríttetének, egy oly darabot adtak elő, melyben utoljára 2287 11 | is vaslemezek, mik kiálló dárdahegyekbe végződtek; e válogatott 2288 11 | annyiszor diadalmas gótok dárdái ellen a fejedelmi pár pajzsa 2289 2 | kozákok szerencséjére csak dárdáikat használták ellene, s minthogy 2290 11 | repkedett a szélben, míg az is dárdáktól átfúrva eldőlt, s összetapostatott. 2291 2 | Kék foltokkal tele, a sok dárdanyélütéstől.~ ~Egyszer aztán eltört 2292 11 | palmíraiak felé, s az első dárdasuhintás kényszeríté azokat az elfoglalt 2293 4 | mire odaértem, már folyt a dáridó.~ ~Esztike lelkem ott sürgött-forgott 2294 11 | s nemde Sapor király nem Dárius utóda-e? E kard, mely az 2295 11 | az unokát; Nagy Sándornak Dáriust adta a sors, nekem Sapor 2296 9 | csodálkozásom, egyfelől Davidsont pillantva meg, másfelől 2297 2 | még kedve tartja, egy kis deák szót bevenni sem árt, legalább 2298 1 | egyikök sem tudott egy szót is deákul, hanem azért mégis úgy tettek, 2299 4 | magamat, hogy ismét a vén Deborát látom magam előtt!~ ~Éjféltájban 2300 4 | kell kegyednek ettől a vén Deborától szenvedni!~ ~Erre nem felelt 2301 2 | hogy a muszka bejöjjön Debrecenbe? Ide, Debrecennek a közepébe? 2302 2 | Így is tudta az utat Debrecenen keresztül. Mikor kisbotos 2303 9 | lövésnek találni kelle. A décharge nem volt hatás nélkül, mert 2304 9 | fogadták megtámadóikat.~ ~A décharge-ok azonban, mintha csak élettelen 2305 11 | lovasok közé, s felkapva egy decuriót nyakánál fogva, azzal mintegy 2306 1 | Herkulest, Zetelaky pedig Dejanirát, amidőn Józsefről senki 2307 10 | hogy nem dolgozik. Egyik deláció a másikat követte.~ ~- A 2308 10 | hogy elmenj te leány.~ ~E delációk így folytak, különféle indorzátákat 2309 6 | szenvedők, termeteik oly délcegek és hajuk olyan fekete, - 2310 10 | számára pompás hotelében delegált egy udvarszobát, ahonnan 2311 12 | tudom, hogy a nap, miután delet ért, aláfelé megy. Sokszor 2312 3 | muszka nemzeti színekben, délfelé fekete az ég, mint a pinczeablak.~ ~ 2313 9 | nyomultak birodalma belsejébe, Delhit elfoglalák, s kétszáz millió 2314 4 | letevé egy székre a corpus delictit s otthagyott.~ ~Én pedig 2315 9 | voltak téve. Az idő egész délig kellemesen hűs volt, déltájon 2316 5 | azt, hogy nyugot helyett délnek tartott.~ ~Itt aztán megértve 2317 9 | csillagot egy vonalban, délnyugatról északkeletnek fordulva.~ ~- 2318 8 | 1.~ ~Megáldva a délövi ég minden gyönyöreivel - 2319 11 | tenni vele.~ ~ ~ ~5.~ ~A nap délpontjára hágott, az erdők elcsöndesültek, 2320 2 | a konyhában hogy készíti délre a sok szép barátfülét, Lajoska 2321 8 | sem tudta, mi baja.~ ~A délszigeteken lakik egy féreg, a bennszülöttek 2322 4 | volt mit tennem? Az ember déltől estig csak nem piszkálhatja 2323 11 | mocsárokat ivott rá.~ ~Egy délutáni álmából fölserkentett szarvorrú 2324 4 | hogyisne! mikor az egész délutánt végighúztam, mint az ürge, 2325 11 | démon szól belőled?~ ~- Hát démon-e a szerelem? Csak egy neme 2326 7 | élni fogsz?~ ~Kevélység démona! Hiszed, hogy e csillagos 2327 7 | Óh az én lelkemen a bor démonának nincs többé ereje; nincs 2328 2 | Látta, hogy az ellenség csak demonstrál, s nem hagyta magát fedett 2329 11 | templomait, s Caesarea falai közt Demoszthenész állítá meg a diadalmenetet. 2330 7 | vegyülve a virágos pázsit friss demutszagával; - ha fekünném a halkan 2331 1 | kötelességének tartá az apjának denunciálni, egyúttal az elgázolt tulipán-ágyakért 2332 10 | a kereskedőkönyveket, s denunciálta a segédet, hogy nem dolgozik. 2333 10 | nálam az erzsébetvárosi deputáció, vezérszónoka maga a múlt 2334 1 | professzort választá ki, hogy deputációba menjenek eléje.~ ~Trajtzigfritzig 2335 5 | amit a másik beszél.~ ~- Der Duivel! - kiálta fel János 2336 1 | hogy ha félre nem ugrik, derekában vágja ketté; de visszavágott 2337 8 | A hölgy lebontotta a fa derekához kötött hágcsót s kezét nyújtá 2338 12 | janicsárok, övig mezetlenül, derekaik tövissel körülövezve, vállaikon 2339 9 | félig befűrészelik a fák derekait, ahol az út végtelen kiterjedésű 2340 11 | oroszlánfejekben végződve, s karcsú derekán széles aranyövvel átszorítva, 2341 2 | kardját, mit az imént leoldott derekáról.~ ~- Csak nem akarsz rögtön 2342 2 | gutának neki úgy erőltetni a derekát a nagy tudákossággal - zsörtölődött 2343 10 | s szíjjal keresztülköté derékban. Ily alakban ismerték őt 2344 2 | város felé.~ ~- Az egész derékhad a nyakunkon van. A jobbszárnyon 2345 1 | Magyarországon a birodalmi derékhadakkal, mik fényes, páncélos, tarajos 2346 11 | karcsú szálfák pikkelyes derékkal, tetejökben füzéres lombkorona, 2347 13 | övet úgy kötni a karcsú derékra. A lefüggő fátyol, a hosszú 2348 13 | kiknek szemeik ragyogóbbak, derekuk karcsúbb, ajkuk édesebb, 2349 12 | Már a hajnal látszott derülni. Az ulema fáradtan ült le 2350 2 | időjárás itt igen jó, folyvást derült, szép napok járnak, úgyhogy 2351 11 | szavai haragra gerjeszték a despotát.~ ~A levél Odenath palmírai 2352 2 | oldalának, hogy lévén az gyarló deszkából, beszakadt alattuk, mind 2353 3 | ott fűrészelnek jelenleg deszkákat s meszet hordanak a szomszéd 2354 5 | előbb bejárta Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott, ahova 2355 3 | gyakran feljárnak Marokkóba a dey mulattatására, kinek udvarában 2356 3 | nem érti ugyan senki, de a deyt mégis nagyon látszik mulattatni 2357 10 | Kivert belőle Szilágyi Dezső, az ellenzék vezérférfia. 2358 11 | árulás adta a győzelmet, diadal helyett pénz vásárolta meg 2359 11 | őket azon trónban, melyet diadalaik által szereztek vissza az 2360 6 | már erősen hallatszott a diadalének, alig-alig az elhalók kiáltása, 2361 11 | kapuval, miknek portáléin diadalfaragványok díszlettek, királyok, hősök 2362 12 | örömünnepe volt.~ ~Egyik diadalhír a másikat érte. Szárazról 2363 11 | nap templomában borzasztó diadaljelül, császári palásttal vállán, 2364 12 | Sztambul visszhangzott a diadalkiáltástól, a müezzin szava helyett 2365 2 | hallhatá, amint a kozákok diadalmámorukban az orosz himnuszt énekelték, 2366 11 | temetőt!~ ~- ~ ~Aurelián a diadalmenet végeztével egy gazdag uradalmat 2367 11 | Demoszthenész állítá meg a diadalmenetet. Mind hasztalan; elvesztek 2368 12 | hogy a szultán megindult a diadalmenetre, a bömbölő hangokat sokszorosan 2369 11 | kísérve a palmíraiak düh- és diadalordításaitól.~ ~A város tulsó oldalán 2370 11 | Holttesteken keresztül diadalordítással rohantak a palmíraiak a 2371 6 | Amazokkal nehéz ágyúk, a halál diadalszekerei jönnek, hat-hat harcméntől 2372 11 | jelölve az utat, ugyanazon diadalszekéren ülve jött volna be Rómába.~ ~ 2373 11 | bíbor palástban s fején diadémmal fogadá a hódolókat, kik 2374 11 | hátrahanyatló király fejéről a diadémot, s azt saját homlokára téve, 2375 1 | leányka oly istenfélő és diákfélő elvekben nevelkedett, hogy 2376 3 | vajjon Bernát Gazsi tót diákja hova avandzsirozott a muszka 2377 10 | boltban maga árult, Boldizsár diákkal egyben, s ha jött vásáros, 2378 2 | a boldogság. Én is írtam diákkoromban chriát, engem is megdicsértek 2379 4 | a kétszer kettő, mint a diákoknál.~ ~- Dejszen, panaszkodik 2380 10 | anyjának.~ ~Gerguc ráordított a diákra:~ ~- Te gyilkus, hun vetted 2381 1 | méhköpű raja, ömlött ki a diákság a templom körét elfoglalt 2382 1 | több volt, mint amennyit diákszívvel el lehet viselni.~ ~- Megölöm 2383 4 | áhítattal álltam meg ott, amúgy diáktempóra, szomjasan tekingetve be 2384 2 | hogy akkor készíti a hosszú diáriumokat. Látom sokszor tizenegy 2385 2 | azzal természetesen odább dicsekedett Kondor uramnak, Kondor uram 2386 1 | szennytől, s orcája bátran dicsekedhetett vele, hogy záporesőn kívül 2387 7 | ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen 2388 4 | kenyér. Magamat nem akarom dicsérni, hanem annyi igaz, hogy 2389 3 | pedig azért, mert elkezdte dícsérni.~ ~- Szinte elfeledtük megkérdezni: 2390 11 | verte lantját, az egyik dicsérő panegyricont, a másik gyalázó 2391 2 | változást. Midőn magát hallotta dicsértetni, s az elejtett ellenfél 2392 6 | halálért.~ ~- S kinek volna dicsőbb halála, mint neked! Egy 2393 11 | uralkodék, azok mind áldák és dicsőíték.~ ~Három napi járás volt 2394 12 | Ennyi gyönyör, ennyi dicsőítés több volt, mint elég arra, 2395 11 | ügyességét és karja erejét jöttek dicsőítni; Maeon mellé furakodva, 2396 11 | délibáb, a puszta álmai elmúlt dicsőségéről. Jön egy szellő s elleheli 2397 4 | kifordított bundában járó dicsőséges hajnalát! veszedelem boronálta!~ ~- 2398 2 | ügyvédi vizsgát, s azt is dicsőségesen, kezében volt már az oklevele; 2399 11 | az unokaleányt, ki a régi dicsőséget visszahozta rájuk. S van-e 2400 13 | bírni.~ ~Itt megelégelte e dicstelen fáradságot, s miután népének 2401 3 | posztóban jár, s mindennap dictiókat tart a Pilvaxban a muszka 2402 13 | rabszolgákul s a hölgyeket díjul adta katonáinak.~ ~Csupán 2403 3 | udvarában országgyűlési dikciókat tartanak; nem érti ugyan 2404 1 | vezessen!~ ~- Megbódultatok-e, dilectissimi? - szólt elszörnyedve a 2405 10 | becsületes ember?~ ~- Téged hínak Dimitrinak, ugye?~ ~- Engem hínak Gergucot.~ ~- 2406 2 | az Bíró László uramnak a dinnyése, melynek szilvásában éppen 2407 5 | karbunkulusa a gyűrűjében, mint egy dió.~ ~- Van Apafi Mihály uramnak 2408 11 | vagy gyermekfő nagyságú diók, miknek terhe alatt meggörnyed 2409 2 | alól egy jó csutorát, tele diószegivel. - Gondolván, hogy a katonaember 2410 4 | Várj, lesz idő, midőn diót török a csontoddal! - gondolám, 2411 2 | a henteskést az ügyvédi diplomába.~ ~"Akit a két keze el bír 2412 11 | tegnap óta a divatbölcsek, diplomaták, zsurnaliszták és börzeüzérek 2413 3 | meghallja valaki, hogy magyarul discurálunk, még beljebb küldenek bennünket 2414 5 | kifényesíté; a két szász ezalatt diskurzushoz látott.~ ~Előbb a fullajtár 2415 4 | eleibe értem, éppen akkor disputáltak urambátyám agarai egy házaló 2416 11 | Harcedzett hősök, sebekkel díszes arccal, miken nem látszék 2417 11 | portáléin diadalfaragványok díszlettek, királyok, hősök képei, 2418 9 | közepett, a legbujább növényzet díszlik fel, a legritkább, csodaszép 2419 10 | hogy míg a kisebbik leány díszneve »arányus leányum«, addig 2420 3 | rajta kívül, semmi másnak disznólábat füstölni ne legyen szabad. 2421 2 | megsebesítettek?~ ~- Nem a. Csak a disznótól van.~ ~Lajos mint kész henteslegény 2422 4 | nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot kaptunk volna érte.~ ~- 2423 3 | szögletben egy széles nyugágy: diván, asztal, fekhely és sodródeszka 2424 12 | megjelenő kiáltótól.~ ~A díván gyöngyházzal kirakott termében 2425 12 | megreszketteté a palotát, s a dívánba gyűlt országnagyok mellükön 2426 12 | Ibrahim!" - hörgé újra s arcát dívánja vánkosai közé rejté.~ ~- 2427 12 | a szultán gyöngéden, s a dívánjához járuló gyermek arcáról föllebbenté 2428 12 | én őt fiammá fogadom, ki dívánom vánkosán jobb felől fog 2429 11 | talált föl tegnap óta a divatbölcsek, diplomaták, zsurnaliszták 2430 1 | kuruc-labanc világ legszebb divatjában vala; ma a kuruc, holnap 2431 1 | könnyű, mert nem volt még hét divatlap, ahol az ember kinyomathatta 2432 10 | leányát.~ ~A vigalom, a divatos őrjöngések folytak ezentúl 2433 3 | kancsukáznak. A vendéglőbe azt a divatot hozták be: hogy a muszka 2434 9 | mondám. Nálunk skótoknál divatozó puritán szokásból soha sem 2435 2 | sokan vannak. Mi is eleget dobáljuk őket, nem is cipóval, mégis 2436 7 | fel, s nagy égő köveket dobált fel az égre, mely egykor 2437 2 | s hangzott utána a tompa dobbanás, melyet a földön fekve még 2438 13 | romlása közt osztotta szívének dobbanásait.~ ~*~ ~Lieu-King pusztulása 2439 12 | alakzatú rézkürtjeikkel, dobjaikkal, csengettyűikkel s mind 2440 13 | kerengve, szökellve s csörgős dobját verve feje fölött; itt egy 2441 12 | elnyelte alakjaikat, lovaik dobogása elhangzott, hajóra ültek, 2442 13 | mennyei birodalom földén dobogtak.~ ~Ekkor a császár, Kao-Ti 2443 10 | már taktusra kezdett el dobolni az ajtón, szájával egész 2444 3 | nem köszönünk egymásnak dobre zdrawit.~ ~Hungariát nem 2445 3 | Ass. Buki. Wjedi. Glagol. Dobró. Giehst. Sivere. Szemlja. 2446 2 | ágyúdörgés, a rohamra hívó dobszó, a buzdító trombitaharsogás, 2447 4 | alispánságért pedig az ablakon dobták ki; már ez rendes accidentia 2448 8 | tolvajt felakasztják; míg a dobzódó ajtajánál éhező árvák és 2449 6 | kiálta rá az asszony. - Döfd e szívbe fegyveredet, mártsd 2450 11 | villámsebesen oszta csapást és döfést mindenfelé; egyik sebét 2451 9 | varázsló kísértet szívébe döfni, ezt gondolám, s e gondolattól 2452 7 | meg fog rágni, s szívembe döftem az éles kést. Omolt a vér, 2453 11 | kipusztított már az eleven dögvész, a halál angyala emberi 2454 7 | vonták arcukat, s büszkén, dölyfösen leültek egymással szembe. 2455 4 | ölébe szorítá, s gyermekesen döncölte és csókolgatta azt.~ ~"Cicuskám, 2456 13 | égre lobogott, a hullám döntögeté a tornyokat, a kardcsapások 2457 11 | szekerek megrakva halomra döntött fegyverekkel, kincsekkel, 2458 11 | keresztül, jobbra-balra döntve azokat, mint hajlékony nádvesszőket. 2459 2 | megemelte tüzérei előtt, s a dördülés után ott hevert az almásszürke 2460 6 | kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak, maguk között 2461 8 | szikla felett egy lövés dördült el; az óriás mindkét kezével 2462 7 | meg-megrázkódik, megmozdul, mélyen dörg - s elcsendesül.~ ~*~ ~Másszor 2463 8 | fattyú, ne oly hamar! - dörgé Williám, s megkapta hátul 2464 10 | e villámok harsogása azt dörgendi füleidbe:~ ~- Lallalala 2465 2 | hogy vagy égi vagy földi dörgés, de valami lesz.~ ~Lajosnak 2466 4 | tartottam volna, s midőn a dörgésekből gyaníthatám, hogy majd le 2467 10 | Berugod az ájtut.~ ~A dörgetés nemhogy megszűnt volna, 2468 11 | folytatta szavait, s a hadsereg dörgő ordítása reszketni tanítá 2469 4 | én mesélek.~ ~Leszállt, dörgött, morgott még magában egyet-mást, 2470 2 | és visszajött, Lajos oda dörmögött hozzá:~ ~- No, édes öregem: 2471 4 | a hiszekegy utóját, azt dörmögte aztán, erősen hivén, hogy 2472 4 | előszámlálása.~ ~Mint tudott dörömbölni! mily okos volt! hogy fel 2473 4 | szakállával még pirosabbra dörzsölé arcát.~ ~- Már majd csak 2474 10 | halcsontért s Birbuc kezeit dörzsölve sietett szolgálatukra, Gerguc 2475 10 | csibuk a szájában volt, hanem dohány nem volt benne.~ ~A kupec 2476 4 | azt.~ ~Azzal nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot kaptunk 2477 10 | kikapott érte.~ ~- Eredj atyus, dohányszagú a szád. Eredj, megszúr a 2478 3 | municipiumokat, ültettek dohányt, s választottak magoknak 2479 4 | hátulsó zsebemből pipámat és dohányzacskómat, s mert vala a veremben 2480 7 | becsapott az ajtón, s elverte a dohos penészszagot, mely idebenn 2481 4 | Pilátus volt a világon, hogy Dóka Pista legyen a nevem, ha 2482 3 | Olaf. Behehe. Gomhal. Doladha. He. Vahlu. Sain. Cheth. 2483 4 | kutyákat? Menjen a maga dolgára pokolfélegyházába, s ne 2484 4 | letömködve a pipa tüzét, - mi dolgod neked az én házamnál, hallod?~ ~- 2485 4 | kuruc ember, aki bizonyos dolgokban nem érti a tréfát, s az 2486 2 | minthogy sertéseiket olyan dolgokkal táplálják, aminőkre mi undorodva 2487 1 | tanulóifjúság nem csupán azon dolgokról hallott, amik könyvekben 2488 1 | fizikum múzeumba nem küldé dolgozni.~ ~Ezenközben hol egyszer, 2489 10 | furkósbottal már a pitvarszobában dolgozott.~ ~A kalmár ordítva rohant 2490 10 | ellehetnél nála nélkül; akárhogy dolgozunk, semmire sem megyünk, csak 2491 2 | Kondor uram fogta is erősen a dolmánya szélét; de még jobban fogta 2492 2 | kellett ám rángatni Lajos dolmányát, nehogy dühében valamit 2493 6 | a kis, sötét bajusz. Ha dolmányt venne magára, senki sem 2494 2 | uram is beleavatkozott a dologba.~ ~- Ne izéljen az ilyen 2495 4 | forgó-kereplő! semmi sem lesz a dologból.~ ~Mit tehettem? Magam jóvoltáért 2496 2 | Daczosné asszonyom valami nagy dologra szánta el magát: felöltötte 2497 6 | hogy észrevette a temető dombjára gyűlt nőket, arra vette 2498 6 | utca közepére ásott sír dombját, s a zárva talált házajtókat 2499 6 | Sepsiszentgyörgy kapuja előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek 2500 11 | meztelen karok, kifejlett domború izmokkal, fehér rövid tunika, 2501 2 | helyet a balszárnyon; a dombot sűrű kukoricaerdő lepte, 2502 11 | ketté töretett.~ ~Aurelián a dombról nézte a csatát. Látta Zenóbiát 2503 11 | egy nagy uralkodó templom dombteteje, egészen megaranyozva, hogy 2504 11 | megszólalt. Aurelián egy emeltebb dombtetőre állt föl, honnan egész seregét 2505 1 | nem leend!... Clarissimi domini, jurátusok, húzassák meg 2506 11 | égbe emelkednek; a ragyogó dómok, az óriás kúptetők egymás 2507 11 | mely azt, mint pókhálót a dongó, tépi összevissza, s egy 2508 8 | gyönyörködik, s hallgatja a doradok aeoli zengzetét.~ ~Hirtelen 2509 12 | hadereje ellen, a tengeren Dória János verte szét hajóhadait, 2510 1 | de visszavágott a diák a doronggal, s úgy talált a labanc körmére 2511 1 | tógáik öveikbe akasztva; nagy dorongjaikon akkorát szöktek, mint egy 2512 4 | könyveit, nem győzött eléggé dőzsölődni, hogy ki a tatár karmolja 2513 2 | kell, ő sem tartja a bőrét drágábban, mint a másik. Aztán nem 2514 11 | királynéja. Léptei ingadoztak a drágakövek terhe, vagy tán a gyalázat 2515 11 | fegyverekkel, miknek markolatja drágakövektől ragyog, s miknek vasán csaták 2516 10 | utcán hal meg.~ ~Ha a vevő drágállotta az árut:~ ~- Ne te Birbuc, 2517 13 | szabad elhozni a városból, a drágaságokat belehányták a kutakba, hogy 2518 1 | hímzett bivalybőröket viselő dragonyosokból s célbalövő muskétásokból 2519 11 | királyné két leggyorsabb futó dromedárját hozatá elő, a puszták hajóit, 2520 9 | dragonyos kapitány, kit Drumfieldnek hívtak.~ ~Mindnyájan megdöbbenve 2521 4 | legsiralmasabb énekhangon dúdolá: - "oda vagyok, oda vagyoo-oók!" - 2522 12 | még hallotta a müezzin dúdolásának első szavait, de már az 2523 2 | látvány több, mint ez a dübörgés! Ezernyi paripának patkódobogása 2524 2 | ilyenkor. A közelgő lovasság dübörgése pedig már hallatszott a 2525 11 | palliszádjaira, kísérve a palmíraiak düh- és diadalordításaitól.~ ~ 2526 4 | tartottam...~ ~...Jaj! Azt a dühből, kétségbeesésből és rémületből 2527 7 | Aztán kihűlt, lecsillapult dühe, kiégtek égre támadt lángjai, 2528 11 | pallosaikkal, az ellenség első dühének voltak szánva, a köztük 2529 11 | kezét, s kilódítá azt a dühödt néptömeg közé.~ ~Azok egy 2530 8 | evezőt s hagyd meghalni azt a dühödtet! - s ezzel a legényt a padok 2531 8 | Fogsz lőni, gazember? - dühönge amaz - vagy téged is a tengerbe 2532 2 | muszka tisztet ez még nagyobb dühöngésbe hozta. Már most egyenesen 2533 11 | dandárok körülrajongva ama dühöngő csapatoktól, mintha egy 2534 5 | minden módon inzultálta a dühöngőt. A varga mindig alantabb 2535 8 | megelőző éjt iszonyú orkán dühöngte át, minőt csak a déli tartományok 2536 8 | őrjöngőre, ki démoni tekintettel dühöngve, jajgatva közelge feléjök, 2537 1 | volt neki felelve. Ez még dühösebbé tevé.~ ~- És ha én megtiltom 2538 3 | meghal s ki jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk 2539 9 | szoktak lenni, összevissza düledezve. Ez épen, egészen állt, 2540 1 | hogy labancaik ugyancsak dülöngnek a diákok csapásai alatt, 2541 4 | orvosságos üvegből húztam ki a dugaszt.~ ~- Úgy, az orvosságos...~ ~- 2542 2 | rájok lőni. Ez meg a zsebbe dugja a két kezét, nem törődik 2543 11 | facsarjátok ki kezéből a fegyvert, dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba, 2544 1 | páncélpikkelyes kesztyűkbe dugott kezeit széles, egyenes kardja 2545 4 | ordíték, mint akinek taplót dugtak a fülébe. Vesd el magad! 2546 9 | alakját, amint kezeit hóna alá dugva, szomorúan beszélé társainak 2547 5 | a másik beszél.~ ~- Der Duivel! - kiálta fel János varga, 2548 2 | azt kicsavarja kezéből. A dulakodás közepette mind a ketten 2549 8 | mindketten roppant erővel dulakodtak szótlanul, lélegzetöket 2550 7 | miket kívülem senki nem lát, dúlt arcokat, kik engemet ismernek, 2551 9 | hegyeik közül; pusztítva, dúlva nyomultak birodalma belsejébe, 2552 11 | magát másképp, mint romba dűlve? vidd magaddal a gyermekeket.~ ~- 2553 4 | tudom, hogy merre van a Duna.~ ~Ezt mondva, lódultam 2554 10 | enni, inni, kihalászták a Dunából, elvették kezéből a pisztolyt 2555 11 | eledelt is hordott magával. A dunai légiók voltak ezek, az örök 2556 10 | akartam küldeni vízért a Dunára, még azt sem tette meg. 2557 10 | volt halovány.~ ~Az úrfi durcás pátosszal lépett mellé. 2558 2 | felleget láttak belőle, meg a durranást hallották, egyéb kárt nem 2559 8 | Grundler.~ ~E percben lövés durrant el, s a gunyhó teteje forgácsokban 2560 2 | szánta el magát: felöltötte duzmadt ujjú selyemréklijét, feltette 2561 8 | lépésnyire volt a parttól, s duzzadó vitorlákkal távozék attól; 2562 11 | megállt s visszafordítá fejét duzzogva.~ ~- Vagy én ölöm meg azt, 2563 2 | visszavontatták, s a megtizedelt dzsidásokat felváltotta négy szakasz 2564 3 | chrisme, és e tatárszó között: dzsinmu? és továbbá honnét vette 2565 1 | feleségétől megkérdezni, ha vajjon ebédelt-e ő ma már, vagy sem? tanítványai 2566 2 | be a konyhából, mert jó ebédet akar főzni.~ ~Kondor uram 2567 2 | mellényt, s úgy állított be az ebédlőbe, hol mindenkit becsülettudóan 2568 10 | nap úgy, mint másnap az ebédnek címzett ételkóstolás felett, 2569 2 | nem evett. Biz ennél jobb ebédre várták otthon, hanem hát 2570 6 | gyermekekkel és gazdájukat védő ebekkel. Egyenkint kellett elfoglalnia 2571 11 | ötven elefánt lépdegél, ébenfa tornyaik arab szőnyeggel 2572 11 | véletlenül, mint álomra az ébredés, rémes sikoltás hallik a 2573 4 | nézz reám, cicuskám, ébredj fel egy kicsinyt", végre 2574 8 | hogy eddig alvó eszmék ébrednek agyában.~ ~- Igen! - kiálta 2575 11 | városba.~ ~A csatazajra ébredő tianai nép városa közepén 2576 11 | ügyelhetett volna. Csak akkor ébredt föl, midőn egyik kezét levágták.~ ~ 2577 8 | eszméje még nincs tökélyre ébredve gondolataiban.~ ~- Mindjárt 2578 3 | cserebogár miért nem szereti az eczetes salátát?" A históriai ez: " 2579 3 | Revoco. Chevozo. Selofo. Eczoczo. Gyiczoczo!~ ~Hogy a kakas 2580 9 | vettem a tudomást erről az eddigelé észre nem vett csillagról 2581 12 | vezetve. A felhalmozott drága edények, ragyogó boglárok és fegyverek 2582 2 | szennyesen is rád ismerek; de édesanyánk ne lásson meg így, mert 2583 6 | hogy neki is van otthon édesanyja, akinek szavai oly hasonlóak 2584 2 | csak átölelte gyöngéden édesanyját, s fülébe súgta: "nemsokára 2585 1 | a kollégium volt nekik édesanyjuk.~ ~Öt-hatszáz fogadott fia 2586 10 | Mit csinál az orfi édesapja? - szokta kérdezni Gerguc. - 2587 2 | átkiáltozta a kerítésen édesapját, akkorra már Lajos is elkészült 2588 4 | itt? - kérdezém tőle.~ ~- Édesatyámra, - felelé, s köténykéje 2589 4 | időmben. Hisz emlékezhetik rá édesatyja, majd csak kérdezze meg 2590 2 | elő, én alszom el rajta édesdeden, s neki nem szabad engemet 2591 7 | felét magához szíja, örökké édesen élvezni ott. És hinni és 2592 4 | képzeletem sok rendbeli édességekről álmodozott.~ ~Odaadtam volna 2593 4 | nyalja a mézet, nem igen érzi édességét, pedig az én képzeletem 2594 11 | meg a népet az ellenség. Edesszában a főpap védte maroknyi népével 2595 11 | hogy e férfias munkához edzett asszony lemondjon legkedvencebb 2596 11 | szív küzdelmeihez voltak edzve, csak magas homloka mutatta 2597 3 | Lomad. Mum. Num. Szemcath. Eec. Pkle. Zodje. Kufu. Ristyi. 2598 3 | darab szarvastúrót ott in effigie loci rögtön kés, villa nélkül 2599 4 | Nem ért azonban rá a jó úr efölött elbámulni, mert rögtön maga 2600 7 | földön, nincs semmim az égben, minden világi birtokom 2601 6 | láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak 2602 11 | Perzsia, Armenia és Palmíra ege alatt.~ ~Míg Rómában egy 2603 9 | Dávid utóda építendett az egek istenének, biztatá, gyötré 2604 4 | piszkos állatot, mint az egér, még a szájába sem fogott 2605 10 | sötét bú fátyolát sorsod egére felvonja az égi bosszúállás 2606 13 | betanított majmaikkal, egereikkel és papagályaikkal: felforgatták 2607 10 | odafagyott, vagy megették az egerek.~ ~Sehol sem volt maradása, 2608 2 | s nem kívánja, hogy az egerekkel együtt itassák. Sárika pedig 2609 7 | hová lesz a csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová 2610 11 | úr e földön!« Az éjszakai égés fehérjében úgy állanak e 2611 11 | borzasztóbbá tette a berek égését, a fellobogó tűzfény vérszínt 2612 2 | más, mint az, hogy meg ne égesse a száját.~ ~Kondor uram 2613 1 | hogy rögtön eloltott minden égést: a labancvezér káromolt 2614 9 | legmulatságosabb az volt az egészben, amint a ceremoniákból észre 2615 5 | céhmesterért, a fejedelem egészségeért való italnak pedig hagyjon 2616 5 | uram, a választó herceg egészségéért! - kiálta, odanyújtva kupáját.~ ~ 2617 5 | fellyül való személyeknek egészségeérti ivást bízza kend különb 2618 10 | bőre maradt, azt viselje egészséggel.~ ~- De ne viselje. Ha bajája 2619 9 | pokol, ami engem most is éget, most is emészt, gyötör.~ ~- 2620 1 | és megesküvék, hogy porrá égeti Enyedet, s bor helyett a 2621 6 | asszonyoknak a temetőkertben. Egetverő sírás.~ ~Az ősz ember a 2622 9 | orvos triumfáló hangon. - Ez éghajlat csodás növényei képesekké 2623 12 | jótékonyság kelet forró éghajlata alatt.~ ~A meglepett nép 2624 9 | sem kanóc, sem olaj, semmi éghető anyag nem volt körüle, ott 2625 7 | távol emberi szívektől, az éghez ily közel, mily magas sejtések 2626 9 | között. El volt hagyatva az égiektől, vissza kellett fordulni 2627 2 | forgószél felkavargatott az égig.~ ~Távol, Fegyvernek felé 2628 4 | három kila mennydörgős égiháború! át mered ütni az orrodat, 2629 10 | medvének, ott szundikálhatnál egisz télen.~ ~Birbuc sohasem 2630 7 | Ez a beteg, halvány fényű égitest, a hold, rabszolgája a földnek, 2631 10 | gróf is eljön. A szemem égne ki előttük.~ ~Minervának 2632 13 | keresztül-kasul száguldották a három égöv alatt fekvő birodalmat.~ ~ 2633 10 | csillagok szakadjatok alá az égről. Rohanj elő enyészet vihara, 2634 6 | lángok között lobog fennen égve a torony teteje, mint egy 2635 11 | az alatta levők fejeire; egy-két pajzs betörik vaspőrölye 2636 9 | az erdő romjaiból, saját egybegyűlt ijedt kiáltásával töltve 2637 11 | is, - szólt leverten az egybegyűltekhez. - Kapunk kulcsa van az 2638 8 | nem szabad a hóhéron kívül egyébbel beszélniök, az pedig már 2639 10 | elhoznám a bőrit, ha nincsen egyebe.~ ~- No azt már nem bántom, 2640 4 | esztendős kisasszony. (Ha egyébért nem, ezért a hazugságomért 2641 13 | csillagoknak igazgatója, egyedüli uralkodó a földön, minden 2642 2 | hogy minden ember együtt egyék velem annál az asztalnál, 2643 2 | mindent, ami ennivaló, hadd egyenek meg első nap mindent; másnap 2644 11 | lelógó fülei egyszerre egyenesülnek, s nagy, széles száját eltátva, 2645 8 | sűrűségek között csavargott egyenetlen útjok, néhol egy redves 2646 1 | ajtaját.~ ~Ilyen két kipróbált egyéniség volt: humanissime Zetelaky 2647 10 | látta meg, míg a megvert egyéniségben, ki Birbuctól eleresztve, 2648 1 | professzor úrhoz, hanem kipróbált egyéniségeknek megnyitá háza ajtaját.~ ~ 2649 10 | egy termetes kocsisféle egyéniséget látott bebukni, ködmenben, 2650 13 | szökevényt, - a földdel tétetett egyenlővé.~ ~Egyszer a Quenn-Hinn 2651 2 | szép lehet abban a délceg egyenruhában. Valami debreceni diák, 2652 7 | emberért élt még a világ, ez egyért kímélte meg a földet az 2653 11 | mint kiket egy közös cél egyesíte fegyvert fogni. A fegyver 2654 3 | égették meg, sőt a "két ország egyesülése" verse óta - a Pesti Hirlapban - 2655 9 | kiköpve Smith. - Hogy majd ha egyet-egyet elfogunk közülök, megtudhassuk, 2656 8 | a menyasszonyajándékkal egyetemben elnyelte a tenger; vagy 2657 2 | kiderült, hogy a fürdőmesterrel egyetértve, a fürdőbe vetődő idegeneket 2658 8 | Hosszas tanakodás után abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, 2659 2 | éppen sehogy sem.~ ~Ebben az egyezkedésben pedig az a kegyes ravaszság 2660 2 | asszonyomnak is tetszett ez az egyezség. Egymásnak teremtette biz 2661 11 | fegyverzetük által mind egyformák, tojásdad pajzsokkal, jobbkezükben 2662 7 | zúgó erdőben, a záporeső egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor 2663 10 | választottak a derék jó örmények egyhangúlag képviselőjüknek.~ ~Így lett 2664 10 | csak az a kérdés, hogy egyhangúlag-e? Mert tudod, van oppozíció 2665 10 | közelében foglalva helyet.~ ~Az egyházfi menten odanyomott volna 2666 8 | hogy ritkaság volt tőle egyhuzamban három szót hallani.~ ~- 2667 10 | esztendeig iskolába kell járni, egyig patvaristának, másikig jurátusnak 2668 9 | rubinszín italok töltve, de én egyikből sem ízleltem semmit.~ ~- 2669 3 | védelmezi. A ministerium egyiken sem állt érte bosszút, s 2670 4 | aztán a prózai életnézetek egyikének.~ ~De még azt csak elszívelte 2671 12 | ezeregyéjszakai tündérek egyikére emlékeztetett, kik hivatva 2672 1 | nézett, ez viszont őreá; egyikök sem tudott egy szót is deákul, 2673 4 | banknótákat senki számára, hanem egyiktől elveszi, másiknak odaadja; 2674 11 | ellenséget falaink alól. E végre egyikünknek a környező ellenségen keresztül 2675 10 | hogy mennyibe kerül az, míg Egyiptomban megtermesztik, Szmirnában 2676 11 | másfélezer évvel...~ ~Ha Egyiptomból az arab sivatagokon keresztül 2677 11 | legbuzgóbb párthívünk Tirmusz, Egyiptommal együtt elveszett, s Sapor 2678 11 | vagyok, Szíria királynője, egyiptusi királynők s macedón királyok 2679 8 | férfi látszott, mogorva, egykedvű léptekkel ballagva; ruhája 2680 1 | való harcban, hogy vert egymaga harminc pogány félistent 2681 1 | Zetelaky magánkívül -, megölöm egymagam valamennyit, - s hanyatt-homlok 2682 2 | minthogy azok a gyermekek egymáséi ne legyenek. De hát mondjon 2683 6 | testvérek sohasem hallottak egymásról többet, - összekeveredtek 2684 10 | sok cirnásbult nem férne egymástul a földön.~ ~Így szólt mások 2685 11 | vexillifer körül küzdött még egynehány végelszántsággal, köztük 2686 4 | mondtam el.)~ ~- Hanem bizony egynéhány esztendő óta sokat vesztettem 2687 2 | ország szabója varr számukra; egynek sincs annak egyéb testi 2688 4 | testi szemeimmel, miképp egynémelyike azon hölgyeknek, kik ünnepnapon 2689 2 | kedvét elrontotta az az egyórai szabott idő; nem tudott 2690 4 | vándoroltam a szomszédba, első egypárszor azon nesszel, hogy nyomában 2691 10 | most lásun.~ ~A zörgetés egyszer-kétszer szép szerényen ismétlődött; 2692 7 | fenyves rengetegben. Életmódom egyszerűsége mellett könnyen tehettem 2693 11 | civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó népet, hallgatni 2694 6 | El-kiűzték őket a székely nők egytől-egyig.~ ~- Keressetek más hont 2695 3 | vettek be, s úgy haltak meg egytül-egyig szépen kifestve a szép festett 2696 2 | ha csak egy óránk van az együttlétre, azt használjuk fel okosan. 2697 1 | az apjának denunciálni, egyúttal az elgázolt tulipán-ágyakért 2698 2 | specimenjeit kellett hazahoznia az egzamenből, s hosszú névnapi köszöntőit 2699 2 | engem is megdicsértek érte, egzamenkor én búcsúztattam el a classist 2700 13 | maradt egyéb hátra, mint éhenhalni, vagy Tsong-Nu hadseregébe 2701 2 | nincsen annál, mintha az éhes embert tele tál mellé ültetik.~ ~ 2702 4 | fogaimhoz. Brrh! Azóta nem ehetem a kocsonyát.~ ~- Sohase 2703 3 | eszembe juttatod, szörnyen ehetném és ihatnám.~ ~- Lesz minden, 2704 8 | míg a dobzódó ajtajánál éhező árvák és özvegyek sírnak 2705 11 | táborínség nélkülözéseit, éhséget, fárasztó útat, forró napot, 2706 10 | Megszólalt bennem a belső bíró. »Ej! Hát te most magad is odamégy 2707 4 | hogy szemorvos, no, - ej-ej.~ ~- Azonban megyek is - 2708 7 | szét a légbe, s magános éjeiben meg-megrázkódik, megmozdul, 2709 7 | rabszolgája a földnek, éjeit világítja, megláncolva forog 2710 7 | nőarc, mely betegágyadnál éjeket virrasztott át, a megnyugtató 2711 7 | ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén fölver álmaimból, hogy megmutassa 2712 7 | vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok látogattak el 2713 12 | a második órát énekelte éjfél után, ismét belépett az 2714 10 | nikem hajnálba, reggelbe, éjfélbe? Nem fogádtalak én tigodet 2715 7 | oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken bús szél keletkezik, mely 2716 6 | halotti dal reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik el rajta, 2717 13 | Kínában.~ ~Szemeiben azon éjfélsugáros epedés, arcán a bársonyos 2718 12 | ajtajában; s mikor a müezzin az éjfélt énekelte, belépett a szobába, 2719 4 | Deborát látom magam előtt!~ ~Éjféltájban a környék valamennyi macskája 2720 11 | nyilak elolták az éltöket.~ ~Éjféltájon egy, az éj homályában is 2721 2 | asszonyokat az utcaajtóból: "ejh mit! nem szabad katona után 2722 2 | mindennap feljár az iskolába. De éjjel-nappal a könyveket bújni! Ide áthallik 2723 3 | hagyják aludni.~ ~Amennyiben éjjelnek szabad nevezni az olyan 2724 7 | Mit vonnak aranyszemű éjmadarak,~ A bőjti boszorka lihegve 2725 7 | mondta ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén fölver álmaimból, hogy 2726 6 | Adattak a hollóknak~ ~Éjszakának idejére küzdetett le az 2727 2 | kártyás, részeges, verekedő, éjszakázó; ha mindig szekundában lett 2728 11 | átlátszó minden lomb. Nem az éjszaki fenyves és bükkerdők egyhangú 2729 7 | kísérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik 2730 9 | idők foga egy csorbát sem ejte, a sima lapok lazúrja még 2731 11 | elejtened, miután én sebet ejték rajta.~ ~Odenath méltó haraggal 2732 6 | mellett s egy könnyet sem ejtesz, miről gondolkozol?... Egész 2733 11 | engem férfi keze el nem ejthet.~ ~- Asszonyé fog hát elejteni, - 2734 11 | első találkozásnál el nem ejthetém; s ha e tiszteletlenségedért 2735 11 | legmagasabb büszkeségen ejtve.~ ~- ~ ~Három országot kipusztított 2736 13 | országban, mint a földműves ekéje, az a csodálatosan ügyetlen 2737 4 | terpeszkedő társzekerekkel, ekékkel és boronákkal egyben, s 2738 2 | honatyák szokták versben és ékes beszédekben földicsérni 2739 11 | tetejét egy lángoló főnix ékesíté, óh annak könnyű volt meggyulladni 2740 11 | Midőn aranyoroszlánnal ékített sisakját föltevé, szeme 2741 3 | vendégeskedünk is.~ ~A mint ők ekképen készülének a vendégeskedéshez, 2742 4 | Gergely bátyámnak már ekkorra szinte kifúrta az oldalát 2743 10 | Miért neveltelek tigodet ekkurának? A sárbul, a szemétbul vettelek 2744 1 | a lépcsőkön, hol a szent eklézsia ötvenkét mázsás harangja 2745 7 | fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemúlt és gazdag. Kezöket 2746 4 | odább egy nagy galambdúc éktelenkedett, még odább egy rakás ölfa, 2747 7 | hogy ez idomtalan tömeg el-elfogja előle a napvilágot. - A 2748 6 | boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat a választott Isten. Sokat 2749 10 | földindulás ártott neki; el-elment rakott szekerekkel a vásárra, 2750 6 | többen a székely ifjak közül. El-kiűzték őket a székely nők egytől-egyig.~ ~- 2751 10 | Semmit sem evett és mindent eladott a boltból, utoljára csak 2752 4 | festette; ha át nem kapom, elájul szegényke; mily sebesen 2753 10 | tudakozódni.~ ~- Mindjárt elájulok.~ ~- Csak ide az én karomba.~ ~- 2754 2 | szegény jó asszony majd elájult örömében, ijedtében, mikor 2755 4 | emberfiának az apja teremtését eláldani! a jégfergeteges égi háború 2756 10 | ára szatyingon három óráig elalkudott vele, megmagyarázva, hogy 2757 13 | percre még a bosszút is elaltatá annak szívében.~ ~E hajadon 2758 12 | Szolimán egész éjjel nem tudott elaludni.~ ~A harmadik éj első felét 2759 9 | gondolám, s e gondolattól elaludtam.~ ~- Ez volt a másik méreg 2760 4 | tisztességesen odakaptam a házhoz, elannyira, hogy Esztikének könyveket 2761 11 | kóbor csapatokkal, egyszerre eláradnak száguldó hadseregekkel, 2762 2 | mindjárt sírva fakad, s elárulja a jámbor csalást, maga vágott 2763 11 | kard még kezében volt az elárult népnek, s ha nem védheté 2764 7 | vérehullóan, elhagyva, elárulva; úgy festeném őt, mint mikor 2765 6 | Sepsiszentgyörgy hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába, éppen 2766 1 | házait, ami féltője volt, azt elásta a pincékbe, asztagok alá 2767 9 | meg leginkább. E csodás, elasztikus bársonysíma test érintésére 2768 6 | meg nem védelmeztétek.~ ~Elátkozták, elhajtották őket a széles 2769 4 | azonban rá a jó úr efölött elbámulni, mert rögtön maga is, mintha 2770 2 | a ruhaszárító kötelekkel elbántak, amik útjokat állották, 2771 10 | családja~ ~ ~ ~ ~Ennek az elbeszélésnek is van egy kis Hübnere. 2772 9 | Davidson figyelni kezde az elbeszélésre. ~ ~- Fején kerek ezüst 2773 5 | sántikálva a fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája megveré, 2774 7 | kölcsönvett lelki erejükben milyen elbízottak. Koldusok most, egyik oly 2775 7 | nyomot hágy a légben az elbocsátott hang, a villám dörgése s 2776 7 | lélekállapotban olykor naphosszant elbolyongtam az úttalan fenyves rengetegben. 2777 2 | kezeit a görcs, szemei előtt elborul a világ, vagy vérbe, vagy 2778 11 | Maeon kardjára ütve.~ ~Maeon elborult arccal tekinte a hölgyre, 2779 6 | hogy aki be akar jönni, elborzadva visszatérjen. Lassankint 2780 8 | sorsához fűzendi a magáét s elbúcsúzék tőle, messze elutazandó.~ ~ 2781 9 | érdemesnek sem tartotta tőlünk elbúcsúzni, oly bizonyosnak tartotta, 2782 8 | vitte naszádját a jó ördög, elbúcsúzva bajtársaitól, kis ideig 2783 7 | álmokat alunni, lelke pedig elbujdosik, mezítelen, vezértelen a 2784 9 | Dávidnak.~ ~Mefibózeth pedig elbujdosott a hegyek közé nehány hívével 2785 6 | látnak.~ ~Székely ifjak elbujdostak. Kimentek idegen hazákba, 2786 11 | csalitba lopózva, csendesen az elbújt tigris háta mögé került, 2787 12 | haragjának.~ ~Az emberek elbújtak házaikba, a Besestán bezáratott, 2788 11 | hogy Valerián császárral elbukott nyugot dicsősége, aki nagy 2789 11 | azzal elhallgatott, fejét elbúsultan a földnek szegezé, két szeme, 2790 9 | leány ott ült mellettem, elbűvölő, észvesztő alakja alig volt 2791 9 | intézve hozzám, végképp elbűvöltek; rohantam, tántorogtam utána, 2792 2 | kapja félre, mikor a golyó elcsap füle mellett!~ ~S minő elszánt 2793 10 | extrafaint. Pedig ha én elcsápum, az utcán hal meg.~ ~Ha 2794 7 | megmozdul, mélyen dörg - s elcsendesül.~ ~*~ ~Másszor azt álmodám, 2795 12 | hangzott, - egy pillanatra elcsendesült, midőn a szultán a Szófia-templomhoz 2796 11 | ismeretlen száma az alvó, elcsigázott táborra.~ ~A perzsák minden 2797 2 | hosszú útban kifáradva, elcsigázva. No de szerencsére a kozákok 2798 3 | országban: a legelső faluban elcsípte őket a szolgabíró, mint 2799 11 | délpontjára hágott, az erdők elcsöndesültek, hallgat minden.~ ~A pálmák 2800 2 | szomorú mosolygás kezdett elderengeni; csendesen lecsatolta kardját 2801 2 | ráismert Sárika. Hirtelen eldobta kezéből a szakajtót, s kedvese 2802 11 | az is dárdáktól átfúrva eldőlt, s összetapostatott. Nem 2803 11 | körüle, míg a király barátai eldugott fegyvereiket keresték s 2804 10 | szidták, ki is nevették; vagy eldugta a kereskedőkönyveket, s 2805 11 | volt tekerve s mindkét keze eldugva alatta.~ ~- Megbocsátom 2806 4 | a világot s turpisságom elébb-utóbb napfényre fog jőni.~ ~Úgy 2807 12 | A menet után újra az elébbi sorozat ismétlé magát, dervisek, 2808 9 | azt megint lekapták rólam, elébem guggoltak, a számba néztek 2809 13 | ők, és nem kívánják, hogy elébök menj.~ ~Tsong-Nu végighallgatá 2810 2 | imádkozni, mikor a speiscedlit eléd nyomja a kellner. Hát csak 2811 3 | képzeled, milyen angyali eledel; rá egy pohár savó, s azzal 2812 10 | A hosszú bőjt egyszerű eledelei, melyet szigorúan meg szokott 2813 2 | Lajoska hajdani kedvenc eledelét, a könny kicsordult szeméből.~ ~" 2814 9 | függönyt, egy ott közelálló kis elefántcsont asztalt odarántott, s mellém 2815 11 | rohamaikhoz, támadásuk zajához, elefántjaikhoz és görögtüzeikhez; de Zenóbia 2816 11 | szövevényei miatt lónak és elefántnak egyiránt hozzáférhetetlen.~ ~ 2817 13 | uralkodó a földön, minden fehér elefántoknak ura! ne vesd ki füleidből 2818 11 | négylovas szekéren, vagy fehér elefántokon álltak, kezeikben pálmaággal.~ ~ 2819 11 | nyilak. Csupán egyikében az elefántos tornyoknak ül egy férfi. 2820 11 | aztán hallá, hogy az egy elefántot összegázolt, s kemény kérges 2821 11 | kezeikben tartva, a legizmosabb elefántra volt föltéve a nap arany 2822 10 | gyanús képű és éppen nem elegáns emberek között, kik kocogtatás 2823 2 | nagy ember lesz, hovatovább elégedetlenebb volt az állapotjával jövendőbeli 2824 9 | tábori orvos nagyon meg volt elégedve állapotommal. "Ah hisz önnek 2825 8 | Nepeanra eresszék, adván vele elegendő lőport és golyót; különös 2826 11 | Mellét nem védi semmi vas, elégnek tartja a kardot védelemre, 2827 13 | hivatalnok több volt az elégnél; hemzsegett az ország koldusoktól, 2828 2 | süldőt, ahogy már láttad elégszer idehaza. Ha valamit elfelejtettél 2829 2 | nemzeti büszkeségének nagy elégtétele, miután elismert adat, hogy 2830 5 | megmutogatta kék foltjait, és nagy elégtételt ohajtott.~ ~A tábornok odahivatta 2831 1 | látta célirányosnak közénk elegyedni.~ ~- No, pedig annak is 2832 11 | megtorló bosszú vonásaival elegyült; fenyegető tekintettel közeledtek 2833 5 | magának a dolgot, melyet is elejétől végig jól megértvén, nyúla 2834 2 | csakugyan el kell őket fogadni; eléjök kell adni mindent, ami ennivaló, 2835 9 | levegőn, azt ott ijedtökben elejték. A tudósok ráakadtak, s 2836 11 | Könnyű volt a vadat elejtened, miután én sebet ejték rajta.~ ~ 2837 11 | ejthet.~ ~- Asszonyé fog hát elejteni, - kiálta közbe egy haragtól 2838 11 | hogy mire társaid a többit elejtik, neked is maradjon valami. 2839 2 | szülötte városában, majd eléjük kerül, mire a főtérre fognak 2840 11 | midőn Odenath másodszor elékerült s mennydörgő hangjával rákiáltott:~ ~- 2841 13 | hegyek, rengeteg erdők, élelem nélküli földek; mert a szittya 2842 8 | volt; hajdan sydneyi hóhér, elélemülve azon kegyet kérte magának, 2843 13 | vertek porból a légbe; az élelemvivő tevék, elefántok, s a bivalyoktól 2844 13 | ellensége közelít, odább tereli élelmét, s üldözőit éhen hagyja 2845 1 | lehet verni, ha a környéket élelmiszereiből kipusztítják. Ők ezt vevék 2846 1 | annyira meg voltak fogyatkozva élelmiszerekben, hogy csak végső megszorítás 2847 11 | kutakat, hiába égették el az élelmiszereket; a légionárius, nehéz fegyverzetén 2848 11 | raktárakat, telve kifogyhatatlan élelmiszerekkel, a gazdag forrásokat, a 2849 6 | éppen az esett le.~ ~A két elem ura lett a csatatérnek, 2850 1 | megkülönböztethessék egymást a hasonló elemekből szerkesztett kurucoktól, 2851 13 | várost védte. Ekkor ő is az elemeket hívta segítségül; vizet 2852 10 | meg ember és barom. Világ elementumai, ragadjatok egymás üstökébe, 2853 1 | a regét a két fűzfáról s elénekelve, hogy: "Erős várunk nekünk 2854 9 | beszéd folyamára, s most az élénkebb zajra előjött.~ ~Megmagyarázták 2855 6 | mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott az asszony mellett, 2856 9 | tartottam, s most a csapat élére állva, jó közelre bevártam 2857 1 | csakugyan meg kell állni, elereszté Gerzson úr gallérját s tenyerébe 2858 11 | ménesei legeltek; ha azokat elérheté, többé nem kellett futnia 2859 7 | közel talált völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok 2860 1 | mielőtt a csoport a várost elérhette volna, egyszerre megkondult 2861 6 | hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt, s megtagadva intett.~ ~- 2862 4 | utána, - a konyhaajtóban elértem, megragadtam a kezét, s 2863 8 | férfira a hajóban.~ ~A férfi elértette az intést s arcát eltakarta, 2864 4 | hanem a padlásablakra, mit elértve a lelkem, ezentúl aztán 2865 9 | hánykolódni, Smith még élesebben nyomta oldalaiba a sarkantyút, 2866 11 | világrészből szállítják számukra az eleséget. Az egyiptomi légiók vezére, 2867 9 | Még egyszer odatekinték, élesen benézve a ködfolt közepébe.~ ~- 2868 12 | hátukat, utánuk a harcban elesettek üres lovait vezették halálraítélt 2869 6 | kést köszörült, fejszét élesített. A kis gyermekek sírtak, 2870 10 | éves angyal egész nap azon élesítette elméjét, mivel gyötörhesse 2871 13 | oldalról rátámadtak a vezére elestén megrémült táborra; - tíz 2872 11 | kezét levágták.~ ~Armenia elestét megbosszulni, összegyűjt 2873 9 | körül van véve, Colonel elestével fölbomlott a csatarend, 2874 4 | támaszt, s a gyulladást éleszti, e végre orvostudor Smilax 2875 9 | ujjaival végigpöngeté a fegyver élét, s azzal hirtelen kirohant 2876 7 | meg, ez a fájdalom is az életé. Határidon belől nincs szenvedés, 2877 11 | hanem cserébe királynétok életéért; - ezt mondva, egy arany 2878 9 | Minek köszönhetem életemet?" - kérdém hálateljesen 2879 7 | hónap volt legszebb része életemnek.~ ~Akkor bennem volt a világ, 2880 6 | átható csengését s termetök életerős karcsúságát megtartják a 2881 7 | sem volt hazája; minden élethagyott testet fölkeresett, - egy 2882 7 | maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, holdsápadtan függött a 2883 11 | pyrrhusi tánc, merész szökések, életlen fegyverekkeli viadal, mik 2884 7 | úttalan fenyves rengetegben. Életmódom egyszerűsége mellett könnyen 2885 7 | Nincsen tehát számomra az életnek semmi édessége hátra?... 2886 4 | Ezt nevezem aztán a prózai életnézetek egyikének.~ ~De még azt 2887 8 | zavarba hozni, hogy további életök folyamát ideírjam; elég 2888 7 | fölkeresik; az asztalról, melynél életökben ültek, fölszedik a rajt 2889 2 | remélhető volt, hogy a fiából is életrevaló mesterember lesz időjártával, 2890 3 | odaültek az asztala mellé, elették előle a jó túrós haluskát, 2891 1 | emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna...~ ~...Éppen 2892 7 | egyszerű gyógynövény alakján az életvisszaadás áldását? Ki ne látná a virágok 2893 12 | egy szomorúbb épület: - elevenek sírja - a státusbörtön, 2894 11 | maradt, alig érve hegyével az elevenjét.~ ~- Ostoba, mit cselekszel? - 2895 6 | szétoszlottak, egy sem sírt többé. Elfásultan, a kétségbeesés némaságával 2896 12 | szőnyegekkel terített mauzóleumot elfedék, másik nyolc egy nagy márványlapot 2897 4 | Ki is azonban erősen elfeledé, hogy Esztikét kiküldte 2898 9 | e napvilágnál melegedni. Elfeledém határozatomat, mellyel odajövék 2899 9 | elrejtenie, miket lehetetlen volt elfelednie. Ilyenkor arra biztatá az 2900 6 | erős lélek egy pillanatra elfeledte volna lakháza silányságát.~ ~- 2901 8 | barátjok, a jó ördög; egészen elfeledték, hogy a Nepean-sziget neve: 2902 9 | magasztalója, s kényszeríté Sault, elfeledve hajdani ellenségeit, egész 2903 7 | Megvénült, kiégett. Rég elfelejté a napot, melyben született; 2904 7 | betölti. Akarsz felejteni? elfelejtesz mindent; akarsz gazdag lenni? 2905 1 | csak sóhajtozott és mindent elfelejtett, amit olvasott, sőt Gerzson 2906 2 | elégszer idehaza. Ha valamit elfelejtettél volna egyet-mást a mesterségből 2907 4 | volt rajta. Bizony sokszor elfelejtettem miatta: hogy délelőtt van-e 2908 6 | születtél. Élj, vagy halj, de elfelejts bennünket.~ ~A fiú esdő 2909 11 | alatt az egész vadászsereg elfért. Fáklyák helyett két szálas 2910 6 | Menjetek innen. Nagy a világ, elfértek benne. Nincs tőlünk mit 2911 9 | némber azonban előmbe állt, elfödve amazok rohama elől. Amint 2912 10 | ha szipen kérem.~ ~- Ha elfogadod, hogy nem szólsz neki egy 2913 11 | te méltó leszel hozzám. Elfogadod-e jobbomat, arcom nem taszít-e 2914 3 | énekesek okosabbak voltak, ők elfogadták a szerződéseket. Fejenként 2915 8 | panaszkodjék, s magát újra elfogassa?~ ~Nem fogják-e őt, mint 2916 11 | a népeket a római, előbb elfoglalá városaikat, azután sziveiket.~ ~ ~ ~ 2917 11 | dicsőség.~ ~ ~ ~14.~ ~Tiana elfoglalása után Antiochiának fordult 2918 13 | anélkül, hogy egy házat elfoglalhatott volna belőle. Szerencséjére 2919 6 | ebekkel. Egyenkint kellett elfoglalnia minden házat. Ujra kezdeni 2920 9 | vándorfajok kecskebőrsátrai helyét elfoglalták a brit kereskedelmi társulatok 2921 13 | Urdombha városban, melyet elfoglaltok; - kiosztám közöttetek a 2922 2 | ostromoltuk meg a várost, végre elfoglaltuk azt. Az ágyúnál, hol én 2923 11 | te szilaj vadásznép, ki elfogod a futó antilopot, s kihúzod 2924 11 | Zenóbia lábaihoz rakva, elfogódott hangon rebegé: »üdv neked, 2925 9 | azon támadott vita, hogy elfogóim az utóbb jött némber szolgálatában 2926 9 | ördög, mint ellenséges kémet elfogom, és magammal viszem. E szándékomat 2927 9 | Hogy majd ha egyet-egyet elfogunk közülök, megtudhassuk, hova 2928 7 | lesz a virág, ha a tavasz elfogy, hová lesz a csillag, ha 2929 13 | szittyák közül; tevéi, bivalyai elfogytak, lovai kidűltek, s már hétszáz 2930 9 | kirohant a teremből. Perc múlva elfojtott kiáltás hangzék kívülről 2931 6 | kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével 2932 5 | zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~ ~- Köszönöm, 2933 10 | Birbucnak volt annyi esze, hogy elfusson egy borbély után, eret vágatandó 2934 6 | és a láng.~ ~Az emberek elfutottak onnan. Csak két ellenséges 2935 11 | miket a viharnál sebesebben elgázoltak a perzsa lovasok patkói. 2936 13 | megégették a selyempilléket, elgázolták a cochenillákat, kitépték 2937 1 | falukkal bánt, abból Enyed is elgondolhatta, mi vár rá.~ ~Ilyen ínséges 2938 1 | mennyezetes nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták 2939 1 | jöttének hírére hirtelen elhagyá házait, ami féltője volt, 2940 11 | hogy meghal, hanem az, hogy elhagyatik.~ ~Az üldözők és a királyné 2941 7 | szemeimnek hinni; e helyen, - ily elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen 2942 11 | megszabadulhatáshoz. Isteneink is elhagytak, a szél nem oly dühös, a 2943 4 | miatt nem alhattam, s ha én elhagytam, ő kezdte rá.~ ~Így virradtunk 2944 13 | visszakívánkozzatok hozzájuk, ha elhagytátok őket, hagyjátok őket itten 2945 7 | keresztre feszítve, vérehullóan, elhagyva, elárulva; úgy festeném 2946 4 | nagy ellenkezései dacára elhajhászhatám, azt erősen odakoccintottam 2947 9 | pártját, a vénasszonyokat elhajigálták az útból, azok aztán nekiestek 2948 11 | tekinte a hölgyre, s kardját elhajítá magától.~ ~- Ha téged megölnének, 2949 11 | a karvastagságú csemeték elhajlanak léptei alatt, s hol bokrostul 2950 11 | boldogulni, ha egyik helyről elhajták, a másik oldalra ment, de 2951 11 | vesztemre törhetsz. Ha te elhallgatnád is, amit mondtam, az a pulya 2952 12 | eseményt lehetetlen volt elhallgatni, s ki legyen oly merész, 2953 5 | őt a gazdája megveré, de elhallgatta, hogy miért? megmutogatta 2954 3 | ilyen hideg levegőben messze elhallik a hang, s ha meghallja valaki, 2955 7 | az átkok terhét, mellyel elhalmozák, megrázkódék, kirombola, 2956 6 | diadalének, alig-alig az elhalók kiáltása, midőn hirtelen, 2957 6 | Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj, elhullottak 2958 6 | a fű. Mi pedig egyenkint elhalunk és nem akarjuk, hogy bennünket 2959 9 | egymás szemébe, az arcok elhalványultak; az mégis különös volt, 2960 11 | között, midőn hirtelen egy elhamarkodva hajított kopja, mely nagy 2961 7 | semmitől nem érintve lassankint elhamvadt, egykori alakját azon percig 2962 12 | alakjaikat, lovaik dobogása elhangzott, hajóra ültek, a hajó elvált 2963 10 | Mert Olivia is a család elhanyagoltjaihoz tartozik, amit abból is 2964 6 | él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor nincs, aki segítsen 2965 10 | elmosolyodnak, s azzal rögtön ismét elharapja mindkettő a mosolygást, 2966 9 | szólt közbe szivara hegyét elharapva s kiköpve Smith. - Hogy 2967 1 | elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták városuk felől a nagy veszélyt; 2968 1 | törekszik a veszedelmet elhárítani magáról! Kendnek pedig, 2969 6 | a fekete szem tűzsugára elhat.~ ~Pillanatok múlva láthatóbbá 2970 1 | számára. Csupán a templomban elhelyezett ifjú hajadonok nevében könyörgött 2971 6 | Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?... De szólj, ha megjelenne 2972 3 | Utója felé csakugyan kezdték elhinni: hogy a 1-ae 9-us nem szentírás, 2973 11 | közeledtük miatt, melyet előre elhíresztelt a futó keleti csoportok 2974 4 | mind szélesen és hosszasan elhistorizáltam előtte, s Isten vétkemül 2975 3 | platinabányákat.~ ~- Már azt elhiszem, különben hogy éli világát 2976 6 | az egész városnak, most elhívta őt magához, mert e városnak 2977 9 | csurgott homlokáról, szemei elhomályosultak a küzdelemben, fogait csikorgatá, 2978 9 | összeőrlék a viaszalakot, fejét elhordák magukkal. A visszatérő démonok 2979 10 | lábamra, magam mennék neki, s elhoznám a bőrit, ha nincsen egyebe.~ ~- 2980 13 | Semmit sem volt szabad elhozni a városból, a drágaságokat 2981 11 | de nem veszek el ottan. Elhozom neked a hiéna megfojtott 2982 1 | tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbár ellenség csapásai 2983 9 | templomba vezet. Ha a szerte elhullott holttesteket nem láttam 2984 1 | nagyokat rántottak egymáson, elhuzakodtak egy ideig, míg mind a kettő 2985 3 | vallattassék be örökös és elidegeníthetetlen tulajdonul Gazsinak, hol 2986 4 | fogadtak, hogy szinte magam is elijedtem.~ ~- Hanem 'szen én is fogadok 2987 9 | asztrológiával; mi pedig halaványan, elijedve néztünk egymás szeme közé. 2988 9 | hogy akik a harcot túl nem élik, nem látják meg.~ ~- Ah, 2989 2 | társzekerekkel az a marha biztos elindította a világ másik vége felé, 2990 9 | malayok minden irányban elindíttattak kémkedésre, Meliah pedig 2991 9 | Én magam is nemsokára elindulék az utakat javíttatni, mik 2992 6 | időkből, - mikor a magyar nép elindult az ismeretlen világba hazát 2993 8 | hölgy, égre tekintve.~ ~S elindultak mindketten Williám laka 2994 6 | olvasott:~ ~»Monda az ember Élinek: a harcból jövök, a harcból 2995 10 | mindaz, amit tett, avagy elintéze, csodálatnak és helyeslésnek 2996 2 | nagy elégtétele, miután elismert adat, hogy magyar sertésekben 2997 3 | hová az orosz hautevoléci elite szokott összeseregleni, 2998 6 | előlépve a tömeg közül, kemény, elitélő hangon Judit.~ ~A fiú felelni 2999 8 | felelt:~ ~- A botany-bay-i elítéltek!~ ~A hölgy folyvást növekedő 3000 3 | összegek helyett ő fizet az elitéltnek ugyanannyi kancsukát. Nincs 3001 9 | a földalattival. Gyakran eljárt hozzá az `úrnak gonosz lelke`, 3002 3 | kihez írt, sem férjnél, sem eljegyezve nincs, különben kancsukát 3003 2 | egy ellenség hízelkedjék eljegyzett menyasszonyának, azt feleségül 3004 10 | meg tán Fügefi gróf is eljön. A szemem égne ki előttük.~ ~ 3005 13 | hunokkal, várd őket határaidra, eljönnek ők, és nem kívánják, hogy 3006 7 | ígér a sír után, onnét is eljövök, hogy tied lehessek.~ ~Ezt 3007 6 | vissza nem jő. Akármeddig éljünk, számunkra öröm nem terem 3008 13 | éhen hagyja veszni. De ha eljutnál is oda, gondold meg, hogy 3009 11 | ajkakat, a szúró napsugár elkábítá a főket.~ ~A hadsereg kiállta 3010 2 | lövése, s amint a lövés után elkapta a szél a füstöt, a síkon 3011 11 | kiálta ekkor a tribun, elkapva a vexillifer kezéből a római 3012 4 | szeretőjéhez, csak ne engedj elkárhoznom uram én teremtőm.~ ~A jó 3013 1 | szerelmes, mert könnyebb egy elkárhozott léleknek a Styxen visszaszökni, 3014 7 | rájok. Örök bujdosásra volt elkárhoztatva.~ ~És vándorolt. Nem volt 3015 3 | négy láb magas, ott ezek is elkelnek.~ ~- Hát a földmívelők mivé 3016 3 | felett, s sehogy sem tudja elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan 3017 10 | fogad. Agyonütlek, s aztán elkergetlek.~ ~A kívül levőnek azonban 3018 4 | szegény, azután még egyszer elkerítette ennek az orvosságnak a keserű 3019 6 | s kit a csaták golyója elkerült, megölte a szigorú haditörvény,