IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Válogatott elbeszélések Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
11050 11 | támadt résre. A fölhalmozott nádkötegek egy pillanat alatt meggyulladtak 11051 4 | gyermekkoromban sokszor meghúzgáltam a nádlása alját, nádmézet keresvén 11052 4 | meghúzgáltam a nádlása alját, nádmézet keresvén benne. Háza falát 11053 4 | magam megyek hát be azért a nádméztartóért, - mondám (nekem is tüske 11054 4 | róla, hogy ma sem látjuk a nádméztartót, - tevé megjegyzését - és 11055 4 | ittak, mire mi kivetődtünk a nádméztartóval; azzal mentegettük magunkat, 11056 3 | alakú korcsolyák vannak, nadrágja iramszarvasbőrből, fejében 11057 2 | békét, hisz anélkül is annyi nadrágot elnyű az a gyerek, nem győzi 11058 2 | őkegyelme, miként nincs benne nadragulya.~ ~- Jól van. Tehát bemegyek, 11059 12 | zászlóját", a másik kezében egy nádszál volt, mellyel saját fejét 11060 11 | döntve azokat, mint hajlékony nádvesszőket. A nyugtalan mozgás, mely 11061 9 | fölött az üres légben.~ ~- Nafta lehetett az, - vágott közbe 11062 11 | legmagasabb toronyból égő naftát s olvadt szurkot okádott 11063 10 | mutatnia, ilyformán:~ ~- Te nágy lu! Te ingyenilu! Miért 11064 1(2)| Miklósvárszéki nagyajtai Cserei Mihály Históriája. 11065 4 | Isten, mije volt, biz az nagyanyja is bízvást lehetett, hisz 11066 2 | is az apja, avval meg a nagyapja és így föl, ki tudja, hányadíziglen? 11067 10 | tőle, ha itthon van-e a nagyasszony? és mire ő azt szokta felelni, 11068 8 | Quarrelsonnak hítták, ki a hölgynek nagybátyja volt, s annak az élet színpadáról 11069 13 | s valamennyi testvérét, nagybátyját, rokonát lenyakaztatá, míglen 11070 1 | tóduljanak a városba. Ő maga nagybüszkén lován ülve, kötőfékjét a 11071 1 | mint kétszáz akó.~ ~A jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak 11072 4 | asszonynéném, rettenetesen nagyít! Akkorának mutatja az ember 11073 4 | nézzen ezen a pápaszemen, nagyít-e még?~ ~Néztem rajta.~ ~- 11074 4 | karikákat tűzkővel, azokat a nagyítóüvegek helyeire alkalmaztam, s 11075 4 | megkaptam a szemüveget. - A nagyítóüvegeket gyöngyen kiszedtem belőle, 11076 12 | Ibrahimra.~ ~- Országom nagyjai közt legnagyobb vagy, Ibrahim - 11077 9 | kútforrásaiul megemlítek, az angol nagykereskedő, Mr. Drayson, és az angol 11078 7 | házba, a népség kiálta: minő nagylelkű férfi! Visszajött, a csecsemőt 11079 7 | s odábbállt velök, mily nagylelkűség!~ ~*~ ~Pompás temetést láttam. 11080 13 | tetőin egy szép hölgy hűsel nagylevelű illatos virágok árnyékában, 11081 12 | nagyvezérhez -, ím én téged még nagyobbá teszlek. - Íme összegyűlt 11082 13 | szánkóorrú papuccsal együtt alig nagyobbak, mint egy gyermeké. Másutt 11083 10 | Végre látva, hogy a baj nagyobbodik, megtért az allopathiához, 11084 1 | kuruc, melyik a labanc?~ ~Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat 11085 7 | látmányban.~ ~S a látvány mindig nagyobbszerű kezde lenni. Tornyok gyulladtak 11086 1 | két kézzel, s ilyenformán nagyokat rántottak egymáson, elhuzakodtak 11087 10 | önnek, hogy kegyednek, hogy nagysádnak kijelentsem, hogy az én 11088 11 | szellemnek. Nem az elmúlt nagyság, nem a meggyalázás keserve, 11089 12 | kiáltásban adta tudtul öröme nagyságát.~ ~Mindenki beteljesülve 11090 2 | hogy más útja is van a nagyságnak, mint a papi pálya; lehet 11091 2 | kapitányt kapitány úrnak, minden nagyságolás nélkül. Lajoska természetesen 11092 10 | te Mincuska! kicsoda az a nagyságos úriasszony, aki te vagy? 11093 10 | Te pedig arányus leányum nagyságus ászunyra kiszulsz, te urnak 11094 2 | mit látott.~ ~- A huszárok nagyszámú ellenséges lovasságra bukkantak 11095 11 | alabástrom oszlopokkal, csak nagyszerűségben királyi, minden körülragyogvány 11096 12 | pompában, s a Korán mondatai nagyszerűségében, mik fekete márványra aranybetűkkel 11097 11 | állítva össze szépet és nagyszerűt; az ifjú természet országa 11098 2 | verebet, sőt fogadásból a nagytemplom tornyát is keresztül hajította 11099 3 | kétújjú keztyűt, mit egy nagytenyerű kozákhetmán Pétervárott 11100 1 | vakáció alatt az ifjúság a nagyteremben mitológiai drámai előadásokat 11101 10 | utána.~ ~- Üsd ágyun! de ne nágyun. Dobd ki az ablákun, had 11102 2 | kitűnő volt; aztán felment Nagyváradra, az alispán mellé joggyakornoknak, 11103 12 | vagy, Ibrahim - szólt a nagyvezérhez -, ím én téged még nagyobbá 11104 7 | Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb férgeket eltaposd, 11105 4 | kegyedhez, hogy senki sincsen nálánál közelebb.~ ~Ekkor kezde 11106 6 | napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál jobbakat, túl mindent, akit 11107 11 | lehetetlen.~ ~ ~ ~16.~ ~Nap-nap után múlt, anélkül, hogy 11108 3 | összeölelték feleségét, napát, hugát, menyét, leányait 11109 6 | herceg a Kaukázus vidékéről, napbarnította szép ovál arcához oly jól 11110 13 | feje fölött hosszúnyelű napernyőt visz egy félmeztelen szerecsen 11111 4 | olyankor, amikor az öregúr napestig vadászni járt; - csak az 11112 6 | világtalan lenni, a mennyei napfény megnyilt lelke előtt. Meghalt.~ ~ 11113 4 | turpisságom elébb-utóbb napfényre fog jőni.~ ~Úgy is lett.~ ~ 11114 8 | mérföldnyire Botany-Baytől a napfordítókon felül fekszik három sziget: 11115 1 | csillagokat vizsgálnak, naphosszat azzal foglalatoskodnak, 11116 4 | melynek két ajtaja volt, napirenden szokott lenni, hogy a gazda 11117 3 | Mint tudva van, a muzulman napjában sem szól három igét.~ ~- 11118 7 | mikorra a keresett fájdalom napjai megjőnek, mikor a keserű 11119 2 | az eső, mint az özönvíz napjaiban; köpönyegeinket pedig a 11120 3 | az ország költségén holta napjáig csizmában járjon. 4. A Festetics 11121 6 | kisértetekkel látogatta meg napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál 11122 6 | maradtál volna meg a gyalázat napjaira. Miért jöttél el?~ ~A fiú 11123 8 | az esőszakok előtt, egy naplemenet után, pompás tünemény mutatkozott 11124 2 | Hiszen ha korhely lett volna, naplopó, csavargó, kártyás, részeges, 11125 10 | felhúzva homlokára.~ ~- Te náplupó! Ma sem süpürted ki a butyát! 11126 7 | számlálná az éveket, később a napokat, amik még hátravannak, s 11127 11 | emlékeztek az elmúlt dicső napokra.~ ~ ~ ~18.~ ~Ha most a vándor 11128 7 | szemei, mint a léleklátóé. Naponkint elmegyek ez arcot megnézni, 11129 8 | valami szokatlan ez a fényes nappali csönd.~ ~- Fájvirág! - szólt 11130 3 | boldog nyugalomban kifeküdt a napra, ott pirította a fogát, 11131 4 | kutyákon lesz a sor.~ ~Ez napságtól fogva csak igen gyéren tehettem 11132 2 | színe; s arca fekete volt a napsütéstől és a portól, mint a sátoros 11133 13 | ily beszédet tartott:~ ~- Napsugárból eredt vitézek! Egeket reszkettető 11134 7 | tetején ragyogni az alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is 11135 6 | szemei világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már 11136 9 | éltető, melegítő, eleven napvilág. Oh, minő vágyam volt e 11137 12 | boldog arcokat, mik jó kedved napvilágában ragyogtak; hallottam másik 11138 9 | Oh, minő vágyam volt e napvilágnál melegedni. Elfeledém határozatomat, 11139 9 | kristály üvegekkel, mikben narancs és rubinszín italok töltve, 11140 13 | tavat kiszárítsák, s medrébe narancserdőt ültessenek, kivitték volna.~ ~ 11141 3 | Kako. Ljudi. Müszléte. Nass. On. Pokoj. Rzü. Szlovo. 11142 8 | gyékényből mesterileg font naszád, kaucsukkal erősen bevonva 11143 8 | Az egyik hajós beugrott a naszádba, hanem a másik irtózatos 11144 8 | kedvező széllel tengerre vitte naszádját a jó ördög, elbúcsúzva bajtársaitól, 11145 11 | viharos tengerbe egy rozzant naszádon, én visszajövök hozzád, 11146 2 | pamlagra; melléje ültette nászasszonyát, ki úgy reszketett, mint 11147 5 | Solymosról odább ment a násznép kárlátóba a vőlegény apjához 11148 2 | találta, hogy még leendő nászurát is veres pántlikás kalappal 11149 10 | egyedül nyílik, halavány nefelejtse az emlékezetnek. Te kétségbeesve 11150 10 | másodpercben kikukkantott az utcára negédes fejecskéjével, s mindannyiszor 11151 1 | a tímár és varga céh egy negyediket, ötödiket a gombkötők és 11152 9 | rendkívül homályosan, alig lehet negyedrangú csillag.~ ~- Ah ön nem jól 11153 10 | kravátlijában. - Birkánk pedig négyezer van.~ ~- Áh maga derik orfi. 11154 4 | elszőnyegezve, s a házhéj elején egy négyfülű lyukból két füzér paprika 11155 11 | királyok, hősök képei, kik négylovas szekéren, vagy fehér elefántokon 11156 1 | kollégium, roppant háromemeletes négyszárnyú épület, melyben hétszáz 11157 13 | nyomukba.~ ~Már mintegy négyszáz lépésnyire lehettek egymáshoz, 11158 1 | szerint2 akadt ember, aki négyszer-ötször volt kuruc, ugyanannyiszor 11159 13 | magának csatatérül, ott négyszögbe állítá seregeit, maga középre 11160 11 | Leghátul egyetlen tömött négyszögben álltak nyugodt arccal a 11161 9 | szemeikkel; körülszökellték négyszögeinket, pokoli vérszomjú gúnykacagás 11162 11 | cohorsokra osztva, szabályos négyszögeket képeztek, hol minden férfinak 11163 9 | elbujdosott a hegyek közé nehány hívével Beerótból, s minthogy 11164 7 | emlékemben maradt, megpróbálok néhányat közülök kuriózum gyanánt 11165 13 | sem vehették hasznát, mert nehezek voltak nekik. Az összeragasztott 11166 1 | humanissime, Karassiay egy kissé nehézfejű ember vala, hat esztendős 11167 1 | szépnek talál.~ ~Különösen nehezíté pedig Gerzson úrnak nevelési 11168 12 | többi hölgyek, a szultán nejei és leányai, mind valami 11169 2 | elkezdték "humanissime"-nek híni, s a professzorai jövendölgették, 11170 9 | helyre érnek, a szélső fákat nekidöntik a többieknek, s azok egymásra 11171 11 | küldve üldözői elé, s azzal nekidűl féloldalával egy mohos kősziklának, 11172 5 | kiütötte ellene kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, 11173 9 | elhajigálták az útból, azok aztán nekiestek bálványuknak, azt hítták, 11174 5 | kupával az asztalra tette, s nekifeküdtek mind a ketten.~ ~Mindkettő 11175 1 | lováról, s kihúzva kardját, nekifordult Józsefnek, ki szótlan dühvel 11176 4 | kedves urambátyám éppen nekihuzakodott, hogy mint vág végig a hátamon 11177 5 | leitatták, félkótyagosan nekiindult az útnak, az útban összejött 11178 4 | öcsém, te dobd ki - szólt nekijuhászkodva, - mert nekem ellenem esküdött 11179 11 | előtte álló kókuszfát, s nekimegy az orrával, melyért megharagudva 11180 4 | ökörhóhértól, midőn taglóját éppen nekimérte a marhafőnek, s rettentően 11181 4 | pitvarajtóban megállva, nekimértem a tisztelkedőknek, s mikor 11182 5 | kirántva széles vadászkését, nekirohant a vargának, vérben villogó 11183 2 | Ásóval, kapával nem lehet nekirontani az ágyúnak. Ha az ellenség 11184 13 | hajtás az országban; a nekiszabadított katonák, akit elöl-utól 11185 4 | Én is fölkerekedtem és nekitürkőzve, hallatlan vitézséggel mondám, 11186 4 | kihajítottam azt.~ ~Azzal nekiültünk s dohányoztunk, mintha diurnumot 11187 2 | közepette mind a ketten úgy nekivetemedtek lovaikkal az udvar oldalának, 11188 10 | valaki kívülről a hátát nekivetette volna az ajtónak, s egyszerre 11189 11 | minden vészt, a táborínség nélkülözéseit, éhséget, fárasztó útat, 11190 11 | vásznat s galliai szőnyegeket nélkülöznie kell.~ ~ ~ ~4.~ ~Az orontes 11191 8 | kanyarítást tett hátrafelé s a nem-ember hörögve bukott a sűrű cserje 11192 9 | reá szállt s eltölté ereit nem-emberi lények számára teremtett 11193 4 | másik ablakból játszottuk a némajátékok legfurcsábbikát, kezeinkkel 11194 7 | kémlelve, kinek nesztelen némasága százszorta félelmesebben 11195 6 | Elfásultan, a kétségbeesés némaságával hazament mind. Tette azt, 11196 11 | voltak leginkább irányozva. Némelyiket megtalálta a sujtó gránitdarab, 11197 3 | sine mora felakasztatta. A nemesség azt mondta: hogy menjen 11198 11 | görögtüzeikhez; de Zenóbia még egy új nemét találta fel számukra a harcnak. 11199 2 | leírhatatlan, fonálvékony, németölő fenevadak. Mindezen vádakkal 11200 2 | Lajost, rákiáltott tört németséggel:~ ~- Add meg magad!~ ~Lajos 11201 2 | testvérhazát, s verekedett némettel, muszkával, móccal; koplalt 11202 10 | iránta a tiszteletnek valami nemével viseltetik, azzal gorombaságát 11203 10 | szerzőre is elkövetkezett a nemezis.~ ~Mikor a Heckenast-féle 11204 4 | későn kell jőni? - no - nemhiába vőlegény vagy.~ ~Esztike 11205 11 | visszatérnek s felszólítására nemsoká megjelent Antiochia falai 11206 1 | Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan kirítt, 11207 11 | tartományok mint bosszúálló nemtőt látták e királyi párt megjelenni, 11208 4 | Boldog Isten! Ez még három nemzedéket túl akar élni!)~ ~- A vármegye 11209 4 | példás rettentésül a késő nemzedéknek.~ ~- Helyesen, kedves asszonynéném - 11210 13 | kézíveik mutaták, hogy hun nemzetből valók. -~ ~Amint a lovagok 11211 2 | saját hazájában; tulajdon nemzete történetét is illő megismernie, 11212 11 | sokféleségével. A külön nemzetek hadai saját színeikben, 11213 13 | Hol a világváros Róma, nemzeteknek anyja, hetes halmán fekszik, 11214 2 | hogy gyávának neveztél; de nemzetemet ne gyalázd, mert azt nem 11215 3 | le kelle fegyverezni a nemzetet. Az intelligencia meg volt 11216 2 | törődik se hazájával, se nemzetével; nem kell neki se szabadság, 11217 2 | csákójuk piros lesz, azon is nemzetiszínű rózsa. Gyönyörűség lesz 11218 2 | indulj!"~ ~Az öreg megtanulta nemzetőr korában a szubordinációt. 11219 3 | hogy fekete legyen-e a nemzetőrség csákója, vagy piros. Utójára 11220 3 | hirtelenséggel elkezdték a nemzetőrséget organisálni. Két hét került 11221 3 | Két hét került bele, míg a nemzetőrségi qualificatitót kidolgozták, 11222 2 | utcán, mint debreceni lovas nemzetőrt, s később nagy dolgokat 11223 4 | apja is az volt; minden nemzetségeit szerettem. Tudja ki, keresse 11224 3 | voltak irtva, a fejevett nemzettel azt csinálhatták, a mit 11225 12 | láttam azontúl körüled. Nénéim egyikét nemrég Ajasz basának 11226 12 | által megveretett, s azóta néném szürke gyászruhát visel, 11227 4 | kerítésen átnyújtani Debora néni pápaszemét, javítok rajta 11228 8 | pompás tünemény mutatkozott a Nepean és Norfolk közötti tengeren: - 11229 8 | hóhér.~ ~ 2.~ ~Közepén a Nepean-szigetnek van a jó ördög laka, meredek 11230 8 | elfogta, s sajkán elvitte a Nepean-szigetre; ott kitette, tudva, hogy 11231 8 | kegyet kérte magának, hogy Nepeanra eresszék, adván vele elegendő 11232 9 | és a te fiaidat és a te népedet mind. Holnap meghalsz, és 11233 1 | cím, mert az ország minden népeiből volt az összeválogatva; 11234 12 | volt gerjedve, s haragját népein tölté, egy nap alatt kiüríte 11235 11 | véghetetlen puszta, védte népeinek karja.~ ~Minden reggel korán 11236 11 | harcai támadtak észak barbár népeivel: a gótokkal és alemanokkal.~ ~ 11237 13 | Hatalmas császár, minden népeknek parancsolója, napnak öccse, 11238 13 | fölött. Kétszázmillió főnyi népen uralkodék, s mégis adófizetője 11239 13 | Egyszer a Quenn-Hinn népfaj közül egyszerre tizen szöktek 11240 9 | körülállóktól hallhatólag - olyan néphez követül menni, aki a küldött 11241 12 | hegyek is ujjongó, tolongó néppel voltak megrakva, csak az 11242 8 | minő egy süllyedő hajó népségeé. A vész csillapodtával mindjárt 11243 10 | keresztül furakodtak a népségen, szorosan a gyászoló népek 11244 13 | porcelán tornyaival s roppant népségével, mely egy országnak is elég 11245 10 | honfoglalás). Mi egyszerre népszerűtlenekké lettünk. Én megbuktam a 11246 8 | reménytelenségben merengeni a néptelen tenger puszta látkörén.~ ~ 11247 1 | annyira fél a fegyveres néptől, hogy közeledésteknek hírére 11248 11 | többé. Tiberius, Caligula, Nero, Commodus, Caracella, Heliogabalus - 11249 4 | szomszédba, első egypárszor azon nesszel, hogy nyomában vagyok már 11250 10 | Libucka! semmirevaló Libucka! nesze Libucka!~ ~A bűnhődő személy 11251 9 | kiáltás hangzék kívülről neszelő füleimbe s nemsokára visszatért 11252 7 | hallgató embert kémlelve, kinek nesztelen némasága százszorta félelmesebben 11253 2 | s ha valamit vesz észre, nesztelenül térjen vissza, és tudósítsa 11254 10 | kiásták a háza oldalát, netto elvittek mindent, ami csak 11255 11 | Ki vagy te hős? Mi neved? Miért jössz? - kérdé a 11256 9 | meghaltál és parancsoljon a te nevedben.~ ~Saul úgy tőn, mint a 11257 10 | kedvemért járt oda Boldizsár; ma neveestéje van az édes mamának, egy 11258 1 | Amilyenek voltak választott neveik, olyanok voltak azoknak 11259 1 | mint amennyi irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák ijesztgették 11260 3 | Czarograd.~ ~- Ejnye be hamis nevek.~ ~- Jól járt Csongrád vármegye, 11261 1 | nehezíté pedig Gerzson úrnak nevelési maximáját azon körülmény, 11262 1 | istenfélő és diákfélő elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan elszaladt 11263 7 | gyermekei is borszeszen nevelkednek föl, azt szíják anyatej 11264 11 | hadait s fiát, Vaballathot, s nevelőjét, a bölcs Longinust, Palmírában 11265 1 | verset, de mint afféle jól nevelt leány, első kötelességének 11266 10 | fizetett neki semmit). Miért neveltelek tigodet ekkurának? A sárbul, 11267 1 | vinni? avagy myrmidonokat neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző 11268 11 | ismer engem; most szégyenel nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? 11269 8 | hölgy volt Fájvirág, igaz nevén Quarrelson Mária.~ ~A kormányzó 11270 2 | hálálkodás. Senki se vegye rossz néven Daczosné asszonyomnak, hogy 11271 3 | vármegyei spanyol. Mikolás czár nevenapjára írt egyszer egy köszöntő 11272 9 | lelke előtt látszik.~ ~A mi nevetésünk nem tartott soká. Néhány 11273 7 | hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a legvígabb fiú 11274 1 | professzor nyakába ült fel, s nevetséges iszonyattal viteté magát 11275 1 | alakok, kikről éppen annyi nevetségest tudott regélni a közhír, 11276 9 | is volt soha.~ ~Társaink nevettek, bolondoztak velünk, csúfolták 11277 10 | Birbucot meg is szidták, ki is nevették; vagy eldugta a kereskedőkönyveket, 11278 9 | beszéde végét, és mi is utána nevettünk; csak Davidson bámult hallgatagon 11279 12 | hatalmassá.~ ~- Nem értelek, - nevezd meg. Allahra! Holtakat akarok 11280 8 | nevét sem kérdezé, hanem nevezé őt egyszerűen: "Fájvirág"- 11281 4 | reábízza az ember. - Ezt nevezem aztán a prózai életnézetek 11282 10 | jutott, hogy hátha valami nevezetes ember lesz a kópé, s Birbuc 11283 11 | magát királyok királyának nevezhesse.~ ~A tizenkilencediknek 11284 4 | őt soha uramatyámnak nem nevezhettem. Ki minő kvalitásban meghal, 11285 7 | barátomnak, másik ellenségemnek nevezi magát; ami nekem mindegy.~ ~ 11286 8 | utazók pokolbeli fúriának nevezik. Hosszú, sárga, szőrös, 11287 1 | Klárikához - ahogy a szép leányt nevezték.~ ~Gerzson úrnak emeletes 11288 2 | elhallgattam, hogy gyávának neveztél; de nemzetemet ne gyalázd, 11289 9 | megdöbbentő szót akkor félelemnek neveztem magamban, s büszke daccal 11290 8 | istenkéz minden áldásaival, neveztetik a Nepean-sziget - pokolszigetnek.~ ~ 11291 11 | Hagyd a királyi címet, s nevezz egyszerűen nődnek.~ ~- Mit 11292 8 | valakinek eszébe jő, - addig is nevezzük őt röviden Gézának.~ ~Száműzve 11293 10 | mint jutott a »Birbuc« névhez. Ez volt a család bűnbakja.~ ~ 11294 9 | kezdtek lenni, a nép puszta nevök előtt reszketett, volt is 11295 11 | közénk.~ ~Herode fölneszelt e névre, s elveté a tollakat kezéből 11296 10 | mindeniket egy hercegnek nézem. Semmi dolguk sincsen, legalább 11297 4 | messze és közel hozzá a nézendő tárgyat: semmit sem használt, - 11298 11 | tekintetével.~ ~- Nos, merre nézesz? - szólt Odenath - ne onnan 11299 1 | kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb pártolói akadtak 11300 11 | mehetett segélyére, távolból nézhették az ostromlók, mint olvad 11301 4 | gutát! oda vigyázott, s alig nézhettem a violám szemébe, már újra 11302 3 | társaság milyen szemekkel nézi mindezeket?~ ~- Mi gondja 11303 1 | foglalatoskodnak, hogy a szép Klárikát nézik távcsöveken keresztül; amíg 11304 9 | elé, mintha valami képet nézne, mely csak lelke előtt látszik.~ ~ 11305 1 | többé perspektíván keresztül néznie Klárikát, ha látni akarta.~ ~ 11306 1 | dolog, aligha lenne tétlen nézője a mulatságnak.~ ~Erre ugyan 11307 2 | volt. A tüzérek nevetve nézték, hogy pattant el minden 11308 3 | lássuk, mit tudsz? majd mi nézünk. A spiszburgeráj azt mondta: 11309 4 | Ugyan édes öcsémuram, nézzen ezen a pápaszemen, nagyít-e 11310 11 | meghagyá nekik, hogy hátra ne nézzenek.~ ~A reggel első sugarai 11311 11 | madarak hogy énekelnek? Nézzük a vízben a szökellő halacskákat. 11312 11 | szökellő halacskákat. Nem, ne nézzünk a vízbe, mert én szédülök.~ ~ 11313 10 | mortifikálva.~ ~- De huvá kelsz nikem hajnálba, reggelbe, éjfélbe? 11314 4 | Hanem elébb megnézem, nincsenek-e zsellérek benne? Szoktak 11315 2 | gazdájának hivatala felől.~ ~- Nini, véres a te inged. Tán megsebesítettek?~ ~- 11316 10 | kegyességgel fogadá el a gyászoló niobei alak kezeiből a pompás cirádákkal 11317 11 | tömegeken keresztül egy nőalak tört felé, szétszórt hajfürtei 11318 7 | a nyájas, bús, könnyező nőarc, mely betegágyadnál éjeket 11319 11 | meggyalázott hősi szellem, egy nőbe költözött át, hogy azt minden 11320 10 | de attól ismét eltilt a »noblesse oblige« törvénye: oravicai 11321 11 | címet, s nevezz egyszerűen nődnek.~ ~- Mit mondál?~ ~- Azt, 11322 6 | Kötelességgyakorlásban növekedett fel, megszokta a parancsszót 11323 4 | könnyezett. ~ ~- Bizony csak növekedik ez a fiatalság, - szóla 11324 1 | József pedig folyvást növekedni érzé szíve fájdalmait; a 11325 5 | Jónak látta egy pohár borral növelni haragját, úgy kezdett megint 11326 9 | maradt egy élő fa, egy zöld növény, egy levert karó, egy felismerhető 11327 9 | hangon. - Ez éghajlat csodás növényei képesekké teszik az embereket 11328 8 | magasabbak, s mindennemű kúszó növényekkel és cserjékkel összebonyolódottak 11329 2 | fiatalabb volt nála; a hirtelen növéstől még karcsú és vont arcú, 11330 6 | az élet semmi voltát; - a nőhang különben is szomorú, a halotti 11331 11 | bíbor nyugágyán; két kedvenc nője, kiket országok szépségei 11332 11 | kezébe ragadott, az kedvenc nőjének arany ollója volt.~ ~A következő 11333 6 | méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyenge, bár a szív erősebb. 11334 6 | ima után közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír tulsó oldalán 11335 6 | nemsokára«.~ ~Judit meghagyta a nőknek, hogy ott maradjanak, míg 11336 11 | te soha meg nem számlált nomádfaj, ki adót nem fizettél, s 11337 11 | Hirtelen összecsoportosult nomádnép, pásztorok, vadászok és 11338 2 | mikor a gyerek legjobban nőne. A gyermekek legjobban nőnek 11339 9 | hogy itt e hivatalt mind a nőnem viseli, férfinak nem szabad 11340 2 | vagyok a püspöknél.~ ~- Nono, ne mondjon szomszéd uram 11341 9 | anélkül, hogy egy kis, nonpareille betűkkel nyomatott bibliát 11342 9 | az a leány! Sohasem fogok nőre gondolhatni többet, anélkül, 11343 8 | mutatkozott a Nepean és Norfolk közötti tengeren: - az egész 11344 8 | fekszik három sziget: egyik a Norfolk-, másik a Fülöp-, harmadik 11345 10 | egy szegény elnyomorodott nőről, kiről senki sem tudja, 11346 8 | előtt híres legény volt a northumberlandi grófságban, nevét nem tudom, 11347 8 | bolyongana, egy palota erkélyén nősikoltásokat hallott; felrohant az erkélyre: - 11348 6 | félrehíja a nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~ ~ 11349 10 | mindennap hallani.~ ~- De huvá nősz az égbe, te lájturja te! 11350 2 | egyetlenegy Lajoskám.~ ~Ilyen nótára aztán egész napon el tudott 11351 2 | kedve van. De mikor azt a nótát énekelték, aminek az a vége, 11352 11 | megalázott Palmíra!~ ~- Véremből nőttél, - szólt Zenóbia, megszorítva 11353 3 | feleségéhez szabad. Ha egy novellában ilyesmi áll: "Don Hernando 11354 1(1)| az "Erdélyi képek" című novellagyűjteményében.~ ~ 11355 3 | bizonyítania, hogy az a novellai személy csakugyan rosszéletű 11356 9 | fordításban olvasta ezt a novellámat, kérdést intézett hozzám, 11357 10 | revizió-ív.~ ~- Igaz, hogy egy novellámnak azt a címet adtam, hogy " 11358 9 | megtagadjuk.~ ~ ~ ~ Ezt a novellát én 1850-ben írtam. Akiket 11359 11 | tálakban. Sátora hátulját núbiai zenészek foglalák el görög 11360 3 | Jujud. Kopp. Lomad. Mum. Num. Szemcath. Eec. Pkle. Zodje. 11361 10 | szorongattatott, kényes hízelgéssel nyafogá:~ ~- Ugye én jó vagyok?~ ~- 11362 11 | pálmaerdőket, a szapora nyájakat, mik a hozzájárulhatlan 11363 4 | karjai közül; azonban minden nyájassága és pirossága mellett is 11364 11 | futását, leakasztá tegzét nyakából, egy nyilat fektetett az 11365 5 | Sok é? De több lesz, ha a nyakad közé öntöm az egész vederrel! - 11366 10 | Jer, had üleljelek a nyakadba a kezemmel. Te vágy csak 11367 11 | tevepárducok, hosszú, vékony nyakaikkal minden lépésnél köszöntve 11368 4 | szemközt állottunk. Ha a nyakam elvágták volna, sem ijedtem 11369 9 | egy pányvát vetettek a nyakamba, lerántottak a lovamról, 11370 7 | asylumot; ha a fergeteg nyakamon nincs, nem hiszem, hogy 11371 10 | elvenni, hogy így megnőttél. Nyakámon vesztél.~ ~Egy téli este 11372 11 | s felkapva egy decuriót nyakánál fogva, azzal mintegy buzogánnyal 11373 2 | költségnek, hanem az ő saját nyakassága; de már ő azért csak a prókátorokra 11374 7 | beszélt, - nem hallák; hanem nyakláncaikat igazgaták, és rezgeték tollaikat 11375 3 | rókát, abból meg nekem lesz nyakravaló.~ ~- Hanem szegény G..... 11376 4 | nézett rajta...~ ~De mintha nyakszirten csapták volna, úgy meghökkent. 11377 2 | veszedelmet, ami most mindjárt a nyakunkba szakad. Adja ide a pincekulcsot, 11378 2 | Az egész derékhad a nyakunkon van. A jobbszárnyon fut, 11379 4 | majd farkasokat talál a nyakunkra csődíteni, s akkor aztán 11380 8 | Nem volt abban egyéb egy nyaláb mohnál s egy kőasztalnál.~ ~ 11381 10 | azok által össze-vissza nyalatott, falatott és szorongattatott, 11382 4 | az ember üvegen keresztül nyalja a mézet, nem igen érzi édességét, 11383 10 | bábu.~ ~Különösen egy kis nyalka jurista szokott mindennap 11384 11 | ellenkező oldalról két lovag nyargal a rinocérosz felé, fölemelt 11385 11 | három éjjel kitartjátok a nyargalást a szilaj paripán, átúsztok 11386 2 | voltak a mai erőltetett nyargalástól, s azok elöl még elmenekülhetett; 11387 11 | barázdát hasít a pázsiton nyargaltában s azon pillanatban, midőn 11388 4 | kellett ezt kétszer mondani. Nyargaltam utána, - a konyhaajtóban 11389 10 | árucikk, volt futtatás.~ ~- Nyargulj! Hozz ábul a jubul. (Csak 11390 2 | mennyit fog télen fázni, nyáron izzadni, mikor silbakon 11391 4 | szintúgy sziporkázott.~ ~Nagy nyavalygásai közben azonban egyszer úgy 11392 11 | hirtelen megtorpanva, borzasztó nyávogás közt visszafordult, s szép 11393 8 | segélykiáltása; az onkák nyávognak, oly hangon, mint mikor 11394 3 | Rákóczy-marsot húzni, helyette a "nyeksze hrusti saka mala"-t kell 11395 3 | Rákóczi-induló helyett nem húzzák a Nyekszehruszi saka malat, s a boltfelírások - 11396 6 | megállt a sír előtt, dárdája nyelére támaszkodott, szétnézett 11397 10 | ezustot, bankucédului. Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok, 11398 3 | Nehezen ment szegény magyar nyelvecskéiknek az istentagadó pronunciatiókon 11399 9 | kelet legköltőibb hangzatú nyelvén intézve hozzám, végképp 11400 3 | kinek haja nincsen?" A nyelvészeti ez: "micsoda nyelvtani hasonlatosság 11401 3 | a mit akartak. Elvégre nyelvétől is megfosztották. A jövő 11402 9 | alig hasonlított emberi nyelvhez.~ ~Csapataink rögtön tömegeket 11403 6 | Ruházatjok, arcvonásaik, nyelvök, mind valami eltévedt emlék 11404 3 | oly hatalmasan kigyakorolt nyelvű nemzet a világon, mely fél 11405 11 | egymást átkarolva ült a nyeregben, Zenóbia meghagyá nekik, 11406 2 | visszafordult, célzott, s nyargalva, nyeregből rálőtt üldözőjére.~ ~A lövés 11407 2 | vissza Lajos, s azzal kivonva nyeregkápájából egyik pisztolyát, visszafordult, 11408 4 | rézcsákány, tarsolyos kard és nyeregszerszám - egyik sem rozsdásabb, 11409 11 | császári trón a harcparipa nyerge lőn, s ki azt a több követelők 11410 2 | ott hirtelen leszökött nyergéből, s vezetékét kantárszáron 11411 11 | dárda kihányta a lovagokat nyergeikből, ezek vad futamodással rohantak 11412 11 | vénasszonyt, a harmadik éppen jó nyerges paripáit, a patres conscripti, 11413 1 | kötélért, egy gerundiumból nyerget csinált a végén, melybe 11414 2 | csatatéren meglőtt lovak nyerítése, a kínlódó hadfiak halálkiáltása. 11415 11 | paripáját, mely ágaskodott, nyerített, kapálózott, nem akarva 11416 1 | diák, felgyűrt ökleikben nyers fűzfadorongok, hosszú fekete 11417 2 | pattogott vissza nagy nyersen a főtiszt. - Én még le sem 11418 11 | elé lépett.~ ~- Ó, még nem nyerted azt el, - mondta Aurelián. - 11419 10 | melynek kilincsét nemsokára nyikorgatni kezdte kívülről valaki, 11420 4 | egy sertéshidas, meg egy nyikorgó kankalikos kút, meg még 11421 11 | alatt, már a római lovasok nyilai fütyültek a futók körül. 11422 13 | lovagok lőttek hozzá, de nyilaik a köztük levő térnek felét 11423 11 | mögé s onnan lődözték le nyilaikkal e bőszült vadakat, mik vad 11424 11 | se pihenjenek! Mérget a nyilakra és mérget a szívbe! Férfivá 11425 11 | mindenünnen oda irányzott nyilaktól, s az utánuk jövők egy pillanatra 11426 7 | vidékre, olykor a villám nyilallt át az elsötétült égen.~ ~ 11427 11 | kitűnnek az elefántok tornyai, nyilas amazonaikkal, s a nyergeikben 11428 4 | Vala azonban a verem nyílása igen szűk: a hajított lúd 11429 1 | alkalmazva az ablak gömbölyű nyílásába, azon keresztül látszik 11430 8 | szikla oldalában, melynek nyílásához hosszú gyékényhágcsón juthatni; 11431 3 | éjjelenként bekiabálnak a kéménye nyílásán s nem hagyják aludni.~ ~ 11432 12 | fel egy rejtett mélység nyílásáról s ekkor egy aranycsapot 11433 11 | sűrű tövissel elzárva annak nyílását. A tigrist azonban nem lehete 11434 4 | mintha orrának mindegyik nyílásával egy-egy fagótot fújt volna. 11435 11 | hallik a sátoron kívül, s a nyílásnál őrt álló szerecsen halálra 11436 11 | s hengerítsetek követ a nyílásra, hadd legyen ott, míg a 11437 10 | tények megragadó jeleneteiben nyilatkoztatják ki magukat!~ ~A gróf az 11438 13 | torkán keresztülütve az íjász nyilától, holtan hullott le lováról.~ ~ 11439 11 | susogva:~ ~- Ama bokorból egy nyílhegyet láttam feléd irányozva.~ ~- 11440 11 | belém tudnál-e lőni azzal a nyillal ott kezedben? - S azzal 11441 11 | veté magát.~ ~Ez az első nyíllövés után a futásban kereste 11442 11 | láttára gyakorlák magukat nyíllövésben, kopjahajításban s bámulatos 11443 13 | hosszúságú kőfalat, minden nyíllövésnyire magas tornyokkal.~ ~De a 11444 1 | összehajtogatva elrejteni a nyíló rózsák közé, hogy amint 11445 11 | s az erre támadt zaj és nyílsüvöltés közül csak Zenóbia szavai 11446 11 | trónra ültette a bűnt, s nyilvános tiszteletet adott a gyalázatnak, 11447 2 | szerették egymást, elébb nyilvánosan, aztán titkolózva.~ ~Egy 11448 4 | elvasaltam...~ ~De hát hogy nyilvánvalóvá tegyem, miért is kergetett 11449 13 | katonák tolongnak, fejükön nyílvégű sisak, melynek görbe fogantyúja 11450 11 | bőszítve elleneit. A süvöltő nyílvesszők mindenütt élő célt találtak 11451 13 | nyugodtan hátrafordulva, egy nyílvesszőt illesztett íjára s lassan, 11452 7 | csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan 11453 12 | lépj e rostélyzathoz és nyisd fel azt.~ ~Az agák szöktek 11454 13 | keresztül, másutt poroszlók nyitnak utat egy potrohos tisztviselőnek, 11455 4 | ballagtam, amint az ajtót éppen nyitnám s húznám magam felé: valaki 11456 10 | hogy senki ki ne merje azt nyitni a zörgetőnek; nagyobb biztonság 11457 10 | az éji rabló az ablakot nyitogatta, a pitvarajtón egy fehérszemély 11458 11 | látszott ellenök harcolni, útat nyitottak neki, eltakarva arcaikat 11459 3 | nem Szlovenszkograd, s a Nyitranszke Sztolici még mindig ott 11460 3 | kiterjesztetett, maga a jászkunság is "nyitránszke stoliczi" név alatt ismeretes, 11461 2 | majd lehet benne része! - nyögdécselé a jó asszony. - Majd estig, 11462 11 | harctárogató rivallása, a haldoklók nyögése s a küzdők tombolása közül 11463 2 | öltönyébe harap fogaival, hogy nyögéssel ne zavarja társai nyugalmát.~ ~ 11464 8 | a cserje között, később nyögő vonaglás, azután semmi.~ ~ 11465 7 | ember feküdt, nem sírt, csak nyögött, szemei véresek voltak, 11466 8 | haldokolva csúszott lábaihoz s nyögve vont elő kebléből egy erszényt 11467 6 | nem lehetek én ottan? - nyöszörg felsóhajtva a nyomorék és 11468 6 | hallottalak ágyadban forgolódni, nyöszörgeni, miről gondolkozol?...~ ~ 11469 6 | vénült ő meg, szent volt. Nyolcvan évig hagyta élni Isten, 11470 3 | nekem kilencven farkast, nyolcz rókát és harmincz nyusztot 11471 8 | haraszton keresztültiport nyomás, mély völgyön vezetett keresztül, 11472 9 | kis, nonpareille betűkkel nyomatott bibliát magammal ne hozzak, 11473 2 | hiszekegynek, mert abban a nyomban úgy zuhant valami élő alak 11474 10 | szintén iparkodott annak nyomdokaiba léphetni.~ ~Olivia ezalatt 11475 11 | sikerült arcát ellene mellére nyomhatni, s acélölelésével hátraszorítani 11476 2 | mikor a speiscedlit eléd nyomja a kellner. Hát csak viseld 11477 2 | pedig mellette ülvén, csak nyomogatta a lábát az asztal alatt, 11478 1 | háború, s kétségbeesés, nyomor és bosszúvágyból nem hagyott 11479 6 | visszajő, maga elment a nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. 11480 6 | lelkű nőnek és Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~ ~ 11481 11 | vének, a világtalanok, a nyomorékok menjenek imádkozni, a többi 11482 11 | templom cirkuszában lakik nagy nyomorúan negyven család, kik nádból 11483 11 | történetét ne folytassa egy nyomorult, megalázott Palmíra!~ ~- 11484 7 | ha Isten karja ver, ha nyomorúvá lettél, s mindenki megvetett, 11485 7 | látogatni nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a légben az elbocsátott 11486 13 | győzhetetlen bajnokok! Sokáig nyomott bennünket az idegenek rabigája, 11487 7 | Kínpadra vonták, töviskoszorút nyomtak fejébe, szegeket vertek 11488 7 | első csókom szempillájára nyomtam... Megérzette-e előre?...~ ~ 11489 10 | és vidd magaddal, itt van nyomtatásban, ki van korrigálva »A Kalmár 11490 13 | válogatott kísérete érhetett nyomukba.~ ~Már mintegy négyszáz 11491 11 | előcsaták után előre hagyta őket nyomulni, akkor egész erejével rájuk 11492 11 | közeledtek a győztesen előre nyomuló palmíraiak felé, s az első 11493 4 | vezette őket messziről a nyomunkra.~ ~Urambátyám két béresének 11494 4 | egymásnak vetve két tornyos nyoszolya, a falon József históriájának 11495 3 | bundástul a szép vetett tornyos nyoszolyába s iszonyúan hortyogtak, 11496 1 | nyugodtan aludtak mennyezetes nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen 11497 3 | másik szögletben egy széles nyugágy: diván, asztal, fekhely 11498 11 | pongyolában hevert bíbor nyugágyán; két kedvenc nője, kiket 11499 3 | köztök voltatok. S hogy nyugalma semmi által ne háboríttassék, 11500 11 | Im fényes ellenség közelg nyugalmas berkeid felé; jer, mutasd 11501 9 | forróság miatt néhány órai nyugalmat engedék embereimnek. Alig 11502 2 | nyögéssel ne zavarja társai nyugalmát.~ ~A tüzértisztek mind lovaikon 11503 11 | római sereg hideg, néma nyugalmával.~ ~A második kürtszóra előnyargaltak 11504 10 | szolgálatot, s tagjai egyenkint nyugalmaztatásért folyamodtak.~ ~Gerguc soha 11505 8 | feszült vitorlával indult meg nyugatnak, s kevés idő múlva eltűnt 11506 11 | palmírai királynét, hogy míg ő nyugaton védi a birodalmat, addig 11507 4 | őt megszólítani.~ ~- Ne nyughatatlankodjék már urambátyám - mondám 11508 6 | Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában. Ide hozatta 11509 7 | szenvedi. Utáld meg magadat, s nyugodjál meg szenvedéseidben; ez 11510 4 | Sonkolyi Gergely, Isten nyugosztalja meg szegényt...~ ~Miattam 11511 11 | állítá a király egész éjjel nyugtalanított seregeit, s íme ellenség 11512 6 | mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~ ~- Nincs fegyvere! - kiált 11513 1 | egyenes kardja markolatán nyugtatá.~ ~Széles, tunya képéből 11514 7 | jótetteknek édes emlékire nyugtatni le gond nem ismerő fejünket. 11515 11 | az, azon módon, ahogy a nyugvóhelyéről fölébredett, megnézni, hogy 11516 11 | viadalban, akkor én a magamét nyujtanám neki, orozva jöhetne rá 11517 2 | városa, akár rövidítik, akár nyújtják a maguk magánhangzóit a 11518 11 | pillanattal voná ajkaihoz a nyujtott szép kezet s szívből eredt 11519 11 | Odenath, bizalmas szivességgel nyujtva elé kezét, - jer, ülj jobbomra; 11520 10 | gyermekies érzékeny örömmel nyújtva azt anyjának.~ ~Gerguc ráordított 11521 5 | elejétől végig jól megértvén, nyúla a zsebébe, s kivőn belőle 11522 4 | mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba, - azonnal vándoroltam a 11523 5 | öcsém - szólt a varga - hogy nyúlj ehhez a kupához, s ne várd, 11524 5 | kupához, s ne várd, hogy az nyúljon tehozzád, mert azt nem köszönöd 11525 10 | tekintettel sem volt szabad nyúlni, tarkótól talpig meg volt 11526 2 | módon, még csak hozzá sem nyúlt. Tán azt hiszi, méreg van 11527 3 | földig ér, tarkótól talpig nyusztbőr fedi testét.~ ~A hófuvatagból 11528 3 | nyolcz rókát és harmincz nyusztot kell adóznom, s már ezt 11529 11 | ingadozó pálmákat, melyek az oázt jelölék, honnan a forrás 11530 11 | fölnyúlongó hattyu-karcsú obeliszkok, a sötét mirtuszberkek közepéről 11531 11 | föld alatt, s ha Rómában obeliszkokat raktak hamvaikra, kitört 11532 10 | ismét eltilt a »noblesse oblige« törvénye: oravicai képviselő 11533 9 | csillagot. Egy külföldi obszervatórium igazgatója, aki angol fordításban 11534 8 | közepén egy láthatártalan óceánnak, melynek színén a "fata 11535 4 | szegényt! - meglehetősen ócska volt már a háza fedele, - 11536 10 | fog ezt a tíz forintot (s odaád neki öt garast), hozz a 11537 4 | egyiktől elveszi, másiknak odaadja; de az ilyen magadforma 11538 4 | édességekről álmodozott.~ ~Odaadtam volna minden másvilági virtualitásomat 11539 2 | kommandírozott:~ ~- Te, fiam, odaállsz a vágótőkéhez, és elkészíted 11540 2 | azután feltette fejére, s odaállt az ablakhoz, és kinézett 11541 4 | volt, s én még szüntelen odaáltal. Künn esett az eső, a páciens 11542 2 | keltem, mikor már ő fújja odaát a szederfa alatt: "vocalem 11543 7 | ezüst és arany szerekkel, s odábbállt velök, mily nagylelkűség!~ ~*~ ~ 11544 2 | neki enni és inni, s majd odábbmegy. A csatatéren van, aki megfeleljen 11545 2 | nem lesz mit enni, majd odábbmennek.~ ~- Hát a Lajos? A lelkem 11546 9 | feltakarta arcomat a leány, odaborult rám, megölelt, megcsókolt, 11547 4 | odaugrik Debora asszony, s odacsuk az ajtóhoz, hogy másik kezem 11548 10 | ha ezer forintot ír is, odádum.~ ~- Nem kell nekem semmi. 11549 13 | a várost kezében tartja, odaérkezve, annak csak hűlt helyére 11550 4 | negyvennyolc személyre, s mire odaértem, már folyt a dáridó.~ ~Esztike 11551 10 | hajója vagy elsüllyedt, vagy odafagyott, vagy megették az egerek.~ ~ 11552 6 | elhullottak szellemei kezdettek odafenn új, kérlelhetetlen csatát, 11553 11 | kénköves kanóc szorosan odaférkőzék a sáncok mellé, s akkor 11554 2 | a puskát, a mangalétát, odahagyták műhelyeiket, búcsút vettek 11555 4 | gyönyörűséges kis forró kacsóját, odahajoltam hozzá, s reszkető hangon 11556 2 | fekve maradnia. Távcsövét odahelyezé egy kupac tetejére, s úgy 11557 5 | elégtételt ohajtott.~ ~A tábornok odahivatta a vargát, s szembesítve 11558 10 | semmit sem szólt, hanem odahúzta a kalmárt az ablakhoz s 11559 4 | reggelt Debora asszony.~ ~Én odairamodtam hozzá, s miután csonttá 11560 9 | Elfeledém határozatomat, mellyel odajövék s lovamról leugorva, nem 11561 4 | időre már tisztességesen odakaptam a házhoz, elannyira, hogy 11562 4 | rivalla rám:~ ~- Csak maradjon odakívül, öcsémuram, maradjon odakint.~ ~- 11563 4 | elhajhászhatám, azt erősen odakoccintottam a fogaimhoz. Brrh! Azóta 11564 5 | fullajtár fújni kezde dühében, odakönyökölt a varga elébe, s félvállról 11565 2 | kigyelmed?~ ~- Azt kaptam. Odalenn van a fiú Bánátban, a római 11566 7 | nélkül búcsút venni tőle, s odaléptem hozzá, s miután a menedéket 11567 1 | mulatság, de József egészen odalett belé; nem bírt megválni 11568 10 | küldött fiú aztán tenger ideig odamarad, a kupec megúnja a várakozást, 11569 10 | Ej! Hát te most magad is odamégy mandátumot kérni az örmény 11570 11 | valami fenevad összetépett. Odamegyek, de nem veszek el ottan. 11571 2 | volt, felállt székéről, odament Lajoshoz, vállára tette 11572 3 | Pálfi látva a törekedést, odamentek hozzá s nyájasan kirázva 11573 9 | bő palástban." - A király odanézett, s borzadva ismerte meg 11574 10 | helyet.~ ~Az egyházfi menten odanyomott volna a kezükbe egy-egy 11575 9 | vagyok veszve. Ekkor a leány odanyújtá nekik a levágott fejet és 11576 5 | egészségéért! - kiálta, odanyújtva kupáját.~ ~A varga elvette, 11577 9 | kis elefántcsont asztalt odarántott, s mellém ülve, átkarolt, 11578 6 | kiejté kezéből mankóit, s odarogyott a nő lábaihoz és annak térdeit 11579 9 | törődve semmivel a világon, odarogytam a csodás lény lábaihoz, 11580 2 | ingyen - mondá Lajos, s odarohant az ágyúhoz, megtöltötte 11581 9 | örömordításban törtek ki erre és odarohantak. Azt hivém, el vagyok veszve. 11582 4 | Az ám - mondám.~ ~Esztike odasimult hozzám.~ ~- Most ugye bizony 11583 6 | éves leányka fűzi karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár 11584 10 | gyötörhesse a Birbuc diákot. Odasompolygott hozzá, nyakába kapaszkodott, 11585 4 | szívemnek mondhatlan fájdalmában odasompolyogtam a ház háta mögé, ahonnét 11586 2 | vendég úr az ő legényére, s odasúgott Sárikának, mikor az ételt 11587 10 | kifordult a boltból, hirtelen odasurrant mellé, s valami papírba 11588 4 | elszaladjak-e most, vagy odaszaladjak.~ ~E határozatlanságomat 11589 9 | és fél térdét rám tevé, odaszorítja a kerevethez, s néhány ördögi 11590 9 | többi nem.~ ~Még egyszer odatekinték, élesen benézve a ködfolt 11591 11 | mellettem és kikacag, nem merek odatekinteni, mert rám néz. Érzem, hogy 11592 12 | még most is kedvence volt, odaült apja ölébe s ősz szakállát 11593 3 | magyar hazafi tanyájába, odaültek az asztala mellé, elették 11594 4 | Ezen fordítani kell.~ ~Odaültem az ágyához, s kezdék neki 11595 4 | egyik lábam tettem belől, - odaugrik Debora asszony, s odacsuk 11596 9 | a hozzám közel állóknak, odaugrott mellém, s megragadta karomat, 11597 4 | valamerre a macska farka, azzal odautasíttattam magamat Debora asszony szobájához, 11598 1 | tenyerébe kapva a taglót, úgy odavágott Áronhoz, hogy ha félre nem 11599 2 | okosabbat.~ ~Kondor uram pedig odavágta az asztalhoz bagó süvegét, 11600 6 | idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~- ~ ~ 11601 13 | semmi nyíl nem juthatott, s odavárta elleneit.~ ~A hunok négy 11602 11 | ellen, maga Sapor király is odaveté a harc mérlegébe kardját, 11603 6 | elkeseredett asszonyok s odaveték magukat a cserkesz főnök 11604 2 | egy-egy futár a felső táborból odavetődött, az nem kerülheté el Kondor 11605 9 | merte ráfogni, hogy kicsoda. Odavezették hozzánk. Amint meglátott 11606 11 | hajfürtei arcára omlottak, odavoná azokat ajkaihoz, összecsókolá, 11607 11 | kard a bosszuállásnak«, Odenathra rohant.~ ~Sebesebben, mint 11608 8 | Williám -; itt lakik egy odúban a szikla alatt, nyolc éve, 11609 8 | feküdt összezsugorodtan szűk odújában, különös alkotmányt szorítva 11610 8 | reggel lementek a vakondok odvába. A nyögések egészen megszűntek. 11611 11 | száz lépésnyi tért, melynek odvában egész majomcsalád tanyáz, 11612 8 | idehozták, ki nem mozdult odvából; én szoktam neki mahinot-gyökeret 11613 11 | beerőszakolták egy roppant baobabfa odvas üregébe, sűrű tövissel elzárva 11614 8 | kisded csónakával a sydneyi öbölbe? Nem temetik-e el az úton 11615 10 | Gergucot.~ ~- Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?~ ~- Én a 11616 2 | lesz. Akkor az én Lajos öcsémnek vagy van esze, vagy nincs 11617 11 | helyére, s véres kardját öklébe fogva, kiálta a rémülettől 11618 1 | egy csoport diák, felgyűrt ökleikben nyers fűzfadorongok, hosszú 11619 10 | azonban ábrázat helyett az öklét mutatá meg Gergucnak, még 11620 10 | leányát meglátta, mindig ököllel fenyegette, mondván:~ ~- 11621 9 | közepén állt egy rézbálvány, ökör feje volt és kövér emberi 11622 4 | kérdém egy ízben az érdemes ökörhóhértól, midőn taglóját éppen nekimérte 11623 4 | szerint a jobbik szemével az ökörre, a rosszabbikkal meg énrám 11624 13 | nekik. Az összeragasztott ökörszarvakból készült kézív idegét nem 11625 4 | csapással megdicsőíté az ökröt.~ ~- Hát mondja meg énnekem, 11626 10 | Gerguc. - Egészségesek az ökrük? az a huszonnégy ökür?~ ~- 11627 12 | tőled egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert, kit most 11628 11 | páncélon, másfél lábnyi vasával öldöklött, ahova ért, s azzal kezökbe 11629 1(4)| rajtok, s a sötétben egymást öldösik le. (Pausanias X. 28-24.)~ ~ 11630 10 | keresztyéneket elkezdik öldösni, futott, aki futhatott, 11631 4 | egynémely hamis urabátyja ölelendő karjai közül; azonban minden 11632 7 | megnyugtató kebel, az érzékeny ölelés, a hízelgő hangok? Óh minő 11633 11 | fejét sebesen kiölté annak ölelése alól s hirtelen félreugrott 11634 13 | szerelmük forróbb, s kik a ti öleléseitekre fognak jutni. Azért hagyjátok 11635 9 | azt hivém meg kell halnia ölelésem miatt, s mentül erősebben 11636 10 | örömrepesve futnak ölébe, atyjuk ölelését váltva fel az övével.~ ~ 11637 11 | ércszarvával amazt átölelni s ölelésével megfojtani fenyegeté.~ ~ 11638 7 | zajjal jár a világ. Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok 11639 12 | szinte fél, hogy eltörik az öleléstől.~ ~Ibrahim a fátyolon keresztül 11640 2 | össze a pogány kozákok? Alig ölelhettem meg, alig csókolhattam meg; 11641 2 | leesett a fejéről a nagy ölelkezés miatt.~ ~- Bizony egy falatot 11642 7 | azt, kit lelkünk szeret, ölelni elválástalanul, örökké. 11643 2 | Azzal kibontakozott az ölelő karok közül, a konyhán keresztül 11644 13 | ő pedig látott, hallott; ölelt és az mind gyönyör volt.~ ~ 11645 4 | mulatsággal az éjszakát. Én szépen ölembe fektettem urambátyám fejét, 11646 7 | tagjai mint reszkettek ölemben.~ ~Érzette, hogy egykor...? 11647 12 | aluszik, az nem él". Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Így 11648 11 | termete alig hosszabb két ölésnél, s rövid lábacskái versenyeznek 11649 8 | míg kőfejszéje a kormányos ölésre emelt kezét lezúzta.~ ~- 11650 12 | de megesküvém, hogy nem öletem meg. Hagyjátok el sietve 11651 12 | folytán, soha meg nem fogja öletni és megöletni nem engedi; 11652 11 | eltompult, orgyilkosok tőrével öletve meg. Csak így juthatott 11653 4 | éktelenkedett, még odább egy rakás ölfa, meg egy sertéshidas, meg 11654 7 | mintha mondaná: menj, rabolj, ölj, hazudj, ha élni akarsz, 11655 11 | melyet puszta kézzel meg ne öljön, puszta öklével képes betörni 11656 2 | fiút, s aztán mikor sertést ölnek, ő is részt vesz a mulatságban, 11657 9 | vízforrás buzog fel, több ölnyi magas oszlopban vetve föl 11658 11 | fejét duzzogva.~ ~- Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg 11659 9 | jöttüket megelőző rémhírnek; ölték, aki halandó volt, rabolták, 11660 11 | megölnének, akkor hiába öltem volna meg ezt.~ ~S hogy 11661 3 | ajándékozott neki, ködmenül fel nem ölti, azóta gfrorneszül hoztam 11662 12 | szétszórt hajjal, tépett öltönyben, kétségbeesve erőszakolta 11663 12 | vezéreitől környezve.~ ~Fejedelmi öltönye hímezetén Perzsia kimerítette 11664 11 | áthevült arccal átlátszó öltönyeikben.~ ~Sapor király maga hófehér, 11665 2 | Lajos, amint széttépett öltönyére tekintett, akkor vevé észre, 11666 6 | levette kezét elszakadt öltönyéről. Irtózatos seb látszott 11667 7 | rongyos emberek ültek. Piszkos öltönyük volt, így nem jelenhettek 11668 12 | selyemmel hímzett keleties öltönyükben, arab méneiken, fegyvereik 11669 11 | Ezer lovas, selyem és bíbor öltözékben, fegyverekkel, miknek markolatja 11670 6 | hogy nem magyar.~ ~De az öltözet is, melyet visel, oly különös 11671 2 | zsinóros honvédfőhadnagy öltözetben; hanem annak az atillának 11672 3 | iramszarvasbőrből, fejében bagósipka, öltözete vidrabőr-bekecs, rókatorok 11673 11 | pompától ragyogó nemzeti öltözeteikben, Aurelián fegyverhordozói, 11674 12 | rózsával koszorúzva, eszményi öltözetekben, miknek habkönnyű kelméje 11675 11 | arany, selyem vagy hímzés öltözetén.~ ~Merészen a királyné elé 11676 2 | megszakadna érted. Jer, öltözzél át; ő még alszik, mire fölkel, 11677 2 | hogy most a komisz kitlit öltse föl rá, s a szép, lakkos, 11678 6 | arcán szerelmes hajnalpír ömlik el, az anyáén haragos lángvörösség.~ ~- 11679 9 | kezde a birodalom, s bárha önállóságából sokat elvesztett, de külellenségeitől 11680 9 | hajam oly ősz volna, mint az öné, magam is neki mernék indulni; 11681 9 | hevülést valami bódult, önérzéstelen őrjöngés váltá fel bennem. 11682 11 | jégtábla alá tűnt el, de önfeláldozása megbontá az érc pikkelyzetét, 11683 7 | a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség álma. Szabad járás a tündérországban. 11684 4 | hogy boldogok és emellett önfeledtek voltunk, mintha ennek a 11685 11 | bosszú, a lovagiasság és önféltés elszántságával rohantak 11686 11 | fordíthatá azt, hogy hősi öngyilkolással meneküljön az ostromló bosszújától.~ ~ 11687 6 | az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek innen.~ ~ 11688 3 | vonult végig az utcákon. Az önkéntesek csapatja toborzott dalolva, 11689 9 | túlvilági lény, ki előtt önkénytelenül törtek meg térdeim. Egyet 11690 7 | felejteni tudnám!~ ~Az embert önkeze teszi legszerencsétlenebbé, 11691 7 | Óh, mennyit vétettem önmagam ellen!~ ~Nincsen semmim 11692 11 | oldalon támadt, sokszorozva önmagát, s ijesztő üvöltésével fárasztva, 11693 12 | fölülmúlta, és a katonák, önmaguk látásától ittasak, nem szűntek 11694 9 | Ha egy biblia volna önöknél, utánanézhetnének, hogy 11695 7 | van e két szónak. E név önszeretet. Túl rajta semmi.~ ~Ki a 11696 11 | nem védheté magát vele, önszívének fordíthatá azt, hogy hősi 11697 6 | Sepsiszentgyörgynek, a többit mind ágyúnak önték.~ ~Most e harang kondulása 11698 11 | jelenlétökkel bátorságot öntenek a harcosokba, rendezik a 11699 5 | több lesz, ha a nyakad közé öntöm az egész vederrel! - szólt 11700 2 | ragyogott ez arcon a büszke öntudat és szeretet mosolygása.~ ~ 11701 1 | hozzászoktaták azon jótékony öntudathoz, miszerint bármi szűken, 11702 7 | századok lefolyásaig hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga 11703 9 | é az, vagy állaté, vagy ördögé?~ ~E kérdés egy vén malayehoz 11704 10 | fideliter sütkérezni.~ ~- Hát te ördögfátyu a kulcslyukon jöttél be?~ ~- 11705 8 | tartózkodik s egy férfiú, kik a jó ördöggel laktak egy tanyán; ez utóbbi 11706 4 | Ejnye harminchárom mázsa ördögmáj! kilenc akó sárkányköröm-teringette! 11707 4 | még egyszer rábízva az ördögre, hogy vigyen haza, belódult 11708 9 | vert s kétszer hajítá az ördögtől kínzatva dárdáját az énekes 11709 9 | gyalog, lóháton, olykor ördöngös bőrcsónakaikon, mikkel a 11710 9 | asszony vonakodott, félt az ördöngősökre szabott büntetéstől; Saul 11711 1 | asszonyokat, gyermekeket, öregeket felküldték a hegyekbe az 11712 9 | térdeim. Egyet intett az öregeknek, azok föloldották kötelékeimet, 11713 2 | dörmögött hozzá:~ ~- No, édes öregem: ugyan kedves vendéget hozott 11714 3 | kaftánban kell járni ifjúnak, öregnek. Nyár, nem nyár, azoknak 11715 2 | vezénylő hangon kiáltott az öregre:~ ~- Semmi okoskodás. Amint 11716 4 | mertek volna tenni, ha az öregurat a határon belől érezték 11717 4 | egymás nyakába borultunk az öregúrral, összecsókolóztunk, s "adj 11718 10 | lett a görögből örmény, az örményből kalmár s belőlem anabaptista.~ ~ 11719 10 | hogy te egyszer minket, örményeket, egy mesédben kifiguráztál, 11720 10 | Kikorrigáltam a görögöt örménynek. Biz ez júdási cselekedet 11721 7 | voltak szavai!...~ ...Óh örökélet, legrettentőbb eszméje az 11722 7 | de központja gyűlöletem örökéletének én magam maradok.~ ~Óh, 11723 11 | Galienus főzőkanál által örökíté nevét, addig keleten új 11724 7 | napok, csak a rettenetes örökkévalóság. ~ ~Ment, ment. Hideg szél 11725 7 | utat, mire visszatértek, az örökkévalóságból még egy perc sem múlt el.~ ~ 11726 2 | több óra hosszat. Neki egy örökkévalóságnak tetszett ez az idő. Tüzérnek 11727 11 | Arcod Kleopátrától örökléd, ősanyádtól, jobbodat Nagy 11728 10 | kifogyhatlan volt részint a gazdag örökösnő őszinte fájdalmainak, részint 11729 8 | tej, tövéből bor folyik, örökzöld szavannáin édes patakok 11730 2 | tette, és koszorút kötött rá örökzöldből.~ ~Végre aztán az a nap 11731 11 | hasonlítható a dicsőség öröméhez!~ ~- ~ ~Galienus császárt 11732 7 | más bajával törődik, a más örömeinek örül.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~ 11733 11 | eszébe a lélekbeteg ifjúnak örömeiről gondoskodni, ő hoz neki 11734 11 | sietett kincseit hordani, s örömeit keresni; hol egyedül lakott 11735 11 | apai, vadászi és királyi örömeitől.~ ~Maeon dacos arca elárulá, 11736 8 | pokolsziget.~ ~Hanem midőn az első örömek mámora eloszlott, kezdének 11737 4 | vendégeknek szintoly szíve örömére, amilyen bosszúságára Debora 11738 8 | tartott.~ ~Ki írhatja le az örömet, melyet e látvány a szabadságvágyók 11739 11 | szétmeresztve.~ ~A vadászkürt örömhangja rivallt, s a környezők a 11740 12 | szava helyett új meg új örömhír kiáltotta meg az órákat. 11741 12 | a kapun kívül maradt, új örömhírt várva az erkélyen megjelenő 11742 12 | Minél tovább ment, az örömkiáltás annál jobban nőtt. A nép, 11743 12 | nagyvezér.~ ~A szultánt riadó örömkiáltással fogadta a mozlim nép, mindenütt, 11744 12 | elfogadta.~ ~Szolimán nem látott örömkönnyeitől, Ibrahimot szerelme tette 11745 12 | beteljesülve látta vágyait. E nap örömnap volt mindenkinek, mely a 11746 4 | századai reám nézve az örömnek és üdvösségnek. Debora asszony 11747 7 | fájdalom. Őrültséggel határos örömök. Kergető láz. Bűvkorona, 11748 7 | szenvedéseinek, hanem megtanul örömöt hazudni, mert tudja, hogy 11749 11 | ágat a bajnoknak a seregek örömordítása között saját kezével tűzve 11750 9 | afgánoknak, azok mániákus örömordításban törtek ki erre és odarohantak. 11751 10 | ez Olivia. A gyermekek örömrepesve futnak ölébe, atyjuk ölelését 11752 2 | Az orosz hadsorban nagy örömriadal hangzott fel e sikerült 11753 11 | miket egykor ősei bírtak, örömriadóval üdvözlék az unokaleányt, 11754 4 | fogait.~ ~- Öcsém! - kiáltá örömrivalló hangon. - Öcsém Peti, hát 11755 11 | veszélynek, hanem csupa örömteli arcokat, inkább örülni látszott, 11756 12 | I.~ ~A szultánnak örömünnepe volt.~ ~Egyik diadalhír 11757 7 | törődik, a más örömeinek örül.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~ 11758 4 | nélkül; mármost csak azon örüljünk, hogy épkézláb leértünk.~ ~- 11759 11 | megmenekült.~ ~Hogy neki kellett örülnie a megmenekvésen, hogy szemeivel 11760 2 | levél fájdalmas részleteiből örvendetesre kellett lefordítania, annak 11761 8 | májfoltos arcú férfiú!~ ~Az örvendők egyszerre égből hullottak 11762 13 | és holttesteket sodorva örvényei között. Tsong-Nu ekkor katonáit 11763 7 | kiket én nem ismerek, - mély örvénynyílásokat a földben, miknek ingó szélén 11764 10 | ölébe, miután azok által össze-vissza nyalatott, falatott és szorongattatott, 11765 11 | a legragyogóbb színekből összeállított mozaikkal kirakva.~ ~Vele 11766 1 | szavai okoztak bennük, újra összebeszélének, s miután fegyvereik elszedettek, 11767 1 | minden ember, s mintegy összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét 11768 2 | hogy őkigyelme Sárikával összebeszélvén, Lajos leveleivel akként 11769 11 | átjárhatatlan páncélokon. Soraik összebomlottak; itt-ott látszott még egy-egy 11770 11 | fedetlenül maradnak az ostromlók, összebomolva, mint leforrázott hangyaboly, 11771 11 | vette magát; iszapos feneke, összebonyolódott szövevényei miatt lónak 11772 8 | növényekkel és cserjékkel összebonyolódottak kezdtek lenni; a keskeny 11773 1 | hogy mindkettőjük felett összecsapott a víz.~ ~Ezalatt József 11774 10 | harminchat ökür! - szólt kezeit összecsapva a kalmár; - mindenik háromszáz 11775 5 | gazdájára, összeölelkezett, összecsókolózott vele; a varga bevitte őt 11776 4 | borultunk az öregúrral, összecsókolóztunk, s "adj fiam tüzet", mondá 11777 11 | palmírai sereg?~ ~Hirtelen összecsoportosult nomádnép, pásztorok, vadászok 11778 7 | semmijök sem égett, azok összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s 11779 11 | lapályba, s egyszer-egyszer összecsoportosulva visszatámadt reá, s mire 11780 7 | azok összecsoportosultak, összedugták kezeiket, s gyönyörködtek 11781 11 | dühösen tátongva az alatta összeérő lángokra, s midőn a pálma 11782 7 | a két pólus jege közepén összeért.~ ~Ugyanekkor két roppant 11783 7 | fönn és az ősz embert alól összefecskendezé, az elszabadult test fejetlenül 11784 11 | fel számukra a harcnak. Összefogatott kétszáz vad bikát a palmírai 11785 4 | keszkenőmbe s annak négy csücsét összefogva, ballagtam nagy szívdobogással 11786 9 | lőve. Egy pillanat múlva összefolyt szemeim előtt a világ, lábaim 11787 12 | körül fölmeredeztek, a három összefont kígyó szobra a Hebdomon 11788 10 | úrfi hátralépett, karjait összefonva mellén s megsemmisítő tekintetet 11789 13 | zöldségből, s gyümölcsből összefőtt ételt; amott egy kötélen 11790 3 | aszalt kökény és érett túró összefőzve. Nem is képzeled, milyen 11791 9 | természetfölötti események csodás összefüggése valami regeszerű, mitológiai 11792 2 | megtréfáló kedve; egyszerre csak összefutottak szemei előtt a betűk, amint 11793 11 | hallá, hogy az egy elefántot összegázolt, s kemény kérges bőrével 11794 1 | hanem az ajtón, mert mind összegázolta a tulipán-ágyakat. Különben 11795 3 | hogy a fizetendő büntetési összegek helyett ő fizet az elitéltnek 11796 4 | állatocskák, amint ismét szépen összegyülekeztek és énekelgettek, hogy szinte 11797 11 | Armenia elestét megbosszulni, összegyűjt légióit az akkori császár, 11798 11 | minkét fél hősei itt voltak összegyűjtve, ahány palmírai esett el, 11799 1 | sóhajtva József, szépen összehajtogatva elrejteni a nyíló rózsák 11800 13 | fölszedték a sátorkarókat, összehajtották vászon falaikat, feleségeiket, 11801 9 | a középre, kezeit keblén összehajtva, meghajtá magát a hold előtt, 11802 4 | újra felemelt, az atillámat összehasogatták, a hajamat megtépték s egy 11803 11 | római nép sóhajtva tevé az összehasonlítást s sajnálta, hogy nem született 11804 9 | korán reggel sir Browding összehivatta a tiszteket és a vezetőket, 11805 6 | világszellem szeszélye ismét összehozza őket, mint ellenség állanak 11806 11 | karcsu termetét, mérgesen összehúzva orrát és szemöldeit, körültekinte 11807 4 | vonásról vonásra szépen összeillesztgettem gyönyörűséges arcát, mindannyiszor 11808 5 | nekiindult az útnak, az útban összejött Apor hajdúival, kik éppen 11809 9 | oszlopai, középett mind összejőve, egy merész boltozatot képezének, 11810 9 | s most a két hamis isten összekapott az áldozaton. Attól tartottam, 11811 5 | mert az éjjel bor mellett összekaptak kendtek a gazdámmal, mestram 11812 10 | forintját. Birbuc diák tehát összekereste zsebeiből takarék garasait, 11813 1 | nyírott bajusszal volt, hogy összekeveredés esetén mégis csak megkülönböztethessék 11814 6 | hallottak egymásról többet, - összekeveredtek a szomszéd fajokkal, - mindenki 11815 2 | fokhagymával vagy majoránnával összekevert állapotában bekövetkező 11816 9 | vertünk a sebes folyamon összekötözött bambusztörzsökökből, melyen 11817 2 | amint tovább haladt, ajkai összekulcsolódtak a szívfájdalomtól, s akármilyen 11818 11 | foglaltak helyet taktikai összeműködésben a légiók, fegyverzetük által 11819 11 | s kemény kérges bőrével összenézte azt a vékony aranyhegyű 11820 5 | rábízta őt a gazdájára, összeölelkezett, összecsókolózott vele; 11821 8 | karjaival a jó ördögöt. Összeölelkeztek. Lépéseik alatt dübörgött 11822 3 | poharából a jó magyarádit, összeölelték feleségét, napát, hugát, 11823 7 | egymásba sóhajták, vérök összeömlött, s egymást átölelve meghaltak 11824 8 | láthatáron, hol ég és tenger összeolvadnak, merengett; olyan volt e 11825 11 | megvénülni itten; legalább ha összeomlanak e falak, nem egyedül minket 11826 7 | percben, melyben hozzáértem, összeomlott, - hamuvá lett.~ ~Évtizedek 11827 9 | fiak észrevették volna, összeőrlék a viaszalakot, fejét elhordák 11828 13 | nehezek voltak nekik. Az összeragasztott ökörszarvakból készült kézív 11829 1 | megszorítás mellett bírták összerakni a kívánt mennyiséget, s 11830 2 | golyóitól; egy-egy tüzér összeroncsolva fekszik már ágyúja mellett, 11831 7 | amint ott fetrenge, a népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek 11832 3 | hautevoléci elite szokott összeseregleni, ott egy portió aszalt jeget 11833 13 | indult a hadsereg. - Mielőtt összesereglettek volna, eszébe jutott Lieu-King 11834 11 | hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött fák, a veszett alak ki sem 11835 13 | betemettek mindent.~ ~Ekkor összeszedete Tsong-Nu minden férfit, 11836 11 | a római lovasság ismét összeszedte magát, egyedül azon csoportot 11837 3 | adóznom, s már ezt mind összeszereztem; tudni kell a módját, csaptatókat 11838 11 | ordítása.~ ~Néhány perc múlva összeszorul a kör, az elefántok megállnak, 11839 10 | bejön és szemeik véletlenül összetalálkozva, arcaik egyszerre elmosolyodnak, 11840 11 | dárdáktól átfúrva eldőlt, s összetapostatott. Nem futott és nem adta 11841 11 | Hasztalan volt a római légiók összetartása, harcrendszere, gyakorlottsága 11842 6 | keblén szétszakadt ruháját összetartva, tántorogva, ingó léptekkel 11843 8 | állatnövényi csodák, mind egymással összetenyészve, tűntek fel a tengerszín 11844 2 | vesd le az atillád, mert összetéped.~ ~Pedig nem volt azon már 11845 2 | volt azon már mit jobban összetépni, mint ahogy a gránát meg 11846 2 | kozák meg a sok nádkerítés összetépte.~ ~Lajos se mondatta magának 11847 3 | tengeri kutyafogat kell összeteremteni; egész nap a jégen jár, 11848 11 | tárogatószó hívása mindenünnen összetéríté az elszéledezett vadászokat. 11849 6 | mind leszállnak. Kezeiket összeteszik, fejökről leveszik a csalmát 11850 11 | gyönyört undorrá fajulni, összetévesztve Vénuszt Cupidóval, addig 11851 13 | hajlítani lehete, anélkül, hogy összetörjék. Itt tanyáztak a vén tudósok, 11852 11 | látni fogod, hogy engem összetörni senki keze sem elég erős, 11853 2 | másik fele is megfordult, s összetört szakaszait fedezni indult, 11854 2 | fiúk; ők már négy ágyút összetörtek az ellenség szemközti ütegéből, 11855 12 | ellen roppant hadainak, összetörték vezéreit, megsemmisíték 11856 2 | az újvárosi úton, rövid összeütközés után vonulnak visszafelé, 11857 12 | dobok, miket fejük fölött összeütnek, úgy összhangzanak szemeik 11858 4 | köszöntem neki, sarkantyúmat összeütve, mire a lelkem úgy megdöbbent, 11859 1 | minden népeiből volt az összeválogatva; magyar, oláh, belga, marodeur, 11860 6 | közül egy mellékszobába.~ ~Összevont karokkal megáll előtte és 11861 11 | nem dicsőség.~ ~A követ összevonta mellén karjait s rendületlen 11862 9 | sziklák rejtekéből, s rohant összezavarodva a távolabb erdőnek, egy 11863 8 | ember halva volt. Ott feküdt összezsugorodtan szűk odújában, különös alkotmányt 11864 6 | Egyik keze, egyik lába összezsugorodva. Pedig a szív minden gondolatja 11865 13 | fegyveresei kivágtak, letörtek, összezúztak, betemettek mindent.~ ~Ekkor 11866 13 | felforgatták a pagodákat; összezúzták az agyaras, terpeszkedő 11867 11 | magasság, melyről én leesve összezúzzam magamat.~ ~- Bámullak. Nem 11868 12 | fejük fölött összeütnek, úgy összhangzanak szemeik vad villanásival.~ ~ 11869 1 | egyfelől amíg szorgalomra ösztönözék az ifjúságot, másfelől jó 11870 11 | melynek irányát hatalmas ösztönük megsejté. Az eltikkadt katonák 11871 12 | jött a nagyvezér egy sánta öszvéren, feje vérbe mártott kék 11872 1 | volt nekik édesanyjuk.~ ~Öt-hatszáz fogadott fia volt a tisztes 11873 4 | kandúrt, - mondám, s egy víg ötlet ment a fejemen keresztül, - 11874 2 | alatt Kondor uramnak egy jó ötlete támadt.~ ~- Te, Lajos. Itt 11875 3 | sajtótörvény. Valahányszor ez ötlik eszembe, mindég magam körül 11876 4 | volna mit félni, hanem az ötlött nekem meg eszembe, hogy 11877 1 | varga céh egy negyediket, ötödiket a gombkötők és aranyművesek, 11878 2 | nagy mogorván:~ ~- Hát az ötödikre miért nem terítenek?~ ~Kondor 11879 11 | mind feketén, utánok jött ötszáz elefánt, ballistákkal, hajítógépekkel 11880 3 | is fáradtam ám. Három nap ötvenhat mérföldet jártam ezután 11881 2 | kozákok alig voltak már ötvenlépésnyire mögötte.~ ~Most aztán sarkantyúba 11882 11 | könnyűi égtek; kirántotta övéből hosszú tőrét, gyöngyös hüvelyét 11883 11 | ismeretlen helységek vad, bőrrel övedzett harcosokat bocsátanak alá 11884 8 | utóbbit sűrű korallzátonyok övedzik, melyek miatt csak az esőzési 11885 2 | egyet sem sértett meg az övéik közül. A muszka tekék vagy 11886 1 | fűzfadorongok, hosszú fekete tógáik öveikbe akasztva; nagy dorongjaikon 11887 12 | rakott forgók, bogláros övek, görbe kardok; majd cirkasz 11888 9 | csodás csillagászat, az övék. Itt nem egyes embereknek 11889 13 | ízletesen körültűzködni, az övet úgy kötni a karcsú derékra. 11890 11 | hófehér nyakát arany békó övezte körül, melynek hosszú láncát 11891 10 | egy prémes bőr vala reá övezve, melyet olyformán vett magára, 11892 12 | Jöttek azután a janicsárok, övig mezetlenül, derekaik tövissel 11893 11 | s a falakról égő nyilak özöne repült az ott támadt résre. 11894 6 | a várost tőle s szikrák özönében, füstnek fellegében fölviszed 11895 11 | egyedül. Az ellenég körül özönlé; maga küzdött valamennyi 11896 7 | végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony ezalatt eltűnt. Ki sem tudta, 11897 8 | ajtajánál éhező árvák és özvegyek sírnak s hiában kérnek a 11898 6 | emléktelenül, mint illik özvegyekhez, kiknek férjeik a csatamezőn 11899 2 | természetesen jólesett, hogy özvegysége magányában egy kedves, gondos, 11900 4 | korpacibereadta!~ ~Ezzel sokáig ógott-mógott, míg végre hozzám fordulva 11901 5 | tudnék? Esztendeje, hogy itt őgyelgek.~ ~- No hát beszéljünk magyarul, 11902 1 | addig szanaszét az országban őgyelgő kalandornép csavargott alá 11903 10 | elzárkózva, és senkivel sem óhajt találkozni. Kik egy percre 11904 6 | menyasszonyok, feleségek egy óhajtást mondtak magukban: hogyha 11905 5 | foltjait, és nagy elégtételt ohajtott.~ ~A tábornok odahivatta 11906 12 | szemek tekintének felé, óhajtva, hogy hulljon le az, ami 11907 8 | s a hölgyre rohant.~ ~- Ohó, fattyú, ne oly hamar! - 11908 9 | beszélt hozzájok és azok őhozzá.~ ~A bennünket megtámadott 11909 9 | pihenni, midőn mintha a föld okádná ki, oly hirtelen száguldtak 11910 11 | megcsóválván maga körül a szikrát okádó kanócot, az pokoli körfényt 11911 11 | naftát s olvadt szurkot okádott a tűz közé. A pajzsok zavarodottan 11912 4 | nem tudom, mert - fontos okaim voltak rá nem tudni. A szakácskönyv 11913 10 | viselje. Ha bajája van, ő az okája. Ha spekulátul, mért nem 11914 2 | magad porcióját, hogy lássa őkegyelme, miként nincs benne nadragulya.~ ~- 11915 4 | és megint oldalba ütötte őkegyelmét.~ ~- Már öcsém, te dobd 11916 2 | Kondor uram részéről, hogy őkigyelme Sárikával összebeszélvén, 11917 2 | használjuk fel okosan. Márpedig okosabb dolog nincsen annál, mintha 11918 3 | árnyékában. Az énekesek okosabbak voltak, ők elfogadták a 11919 2 | kiáltott az öregre:~ ~- Semmi okoskodás. Amint mondtam, úgy kell 11920 3 | benn volt az ellen, ily okoskodást kellett terjeszteni közte: 11921 4 | megterem benne a Jánoska - okoskodék s vevé pápaszemét, s feltevé 11922 4 | szűkölködik!~ ~Hanem erre meg így okoskodtam: ha jő a farkas, akár félek, 11923 4 | férfiembert közelíteni; így okoskodván: "aki el akarja venni, kérje 11924 9 | trombitahangja, melyeknek átkelése okozá elleneink gyors visszavonulását, 11925 10 | ketten, mint az egész baj okozóját, juttatva a maradékból Birbuc 11926 10 | betegségét: a bőjt által okozott bajt koplalással. De még 11927 1 | melyet a rektor szavai okoztak bennük, újra összebeszélének, 11928 3 | elvégre ez: "mutattassék be okszerű argumentumokkal a posteriori 11929 11 | azokat elfogadni, mert az oktalan ellenség nem törődött az 11930 2 | vármegyébe, az egyiknek okvetetlen meg kell enni a másikat, 11931 3 | ábéczére került a sor!~ ~Olaf. Behehe. Gomhal. Doladha. 11932 1 | belga, marodeur, rác és oláhcigány egy csoportban, egyik mezítláb 11933 9 | csészében, sem kanóc, sem olaj, semmi éghető anyag nem 11934 9 | színére nézve az éretlen olajbogyóhoz, megaszalva. Az asszony 11935 3 | szörnyen megsínlik azóta az olajos babot, s nehezen megy nekik 11936 2 | varázsolják. Hogyan készül az olasz szalámi kiválólag szamárhúsból, 11937 2 | átkozott kemény, s azért az olaszok olyan rossz katonák, akik 11938 11 | utódai sokáig éltek még Olaszországban, s emlékeztek az elmúlt 11939 10 | elkezd nem enni, csak az ólat rágja, mintha érezné gyászos 11940 2 | találjon az ellenség. Az ólból kifogok egy mangalicát, 11941 6 | háborog. A tűzhányó hegy oldalából nem fakad patak. Szemeikből 11942 9 | közbe az orvos.~ ~- A terem oldalai nehéz virágos selyem és 11943 9 | Smith még élesebben nyomta oldalaiba a sarkantyút, mire a toporzékoló 11944 11 | kérgű gumifák repedezett oldalaiból átlátszó aranyszín mézga 11945 7 | semmi hang nem élt rajta; oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült, 11946 11 | falakhoz, vaslemezzel fedett oldalairól visszahullott a hajítódárda 11947 1 | tisztességes ősz férfiú oldalait.~ ~A diákok mindezt látták 11948 11 | arccal a hölgy; - e kard is oldalamon ősapámról maradt, s nemde 11949 2 | nekivetemedtek lovaikkal az udvar oldalának, hogy lévén az gyarló deszkából, 11950 6 | leveszik a csalmát s a sír oldalára állva, áhitattal imádkoznak, 11951 4 | padláson a hurkák végit, meg az oldalast; hanem a mieink nem mennek 11952 11 | pillanat mulva a túlsó oldalon támadt, sokszorozva önmagát, 11953 11 | helyről elhajták, a másik oldalra ment, de a berket el nem 11954 2 | széles képű férfi, nagy veres oldalszakállal, azon a szép piros sörényű 11955 11 | semmi pajzs meg nem védhet, oldalukon rövid, nehéz, kétélű kard, 11956 9 | Perc múlva hallható volt oldalvást lovascsapataink trombitahangja, 11957 11 | egész sátoráig lopózva, mint oldják fel láncra fűzött rabszolgáit, 11958 10 | titkos pillanatot váltva Oliviával.~ ~- De ne támaszkudj a 11959 11 | az kedvenc nőjének arany ollója volt.~ ~A következő percben 11960 11 | intézett az elfutott lakókhoz, oltalmat és bocsánatot ígérve nekik, 11961 1 | jó erkölcsök fáradhatlan oltalmazója.~ ~Mert ha bevette magát 11962 11 | vagy? Ki bánthatna, ha te oltalmazol?~ ~Édes gyermeki érzelem, 11963 7 | férfi és egy lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal 11964 7 | szeretni fogják...~ ~Ha én oltárképet festenék, nem úgy festeném 11965 7 | alkudott, hátat fordítottak az oltárnak, úgy alkudtak. Kezeik és 11966 11 | bérgyilkosokat, férfi karja el nem olthat engem, ezt egyiptomi mágusok 11967 11 | repülő szurokkoszorú, az olthatatlan görögtűz, s az ott égett 11968 13 | vizével semmi állat sem oltja szomját.~ ~A Quenn-Hinn 11969 11 | szikrája gyujtott, hasztalan oltották vízzel, tapodták el sarkaikkal, 11970 7 | iratok minden szavát szívembe oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, 11971 10 | Omolj hát össze világ! oltsd ki fényedet nap, ti csillagok 11972 11 | nézhették az ostromlók, mint olvad lassankint összébb-összébb, 11973 9 | arccal, mely hasonlatos az olvadó aranyhoz, s kezében éles, 11974 7 | újabb, sötétebb képekkel olvadva össze.~ ~Egy óriási hegyet 11975 12 | hírnek vennéd, hanem íme olvasd e leveleket, mik Gritti 11976 12 | arcain egy gondolat volt olvasható; e gondolat: hogy Ibrahimnak 11977 9 | adni egy mesének, hogy az olvasó által azt könnyebben bevehetővé 11978 6 | Az ősz nem sürgette, hogy olvasson tovább, hanem behúnyt szemmel 11979 9 | tekinték a malayéra. ~ ~- Olvastad te a bibliát valaha? - kérdém 11980 4 | minő kvalitásban meghal, olyanban marad holta után; holtak 11981 2 | petrifikálódik az ember, olyannak való az, aki két keze munkája 11982 1 | teremben gyülekezve, lehete olyforma hajlandóságokat is tapasztalni, 11983 10 | vala reá övezve, melyet olyformán vett magára, hogy két lyukat 11984 12 | város élni látszék, a régi omladozott palotákon, mik a görög császárok 11985 7 | feledt morzsákat, s kik porrá omlának, azoknak hamvait a szél 11986 9 | egészen összedűl és porrá omlik.~ ~Rögtön szétfutottak mind. 11987 11 | hollófekete hajfürtei arcára omlottak, odavoná azokat ajkaihoz, 11988 10 | a bolton keresztül:~ ~- Omolj hát össze világ! oltsd ki 11989 7 | szívembe döftem az éles kést. Omolt a vér, amint kihúztam belőle. 11990 11 | robajában, a római sereg felé omolva, mintha a vihar hajtaná; 11991 3 | Ljudi. Müszléte. Nass. On. Pokoj. Rzü. Szlovo. Tverdo. 11992 2 | Annyit mégis megértetett őnagyságával, hogy leánya nem jöhet be 11993 8 | haldokló segélykiáltása; az onkák nyávognak, oly hangon, mint 11994 2 | Lajos? A lelkem Lajosom! Hol ontották ki szép piros vérét? Hol 11995 11 | paloták: kék, lilaszin, opálfehér anyagból tornyosulnak az 11996 3 | nemzeti színházban az egész opera bátran be van rekedve, a 11997 4 | vitte volna el a gólya az óperenciákra! ... korpacibereadta!~ ~ 11998 3 | köztük egy boldog emlékü operngucker.~ ~A három collegának meglehetősen 11999 10 | egyhangúlag-e? Mert tudod, van oppozíció is. Azt hozzák föl ellened, 12000 2 | csókolhattam meg; alig egypár órája, és már soh'sem látom többet.~ ~- 12001 6 | róla lenni, hogy a kísértet órájában bátran viselem magamat. 12002 12 | örömhír kiáltotta meg az órákat. A nép betöltötte az utcákat, 12003 7 | mellett könnyen tehettem ezt. Órákig el bírtam nézni a pókot, 12004 1 | akként szólott, mint egy orákulum. Csak a csendes, békességes 12005 11 | amit kerestek: vezércikk orákulumokat, becsületes, józan, fekete 12006 2 | a konyhához; ha csak egy óránk van az együttlétre, azt 12007 6 | reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik el rajta, a zokogás 12008 2 | a házhoz. Ezelőtt másfél órával ez alól lőttem ki a lovat 12009 10 | noblesse oblige« törvénye: oravicai képviselő vagyok és a Szent 12010 10 | kettőnek kell néked. Adj csukut orcájámra. No jul van. Ti meglesztek 12011 7 | ember leátkozta helyéről fia őrcsillagát.~ ~*~ ~Ilyen látások kísértenek 12012 4 | hozzáképzelem azt a kilenc ordas agarat, meg a tarka tinót 12013 12 | kik szédítő keringéssel ordíták: "Allah Buffaj! Allah Mitrei 12014 8 | hevertek fészkeikben. A szél ordításai közben olykor ágyúlövések 12015 11 | Hallod ezt a szokatlan ordítást? Én félek.~ ~- Az elefántok 12016 9 | egy dárda hegyére szúrva, ordító ujjongatással rohantak ki 12017 3 | hallani tőlük, mindig jobban ordítottak, mindig jobban - erre fölébredtem.~ ~... 12018 11 | föl az égő berekből, ijedt ordítozással töltve be a léget; s minden 12019 6 | adattak a hollóknak!« - Ordíts kapu! kiálts város! Eljött 12020 1 | Bórembukkra nézett, ez viszont őreá; egyikök sem tudott egy 12021 9 | jus gentiumot; egyébiránt Orfeusz óta, ki a pokolba ment parlamenternek, 12022 10 | Hát a többi testvérjei, az orfiak, kisasszonyocskák? az a 12023 10 | Mincucka! varrd fel az orfit arra a gombra! - kiálta 12024 3 | elkezdték a nemzetőrséget organisálni. Két hét került bele, míg 12025 8 | bírák pajzsa volt a törvény, orgazda volt a bíró, és az ítélet 12026 11 | pajzsán kardja eltompult, orgyilkosok tőrével öletve meg. Csak 12027 11 | kezében.~ ~- Emeld fel ezt az orgyilkot! - kiáltá Zenóbia, Maeon 12028 11 | Azon pillanatban mindkettő orgyiloktól átszúrva rogyott össze.~ ~- 12029 9 | Saul-templomához kiértünk, csapatomat őrhelyeire elrendezve, magam egy szolgám 12030 11 | megtapodott féreg, ki megöli az óriást. Rajtam nem fog sem fegyver, 12031 3 | Ott czirkalmazzák most az Orinoco vizén Icaria határát, hol 12032 4 | az ember nem győzi magát őrizni eléggé, hogy valami szerencsétlenség 12033 10 | Délelőtt a boltot kellett őriznie. A kalmár félfüllel, félszemmel 12034 10 | elosontott, azalatt a leány őrizte a boltot.~ ~Vesztére szegénynek 12035 9 | valami bódult, önérzéstelen őrjöngés váltá fel bennem. Leigézve 12036 10 | A vigalom, a divatos őrjöngések folytak ezentúl is, Borbála 12037 8 | lőpor"; ezek emlékeznek egy őrjöngőre, ki démoni tekintettel dühöngve, 12038 11 | fegyvert, dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba, s hengerítsetek 12039 8 | napot megelőző éjt iszonyú orkán dühöngte át, minőt csak 12040 8 | ajtaján kerubok vagy mik őrködének.~ ~Ily kéjutazásai egyikében, 12041 12 | lefeküdt.~ ~Az ulema ott őrködött hálóterme ajtajában; s mikor 12042 9 | csupán az előre küldött két őrlovag veszett oda; hanem az utat 12043 11 | le a felvonóhíd, a bástya ormaiba kapaszkodva vasfogóival. 12044 7 | meg vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok látogattak 12045 7 | kopaszon. Olykor nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod 12046 8 | mert jönni a parthoz, mert ormán két mozsár volt felállítva, 12047 11 | a nap elefántja fölemelt ormánnyal rohant a lovasok közé, s 12048 11 | az elefántok megállnak, ormányaikat fölemelve, s a paripák toporzékolva 12049 12 | roppant elefánt közelgett, ormányaikban pálmaágat tartva, s a hátukon 12050 11 | nyelével ráütve az elefánt ormányára, kacagva kiálta vissza futtában 12051 11 | készen várta ellenfelét, s ormányát hasa alá rejtve, amint a 12052 11 | irtóztató csapást adott ormányával a szarvorrú hátára, melytől