Rész

 1    I|             lábnyoma ott! Halld,~ Ő volt, ki e dalt zengé itt?~
 2   II|         gyalázat, mely kiséri,~ S ő e tenger fenekén~ Napra
 3  III|     lengyelnek baja megfordítva:~ Ő bezzeg a mezőn nagyot kanyarithat.~ ~
 4   IV|       harcz huszonheted napján.~ ~Ő vigyázzon drága életére;~
 5   IV|      Kruppa vára jó lett romnak;~ Ő és társai lettek halottá.~ ~
 6   IV|           király szólott, s a mit ő kimonda,~ Nem csak hallja
 7   IV| szolgáinak nincsen élő szava,~ Az ő munkájába beszélni nem szabad.~
 8   IV|           lánczokat hord.~ Muljon ő is el, hová a többi?~ ~Égnek
 9   IV|           jön. Szegény,~ Itt láta ő is annyi szép napot,~ S
10   IV|   ellen-vezér szivét általjárta.~ Ő vala az első, ki honfoglaláskor~
11   IV|       szegezte.~ E szép uradalmat ő vevé meg drágán: -~ - Piros
12   IV|       tornya~ Ide látszik, egykor ő általa épült.~ Az a márvány
13   IV|           törtek sóhajink;~ S ha «ő» nem szállt közénk, fölmentenek~
14   IV|     erődet.~ Villám légy, hogy ha ő vas!»~ ~«Szép Yótám, hölgyem,
15   IV|      tőlem?~ ~Mit sirsz a férjen? Ő pogány.~ Pokolra vinne téged.~
16   IV|        Szebb, jobb vagyok, miként ő.»~ ~«Mit én tudom? susog
17   IV|        egymást?~ Én? - és Te? meg Ő? - Háromszivü egység!~ Szép
18   IV|          te ne várjad!~ Száz közt ő legalul fektetten~ Alszik -
19   IV|            Csontkoponya! - Te nem Ő vagy! - Ereszsz el!~ Férjem
20   IV|     szerelmi dalát, ama régit. -~ Ő az! - Csak feje nem. - Az
21   IV|      ijedve, kiált,~ ’Nem! Te nem Ő vagy! Nem megyek én!~ ~És
22   IV|          otthon annál zsugoribb.~ Ő a kocsmában cyprusit iszik,~
23   IV|          féltékenyt játsza itthon ő,~ Nejének másra nézni sem
24   IV|           tanú,~ Hogy Thersitesre ő nem is kacsintott,~ Még
25   IV|      Ember szem ki nem találja.~ ~Ő kiséri Sancha Mariát,~ Ő
26   IV|          Ő kiséri Sancha Mariát,~ Ő fonja be haját szépen,~
27   IV|           fonja be haját szépen,~ Ő zengi el, ő legyezi~ Pávatollal
28   IV|        haját szépen,~ Ő zengi el, ő legyezi~ Pávatollal szendergtében.~ ~
29   IV|      megáll,~ És eléje nem térdel ő.~ ~«Uram, hogy férjem megölöd,~
30   IV|         Legyen jelen.~ Döntsön az ő itélete.~ Hozzátok a tűzes
31   IV|         egyszer elé,~ Azokat mind ő maga szerelé.~ Nagy kedve
32   IV|       Volt kedve leesni: az is az ő kára.~ Kinek panaszolja
33   IV|          nagy dologra készül.~ Ha ő most egy követ kötne a nyakába~
34   IV|            felét meg amannak:~ Az ő tarsolyában ugy semmit sem
35   IV|         valljuk meg igazán,~ Hogy ő futott akkor, s tatár a
36   IV|              Csak jőjjön a tatár, ő bánja meg, nem mi!”~ ~Aztán
37   IV|         ha oda készül, ez csak az ő dolga;~ Azért a mángorlórudat
38   IV|           mozdult;~ Tudta, hogyha ő fut, elfut táborostul,~
39   IV|         erdeiben vadja:~ - Azokat ő mostan de mind itten hagyja.~ ~
40   IV|        keresztes,~ Hogy most majd ő reá támadhat a vesztes. -~
41   IV|    fogaikat vicsorgatják távol.~ ~Ő maga ott lépdel a lovag
42   IV|      pusztán, bozóton át,~ Mintha ő ismerné annak legjobb útját.~ ~
43   IV| szolgástul, abból jól lakhattak,~ Ő maga beérte azzal, a mit
44   IV|         apródok vele kötekedtek,~ Ő csak a farkával ütött rájuk
45   IV|     szomorún mosolygott:~ Nem bir ő bevenni még most ilyen dolgot;~
46   IV|      Róbert azt hiszi, hogy az az ő barátja,~ De a hogy az rá
47   IV|           útközben a népet; -~ Az ő hajójára oroszlán nem léphet.~ ~
48   IV|   Gondolja szivében: nem marad el ő se!~ ~A mikor Róberttel
49   IV|   Országgyülést híhat össze,~ Hol ő maga itéli meg.~ (Legfelsőbb
50   IV|         néma. Az protestál;~ Néma ő; csak káromkodni~ Tud, ha
51   IV|          király véget nem vet.~ - Ő aztán lát igazságot.~ Juryt
52   IV|            Milyen büszke lehetett ő,~ Milyen nagyon elégedett,~
53   IV|          Türelemmel hagyta színi~ Ő királyi piros vérét~ Felségsértő
54   IV|          hogy jó példával menjen~ Ő maga előre, nagyot is húz
55   IV|            Szabódni kezdett, hogy ő belé nem fér több:~ Annyit
56   IV|       mellett kántor is kapható,~ Ő is belső ember, lelkek jóltartója:~
57   IV|       eszével,~ Se eget se földet ő nem szedett szélyel.~ «Ha
58   IV|           hanem muzsikáltat:~ Nem ő huzza a bált; hanem maga
59    V|         széles rossz kedvében~ Az ő poétáit választá ki szépen.~
60    V|         elmult, nincsen.~ A kiről ő zengett, a kiért ő égett:~
61    V|          kiről ő zengett, a kiért ő égett:~ Szép asszony, szép
62    V|      lantból,~ Őt nem emelte föl, ő mindig alant volt.~ Vad
63   VI|         Legjobb, leghűbb fia volt ő;~ Fáynak elvesztén nem csoda
64  VII|      urnak vagyon elég jussa.~ Az ő dolga, hogy azt valahogy
65  VII|           Bizonyitsa be azt, hogy ő Ágostváry~ S apja házassága
66  VII|        foly~ Ebben az ágyában~ Az ő mély ágyában,~ Addig a mi
67  VII|          neki egy gátot,~ Hogy az ő futása~ Az ő gyors futása~
68  VII|      gátot,~ Hogy az ő futása~ Az ő gyors futása~ Akadjon meg,
69  VII|         szivekbe hatni,~ A míg az ő ajkáról szólt a dal!~ Óh
70 VIII|           Maradhat a boltja,~ Van ő annál sokkal jobban páczban,~
71 VIII|         gyufa volt zsebében,~ Azt ő addig nyomkodta, dörzsölte,~
72 VIII|       bátran~ Megmondaná, - a mit ő mond.~ ~Mind alkuszik, mind
73 VIII|       mind hizeleg!~ Csak egyedül ő nem rendül.~ Csak ő opponál
74 VIII|       egyedül ő nem rendül.~ Csak ő opponál mindennek,~ Végre
75 VIII|         lovakat,~ Itt az ok, hogy ő elakadt;~ Jól hajt ő, de
76 VIII|         hogy ő elakadt;~ Jól hajt ő, de rosszul húznak,~ Aztán
77 VIII|     gátolja a sétát.~ Gördülne az ő kereke~ De a sárnak nincs
78 VIII|    mentegetőzik nagyon,~ Hiba nem ő benne vagyon:~ Ő nem segíthet
79 VIII|         Hiba nem ő benne vagyon:~ Ő nem segíthet a bajon,~ Mért
80 VIII|       neki fekete kenyért ád,~ De ő a hazáért piros vért ád,~