Rész

 1    I|            még~ S vérünk lángja, a magyar zene:~ Az a dal, mit hogyha
 2    I|          nem mienk;~ Hogy az nem a magyar ősi búja~ És jó kedve, a
 3    I|      Énekelni édes szülőföldről~ A magyar nemzet ettől tanult,~ Délczegségét
 4    I|          sziveket elragadá.~ Nincs magyar dal! mert az a czigányé,~
 5    I|            Mit tudod te, hogy mi a magyar dal?~ Ki „jövő zenéjét”
 6    I|          jövő zenéjét” alkotod.~ A magyar dal a „multak zenéje”~ Hogy
 7    I|         össze is csókoljuk azt.~ A magyar dal azért marad annak;~ (
 8    I|     iskolának valót,~ Mintha azt a magyar nem tudná, hogyan kell?~ -
 9    I|                                    Magyar divat.~ ~Ismét, ismét viseljük
10    I|         kaczagjon, majd elhagyja:~ Magyar, ne szégyeld magad!~ ~Ne
11    I|           azt s hidd, hogy eljön.~ Magyar, ne szégyeld magad.~ ~Kinek
12    I|            Ez a te régi jellemed:~ Magyar, ne szégyeld magad.~ ~Aranycsipkés
13    I|   Kétszerte szebb minden asszony:~ Magyar, ne szégyeld magad!~ ~Hadd
14    I|          mit mond rá a világ,~ ... Magyar, ne szégyeld magad!~ ~(1859)~ ~ ~ ~
15   II|                                  A magyar nyelv ismét itthon.~ ~Hozott
16   II|   keblünkbe zárt~ Rég várt vendég, magyar nyelv!~ Lelkünk lelke, szivünk
17   II|       többé ezután:~ ~„Nem tudom a magyar nyelvet,~ ~Mivel nem tanulhatám.”~ ~
18   II|        tudós ezután:~ „Nem tudom a magyar nyelvet,~ Mivel nem tanulhatám.”~ ~
19   II|       grófné ezután:~ „Nem tudom a magyar nyelvet,~ Mivel nem tanulhatám.”~ ~
20   II|        többé ezután:~ „Beszéltem a magyar nyelvet,~ De b’z én nem
21   II|             Ne csüggedj.~ ~Szegény magyar, ha azt vártad,~ Hogy a
22   II|       vetekednünk.~ ~Hogyha minden magyar ember,~ Kicsiny és nagy,
23   II|     szellemre,~ S egyesülne minden magyar,~ Még is csoda lenne a diadal.~ ~
24   II|    önfelére,~ S a kocsmában foly a magyar vére!~ ~S mintha égből hullna
25   II|            közmondás volt,~ Hogy a magyar vigad mindig sírva,~ Ez
26  III|           úgy, mint régen volt:~ A magyar név dicsősége,~ A magyar
27  III|           magyar név dicsősége,~ A magyar név dicsősége~ Égjen, mint
28  III|            meg jó nyárral~ Isten a magyar nemzetét!~ ~ ~ ~
29  III|            milliom lánczhordta!~ A magyar nadrágot maga is eldobta?~ „
30  III|          nem hagyjuk árván?~ „Oh a magyar népnél fölösleges volna,~
31  III|            még nem volt.~ ~Legelső magyar: a király,~ A második: a
32   IV|    szolgának:~ «Hisz te még nem is magyar vagy;~ Horvát anyától születtél:~
33   IV|       Horvát anyától születtél:~ A magyar veled régi ellenfél,~ Arra
34   IV|       alszik Obreszkónál,~ Kivül a magyar táborban.~ Éber őrszem nem
35   IV|        helyéből:~ «Talpra gyorsan, magyar, horvát!»~ - Sátán húszezer
36   IV|              s betölt az ezredév,~ Magyar nép életének ezrede.~ Mondjuk:
37   IV|     hizelgő lassu kábulat,~ Mely a magyar szivét elringatá:~ Feledni
38   IV|           és egy daemon küzdenek:~ Magyar nemzet! melyik részére állj?~
39   IV|            zsákmányát,~ S kimeríti magyar nyelvben tudományát:~ «Róka
40   IV|          felesége mellé,~ Király a magyar nép örök emlékébe,~ Rosz
41   IV|        hogy mire virradnak,~ Egész magyar népből marad-e irmagnak?~ ~
42   IV|      tatárfutásnak. -~ Így hítta a magyar, s valljuk meg igazán,~
43   IV|      pogány,~ Milyen jó orvosság a magyar buzogány?~ Kit azzal megkennek
44   IV|       rémségére:~ Tatár rémségére, magyar örömére,~ Székely asszonyoknak
45   IV|          Mikor jó kedvünk van, ugy Magyar Miskásan?~ «Dicsértessék!»
46   IV|            ugy, a hogy illett igaz magyar nőnek,~ Mikor vége szakadt
47   IV|           ellenséget ölt,~ S három magyar lélek nyert tőle életöt.~
48   IV|        tőle életöt.~ Hej ha minden magyar asszony igy kvittelne,~
49   IV|       asszony igy kvittelne,~ Ez a magyar nemzet de szépen feltelne!~ ~ ~ ~
50   IV|          arra meg hamarább.»~ ~Sík magyar alföldön nem kell kalauz
51    V|          megírtam.~ ~Rossz kedvü a magyar, s széles rossz kedvében~
52   VI|               egyedül~ Te őrizéd a magyar Helikont.~ ~A harczok hosszu,
53   VI|         Adriáig~ Lett élő nemzet a magyar, s Te abban~ Mekkája a tudós
54   VI|            édesebb zenéje,~ Mint a magyar szó, művész ajkain.~ ~„Ezért
55   VI|         áll: a törvény.~ ~Halld, a magyar nevét megbecsüli minden.~
56   VI|       merre a nap felkel.~ ~Nézd a magyar zászlót szárazon, tengeren,~
57   VI|     zászlót szárazon, tengeren,~ A magyar fegyverét népek erős harczán,~
58   VI|         népek erős harczán,~ Mit a magyar földje, keze, lelke terem,~
59   VI| mindazoknál,~ Mauzoleumod az egész magyar nemzet.~ ~Töltse be szellemed
60   VI|                 Prolog~ Az erdélyi magyar szinészet száz éves jubileumára.~ ~
61   VI|           midőn féltünk.~ ~A mióta magyar ima száll az égnek,~ A mióta
62   VI|        honfi lánggal égnek,~ Mióta magyar vér áztatja a hantot,~ Erdélytül
63   VI|          kértük kölcsön.~ ~Mikor a magyar nyelv, jogát hagyva, letünt,~
64  VII|              1848-1868.)~ ~„Talpra magyar! hí a haza!!”~ Hohó! hát
65  VII|           15-dikén.~ ~„Mit kiván a magyar nemzet?”~ Ugyan mit kivánna
66  VII|     végrehajtaték.~ Mit „ád még” a magyar nemzet?~ Ez a kérdés. -
67  VII|            azt a konkordátum; -~ A magyar számára nincsen~ Külön kiváltságos
68 VIII|            könyvek között háltam,~ Magyar Muzeumra is prænumeráltam.~
69 VIII|                           Igen sok magyar úr emlékkönyvébe.~ ~Ültem
70 VIII|      tavaly eldobtál, vedd fel,~ A magyar nadrágot,~ S csinálj abból
71 VIII|         zólyomiak.~ ~Azért, ha nem magyar is valaki,~ Lehet derék
72 VIII|           velünk.~ ~Megbecsüld, óh magyar, ezt a népet,~ Testvérnek