bold = Main text
   Részgrey = Comment text

 1    I    |          el se férnek ebben;~ Még mikor csordultig tele lesz bolonddal,~
 2    I    |           tudja e boldog korbul,~ Mikor a ruha megfordul~ A jobb
 3    I    |           Mitől e pohár megtele.~ Mikor az erősebb félnek~ Hajtja
 4    I    |         Közügyet és ősi vagyont;~ Mikor mindennap a való~ A reménynek
 5  III    |         is~ Szegény ujságirókat:~ Mikor a sok ajándékot~ A csizmákból
 6  III    |        bifszteket,~ Szinte véres, mikor falja,~ Rá sok mustárt elveszteget,~
 7  III    |      el-elkerget innen téged,~ De mikor visszajösz, ismét reátalálsz.~ ~
 8   IV    |      akkor boldogit~ Legjobban, a mikor beléhalunk.~ Fájdalmat,
 9   IV    |           hogy már nem élnek. -~ ~Mikor tele a sziv, elhallgat az
10   IV    |    kezéből~ Harmattal leszedve, a mikor hajnallik.~ Rég lehetett
11   IV    |           halál!~ S hát még az, a mikor káromkodik!~ Pedig mindig
12   IV    |       Arczfintorával elriaszt,~ S mikor a «semmi» sír - sohajt,~
13   IV    |           még szebben?~ Te sirsz? Mikor puska a kezedben!»~ ~Jámbor
14   IV    | embereknek kicsiny a baja is:~ De mikor hát szegényt földre nyomja
15   IV    |      királynak vidám kaczagását,~ Mikor kibontotta felleghajtójából~
16   IV    |          ki alatt jajgatsz ember, mikor ütnek,»~ Ezt mondja a varga
17   IV    |     császár rosszat álmodt,~ Vagy mikor ballábbal hagyta el az almot,~
18   IV    |      tatárt csak a székelyekre.~ ~Mikor ezerhatszázötvennyolczat
19   IV    |        állt futó székely hadnak,~ Mikor látta, hogy már világgá
20   IV    |      maradsz,~ S bedugod a füled, mikor szól a taraczk.”~ ~De Puskás
21   IV    |        erővel, miként a zivatar,~ Mikor haragjában szálfákat kifacsar: -~
22   IV    |            kit vitéznek néztek.~ ~Mikor Puskás Klára a tatárt meglátta,~
23   IV    |      azután nagy nevetni való;~ A mikor felbukott a lovas, meg a
24   IV    |   fizették meg a ravasz cselét?~ ~Mikor a gyepühöz értek a lovagok,~
25   IV    |        tatárt élével, fokával.~ S mikor már a futót karddal nem
26   IV    |        szoktuk mondani tréfásan,~ Mikor jó kedvünk van, ugy Magyar
27   IV    |        illett igaz magyar nőnek,~ Mikor vége szakadt a nagy hajczihőnek.~ ~
28   IV    |    szélverte gályákkal.~ Örült, a mikor a hajót elhagyhatta,~ S
29   IV    |    elmulasztá a sövényhez kötni,~ Mikor kedve támadt nyergéből leszökni. -~ ~
30   IV    |      oldalán ballagott előre,~ És mikor a vitéz lováról leszálla,~
31   IV    |    keresztes tábor nekilódult,~ A mikor az idő éppen legforróbb
32   IV    |         sokan fel se’ keltek. -~ ~Mikor már a végső inség környékezte~
33   IV    |    oroszlán, ki a bajban itthágy~ Mikor megszomjazik, elhordja az
34   IV    |           a pánczélt hegyével,~ S mikor visszarántja lánczczal a
35   IV    |        alatt tőle távol jára;~ De mikor meglátta a halálveszélyét,~
36   IV    |      állatnak a szeme is lángol,~ Mikor utoljára megöleli hőse;~
37   IV    |            nem marad el ő se!~ ~A mikor Róberttel elindul a gálya,~
38   IV    |     elszállott.~ ~ VII.~ ~Róbert, mikor hazaért a kastélyába~ Szalagját
39   IV    |      Sánta, púpos, és félszemü -~ Mikor beszél, akkor dadog.~ De
40   IV    |       Lehet véres verekedés!~ Hát mikor a koldusbotot~ Elcserélik -
41   IV    |         Milyen nagyon elégedett,~ Mikor úgy végig nyujtózott~ A
42   IV    |         legőszintébb hizelgők.~ S mikor itten fejedelmi~ Türelemmel
43   IV    |           ezt abba nem hagyja: -~ Mikor nem is várná, majd akkor
44   IV    |      ellenség rá se hederintsen,~ Mikor ott ókumlál oláh hegygerinczen,~
45   IV    |           mindent punktumoson:~ S mikor mindent látott, megint visszaoson,~
46   IV(15)|          ád~ A szomszédba kerget, mikor nem akarnád.»~ ~
47   IV    |       mondá: én vagyok királyod!~ Mikor az mosolygó dicsfényét kiadta,~
48   IV    |           kard is csüggött róla.~ Mikor felöltözött a pap köntösébe,~
49   IV    |     kezében van a vándor könyve,~ Mikor utnak indul, szeme lábad
50   IV    |     hegedül,~ Megmutatja mit tud, mikor van egyedül.~ Koszorút,
51    V    |           megalázva.~ Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi:~ „
52    V    |         hányni a czigánykereket,~ Mikor már senki sem nevet?~ ~Vagy
53    V    |      másnak.~ Kártyázó czimborák, mikor összejőnek,~ Engemet neveznek
54   VI    |           Tőled kértük kölcsön.~ ~Mikor a magyar nyelv, jogát hagyva,
55   VI    |              Száz éve már elmult, mikor mély altából~ A nemzet fölserkent. „
56   VI    |          szent gondolatjával.~ ~S mikor minálunk a Vesztaláng ellobbant,~
57   VI    |          a művészet tűzhelyt.~ ~S mikor hazájának szivéből kiűzte~
58  VII    |         Csak alázatos szolgával.~ Mikor a föld reng alatta,~ Akkor
59  VII    |        Akkor mámortánczot járni.~ Mikor ott künn zúg a népdüh,~
60  VII    |      Zengő dal közt elszunyadni;~ Mikor minden tartományban~ Hull
61  VII    |       vagy.~ ~ VII.~ ~Kinevettél, mikor legelőször láttál,~ Megsirattál,
62  VII    |  legelőször láttál,~ Megsirattál, mikor legutólszor láttál.~ Én
63 VIII    |    Tavaszszal jön nagy táborral,~ Mikor nagy pusztitást forral;~
64 VIII    |          A szeme lesütve szépen,~ Mikor a toll perczegve ir.~ ~„
65 VIII    |           a nap, az a szent nap,~ Mikor minden ember egyszer~ Megbánja,
66 VIII    |                                   Mikor a szekér elakad.~ ~Mikor
67 VIII    |          Mikor a szekér elakad.~ ~Mikor elakad a szekér,~ Van akkor
68 VIII    |          népet,~ Testvérnek hivd, mikor jő elébed.~ Megkináld őt