Rész

 1    I|       minket ki itélhet?~ Jó az Isten, megsegít!~ Önbecsülés,
 2   II|    királyhoz ment követnek;~ Az Isten trónjához kivánkozék.~ ~
 3   II|         hű pártfogód -~ ...A jó Isten - s jó magad.~ ~ ~ ~
 4  III|         mint régen volt:~ Adjon Isten a magyarnak,~ Adjon Isten
 5  III|       Isten a magyarnak,~ Adjon Isten a magyarnak,~ Két kezével,
 6  III|     Vigasztalja meg jó nyárral~ Isten a magyar nemzetét!~ ~ ~ ~
 7  III|       mint még nem volt.~ ~Adja Isten, hogy a miről~ Apáink csak
 8  III|       mint még nem volt.~ ~Adja Isten: a jutalom~ Érje eztán a
 9  III|      mint még nem volt.~ ~Adjon Isten egyetértést!~ Hadd találjon
10   IV|     Oltalmazzon - a ki él, - az Isten!...» ~- Erdődy bán felszökött
11   IV|    könnyű: túl a csillagon~ Bál isten kerek világ tied,~ De rajta
12   IV|           Elbusultan néz alá az Isten~ Ifjú földre, melynek keble
13   IV|        faj, kit úgy neveznek:~ «Isten képe!» milyen szép kivülről!~
14   IV|       Bál előtt.~ ~ Bál szörnyű isten, szarva öklelő,~ És teste
15   IV|  anyjától tanult.~ «Te nem vagy Isten; Jehova az úr,~ És népe
16   IV|          Izrael».~ «Te nem vagy Isten: mert a Brahma az,~ S hazám
17   IV|       nem Bábel».~ «Te nem vagy Isten, áldott Isis az;~ A földnek
18   IV|    tagad, pusztít, gyülöl.~ ~Az Isten és az ördög. - Mély gyönyörrel~
19   IV|           Mély gyönyörrel~ Szól Isten: «Nézd! e szines kis tekét~
20   IV|       halált;~ Sírját tuléli, s Isten része lesz.»~ ~Felel az
21   IV|        téged megtagad!»~ ~Szólt Isten: «Itt a nép, próbáld meg
22   IV|       gyujtó kedvtelésiben,~ Az Isten rálehelt, mondá: «szeress!»~
23   IV|      még nem is én törém!»~ ~De Isten rálehelt és monda szót:~ «
24   IV|       söpré e nép törtenetén:~ «Isten szeme őt ne találja itt!»~ ~
25   IV|    égmagaslatig?~ ~Felhallik. - Isten szóla: «élj tovább!»~ S
26   IV|       hazája szent nevét!~ - Ur Isten! bűnül fel ne ródd neki:~
27   IV|       álmodott, míg ezt tevé!~ ~Isten szemébe köny gyült, látva
28   IV|         sem szabaditja azt.~ ~S Isten szeméből földre hullt a
29   IV|         földre hullt a köny,~ S Isten könnyéből költő támadott,~
30   IV|      bűneért.~ ~S e népet látta Isten küzdeni,~ Sietni elmulasztott
31   IV|      utolsó levél!»~ ~De hogyha Isten elfordítta is~ Arczát, utána
32   IV|         martyrjaink.~ ~És látta Isten, hogy e hon fia~ A tulvilágon
33   IV|      egy végső nagy csatát~ Egy Isten és egy daemon küzdenek:~
34   IV|         hogy megbocsásson~ A jó Isten: Te rád hallgat;~ Gyakoroljon
35   IV|         a nőm.~ Mi hűk vagyunk; Isten veled!»~ ~«Nem Isten! ördög
36   IV|   vagyunk; Isten veled!»~ ~«Nem Isten! ördög van velem!»~ Kiált
37   IV|       Nem mered megfogni? Úgy,~ Isten legyen irgalmasabb!~ ~A
38   IV|           Otthon meg beütött az Isten áldása.~ Eddig is hallék
39   IV|           S aztán hadd vigye el Isten szent hirével!~ Ha nem hallaná
40   IV|   többen.~ ~De magyarokkal volt Isten segitsége,~ Az minden tábornak
41   IV|           A szivbeli erőt hozzá Isten adja;~ A lelki bátorság
42   IV|        az van, mondhatjuk, hogy Isten van velünk!~ ~Gábor diák (
43   IV|        a jó asszony!~ Általa az Isten minden jót árasszon.~ Szeresse
44   IV| fenhangon ily szókat kiáltva:~ «Isten csodája ez, és nem ördög
45   IV|        hogy üzőbe vegyék;~ Csak Isten csodája lehet ez, nem egyéb!~ ~
46   IV|     fenn, egyedül a hite.~ Hogy Isten, a kiért magát föláldozta,~
47   IV|     vergődöm?~ Imádkoznál értem Isten oltáránál:~ Ámen-mondásoddal
48   IV|   Áldást békességet adjon az úr Isten!~ Egy vándor diáknak van-e
49   IV|         öcscse. -~ Asztalunkról Isten soha ne felejtse;~ Ha mindennap
50   IV| borvizem bőségben:~ Áldassék az Isten mind örök időben!»»~ ~- «
51   IV|         aratnom.~ Majd hoz időt Isten: addig csak kitartom;~ Hazám
52   IV|    vevének,~ Ajánlották egymást Isten kegyelmének;~ Bente úr utána
53   IV|          Másnapig marasztják, - Isten áldásával~ Megtömik táskáját:
54   IV|        bevilágította.~ ~«Hozott Isten nálunk, derék székely gazdám!~
55   IV|         Jó hely az a műhely! Az Isten megsegit~ - S onnan a miniszter
56   VI|     fejednek még azt sem, a mit Isten~ Adott felkent ősök dús
57   VI|      Míg a szív melegít, meg az Isten napja.~ ~(1882)~ ~ ~ ~
58   VI|       igaz volt;~ A mely honnak Isten adott ilyen népet,~ Annak
59  VII|      nincsen~ Külön kiváltságos Isten:~ „Egy” van, és ez római. -~
60 VIII|     érdemül kell felróvni.~ ~Az Isten is áldja őt meg,~ A mért
61 VIII|           Pedig de kivántam, az Isten is látja:~ Miként menyegzőjét
62 VIII|      soká itt legyek.~ ~És most Isten áldja - sok szivességekér’.~
63 VIII|       itt ott szóllal;~ - Adjon Isten búzát, marhát~ Tele csűrrel,
64 VIII|          Legfőbb tudós, - az Ur Isten.~ ~ ~ ~