Rész

 1    I|           a két szeme.~ Az a dal, mely szivből jött és szivbe~
 2    I|        jött és szivbe~ Visszatér; mely együtt sir velünk,~ Mely
 3    I|          mely együtt sir velünk,~ Mely beszél, mit el nem mondhat
 4    I|          népcsaládnak~ Hangja az, mely jött hazátlanul:~ Énekelni
 5    I|      laktok a boldog Kanahánban,~ Mely, mint mondják, egykor folyott
 6   II|           tűnj el.~ Ülj a székbe, mely megillet,~ Tedd fel babér-koronád,~
 7   II|      Minden ajtó, minden lépcső,~ Mely magasra felvezet.~ Ennek
 8   II|       ajtó.~ Nyitva egy csupán, a mely le~ A sírbolt-lépcsőre nyílik.~
 9   II|          az az átok~ És gyalázat, mely kiséri,~ S ő e tenger fenekén~
10   II|      Mintha volna égő csillag,~ A mely népeket vezet!~ ~Oh nem
11   II|   jövendőnk,~ Egy sebbel szívünk, mely be nem heged.~ ~A szív,
12   II|           be nem heged.~ ~A szív, mely egy egész hazával érzett,~
13   II|        birta azt tovább.~ ~A kéz, mely alkotott sok drága kincset,~
14   II|       boldogabb,~ És szellemétől, mely az égbe megtért,~ Az ég
15   II|           A becsületes jó népet,~ Mely igazságért sovárog,~ Forrás
16  III|             Európának örök békét~ Mely Zürichben köttetett.~ Jó
17  III|            Előfizetési programm.~ Mely nem igen kelt föl senkit.”~ ~
18  III|           uram van egy helyem,~ A mely maga egy árzenál;~ De oda
19  III|          Forradalmakat csinálni;~ Mely alkalommal ajánljuk~ A magas
20  III|       ujért jobbért,~ Olyanért, a mely még fényes~ S ha lekopik
21  III|   gondolat hatja át,~ - Gondolat, mely tetté válik, -~ Az eggyé
22  III|         zsirod is,~ S a „fátyol”, mely takar!~ ~Te kivüled itt
23   IV|        Mint egy tarka hangyaboly, mely hegyet épít,~ Nincsen pihenése
24   IV| ragasztéka,~ Vérrel vegyítik fel, mely azt összetömje -~ Férfi
25   IV|             Sohajtás sem hangzik, mely sorsát átkozná.~ ~Nimród
26   IV|        kivülről!~ Adva néki arca, mely égre néző,~ Adva néki sziv,
27   IV|       égre néző,~ Adva néki sziv, mely égbe vágyó,~ És az arcznak
28   IV|            hanem~ A porba térj, a mely atyádfia.~ ~ S süvöltve
29   IV|     legelső ős, kezében a dárda,~ Mely az ellen-vezér szivét általjárta.~
30   IV|  közepéből még kiáll a nyiltoll,~ Mely szivét a harczban keresztűl
31   IV|       épült.~ Az a márvány emlék, mely hamvait nyomja,~ Soha el
32   IV|     kérjük im.~ Szeresd a földet, mely urrá teve,~ Legyen előtted
33   IV|          ne legyen~ S vas szivet, mely zsarnokot nem türend.~ ~
34   IV|        halál!~ Egy nemzet hangja, mely kiirtatik!~ Nem hallik az
35   IV|           teve:~ Hogy nemes ércz, mely tüzben meg nem ég.~ ~Sátán
36   IV|           hizelgő lassu kábulat,~ Mely a magyar szivét elringatá:~
37   IV|          két legsúlyosb évtized,~ Mely minden titkát megpróbálja
38   IV|   hoszszan.~ S még boldogabb óra, mely eljön a csenddel:~ Ajkat,
39   IV|             Ordit mint a medve, a mely meg van lőve,~ Ugrál, tánczol,
40   IV|         tóval, a Genezárettel,~ A mely Idvezitőnk csodáitól híres:~
41   IV|           rajta.~ ~Az országuton, mely a kastélyhoz vezet,~ Kaszálni
42   IV|             S nem nyúlt a tálhoz, mely aranynyal volt tele. -~ -
43    V|      Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi:~ „Elég volt; - végeztél; -
44    V|          a pályadijas égi pálma,~ Mely a csillagokból földre alá
45   VI|          anyanyelv.~ ~Bálvány ez, mely előtt találkozik~ Az ellentétek
46   VI|          egy templom az.~ ~A szó, mely üdvözöl ezt mondja „most”~
47   VI|        ezt mondja „most”~ S a szó mely „egykor” számon fogja kérni:~
48   VI|            S áldott legyen a kéz, mely épité,~ Áldott a szív, a
49   VI|          épité,~ Áldott a szív, a mely kigondolá,~ Áldott a nép,
50   VI|         kigondolá,~ Áldott a nép, mely érte áldozott,~ Áldott a
51   VI|      áldozott,~ Áldott a szellem, mely föntartja ezt,~ S áldott
52   VI|           kihullt vér olyan mag,~ Mely századok mulva termi meg
53   VI|        jól elrejtve.~ ~Egy „dal”, mely a drága halottaknak sírt
54   VI|          létben nem igaz volt;~ A mely honnak Isten adott ilyen
55  VII|         minden boldogitó csókért~ Mely édesebb, mint a többi,~
56 VIII|    alkuszik zsidóval~ Repczéjére, mely virágzik,~ S gyapjujára,
57 VIII|          virágzik,~ S gyapjujára, mely legel még.~ ~Óh be szép
58 VIII|         földet,~ Melyen nőttem, s mely látott, mint zöldet,~ S
59 VIII|      Mivel lapos, nincsen hegye,~ Mely a felhőt odaszíjja;~ És
60 VIII|    Kiszáraszták a sok mocsárt,~ A mely annyi egészséges~ Felhőnek