Rész

 1    I|         Bizony csak ugy lakik.~ ~No de majd máskép lesz! Hozzá
 2   II|      árva batkát sem~ Még eddig! No most nevess!~ Hasadnak élsz;
 3  III|          Mit hozott a Mikulás.~ ~No gyerekek! a ki szépen~ Tudja
 4  III|          hosszú kemény telet. -~ No, hanem azután a nyár~ Volt
 5  III|          De mai napot se látok;~ No most könnyü jégre vinni~
 6   IV|          torkoskodva.~ Meghalt a nő. Ez a képe. Im mellette~
 7   IV|   kaszinó nevét kitalálta!~ - -~ No de hát akczió reakcziót
 8   IV|          rajt hivatlan vendég,~ «No most mutasd, mit tudsz?»
 9   IV|  tejpénzbül.~ És becsületszavát (no az nem ér semmit)~ De hitét
10   IV|            Mit én tudom? susog a nő.~ Ördögként néz aczélfőd.~
11   IV|         Ah mint ragyog!» pirul a nő~ És arczát elforditja.~ «
12   IV|            Mézes szavakkal igy a nő~ Szól Fernandnak hizelgve,~
13   IV|   keresztül.~ ~Fernand lehull; a nő kiált:~ «Ki vágy hát birni
14   IV|     tizen:~ «Enyim legyen a szép nő!»~ ~S szép nő miatt a portugál~
15   IV|      legyen a szép nő!»~ ~S szép nő miatt a portugál~ Hősnép
16   IV|         nejét, s szerette fiát,~ Nő, gyermek, álmából ijedve,
17   IV|       oda!»~ ~Ősz asszony lesz a nő, vén ifju a gyermek:~ Élő
18   IV|      egynek áldozik: Idaliának.~ No Aphrodite nem panaszkodik;~
19   IV|          egy nem: a «sancta».~ ~«No ha Ottónak csak e kell,»~ -
20   IV|       ördög van velem!»~ Kiált a nő: «héj asszonyok!~ Már nem
21   IV|          szentélyibe!»~ ~Vádol a nő: Ottó hiszen;~ Lám könnye
22   IV|          császár, s jobb keze~ A nő karját ragadja meg.~ «Hát
23   IV|        tudom magamba fojtani.»~ «No várj! ordit reá a nagyherczeg,~
24   IV|         dörög,~ Huszonöt rúbelt! No hát csak röhögj!»~ ~ ~ ~
25   IV|        király maga fölkeresni.~ ~No ha ott a magas vártól visszatartják,~
26   IV|          is volna neki terhes:~ «No mid van ott varga?» s botjával
27   IV|  ilyenkor, hogy készül Rómába.~ ~No, ha oda készül, ez csak
28   IV|         főtt a jó drága szurok;~ No meg egy szőrpányva, - még
29   IV|         mind fegyverre kap az,~ „No most már azután jöhet az
30   IV|       szóval jól hátra kiálta:~ „No mostan férfiak ide vigyázzatok!~
31   IV|      lett csak Joldog még holt.~ No már ezt az egyet csak ki
32   IV|         te, a nőstény ördög!”~ ~„No, hogy annál jobban hozzám
33   IV|       Hogy kudarczot valljon egy nő ellenében: -~ Maga indul
34   IV|   lovárul,~ S rengő lépésekkel a nő felé járul.~ ~Bukador nagy
35   IV|  pusztaság, vadontáj;~ - De a hű nő búcsú-csókja, az nagyon
36   IV|         csak búcsút sem vett.~ ~«No szép kis oroszlán, ki a
37   IV|     emberré, ha Luczifer apja!~ ~No még azután egynehány azopardot~
38   IV|      távol van,~ Eléje egy másik nő oroszlán toppan;~ Róbert
39   IV|          úgy maradék az aljba.~ ~No de hál’ Istennek, még itten
40   IV|         Harminczkilencz dénár. - No lett nagy ijedtség!~ ««Micsoda?
41   IV|       majd ott bejelentsék.»~ ~««No ha kend a kapus, fogja kend
42   IV|      kend, ebben a nyomban.»~ ~««No ha kend csak herold, úgy
43   IV|      épen számára felhoztam.»~ ~«No ha kend csak inas; menjen
44   IV|         nyelt még ma a szája.»~ ~No ugyan ki jön még? - mondá
45   IV|          s megtörlé a száját.~ ~«No még ne hálálkodj! szól hozzá
46   IV|       király a kántor szavára:~ «No ha fáj a lába, mustárt a
47   IV|   egyiknek szép hűséges neje.~ A nő szerelme kincs, de oszthatatlan,~
48   IV|            E kincsnek is felét a nő megosztá,~ Titok volt, a
49   IV|           S neked adom!” Nevet a nő,~ De csak olyan félhangon.~ ~
50    V|         Kikisértem, néztem, mint nő a sírhalom.~ Ravatal gyertyája
51   VI|   Parányi mustármag czédrusfának nő fel,~ Teleirva kérge a dicsők
52  VII|    földön, vizen;~ (Ha elfogynak nő helyettük,~ Kár csupán a
53  VII|        Beszélünk e végett.~ ~13. No hát adjunk neki, a mit kiván;
54  VII|         a miatt a meeting.~ ~23. No bizony azokra sokat hederítünk.~ ~
55  VII|       irót~ Szabadíta ki a nép;~ No ez volna még a szép;~ Igy
56  VII|             Azzal mentelek, hogy nő vagy,~ A mi hát elég nagy
57 VIII| akademiai tagságra itéltetett.~ ~No hát te is benn vagy, czélhoz