Rész

 1   II|                    Hogyha minden magyar ember,~ Kicsiny és nagy, egy hős
 2   II|               mi mostan közös inség,~ S ember ember ellen kelne~ Harczra
 3   II|            mostan közös inség,~ S ember ember ellen kelne~ Harczra e miatt: -
 4  III|             fölkelsz, majd megládd!~ Jó ember a Mikulás.~ ~Ezüstbárány,
 5  III|                 kravállt tapasztal.~ Jó ember a Mikulás.~ ~Gazdaember
 6  III|                Zürichben köttetett.~ Jó ember a Mikulás.~ ~S hogy az általános
 7  III|              mézes kalács:~ § 4-ik.~ Jó ember a Mikulás.~ ~(1859)~ ~ ~ ~
 8  III|              baj, úgy is baj.~ ~Szegény ember dolga a kaszával bánni,~
 9  III|           jövendő jobb világnak:~ A hol ember el nem rontja,~ A mit az
10   IV|                 csak sárdarab.~ Halandó ember volt, ki alkotott.~ Törendő
11   IV|                mert most légvonat van.~ Ember feje meghül.~ ~Ebben a teremben
12   IV|               tele a sziv, elhallgat az ember;~ Hallgatva nyitunk be a
13   IV|               idén a korteskedésre,~ Az ember csak mostan veszi lassan
14   IV|                De mit csináljon most az ember leánya~ Itt maradt werklivel!
15   IV|                   Elmondja, mit álmodik ember a sirban?~ Elmondja, hogy
16   IV|               Lány ruhában férfi létét~ Ember szem ki nem találja.~ ~Ő
17   IV|             hirével!~ Ha nem hallaná az ember, nem hinné el.»~ «Nem nekem
18   IV|             ütleg,~ A ki alatt jajgatsz ember, mikor ütnek,»~ Ezt mondja
19   IV|            fussunk, merre? kiált minden ember;~ Elől tűz, hátul vér, köröskörül
20   IV|                jó „Gábor diák.”~ Deákos ember volt, jól birta a tollát,~
21   IV|                 asszony, ki nem restel~ Ember elé jönni, ilyen vastag
22   IV| halálfájdalomban,~ Mintha híva szólna: «Ember, segíts rajtam!»~ ~Róbert
23   IV|              oroszlán tán jobb, mint az ember,~ Szívében a vad vér tán
24   IV|             világgá. -~ ~«Jó tettért az ember ime rosszat arat!»~ Monda
25   IV|            lovag oldalán,~ Azt hinné az ember, hogy csatlósa talán.~ Vezeti,
26   IV|            állhat ellent!~ Kifáradt ló, ember, a nagy küzdelemben,~ Bomlik
27   IV|                kardját: «Még nem vagyok ember!»~ ~Hát egyszer, a mint
28   IV|                dagályát!~ ~Bámul minden ember a ragaszkodáson;~ De már
29   IV|                 respublica,~ Hol minden ember dolgozik,~ S az elnök csak
30   IV|                kell.~ Olyan tekintélyes ember,~ Kinek mindenki parancsol,~
31   IV|               leve!~ Ettűl derül fel az ember jobbik kedve:~ Azért oly
32   IV|             Tudom én azt jól, hogy nagy ember egy bíró,~ Azt is, hogy
33   IV|            titkolni nem könnyü!~ Mit ez ember beszélt, nem tanulják könyvbül:~
34   IV|           szárazföldön át csak eljut az ember. -~ ~Annyit tudott már a
35   IV|                hiúz-szem:~ Mehet ott az ember torony irányába,~ S találhat
36   IV|               még egy ennél is czifrább ember kiáll,~ Azt már ugy kell
37   IV|              körmöczi máriás!~ ~««Ezzel ember nem él! ez nem lencse, torma!~
38   IV|               válogass benne!~ Ez is jó ember volt, míg nagy úrrá nem
39   IV|                 is kapható,~ Ő is belső ember, lelkek jóltartója:~ Azok
40   IV|               az kár, hogy ottan minden ember czigány.~ Büszke lesz az
41   IV|                czigány.~ Büszke lesz az ember, hogyha nagyra vitte.~ Hegedüjét
42    V|                 marad erről, tudom, egy ember sem.~ A sok pályafutó egymással
43   VI|          ezerszerte.~ - Kit nem félt az ember, az annak csak fél-kincs,~
44  VII|               sem jár.~ ~Madár sem jár, ember sem jár,~ De még csak a
45  VII|              jár,~ Olyan, mint a halott ember:~ Az a híja, hogy szívem
46 VIII|               volna mulatni.~ ~Csak egy ember volt hű hozzám.~ Reggel,
47 VIII|       pipatartód~ Valóságos múzeum;~ Az ember nem is sejtene~ Ennyi műkincset
48 VIII|             Fegyvertárad kincseinek~ Az ember szíve örül.~ ~Ekéd, szántóvető
49 VIII|               egy ölnél;~ De így fél az ember nagyon,~ Hogy az ilyen szörnyű
50 VIII|                szent nap,~ Mikor minden ember egyszer~ Megbánja, a mit
51 VIII|                sok hálót fonnak.~ Gazda ember elméjében~ Nagy oka van
52 VIII|               csak nem foszthat~ Itt az ember tollat!”~ „- Világért sem;