bold = Main text
    Részgrey = Comment text

  1    I    |              lángja, a magyar zene:~ Az a dal, mit hogyha hall a
  2    I    |            lábbad mind a két szeme.~ Az a dal, mely szivből jött
  3    I    |           belül csak némán érezünk;~ Az a dal, mit egykor istenitél~
  4    I    |              dallam nem mienk;~ Hogy az nem a magyar ősi búja~ És
  5    I    |         züllött népcsaládnak~ Hangja az, mely jött hazátlanul:~
  6    I    |           bohócz szeszély adá.~ Csak az üres csengő-pengő hang volt,~
  7    I    |               Nincs magyar dal! mert az a czigányé,~ Az álmodta,
  8    I    |            dal! mert az a czigányé,~ Az álmodta, az találta ki;~
  9    I    |             a czigányé,~ Az álmodta, az találta ki;~ Csak azután,
 10    I    |           multak zenéje”~ Hogy miért az? meg sem hallhatod.~ Mit
 11    I    |              a mezők danáit,~ Mikből az őshang bűbája szól?~ Meddig
 12    I    |           odaadsz.~ Elhúzatjuk vele „az én nótám,”~ Sőt még össze
 13    I    |              azért marad annak;~ (Ez az egy ki senkitől se fél)~
 14    I    |              nincs háza!~ ~ Jelige: „Az eszterágnak is van fészke.”~ ~
 15    I    |          háza,~ Nem jó, ha a törvény az ég alatt lenne,~ Megáznék,
 16    I    |            bolondok számára is épül~ Az országos nagy ház, (el se
 17    I    |              peng~ Arról tudod, hogy az nem czenk,~ A bámész nevesse
 18    I    |               A bámész nevesse bár.~ Az órgyilkos és a gyáva~ Nem
 19    I    |             ver pengőt a sarkába;~ - Az elfut, vagy lesbe áll.~
 20    I    |     reménységeit.~ Ha mi nekünk szép az élet~ Azért minket ki itélhet?~
 21    I    |         Azért minket ki itélhet?~ Jó az Isten, megsegít!~ Önbecsülés,
 22    I    |          elhordta a szél:~ Álom vala az csak, reggelig tartott.~
 23    I    |     bizonynyal a dalnok.~ ~Itt látta az egyik a földre leesni;~
 24    I    |            más a csatában;~ Sirjához az útfelen búcsura járnak;~
 25    I    |              a multat?~ Hallgathat-e az, ki a gyáva türelmet~ Még
 26    I    |        bátran előljárt, rémtelenül,~ Az bujt-e sötétbe a rémek elül?~
 27    I    |              dal bizonyítna felőle,~ Az szólna világra, hogy él-e?~
 28    I    |                 Csírát ver a földbül az eltemetett mag;~ A régi
 29    I    |          évben:~ Csak tégedet hágy-e az uj kor a mélyben,~ Csak
 30    I    |     gazdasszonyaihoz.~ ~Keserű pohár az élet,~ Csordultig ürömmel
 31    I    |              e pohár megtele.~ Mikor az erősebb félnek~ Hajtja fejét
 32    I    |              gazdasszonyai.~ ~És míg az erősek lelke~ Csak bút,
 33    I    |            ismer más menhelyet~ Csak az eget, s az úti port,~ A
 34    I    |           menhelyet~ Csak az eget, s az úti port,~ A nyomornak annyiféle~
 35   II    |         nyelv ismét itthon.~ ~Hozott az ég! keblünkbe zárt~ Rég
 36   II    |            nem tanulhatám.”~ ~Szállj az úri teremekbe:~ Hol eddig
 37   II    |            rég haltak, nevük tudva.~ Az egyik a napfényes kegy~
 38   II    |     Melegében élt ragyogva,~ A másik az elfeledés~ Önkereste homályában, -~
 39   II    |            sírbolt-lépcsőre nyílik.~ Az, a napfényes magasban~ Szennyet
 40   II    |           Önkezét is megsebezte.~ És az egyik im lehullt~ Olyan
 41   II    |           mintha tenger~ Volna rajta az az átok~ És gyalázat, mely
 42   II    |        mintha tenger~ Volna rajta az az átok~ És gyalázat, mely
 43   II    |          kiszálla~ Oly magasra, mint az ég;~ Honnan őtet minden
 44   II    |        Széchenyi halálán.~ ~Pusztább az ég egy fényes csillagával!~
 45   II    |            volt, nagyon sokat viselt az,~ S megtört, midőn nem birta
 46   II    |          késő századokra mennek át,~ Az rombolá le íme nemzetének~
 47   II    |              olyan messze van tőlünk az ég?~ A legnagyobb királyhoz
 48   II    |            királyhoz ment követnek;~ Az Isten trónjához kivánkozék.~ ~
 49   II    |     boldogabb,~ És szellemétől, mely az égbe megtért,~ Az ég hozzánk
 50   II    |               mely az égbe megtért,~ Az ég hozzánk talán irgalmasabb!~ ~(
 51   II    |                                      Az 1848-iki kokárda.~ ~Keblemre
 52   II    |       sötétség és a fény csatáztak,~ Az eszmének hősei hordtak ott.~ -
 53   II    |             is keresed?~ Mindegy már az írott malaszt,~ Akár több,
 54   II    |          Akár több, vagy kevesebb.~ ~Az ötödik jó barátod,~ Ki hozzád
 55   II    |                                      Az országos összeveszés.~ ~
 56   II    |             elátkozott~ Nép vagyunk, az már igaz!~ Két felűl az
 57   II    |              az már igaz!~ Két felűl az ellenségünk~ Annyi, mint
 58   II    |             ellenségünk~ Annyi, mint az útféli gaz,~ De az mind
 59   II    |              mint az útféli gaz,~ De az mind nem elég nekünk:~ Egymás
 60   II    |             a párttéritő.~ S hiusága az apáknak~ Koldúsbot lesz
 61   II    |         apáknak~ Koldúsbot lesz majd az unokáknak!~ ~Dicső nemzet!
 62   II    |              Szobrod leple lelebben, az emlék fátyla aláhull.~ Félszázad
 63   II    |            jámbor paraszt!”~ ~ „Nagy az adó!” hát ugyan te~ Mit
 64   II    |            hol te szolgálsz,~ Melyik az az ezred?~ Az Untauglik
 65   II    |             te szolgálsz,~ Melyik az az ezred?~ Az Untauglik ezred!
 66   II    |     szolgálsz,~ Melyik az az ezred?~ Az Untauglik ezred! Te csak~
 67   II    |          ragyogjon tőle,~ Közé dobod az üszköt.~ - De ha baj lesz,
 68  III    |             szépet ád;~ Tedd ki fiam az ablakba~ Lefekvéskor a csizmád:~
 69  III    |               Azzal prezenteli meg.~ Az ablakba kitett csizma~ Bizonyosan
 70  III    |    csizmájába~ Egy kis ekzekúcziót,~ Az ázsió romlásáért~ Hoz emanczipácziót~
 71  III    |            ember a Mikulás.~ ~S hogy az általános öröm,~ Melytől
 72  III    |             a Duna, sem a Tisza, sem az Olt.~ ~Legyen úgy, mint
 73  III    |          magyart~ Mind a német, mind az oláh, mind a tót.~ ~Legyen
 74  III    |            mindenfelé;~ Panaszkodnak az emberek;~ Régen értünk, -
 75  III    |             hozzá angol~ Köd lepi el az utczákat:~ Nem hogy jövendő „
 76  III    |        Fekete por! lőpor ugy-e?~ Hol az ágyud? mingy’ add elő!~ „
 77  III    |           Tavalyi előfizetők,~ Kiket az idén nem lelek.”~ ~Hát ez
 78  III    |               dehogy prokla-~ Mátzió az édes uram.~ Előfizetési
 79  III    |              méltóságos Militärnek,~ Az érdemes publicumnak:~ Hogy
 80  III    |               Ajánltatik figyelembe~ Az általunk most feltalált~
 81  III    |    czhinaezüstből;~ Olyan szép, mint az igazi,~ Legjobb is közhasználatra. -~
 82  III    |                               Mi hát az igaz hazafiság?~ ~Ejnye
 83  III    |      hazafiság”.~ ~Igaz, intézetink, az akadémia,~ A szinház, ezekre
 84  III    |         hangot?~ „Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl~ Vagy semmi
 85  III    |           hát urambátyám, mondja meg az égre!~ Miben áll az igaz
 86  III    |              meg az égre!~ Miben áll az igaz hazafiság végre?~ „
 87  III    |             bölcs magas diplomaták,~ Az alatt a jámbor török~ Rég
 88  III    |                 De szegény magyarnak az most a panasza,~ Hogy ki
 89  III    |      Mindenki „a la carte” eszik; -~ Az étkek fel vannak róva.~
 90  III    |            kinek milyen~ A gusztusa, az étvágya;~ Pecsenyének azt
 91  III    |            ha megette, ha jóllakott~ Az egész table d’hot kiált:~ „
 92  III    |            megehette, s jól lakott,~ Az egész table d’hot kiált.~ „
 93  III    |              portio~ Szárdiniát”. - „Az még nincsen”.~ Fogát piszkálja
 94  III    |           Fogát piszkálja csendesen~ Az egész table d’hot s kiált:~ „
 95  III    |            Melyet terme Czernagóra;~ Az apróra vágott piláf~ Nagyon
 96  III    |         vágott piláf~ Nagyon tetszik az ínyének,~ Megpörkölve jól
 97  III    |             ha a száját megtörölte,~ Az egész table d’hot kiált:~ „
 98  III    |           Iszik rá kétféle bort is,~ Az egyik „lacryma Christi”,~
 99  III    |         Aztán körülnéz, mi van még?~ Az egész table d’haut kiált:~ „
100  III    |           szegényt (azt ki eszik)~ S az egész table d’hot kiált.~ „
101  III    |              mi neked tetszik,~ Csak az enyimből ne egyél!”~ Egyébiránt
102  III    |          ember el nem rontja,~ A mit az ég szánt javunkra,~ Közös
103  III    |              munka;~ Viruló föld fel az égre~ S viszsza a derült
104  III    |          csak a honnak~ Szerelmében, az erényben.~ S kiket a mult
105  III    |       Gondolat, mely tetté válik, -~ Az eggyé forrott hazát:~ Megpróbálta
106  III    |             Tányérod hadd nyalom!”~ ~Az nem lehet, hogy annyi toll~
107  III    |               Ne legyen approbirt.~ ~Az nem lehet, hogy ispán, pap,~
108  III    |                                      Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.~ ~
109  III    |              élünk,~ Hogy megnyúzzuk az idegent,~ Hogy az orrát
110  III    |         megnyúzzuk az idegent,~ Hogy az orrát menten elharapjuk~
111  III    |             orrát menten elharapjuk~ Az utazónak idebent.~ Hogy
112  III    |              most kezdi még~ Tanulni az ábéabot,~ A táblabiró olvasni
113  III    |             magyarnál nincs hivebb!~ Az égre is kérünk: ne fogd
114  III    |            Ki soha semmit se tanul,~ Az be is jut hivatlanul.~ ~
115  III    |             hive, nem hive, szeret:~ Az bibornokká nem lehet!~ ~ ~ ~
116   IV    |       pártját vérző bajnokodnak.~ ~- Az ég sem hallgatott már szavára.~
117   IV    |       cselédjének:~ «Halálunkra szól az ének;~ Keserű poharunk be
118   IV    |       vigyázzon drága életére;~ Mert az ellenséges árnak,~ Melynek
119   IV    |         kimondá:~ Huszonheted napján az ostromnak~ Kruppa vára jó
120   IV    |            inkább eb maradjon,~ Mint az legyen, a mi tied: ördög!»~ ~
121   IV    |            bennünket testvérnek;~ De az kent fel bennünket rokonná,~
122   IV    |              De míg veszélyben forog az ország~ Hűségemet hozzá
123   IV    |            sem felejtem.~ ~Lóra bán! Az éj az ozmán napja:~ A míg
124   IV    |          felejtem.~ ~Lóra bán! Az éj az ozmán napja:~ A míg nyugton
125   IV    |             Oltalmazzon - a ki él, - az Isten!...» ~- Erdődy bán
126   IV    |                  Egy úr a földön, és az égben egy!~ A többi aztán
127   IV    |            Tiéd minden, mi meghal; - az enyém~ Minden, mi létrejő,
128   IV    |       énnekem a másik életig.~ ~Tiéd az égi gyöngy, ezüst, arany:~
129   IV    |         földi képedé,~ Mit itt alant az álló föld terem.~ ~Tiéd
130   IV    |       uralkodol,~ Egy tornyot építek az égbe fel.~ Túl minden csillagon,
131   IV    |              A másikig hirdesse: egy az Úr!~ A földön én, a meddig
132   IV    |      születnek;~ Nincsen ijász, a ki az egyik falától~ A másikig
133   IV    |              s a bálványt.~ ~Hemzseg az izzadó nép a szörnyű munkán,~
134   IV    |       szolgáinak nincsen élő szava,~ Az ő munkájába beszélni nem
135   IV    |            III.~ ~Elbusultan néz alá az Isten~ Ifjú földre, melynek
136   IV    |           sziv, mely égbe vágyó,~ És az arcznak ész, erő a karnak.~
137   IV    |          Isten-arczot ölt fel».~ ~És az Úr még egyszer szállt a
138   IV    |         napokon át~ És véres a válla az ostorütéstől.~ Ostorütéstől
139   IV    |             Mint nád forog a keziben az aczél!~ ~Távolban a holdsugártól
140   IV    |              Mágok, a rest, meglopja az őrt,~ S elvárja, míg alszik,
141   IV    |           ostor.~ ~Mint álomi szózat az éj közepén,~ Mint csillagesés
142   IV    |         mennyei szellem.~ ~S ihletve az álmodozóra lehajlik.~ «Kelj,
143   IV    |             szörny előtt.~ És szólt, az «élő csendet» felriasztva.~ ~
144   IV    |               Te nem vagy úr! Ormuzd az én uram,~ Ki a napot választja
145   IV    |      világközép; túl a hegyen~ Terül az ősi puszta, az hazám~ És
146   IV    |         hegyen~ Terül az ősi puszta, az hazám~ És én e pusztát,
147   IV    |            Te nem vagy Isten; Jehova az úr,~ És népe annak, népem,
148   IV    |            vagy Isten: mert a Brahma az,~ S hazám az Indus partja,
149   IV    |           mert a Brahma az,~ S hazám az Indus partja, nem Bábel».~ «
150   IV    |              vagy Isten, áldott Isis az;~ A földnek anyja, a ki
151   IV    |         Lélekre hozta a nép ezreit,~ Az istenihlet, a szent honszerelm,~
152   IV    |     istenihlet, a szent honszerelm,~ Az mindig él, és mindig üdvezit.~ ~ ~ ~
153   IV    |            gömbölyű kavicscsal szórt az út~ És a kavics közt emberek
154   IV    |              Jobbágyok perében; mind az egész környék~ E várat uralta;
155   IV    |            itélettel. -~ - Sárga már az irás, por belepte szörnyen,~
156   IV    |             még le.~ Haláluk után is az alacsony népre,~ Miként
157   IV    |               kezében a dárda,~ Mely az ellen-vezér szivét általjárta.~
158   IV    |           szivét általjárta.~ Ő vala az első, ki honfoglaláskor~
159   IV    |              Álmos vezér.~ ~Mellette az első családalapító,~ A ki
160   IV    |       emlékezet annak minden szála:~ Az a pompás templom, melynek
161   IV    |              egykor ő általa épült.~ Az a márvány emlék, mely hamvait
162   IV    |            csak a férj számára. -~ - Az a tiszta gyöngysor illik
163   IV    |             hordja jelét érdemének.~ Az egyiknél nagy könyv, másnál
164   IV    |         Mikor tele a sziv, elhallgat az ember;~ Hallgatva nyitunk
165   IV    |              is vigan járnak -~ - El az útból félre!~ ~Enyelg a
166   IV    |      Szellemek, a kiknek könnyű volt az élet,~ Kiket nem aggasztott
167   IV    |             Hogy a szív megérzi? -~ ~Az a fehér kéz ott sötét munkát
168   IV    |              Ez a képe. Im mellette~ Az eb most is ott van.~ ~Haragos
169   IV    |           Haragos testvérek arczképe az tulnan,~ A kik ott látszanak
170   IV    |           Soha fel nem mosták. -~ ~S az ott a legeslegsötétebb zugolyban:~
171   IV    |        asztalkán,~ Mind a két mutató az egy órán áll most,~ Dél-
172   IV    |             hajnallik.~ Rég lehetett az már, a vedrek széléről~
173   IV    |           már, virág se’ terem már,~ Az egész kastélyban senki rájuk
174   IV    |                A kik rég leveték már az emlék gondját,~ Mint a kik
175   IV    |            maga~ Elégett általa.~ ~- Az ősi pompás vár, a tiboldi
176   IV    |            ősével azóta?~ - Mosolyog az arczkép, büszke kihivóan,~
177   IV    |          Folyvást mosolyogva....~ .. Az utolsó ajtó csattanása dördül,~
178   IV    |              moha,~ Miket lebontogat az elmulás roha,~ Menedéknek
179   IV    |             rakat a torony helyébe,~ Az ősi termekbe üstöt, szövőszéket~
180   IV    |              a bántó gondolat,~ Hogy az idő lassan mindent ledönt.~ ~
181   IV    |           kényelmedet ne lásd,~ Hogy az előre küzködőt segítsd;~ ~
182   IV    |            önmagát elveszni engedi,~ Az áruló, ki nemzetet tagad,~
183   IV    |          teve,~ Legyen előtted szent az ősi czím.~ És drága birtok
184   IV    |              ha fordul a paizs~ Sírt az egész nemzet keserve ás.~ ~
185   IV    |              omlani,~ Ki tartja fönn az ősi nemzetet?~ Ki fogja
186   IV    |                 Ezer év.~ ~(Szavalta az irói segélyegylet hangversenyén~
187   IV    |              Két évtized: - s betölt az ezredév,~ Magyar nép életének
188   IV    |           egy szin a mást felváltja, az~ Nép-eltünés s uj ország-támadás.~ ~
189   IV    |            tagad, pusztít, gyülöl.~ ~Az Isten és az ördög. - Mély
190   IV    |       pusztít, gyülöl.~ ~Az Isten és az ördög. - Mély gyönyörrel~
191   IV    |           Isten része lesz.»~ ~Felel az ördög: «Mind ez tenmüved: -~
192   IV    |             szirtek képiben,~ Csupán az ősi lélekakarat.~ ~És adj
193   IV    |            kezembe add:~ - Egy percz az néked - és e percz alatt~
194   IV    |              Vad napba-néző nép volt az: - merész~ Önvérét vesztegetni
195   IV    |   vesztegetni untalan:~ Kinek Istent az ég, hazát a föld~ Még nem
196   IV    |      Országot gyujtó kedvtelésiben,~ Az Isten rálehelt, mondá: «
197   IV    |       rálehelt, mondá: «szeress!»~ S az égő lángból lett honszerelem.~ ~
198   IV    |             a szél minden irányiból~ Az uj nép ellen uj vész érkeze. -~ ~
199   IV    |          mely kiirtatik!~ Nem hallik az föl csendes éjjelen~ A mérhetetlen
200   IV    |              szóla: «élj tovább!»~ S az eltiport nép ujra felvirult,~
201   IV    |             És hogyha tenni kellett, az egész~ Tudott emelni egyetlen
202   IV    |             hulljon szét e nép!»~ ~S az átok méregmagva megfogant.~
203   IV    |       életéről önmaga lemond,~ Többé az ég sem szabaditja azt.~ ~
204   IV    |              éneklésire~ Fölébredett az alvó tetszhalott.~ ~S széttörte
205   IV    |           lészsz;~ S te azt mondád: «az utolsó levél!»~ ~De hogyha
206   IV    |        halott!~ ~S még egyszer szólt az Ur: «Föltámadás!»~ S a szellem
207   IV    |            ölt.~ Két évtized még, és az ezredév,~ Kisértetek nehéz
208   IV    |            fertelmetes klubbok,~ Kik az asszonyoktól férjeket elloptok,~
209   IV    |          szóért letorkol.~ Örül rajt az asszony, ha már egyszer
210   IV    |         lesznek medvék, lumpok.~ Még az az olasz is veszett vón’
211   IV    |              medvék, lumpok.~ Még az az olasz is veszett vón’ halálba,~
212   IV    |              Hogy milyen hosszú lesz az idén a farsang;~ Nem lesz
213   IV    |             a kaszszánk.~ Sok elment az idén a korteskedésre,~ Az
214   IV    |            az idén a korteskedésre,~ Az ember csak mostan veszi
215   IV    |          Egynek jobbon, másnak balon az állása.~ Egyik deákpárti,
216   IV    |        ozsonna «kedveseim, jertek!»~ Az illatos kávé, s a drága
217   IV    |              bánatot hajt el.~ Kávét az asszonytól ne irigyeljétek,~
218   IV    |            irigyeljétek,~ Hisz annak az «vigasz, orvosság és étek.»~
219   IV    |             jó bakator?~ Mondják: ez az, a mi gyomrot belakatol.~
220   IV    |          Nagyokat borzadva: «de rosz az átkozott.»~ «Nem tudnám
221   IV    |              be,~ Édes melege átmegy az asszonyszívbe.~ Van nevetés,
222   IV    |       helytágitás végett,~ Kintornát az ajtó elébe rendelték,~ Hogy
223   IV    |            egymást tánczba.~ Asszony az asszonynyal tánczol szoba
224   IV    |              Istenigazában tánczolni az érti.~ Csak «egy» férfi
225   IV    |               sanda, rücskös volna;~ Az egész mulatság csak mindjárt
226   IV    |           valami formás,~ Mert pisze az orra, a szeme meg kancsal,~
227   IV    |         Hiszen ezek villik!»~ Villik az ördögöt! Van itt elég «termet,»~
228   IV    |                De mit csináljon most az ember leánya~ Itt maradt
229   IV    |           viszsza,~ A ki elfoghatja, az árát megiszsza!~ - Elcsipik,
230   IV    |                És becsületszavát (no az nem ér semmit)~ De hitét
231   IV    |             Szélvész a mór, ki lenne az,~ A kit utol ne érne?~ «
232   IV    |            Arany himzéstől gyöngytől az~ És drágakőtöl terhes,~
233   IV    |         czélba lőtt nyíl, úgy talál~ Az Yótának ölébe.~ Bár inkább
234   IV    |           Bár inkább nyíl lett volna az.~ Nem inkább megölnéd-e?~
235   IV    |            szeress: férjed leszek~ S az égben üdvösséged.~ Szebb,
236   IV    |           Egy nyil repül, halált hoz az~ Nyilt résen át orozva.~
237   IV    |              orozva.~ Halálcsók volt az Fernand!~ ~Mézes szavakkal
238   IV    |     kicsinyem,~ Óh kérlek! óh kérlek az égre, nevess még!~ Lantom
239   IV    |            fiamhoz. -~ Nem tudja, mi az még? - Dajkadana!~ Majd
240   IV    |        rendet a ki vág,~ Nem válogat az, nem hallgat imára,~ Nem
241   IV    |           mink ketten.~ Én holtig. - Az uj nászéjig az özvegy...’~ ~
242   IV    |             holtig. - Az uj nászéjig az özvegy...’~ ~Uj nászéjig
243   IV    |             özvegy...’~ ~Uj nászéjig az özvegyi fátyolt,~ Oly lenge
244   IV    |              láng, mi varázs van!~ S az asszonyi sziv, az hajh nem
245   IV    |            van!~ S az asszonyi sziv, az hajh nem aczél!~ - A holtnak
246   IV    |              nem aczél!~ - A holtnak az álmot! A szivnek öröm kell!~
247   IV    |      felbuzogó vér...~ ~És szól, nem az ajk, hanem a vérző seb:~ «
248   IV    |          Neked és kicsinyemnek vetve az ágyom:~ Hármunknak elég.
249   IV    |             ki se zajjal.~ Jó hosszu az éj ott, meszszi a hajnal,~
250   IV    |             meszszi a hajnal,~ Éjfél az idő, jer alunni hivem!~ ~
251   IV    |              alunni lakomba! mi szép az!~ Zöld bársony a domboru
252   IV    |             mi lakunk; -~ Nem leltem az arczom; téved a kéz;~ Ám
253   IV    |             megjelen ujra, megtartja az éjfélt:~ Elmondja, mit álmodik
254   IV    |      szerelmi dalát, ama régit. -~ Ő az! - Csak feje nem. - Az a
255   IV    |             Ő az! - Csak feje nem. - Az a másé. -~ ~Mind másnak
256   IV    |              a másé. -~ ~Mind másnak az arcza, mit elhoz alantról:~
257   IV    |              a gyermek:~ Élő váz, ki az életet unja;~ Kín látni
258   IV    |               várja,~ Várja sóhajtva az asszony, a gyermek.’~ ~S
259   IV    |             felkölti szerelme hivása az alvót,~ És megjelen éjféli
260   IV    |             ma által~ A gyermeket és az anyát.~ ~És elviszi őket
261   IV    |              meg egymást~ Két felleg az alkonyi égen távol. -~ Nem
262   IV    |              inditott férje ellen.~ ~Az archonok gyülése szembesité~
263   IV    |         kocsmában cyprusit iszik,~ S az asszonynak marad a barna
264   IV    |       Delphiben meglátja. Hát pedig~ Az útban Ibicust agyonverék,~
265   IV    |        asszonynak: halál!~ S hát még az, a mikor káromkodik!~ Pedig
266   IV    |           szárazon,~ Ugy szidja mind az apja lelküket~ Hogy azt
267   IV    |             szavakra vádlott?~ Kérdé az archon a deli vitézt.~ ~
268   IV    |            aztán ölében elvivé haza~ Az archonok s a nép bámulatára.~
269   IV    |         szent előtt kimond.~ ~Bolond az, bamba és hülye.~ Pofája
270   IV    |          Játszik röhögve «kőkapóst»~ Az oktalan emberbarom.~ ~Térdét
271   IV    |          király.~ Körül csúszmászsza az oltárt:~ Minden lépcsőt
272   IV    |          Aztán nem is én öltem meg,~ Az a gonosz abbé tette.~ -
273   IV    |    megérdemlem,~ Hogy felém forditsd az orczád.»~ ~«Ha e bajból
274   IV    |        sipkát,~ Szólt: «Ne boszantsd az ördögöt!»~ ~Lakománál ül
275   IV    |       Lakománál ül a király,~ Körűle az országnagyok. -~ - Nincs
276   IV    |            itt!~ ... Csak a király - az nem nevet....~ ~ ~
277   IV    |          fiatal,~ Nem is pelyhes még az álla,~ Lány ruhában férfi
278   IV    |          Lett előtte a tér tiszta.~ ~Az ellenpápát egyenest,~ Küldé
279   IV    |              védte magát~ Úgy a hogy az angyalvárban.~ Vele voltak
280   IV    |              Crescentiust,~ A ki már az életéhez~ Nem is tarthatott
281   IV    |      szerelmednek.»~ ~Elpirulva szól az asszony:~ «Óh uram, nekem
282   IV    |            feleséged.~ A mit szólsz, az volna szégyen.»~ ~«Ha csak
283   IV    |           volna szégyen.»~ ~«Ha csak az baj, monda Ottó,~ Erényedet
284   IV    |        rakják már a máglyát.~ A mire az porrá hamvad,~ Te drága
285   IV    |           mellém. Te nagy hősöm,~ Ki az angyalvárt bevetted.~ Angyalvár
286   IV    |      angyalvárt bevetted.~ Angyalvár az én szivem is.~ Mutasd meg,
287   IV    |              a császár hogy hizeleg~ Az elfogott özvegyének.~ Boszúból
288   IV    |               sehol a föld tekén;~ S az asszony csak cserét fizet,~
289   IV    |               Legyen jelen.~ Döntsön az ő itélete.~ Hozzátok a tűzes
290   IV    |      kinyujtott karja nem rezeg.~ ~S az izzó vassal rámutat~ A császárnéra
291   IV    |          Maradt közönbös, halavány,~ Az ott, a nőd kegyencze az!»~
292   IV    |              Az ott, a nőd kegyencze az!»~ A császár szólt: - «Az
293   IV    |            az!»~ A császár szólt: - «Az még leány.~ ~Nem tudja mért
294   IV    |         Azzal kezéből elveti:~ Kezét az meg sem perzselé;~ De a
295   IV    |            és vihar:~ Vereshaju Ottó az uj~ Menyaszszonynyal örül-vigad.~ ~
296   IV    |            Ottó, alszol?~ ~Édes volt az özvegy csókja?~ Édesb a
297   IV    |           Legédesb a rózsa mérge:~ - Az elvitt a másvilágra.~ ~ ~ ~
298   IV    |         ólomszürke szem,~ S befejezé az arczot ékesen~ Egy olyan
299   IV    |         Szóval olyan csuf volt, mint az apja,~ Ki arczát lefestetni
300   IV    |              A kinél mindig bot volt az adutt.~ S ha dühbe jött,
301   IV    |             adutt.~ S ha dühbe jött, az volt csak a tarka!~ Akkor
302   IV    |             Akkor egész torzkép lett az arcza.~ ~De ezért a főurak
303   IV    |                 Megholt anyám jutott az eszembe!~ Olyan nagyon fáj
304   IV    |               mint a tied, soha~ Még az apám se látott, - bruhaha!»~ ~
305   IV    |           akkor is fényt játszik.~ S az a nagy palota a gyürűs hollóval,~
306   IV    |             közül kimagaslik jóval:~ Az ottan a könyvtár, az akadémia;~
307   IV    |         jóval:~ Az ottan a könyvtár, az akadémia;~ Ezer diáknak
308   IV    |        legjobban hirdeti a királyt,~ Az a bogárhátu ház-sor ott
309   IV    |              a bogárhátu ház-sor ott az aljban;~ Mindenikben tudja
310   IV    |           hát szegényt földre nyomja az is.~ A görög sürgeti a kordovány
311   IV    |       adnának! -~ Otthon meg beütött az Isten áldása.~ Eddig is
312   IV    |        poronty sirása;~ S most kapja az asszony, még megszaporitja,~
313   IV    |           házára~ Volt kedve leesni: az is az ő kára.~ Kinek panaszolja
314   IV    |             Volt kedve leesni: az is az ő kára.~ Kinek panaszolja
315   IV    |      Gondolja Pál mester. - Nem megy az oly simán.~ Megkérdik elébb
316   IV    |              simán.~ Megkérdik elébb az embertől: mit kiván?~ Nem
317   IV    |         hanem hogy mit hozott?~ Mert az a sok strázsa mind olyan
318   IV    |          vártól visszatartják,~ Ebbe az alsóba majd csak befogadják.~
319   IV    |           bőr árát nem kérik,~ S hol az igazságot nem is pénzért
320   IV    |            van ugyan ezernyi,~ Hanem az mind angyal: egyik sem kér
321   IV    |               s arrafelé térül.~ «Ez az én ebédem!» - szétcsap:
322   IV    |          farkával jót vág a rókára;~ Az meg hanyattfekve várja a
323   IV    |                  ez volt a mondóka.~ Az ajtónálló is fakadt nevetésre;~ «
324   IV    |              Vidd fel a királyhoz! - az most épen ráér;~ Hanem aztán
325   IV    |          mindent:~ «Bemehetsz; hanem az ajándéknak felét,~ A mit
326   IV    |           itten, felét meg amannak:~ Az ő tarsolyában ugy semmit
327   IV    |             Száz pálczát le neki, ha az a motosza.~ S aztán hadd
328   IV    |             hirével!~ Ha nem hallaná az ember, nem hinné el.»~ «
329   IV    |         részre,~ S fizessék le nekik az illető részre.~ Mátyás most
330   IV    |          letölt.~ Nem boldogság volt az; hanem nyomorúság:~ Siratták
331   IV    |            vitt, de sohasem hozott,~ Az vala a tatár: az a kutyafejü,~ -
332   IV    |            hozott,~ Az vala a tatár: az a kutyafejü,~ - Soha sem
333   IV    |          jött, mint a sáska, s a hol az végig járt,~ Falu, város,
334   IV    |          hollóknak.~ ~A hová egyszer az a lábát betette,~ Ottan
335   IV    |            betette,~ Ottan elveszett az ördög becsületje;~ Mert
336   IV    |          ördög becsületje;~ Mert mig az ördöggel szitkozódtak máshol,~ «
337   IV    |     pusztaságon most romokat ásnak,~ Az mind keze szennye a tatárfutásnak. -~
338   IV    |         átkozva,~ Hogy részesüljenek az országos rosszba’, -~ Azok
339   IV    |            mikor ballábbal hagyta el az almot,~ Ha megharaguvék
340   IV    |         életben.~ ~Égő falvak lángja az égen vereslett,~ Folyó patakoknak
341   IV    |              A ki a föld alá bujhat, az a boldog!~ ~Volt azonban
342   IV    |           mind savóvá vált?~ Nem biz az! Hős apák nem nemzettek
343   IV    |             kudarczczal!~ Látott már az ország elég tatárfutást;~
344   IV    |             Pedig csak maroknyi volt az egész csapat:~ A nagyobb
345   IV    |   magyarokkal volt Isten segitsége,~ Az minden tábornak legfőbb
346   IV    |                Aztán még valami! Hát az asszonysereg?~ Másutt ez,
347   IV    |           azt átérni; -~ Megesik biz az a menyecskén, hiába!~ Azt
348   IV    |               ha oda készül, ez csak az ő dolga;~ Azért a mángorlórudat
349   IV    |                Gábor diák mondja; -~ Az asszonyoknak is lehet itten
350   IV    |           gondja:~ Mig a férfi sereg az ostromot győzi, -~ Addig
351   IV    |             ostromot győzi, -~ Addig az asszonynép a halastót őrzi.~ ~
352   IV    |       urammal vívnak a gonoszszak.~ ~Az állapotommal senki se törődjék;~
353   IV    |              gondra,~ Kerékre jár ám az, mint valami óra.~ Az asszonynak
354   IV    |             ám az, mint valami óra.~ Az asszonynak marad nyárs,
355   IV    |           eke csoroszlyája,~ Mind jó az, csak bátor sziv legyen
356   IV    |              vasas rudat:~ Ugy, hogy az egy egész sor katonát mutat.~ ~
357   IV    |           bizva vezérük példáján, -~ Az a sok asszony mind, aztán
358   IV    |        mozdulhat, mind fegyverre kap az,~ „No most már azután jöhet
359   IV    |             No most már azután jöhet az a kopasz!”~ ~Jött is nagy
360   IV    |          tatárt,~ Tizszer ujra kezdi az a vesztett csatát.~ ~Megsokalta
361   IV    |              állását,~ Viszi magával az egész Szék romlását.~ ~Vinné
362   IV    |              őket vacsorára;~ A mint az erdőből a tisztásra értek~
363   IV    |               Verjétek egymáshoz azt az ócska vasat,~ Puffanjon
364   IV    |              ló összerokkan. -~ ~Még az ellenségnek szemébe se néztek,~
365   IV    |        kiszakad a torka,~ Olyan lett az orra, mint egy nagy uborka.~ ~
366   IV    |            közé, s ugy találja főbe~ Az elsőt, hogy mindjárt ott
367   IV    |         dárdát hoz,~ Azt hiszi, hogy az kell ilyen vacsorához.~ ~
368   IV    |        nyergébül,~ A szeme kidülled, az arcza elkékül;~ Mire érte
369   IV    |            bulldog,~ Olyan fenyegető az egész pofája,~ Hegyes agyaraktól
370   IV    |         Joldog még holt.~ No már ezt az egyet csak ki nem találta,~
371   IV    |             volt ugy tatárembernek:~ Az öltözete is aranyos, czafrangos:~
372   IV    |           van, nesze ez a leves!”~ S az egész üst szurkot önti rajta
373   IV    |             hatalmasabb, -~ Csakhogy az alatt a tarkó lett védetlen~
374   IV    |      kegyetlen.~ ~Csak egy ütés volt az, de elég az utra,~ A minek
375   IV    |            egy ütés volt az, de elég az utra,~ A minek a végét még
376   IV    |            mer:~ Azt hiszik bűvészet az, a mivel harczol;~ Földfölötti
377   IV    |      táborostul,~ S akkor veszve van az egész férfi csapat,~ A ki
378   IV    |       csuprokban elbuktak a földre,~ Az asszonyok pedig verték agyba-főbe.~ ~
379   IV    |       fejével hajigálta hátba.~ ~Még az sem volt elég! Ha már elkergették~
380   IV    |              a tatárokra!~ Szakadjon az minden vizével nyakukra!~ ~
381   IV    |             gyilkos nagy robajjal!~ ~Az volt az özönviz! Mintha
382   IV    |             nagy robajjal!~ ~Az volt az özönviz! Mintha tenger dülne~
383   IV    |      hirmondónak~ Képpel sem fordult az ezután Gyergyónak.~ ~Az
384   IV    |              az ezután Gyergyónak.~ ~Az ütközet heve késő estig
385   IV    |              legjobb fegyverünk,~ Ha az van, mondhatjuk, hogy Isten
386   IV    |             népet,~ A ki szerelemből az életet adja,~ S halált is
387   IV    |             S halált is oszt, ha jön az ellenség hadja.~ ~A ki megduplázza
388   IV    |            hadja.~ ~A ki megduplázza az örömeinket,~ S megfelezi
389   IV    |         bizony a jó asszony!~ Általa az Isten minden jót árasszon.~
390   IV    |      Kérdezzük meg, (épen onnan jön) az apját.~ Hát ugy, a hogy
391   IV    |           tele vagdalá.~ Tudta, hogy az ura a sok cselédséggel~
392   IV    |             De a hű nő búcsú-csókja, az nagyon fáj!~ ~«Mi sorsra
393   IV    |              egy harmadikat!~ ~Kigyó az oroszlánt aczél gyűrűivel~
394   IV    |              ropog minden csontja.~ ~Az óriás kigyó lesz most mindjárt
395   IV    |            Nagyobb hatalommal bír ez az erős test. -~ Az oroszlán
396   IV    |              bír ez az erős test. -~ Az oroszlán ordít halálfájdalomban,~
397   IV    |             segíts rajtam!»~ ~Róbert az elbukott királyt fogta pártul:~
398   IV    |            vágott a kardjával,~ Hogy az jobbra-balra pattant ketté
399   IV    |               S belekapaszkodott még az oroszlánba.~ ~Arra nem is
400   IV    |           reá támadhat a vesztes. -~ Az emberek közt is megesik
401   IV    |              emberek közt is megesik az itt-ott:~ Jóltevőjét marja
402   IV    |              a szabadított.~ ~De hát az oroszlán tán jobb, mint
403   IV    |              oroszlán tán jobb, mint az ember,~ Szívében a vad vér
404   IV    |             világgá. -~ ~«Jó tettért az ember ime rosszat arat!»~
405   IV    |             rá se hallgat. -~ ~Ekkor az oroszlán feláll egy nagy
406   IV    |             ereszt meg,~ A mitől még az a szikla is megreszket.~ ~
407   IV    |            sziklaszakadékig:~ A hogy az oroszlán parancsolta nékik.~ ~
408   IV    |               Ne félj semmit», morgá az oroszlán halkan:~ Aztán
409   IV    |            lovag oldalán,~ Azt hinné az ember, hogy csatlósa talán.~
410   IV    |         bántatlan bocsátják,~ A mint az oroszlánt mellette meglátják.~ ~
411   IV    |           jól lesz dolgod.»~ ~De biz az oroszlán nem maradt el tőle.~
412   IV    |             azt kérdezték, hol van?~ Az a vitéz, a ki oroszlánt
413   IV    |        lészen.~ ~De majd megnyugtatá az ősz patriárka~ A népet,
414   IV    |              munka.~ Példája ott van az ó-testamentumba.»~ ~Dániel
415   IV    |         Látunk más oroszlánt Márkkal az oltáron.~ Róbert is hoz
416   IV    |              hogy kipróbálják jobban az erkölcsét:~ Vedret hoztak,
417   IV    |         tejjel teletöltsék;~ Azt biz az oroszlán kiitta fenékig:~
418   IV    |                Pedig nagy koncz kell az ilyen nagy kutyának.)~ ~
419   IV    |           tábor nekilódult,~ A mikor az idő éppen legforróbb volt,~
420   IV    |         vezérek tanácsa rendelé. -~ ~Az ám csak a puszta, ottan
421   IV    |    környékezte~ A keresztyén tábort, az utolsó este,~ Oroszlán felmondta
422   IV    |         Mikor megszomjazik, elhordja az irhát!»~ Gunyolták Róbertet
423   IV    |           többi lovagok.~ «Visszatér az megint, mondá, csak várjatok.»~ ~
424   IV    |                 Hát még alig pirkadt az égen a hajnal,~ Száguld
425   IV    |              égen a hajnal,~ Száguld az oroszlán vissza nagy robajjal;~
426   IV    |            Mindjárt nagy örömre kelt az egész tábor,~ Viztől még
427   IV    |             Mózses és Szent László:~ Az oroszlán lett most ilyen
428   IV    |           volt közös óhajtás.~ ~Tele az a szent táj nagy emlékezettel,~
429   IV    |              találkoztak szemben. -~ Az is összegyűjté válogatott
430   IV    |         hatalmas Szaladin,~ Kit ural az arab, török, mór, szaraczén:~
431   IV    |           tábor közepének nyargal.~ ~Az eleven aczél fal se állhat
432   IV    |           Annyi lándzsa és nyil fúrt az oldalába;~ Paizsa szétrepedt,
433   IV    |             öklével:~ Keresztül töri az a pánczélt hegyével,~ S
434   IV    |              Egy szökés, s ott terem az emirnek hátán,~ Hiába óriás
435   IV    |          emirnek hátán,~ Hiába óriás az, hiába sátán!~ Vas fogaival
436   IV    |      harapással agyonfojt néhányat;~ Az egész csoportot szerteszélylyel
437   IV    |         odaszökik kedves vitézéhez:~ Az már földre esett, minden
438   IV    |            mindenkit megijeszt:~ Még az ellenség is bámulva nézi
439   IV    |                 Vizzel tölt medencze az üreg fenekén,~ Mibe a tetőrül
440   IV    |      keresgéle:~ Megtalálta kardját, az ottan volt véle;~ Azt a
441   IV    |            ejté le,~ Öklébe szoritva az is eljött véle.~ ~Hajh,
442   IV    |          markolatját emeli ajkához,~ Az a kereszt talán megszabadulást
443   IV    |          láthatják kinom, kik laknak az égben.~ Csaták halálából
444   IV    |          borsózhat!~ Oroszlán-morgás az: két szem, mint két csillag,~
445   IV    |              mint feje fölé hajol le az arszlán;~ Kinek örvendező
446   IV    |             A mivel örömét mondja ki az állat.~ ~«Te vagy oroszlánom?»
447   IV    |          vagyok, én védlek, én őrzöm az élted:~ Jó helyen vagy itten,
448   IV    |          csupán üdülésre.»»~ ~Róbert az oroszlán nyakát átölelte,~
449   IV    |            milyen boldogság nézhetni az égre!~ ~A föld is szép annak,
450   IV    |              delel egy csoportban.~ ~Az oroszlán egyet gondol s
451   IV    |          most ilyen dolgot;~ Szétnéz az oroszlán erdő bokor felett:~
452   IV    |            tele minden galylya.~ Biz az ott lehetett, egész csoportostul,~
453   IV    |       lehetett, egész csoportostul,~ Az oroszlán miatt, az bele
454   IV    |    csoportostul,~ Az oroszlán miatt, az bele nem kóstol!~ ~Most
455   IV    |            szépasszony főzte?»~ ~Hát az oroszlánnő igy gazdasszonykodik.~
456   IV    |                  Hát egyszer, a mint az oroszlán távol van,~ Eléje
457   IV    |               Róbert azt hiszi, hogy az az ő barátja,~ De a hogy
458   IV    |            Róbert azt hiszi, hogy az az ő barátja,~ De a hogy az
459   IV    |             az ő barátja,~ De a hogy az rá néz, csalódását látja.~ ~
460   IV    |      kiáltásra még képes volt ajka;~ Az erdők visszhangja talán
461   IV    |             élethalálharcznak ered,~ Az egyik, a kinek hűsége angyali,~
462   IV    |        hímzett övszalagja,~ Most azt az oroszlán nyakára csavarja. -~
463   IV    |          Derék kármeliták szent háza az ottan:~ Biztos menedéke
464   IV    |            Róbert lovagnak is eljött az ideje,~ Hogy az útját vissza
465   IV    |            is eljött az ideje,~ Hogy az útját vissza hazájába vegye.~ ~
466   IV    |         megeszi útközben a népet; -~ Az ő hajójára oroszlán nem
467   IV    |           hajót el nem tudja érni.~ ~Az erős oroszlán az erős tengerrel~
468   IV    |             érni.~ ~Az erős oroszlán az erős tengerrel~ Küzd; de
469   IV    | csodatalányon:~ «Te voltál, te magad az én oroszlánom!»~ ~ ~ ~
470   IV    |          csojtár a lovakon~ (A minek az árával még~ A zsidónak tartozának.)~ - «
471   IV    |        Szájukban még hosszabb ének.~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
472   IV    |           királyt és nagymestert,~ S az inkább az ellenségre~ Mászott:
473   IV    |            nagymestert,~ S az inkább az ellenségre~ Mászott: csak
474   IV    |            nyakán! - Biz úgy tettek~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
475   IV    |             koldusok.~ ~- Félt tőlük az egész világ. -~ Ők meg nem
476   IV    |              Fejedelmi plurálisban,~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
477   IV    |            minden ember dolgozik,~ S az elnök csak egy czéhmester,~
478   IV    |    Fülrepesztő, harsány hangon,~ Még az orgonát is félre-~ Énekeli
479   IV    |        Ilyent tesznek meg királynak~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
480   IV    |              nagy hatalmat -~ Övé ez az egész világ:~ Minden országnak
481   IV    |             világ:~ Minden országnak az útja,~ Minden háznak a küszöbe,~
482   IV    |            Kik méltók a társaságra:~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
483   IV    |              tenyere:~ «Lökjétek ki! az eretnek!~ Takarodjon kubikolni!»~
484   IV    |         szálljon a fejére~ Anathema! Az nem koldus~ Az már úr lett:
485   IV    |             Anathema! Az nem koldus~ Az már úr lett: az renegát!»~
486   IV    |              koldus~ Az már úr lett: az renegát!»~ Taszítsák ki
487   IV    |            Taszítsák ki a keblükből~ Az igazi, a törzsökös.~ A valóságos
488   IV    |              a hidalgók,~ Büszkébbek az angol lordok,~ Azoknál is
489   IV    |            milyen büszkék, kevélyek~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
490   IV    |          Hozzád vágom a fél lábom!»~ Az egyiket gyanusítják~ Hogy
491   IV    |          gyanusítják~ Hogy nem néma. Az protestál;~ Néma ő; csak
492   IV    |        Egymás képéhez repülnek.~ Még az apák vétkei is:~ Hányszor
493   IV    |       összeteremtettézi,~ S kimondja az itéletet:~ A melyik nagyobb
494   IV    |              helyreáll a becsület -~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
495   IV    |       Országok dülnek romokba:~ Csak az enyim tart örökké.~ Koldusnép
496   IV    |         király koronája~ Ingadozhat, az enyim nem. -~ A görögök
497   IV    |          kalifáknak~ Trónja reszket, az enyim nem. -~ Utczaszegleten
498   IV    |         enyim nem. -~ Utczaszegleten az a kő,~ Fényes a rajta üléstől,~
499   IV    |             Fényes a rajta üléstől,~ Az én trónom: áll szilárdul. -~
500   IV    |           Csak én alólam nem fut el~ Az országom. Enyim biztos.~
501   IV    |             országom. Enyim biztos.~ Az országút az én hazám.~ Elfoglalnak
502   IV    |           Enyim biztos.~ Az országút az én hazám.~ Elfoglalnak nagy
503   IV    |              szarmaták, a pogányok:~ Az enyimet el nem veszik. -~
504   IV    |             leesnek, kik elvesznek,~ Az én népem szaporítják. -~
505   IV    |            szaporítják. -~ Én vagyok az egyetlen egy~ Örökkön örökké
506   IV    |             lesznek, kik megtöltik!~ Az igazi, a törzsökös,~ A valóságos
507   IV    |              Díszlakomák alkalmával~ Az én kedves hű pajtásim,~
508   IV    |              én kedves hű pajtásim,~ Az én kenyeres társaim~ Rám
509   IV    |             vezérnek kell.~ ~De hogy az ellenség rá se hederintsen,~
510   IV    |              mehetne rák-szedni;~ De az ellenséget így lehet rászedni:~
511   IV    |             valami ennivaló forma!~ ~Az egész utjában nagy meszsze
512   IV    |          hogy nem néznek ki rajta.~ ~Az országuton, mely a kastélyhoz
513   IV    |               Hogy itt szekér járna, az már ritka eset:~ Marhanyomot
514   IV    |           mellette:~ Valahol a vizét az is elveszthette;~ Száraz
515   IV    |              felette;~ Látszik, hogy az őrlést régen elfeledte.~ ~
516   IV    |              Hét darab kecskéből áll az egész sereg,~ A szájába
517   IV    |             Nem mondanád-e meg, hogy az a ház amott,~ Kinek a lakása,
518   IV    |            kiált:~ «De csak nem kied az a garabonczás diák?»~ ~«
519   IV    |              Áldást békességet adjon az úr Isten!~ Egy vándor diáknak
520   IV    |             tál lencsekását.~ ~««Itt az első fogás: drágalátos lencse:~
521   IV    |            Ezzel tartotta jól Ézsaut az öcscse. -~ Asztalunkról
522   IV    |     szerencse!~ ~Nálunk székelyeknél az a szokásforma;~ A lencsét
523   IV(6) |             hogy villát nem használt az evésnél, mégsem piszkolta
524   IV(6) |         evésnél, mégsem piszkolta be az ujjai hegyét.~ ~
525   IV    |            Bente úr fenynyen:~ Fogja az órrost, hogy jó példával
526   IV    |             a leve!~ Ettűl derül fel az ember jobbik kedve:~ Azért
527   IV    |             nem iszsza, a medve.»»~ ~Az bizony borvíz volt: 8 se
528   IV    |             se nem bor, se nem víz;~ Az igaz, hogy senkit részegségre
529   IV    |        senkit részegségre nem visz;~ Az italok között van tán kedvesebb
530   IV    |           csak úgy csavarta embernek az orrát. -~ Csakhogy ennek
531   IV    |             Lencsével trágyázva volt az gazdagon át.~ ~Megijedt
532   IV    |               mind eszes a székely!~ Az ellenkezőjét nekem se’ hinnék
533   IV    |              hinnék el. -~ Nem nyeli az el, ha valamit megszégyenl:~
534   IV    |         Tálban sült, korsóban méhser az asztalon:~ Még kívánságnak
535   IV    |              édes öcsém, nézd, eddig az Olt itt folyt:~ A szomszédom
536   IV    |             S most másfelé folyik, s az én völgyem megholt.~ ~Marháim
537   IV    |         borvizem bőségben:~ Áldassék az Isten mind örök időben!»»~ ~- «
538   IV    |             örök időben!»»~ ~- «S ki az a szomszédod?» kérdi Mátyás
539   IV    |             annak hosszú ám a tőre!~ Az egész vidéknek a rettegtetője,~
540   IV    |             azzal kiköt, sült bolond az, dőre!~ ~Tudom én azt jól,
541   IV(10)|            savanyúviz forrása, a hol az föllobog.~ ~
542   IV    |           kecskével csak úgy maradék az aljba.~ ~No de hál’ Istennek,
543   IV    |                Ott vagyok bent én is az udvari lomba’; -~ Elmondom
544   IV    |           cseléd.~ ~Mutassa a gyürüt az ajtónállónak:~ Tudom nem
545   IV(13)|               Lófő-székelynek nevezi az irás is, meg a közélet is
546   IV(13)|             is, meg a közélet is azt az előkelő székelyt, a ki a
547   IV    |         nézett vendégének,~ Míg csak az erdőbül felhangzott az ének.~ ~ ~ ~
548   IV    |          csak az erdőbül felhangzott az ének.~ ~ ~ ~ MÁSODIK RÉSZ.~
549   IV    |           mindjárt szekercze esik is az égbül!~ ~Nem kell neki ahhoz
550   IV    |           paripa, nyereg; kész rajta az ülés. -~ Utiköltség nem
551   IV    |           szárazföldön át csak eljut az ember. -~ ~Annyit tudott
552   IV    |            magyarlakta földnek,~ Hol az utazónak messziről köszönnek;~
553   IV    |            Úgy gondját viselik, mint az édesanyja.~ ~Másnapig marasztják, -
554   IV    |              pogácsával;~ Megmondják az útat neki jó magyarán,~
555   IV    |       meglátni hiúz-szem:~ Mehet ott az ember torony irányába,~
556   IV    |           kvártély,~ Jobb álmokat ád az, mint akármi kastély~ S
557   IV    |        Engedj meg, hogy ide vezetett az utam:~ Mátyás diák volna
558   IV    |             utam:~ Mátyás diák volna az, a kit keresek:~ Nem igazitanál
559   IV    |             van Mátyás diák mostan:~ Az ebédet épen számára felhoztam.»~ ~«
560   IV    |           csak a király volt ott. -~ Az nem fedi magát bársonynyal,
561   IV    |             bársonynyal, aranynyal.~ Az igazi angyal szárny nélkül
562   IV    |       pompásabb márványoszlopoknál:~ Az az úri népség, a ki körül
563   IV    |              márványoszlopoknál:~ Az az úri népség, a ki körül ott
564   IV    |         arany zsellye:~ (Trónus lesz az!) piros bársony mennyezetje.~
565   IV    |              vagyok királyod!~ Mikor az mosolygó dicsfényét kiadta,~
566   IV    |         mosolygó dicsfényét kiadta,~ Az egész csarnokot bevilágította.~ ~«
567   IV    |           neked úgy hittem.~ ~Ülj le az ebédhez: asztalod terített.» -~
568   IV    |            int a király, hogy hozzák az ételt.~ A főétekfogó előhoz
569   IV    |     főétekfogó előhoz egy tálat;~ De az be van födve, hogy bele
570   IV    |                Jobb a te kezedben ez az arany, ezüst:~ Inkább még
571   IV    |          olyan embert még nem látott az égbolt,~ Kinek, ha pénzt
572   IV    |            szól: «Sokkal inkább kell az a királynak!»~ - De lekönyörögnék
573   IV    |            reá Bente.~ Mind egyforma az úr; ne válogass benne!~
574   IV    |                Sok erkölcsöt megront az a nagy hatalom~ Nem kapok
575   IV    |          hogyha, megrendelnéd,~ Hogy az Olt vizének adná vissza
576   IV    |            őt is csak félig vigye el az ördög.~ ~Ámde ha én rám
577   IV    |           Hadd rontsunk mi elől majd az ellenségen!~ ~Vesd ki ránk,
578   IV    |           üstökét:~ Nem igen szereti az ilyen ösztökét;~ (Mert a
579   IV    |    hazugságot a székely átallja:~ De az igazságot nagy furfanggal
580   IV    |                Nevetett a király, és az egész udvar.~ «Nagy mélység
581   IV    |         szakad, miből mindég telik,~ Az a székely hűség; azt most
582   IV    |              szépen körül.»~ Megirta az irást, meg is pecsételte,~
583   IV    |              fiam, mond a pap, nehéz az én gondom,~ Három kérdést
584   IV    |         király dehogy veszi észre.»~ Az átöltözésben nem lett volna
585   IV    |          szakállt, igazi magyarost.~ Az övébe dugva volt az olvasója,~
586   IV    |      magyarost.~ Az övébe dugva volt az olvasója,~ S háboru idején
587   IV    |     Czinkotárul!~ Be kell ereszteni! Az ajtó kitárul.~ A pappá vált
588   IV    |          garral.~ Ott várja a király az egész udvarral,~ Fényes
589   IV    |       süvegje olyan mint a pörgő,~ S az udvari bolond, sipkáján
590   IV    |          Főpapnál csillagos ég volna az ára.~ S még az sem volna
591   IV    |              ég volna az ára.~ S még az sem volna ár egy dicső királynak,~
592   IV    |            Orgonaszó mellett hallják az énekem.~ A pap köntöse csak,
593   IV    |             haragján: -~ „Tréfa volt az egész, felejtsük el.”~ ~
594   IV    |              egész, felejtsük el.”~ ~Az egyiknek volt szép hű nője
595   IV    |           volt szép hű nője otthon,~ Az egyiknek szép hűséges neje.~
596   IV    |             kincs, de oszthatatlan,~ Az osztozásnak itten nincs
597   IV    |         sugva hozták. -~ „Tréfa volt az egész, felejtsük el.”~ ~
598   IV    |      mellette térden: -~ „Tréfa volt az egész, felejtsük el.”~ ~
599   IV    |           víg családot,~ „Tréfa volt az egész, felejtsük el.”~ ~ ~ ~
600   IV    |         beczézett, Pál a mostohafi,~ Az urfi és diák, ez csizmadiafi,~
601   IV    |            kérges tenyerét.~ Jó hely az a műhely! Az Isten megsegit~ -
602   IV    |      tenyerét.~ Jó hely az a műhely! Az Isten megsegit~ - S onnan
603   IV    |          szülői kastélyból,~ És most az utfélen operát pazérol;~
604   IV    |               Ki háborgatja most? ki az, a ki rányit?~ „Gyere friss’
605   IV    |  Főherczeg-fiakat tanit muzsikálni,~ Az udvarnál magát kezdi honn
606   IV    |           magát kezdi honn találni,~ Az érdemrendekben már csak
607   IV    |             fogad.~ El Amerikába, el az uj világba!~ Igaz művészetet
608   IV    |              Igaz művészetet egyszer az is lássa!~ Vad indus lelkesül
609   IV    |             a szilaj muzsikán.~ Csak az kár, hogy ottan minden ember
610   IV    |          ember czigány.~ Büszke lesz az ember, hogyha nagyra vitte.~
611   IV    |              hordják mögötte.~ Inas, az is távol, kilencz lépésnyire,~
612   IV    |               Ez itt szolgálóm volt! Az csizmatisztitóm.”~ ~(1877)~ ~ ~ ~
613   IV    |              A nőknek a kegyes ég!~ ~Az egyik egy szép divatos~
614   IV    |               Bizonyítja haczukám.”~ Az asszony csak félszájával~
615   IV    |              Jövőre is ereszsz el!”~ Az asszonyka nevet erre,~ De
616   IV    |         Pedig hát megtakaritám~ Mind az egész lénungom,~ S neked
617    V    |                                Azért az „Üstököst” még is csak megirom.~ ~
618    V    |            haldokló háború,~ Jó kedv az országban, vagy országos
619    V    |             fáradtan kidől:~ - Azért az Üstököst mégis csak megirom.~ ~
620    V    |          inséges esztendőt átéltem,~ Az telt be, mit féltem, soha
621    V    |          soha mit reméltem.~ - Azért az Üstököst mégis csak megírtam.~ ~
622    V    |              a mesterséged!~ - Azért az Üstököst csak meg kellett
623    V    |           nagy furcsaságot.~ - Azért az Üstököst csak meg kellett
624    V    |     megalázva.~ Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi:~ „Elég
625    V    |        mehetsz már pihenni.~ - Azért az Üstököst csak meg kellett
626    V    |             bújni, szállni.~ - Azért az Üstököst ott is csak megírtam.~ ~
627    V    |             s széles rossz kedvében~ Az ő poétáit választá ki szépen.~
628    V    |            meghalhatnánk.~ - - Azért az Üstököst most is csak megírom.~ ~(
629    V    |          gyógyíthatatlan bolondot?~ ~Az olyan eszmékre, miként~ „
630    V    |                                      Az utolsó eszménykép.~ ~Mind
631    V    |             volt legdrágább kincse,~ Az a régi haza: az is elmult,
632    V    |             kincse,~ Az a régi haza: az is elmult, nincsen.~ A kiről
633    V    |              Tűz szeme, termete mint az őz, oly karcsú.~ Ez a két
634    V    |                                      Az igazi „Jó szív”.~ ~Versemény.~ ~
635    V    |              mennyei pálmát, odafenn az égben,~ S nagy magában azon
636    V    |           adjam ezen szökő évben?”~ ~Az igaz jó szívnek. De melyik
637    V    |           igaz jó szívnek. De melyik az igaz?~ Nehéz megtudni, ki
638    V    |              kezébe bizony nem illik az.~ ~Tudn’illik a pályadijas
639    V    |            Azt fogja leírni mindjárt az én versem.~ ~Az egyiknél
640    V    |             mindjárt az én versem.~ ~Az egyiknél vagyon kövér bugyelláris:~ „
641    V    |        király is!~ Szórok alamizsnát az egyik kezemmel,~ Másikkal
642    V    |            egyik kezemmel,~ Másikkal az államkölcsönt jegyezem fel.~ ~
643    V    |     nyikorogtatom.~ Hivatal-betöltés az én vállalatom.~ ~Én felelek
644    V    |           már megint nagy sor!” szól az égi portás.~ Következik
645    V    |             Hisz ez lehetetlen!~ Tán az ujságodat hagytad felmetszetlen?~ ~
646    V    |           Ugy félnek már tőlem, akár az ördögtül.~ ~Hogyha a nemzetet
647    V    |            érte,~ S ha már kifogytam az emberi nyomorbul,~ Gondom
648    V    |            emberi nyomorbul,~ Gondom az állatok védelmére fordul.”~ ~„
649    V    |            van a butyrodba!”~ ~Felel az utolsó: „Oh uram én szentem,~
650    V    |         Nincs én nekem semmi jó tett az eszemben,~ Mert ki megbánt
651    V    |          soha a vett megbántásnak~ S az adott jótétnek emléke nem
652    V    |          jótétnek emléke nem drága,~ Az igaz jó-szívnek az a bizonysága”.~ ~(
653    V    |           drága,~ Az igaz jó-szívnek az a bizonysága”.~ ~(1888)~ ~ ~ ~
654   VI    |             addig él.~ E kincs neve: az édes anyanyelv.~ ~Bálvány
655   VI    |               mely előtt találkozik~ Az ellentétek minden árnyalatja, -~
656   VI    |            Ám ősi nyelve hódításait~ Az élő földre irta szellemével.~ ~„
657   VI    |       nyelv-oltárod áll, egy templom az.~ ~A szó, mely üdvözöl ezt
658   VI    |           oltár? - Honfi áldozatra,~ Az egyik szellemét áldozza
659   VI    |        hirdetője,~ Kinek szivében ég az égi szikra,~ Tanítson itten
660   VI    |           életünknek.~ A népszokást, az ősi hagyományt~ Emlékbe
661   VI    |       költőknek lelke ránk hagyott,~ Az égi szép költészet hangzatát~
662   VI    |               mi oda visszavitt.~ ~S az a tenger, mit e kettő közt
663   VI    |          mire vártál,~ A késő utódok az álmot betöltsék.~ ~Diadalmas
664   VI    |     tündérvilágából?~ Egy nagy „név” az „aranykönyv”-ből kifelejtve,~
665   VI    |        libertas”~ Aranyértékűvé tesz az utókornak.~ ~S még maradt
666   VI    |                Olyan tisztán, a hogy az égbe lehelted,~ Egyik ivadékról
667   VI    |             nem győzött e népen!~ ~S az eszme, a minek egy éltet
668   VI    |             legfőbb bölcsét;~ ~Kinek az árnyéka drágább, mint a
669   VI    |              drágább, mint a fénye,~ Az az önzéstelen, feláldozó
670   VI    |           drágább, mint a fénye,~ Az az önzéstelen, feláldozó lélek,~
671   VI    |              örökké a haza!~ Ez volt az a bálvány, a kit fölállítál,~ -
672   VI    |            haza:~ A kit úgy imádtál, az a bálvány itt áll!~ ~Nézd:
673   VI    |              kináltak: nem kellett.~ Az a korona már összetörött
674   VI    |           csillagkoszorúd ott ragyog az égen.~ ~Emlékköved nagyobb
675   VI    |            mindazoknál,~ Mauzoleumod az egész magyar nemzet.~ ~Töltse
676   VI    |      szellemed ezt a magas házat,~ S az nőjjön oly nagyra, hogy
677   VI    |              Míg a szív melegít, meg az Isten napja.~ ~(1882)~ ~ ~ ~
678   VI    |                              Prolog~ Az erdélyi magyar szinészet
679   VI    |          ezerszerte.~ - Kit nem félt az ember, az annak csak fél-kincs,~
680   VI    |               Kit nem félt az ember, az annak csak fél-kincs,~ Igazán
681   VI    |             A mióta magyar ima száll az égnek,~ A mióta szivek honfi
682   VI    |              tára~ A hol megmaradtak az ősi erkölcsök,~ Ha nálunk
683   VI    |  Magyarországot,~ Fegyverrel, vérrel az ősi szabadságot.~ Dülő pórhadaktól,
684   VI    |             torló ellenséget~ Csupán az olympi fényes istenséget.~ ~
685   VI    |                S templom lett, a hol az ébresztőt danolták~ S hol
686   VI    |        elkezd, azt végre is hajtja,~ Az érett gondolat a merész
687   VI    |            utódul.~ Örök Wesselényi, az új világszellem~ Bajnoka,
688   VI    |            szivéből kiűzte~ A múzsát az ármány, új életet szülsz
689   VI    |          sziklái adnak aranyérczet,~ Az egész világnak melegét a
690   VI    |             melegét a bérczek,~ S mi az emberi vér melegét felszitja:~
691   VI    |  Hargita-csúcs sziget volna benne.~ ~Az utolsó kardot ha megette
692   VI    |      kitaposta,~ Ha megszünt dobogni az utolsó szív is,~ Akkor kiálthatják:
693   VI    |        Erőszak és ármány nem győzhet az ellen.~ A szellem erősebb,
694   VI    |         leghőbb álmok.~ ~S a szellem az elmult század nagy szülötte,~
695  VII    |                                      Az örökösödési per.~ ~(Boldogváry
696  VII    |            urnak vagyon elég jussa.~ Az ő dolga, hogy azt valahogy
697  VII    |              És a végrehajtást bizni az egekre.~ ~10. Au contraire.
698  VII    |            10. Au contraire. Először az executio.~ Aztán az itélet; -
699  VII    |          Először az executio.~ Aztán az itélet; - én tudom, hogy
700  VII    |              van, mi mind elfogadjuk az elvet,~ Hanem a személy
701  VII    |              elvet,~ Hanem a személy az, mit a tanács elvet.~ ~12.
702  VII    |             nem tehetjük belé.~ ~26. Az aviticitás el lévén törülve,~
703  VII    |         néhány millió?~ Mondja ki rá az ament~ Nem „paraplü-ribillió,” -~
704  VII    |            Ez is közös ügy; direkte~ Az imádság se mehet be; -~
705  VII    |         annak, hogy „kincsem”,~ Mert az én galambom mutogatni való,~
706  VII    |            vagyok, immár lehetek-e?~ Az egyik szeme kék, a másik
707  VII    |         szeme kék, a másik fekete.~ ~Az egyik a reggel, a másik
708  VII    |              egyik a reggel, a másik az éjfél.~ Két egész gráczia
709  VII    |       gráczia külön mind a két fél.~ Az egyik szem megöl, a másik
710  VII    |           szemét hogy ha lecsókolom~ Az én galambomat szőkének gondolom,~
711  VII    |         ölelek karommal.~ ~ II.~ ~Mi az a messzeség, annak a ki
712  VII    |            annak a ki szeret?~ Mehet az egymástól mérföldet ezeret,~
713  VII    |     kezeinket, -~ A te hideg szíved, az választ el minket.~ ~ III.~ ~
714  VII    |         addig el nem feledjük~ Ebben az életben~ E földi életben~
715  VII    |           hogy a patak -~ Hogy a míg az lefelé foly~ Ebben az ágyában~
716  VII    |            míg az lefelé foly~ Ebben az ágyában~ Az ő mély ágyában,~
717  VII    |              foly~ Ebben az ágyában~ Az ő mély ágyában,~ Addig a
718  VII    |     Csináljunk neki egy gátot,~ Hogy az ő futása~ Az ő gyors futása~
719  VII    |            gátot,~ Hogy az ő futása~ Az ő gyors futása~ Akadjon
720  VII    |             de úgy elfeledjük~ Ebben az életben~ E földi életben~
721  VII    |         Olyan, mint a halott ember:~ Az a híja, hogy szívem ver.~ ~
722  VII    |              ver.~ ~Nem ismertél rám az utczán,~ Azt mondtad, hogy: „
723  VII    |    Jávorfából furulyácska.”~ ~Elment az ifjú dalnok a csatába,~
724  VII    |        tartana a szívben hát örökké~ Az emlék, a mi gyarló emberé?~ ~
725  VII    |         meleg szivekbe hatni,~ A míg az ő ajkáról szólt a dal!~
726  VII    |         szólt a dal!~ Óh mint tudott az lelket gyújtogatni~ Világot
727  VII    |             szerelme,~ Óh mily rövid az emlék idefenn;~ Milyen jó
728  VII    |   Elkárhoznál tőle.~ ~ X.~ ~Irigyeid az emberek,~ Irigyeid szép
729  VII    |             asszony szive~ Tárva áll az mindenkinek,~ Nem tartja
730  VII    |            tanultál annyi éven?~ „Én az alatt jó apácskám~ Tanultam -
731  VII    |        szivem ezen gondolatnál;~ Azt az egyet el nem birtam,~ Hogy
732  VII    |              ebben?~ Keresd csak fel az erdőben;~ Majd meg tudod,
733  VII    |                XVI.~ ~Mostan visznek az ablakom alatt~ Hat fekete
734 VIII    |             igazat mond a jöttment,~ Az ellen tiltakozzék kend;~
735 VIII    |          légyen minden bajtól ment!~ Az erősebbel tartson kend,~
736 VIII    |                                      Az egyetlen ápoló.~ ~Végkép
737 VIII    |             érdemül kell felróvni.~ ~Az Isten is áldja őt meg,~
738 VIII    |  akademikusnak.~ ~Pedig de kivántam, az Isten is látja:~ Miként
739 VIII    |         prænumeráltam.~ S a hányszor az úri-utczán végig mentem,~
740 VIII    |              adnám.~ Keresni kellene az ily embert hm, hm,~ A ki
741 VIII    |           akademikusnak.~ ~Pedig hát az nékik mibe került volna?~
742 VIII    |            nékik mibe került volna?~ Az a kandidálás? az a kis diploma?~
743 VIII    |             volna?~ Az a kandidálás? az a kis diploma?~ Az az egy
744 VIII    |       kandidálás? az a kis diploma?~ Az az egy karosszék - akárhol
745 VIII    |    kandidálás? az a kis diploma?~ Az az egy karosszék - akárhol
746 VIII    |       karosszék - akárhol a falnál,~ Az a két arasznyi hely a zöld
747 VIII    |         fejében?~ Száraz a föld; tán az esőt várja?~ Biz elkelne
748 VIII    |            mit vár ott?~ „Hogyan áll az én vetésem?~ Valjon lesz-e
749 VIII    |           jobban páczban,~ Körülnézi az ujságot,~ Árkeletet, vagy
750 VIII    |            mit vár ott:~ „Hogyan áll az én vetésem?~ Valjon lesz-e
751 VIII    |            templomot, ők is, mi is.~ Az övéké rég készen áll már,~
752 VIII    |       hitelezők építék,~ Emezt pedig az adósok.~ ~(1859)~ ~ ~ ~
753 VIII    |             a szekereden,~ Megnéztem az aklodat;~ Gyönyörű szép
754 VIII    |       pipatartód~ Valóságos múzeum;~ Az ember nem is sejtene~ Ennyi
755 VIII    |             Fegyvertárad kincseinek~ Az ember szíve örül.~ ~Ekéd,
756 VIII    |    Növényzete ezernyi;~ De könyvtárt az egész háznál~ Nem bírtam
757 VIII    |       füstjét is látja:~ Kigyúlt biz az a szerelmi lángtól.~ ~Hát
758 VIII    |            ábránd.~ ~Oh be szép volt az az oláh leány,~ A kit én
759 VIII    |         ábránd.~ ~Oh be szép volt az az oláh leány,~ A kit én itt-meg-itt
760 VIII    |         volna egy ölnél;~ De így fél az ember nagyon,~ Hogy az ilyen
761 VIII    |           fél az ember nagyon,~ Hogy az ilyen szörnyű magas szépség~
762 VIII    |              Kiteszik a széked.~ ~De az bosszant, hogy a mig más
763 VIII    |             várakozhat:~ Te mingyárt az első intrádára~ Kvártélyt,
764 VIII    |            Vagyon neki sarkantyúja,~ Az első riadót fújja.~ ~ ~Hát
765 VIII    |           Még a ki csak hunyorít is~ Az is mind hazaáruló.~ ~Szidja
766 VIII    |           Mint gonosztevő lázitót.~ ~Az ostoba elvakult nép!~ És
767 VIII    |             is rebellis.~ ~Mindennek az oka Deák,~ A montagnardok
768 VIII    |            vezére,~ Ki leginkább áll az utban.~ Hogy még sem mehetünk
769 VIII    |            szerdán.~ ~Itt van a nap, az a szent nap,~ Mikor minden
770 VIII    |             Bánja Mexicot franczia,~ Az angol a gyapot árát.~ Szaid
771 VIII    |           Piros hóval a baraczkfák,~ Az orgonafák lilával.~ ~Óh
772 VIII    |         gyöngyvirágot~ S osztogatják az ifjaknak,~ Egy-egy csomót
773 VIII    |                              Búcsuzó az én jó porkolábomtól.~ ~Érdemes
774 VIII    |             meg ne volnék elégedve,~ Az embernek ehhez vagyon elég
775 VIII    |          szivességekér’.~ Pattog már az ostor, zörög már a szekér;~
776 VIII    |          miért tartja?~ Kendből csak az jó, mi föld alatt van;~
777 VIII    |              a tél rövidültét~ Várja az idő hijában.~ ~Ha a pókok
778 VIII    |           vinkót.”~ ~„Ha nincs pénze az embernek~ Télen hogy kártyázik?”~ „-
779 VIII    |            Ingyen lakunk, fiam uram~ Az ősi hajlékban.”~ ~„Nem mehetek
780 VIII    |         tánczból.”~ „- Itt van fiam, az istálló~ S tehén, borju
781 VIII    |         télen csak nem foszthat~ Itt az ember tollat!”~ „- Világért
782 VIII    |             a divat? csak nem járok~ Az idei »dzsekk«-ben”~ „Mondok
783 VIII    |               hogy segithetsz~ Ebben az esetben?~ ~Mit tavaly eldobtál,
784 VIII    |        Kocsis szidja a lovakat,~ Itt az ok, hogy ő elakadt;~ Jól
785 VIII    |           megrekedt,~ Ők jól húznak, az jár rosszul.~ Négy kereke:
786 VIII    |           gátolja a sétát.~ Gördülne az ő kereke~ De a sárnak nincs
787 VIII    |      csinálni nem;~ Mindennek tudják az okát,~ Mi előjön a földszinen.~ ~
788 VIII    |          kitalálták,~ Mért nincs eső az alföldön?~ Nem is lesz már,
789 VIII    |           felhőt odaszíjja;~ És mert az ültetett fáknak~ Vagyon
790 VIII    |        paruplit! hogy’, esik!~ Pedig az alföld, mint tavaly,~ Most
791 VIII    |             mint tavaly.~ Még is már az országút is~ Olyan alattunk,
792 VIII    |       árkoljunk?~ Hogy fel ne kopjék az állunk.~ ~Biz az irott tudományban~
793 VIII    |              kopjék az állunk.~ ~Biz az irott tudományban~ Semmi
794 VIII    |            jó idő,~ Legfőbb tudós, - az Ur Isten.~ ~ ~ ~
795 VIII    |         tudomány s közélet bölcsei:~ Az egyik a volt tudós Szemere,~
796 VIII    |             este~ Disputálni; - - de az „vita” nem volt,~ Mert hogy
797 VIII    |              nem volt,~ Mert hogy ha az egyikük elkezdte,~ Ugyanaz
798 VIII    |          jutván egy-egy részre,~ Mig az leég, ügyét addig védje.~ ~
799 VIII    |          Minden ország készen volna~ Az eldöntő viadalra;~ A tartalék
800 VIII    |             nekik oroszok bálványa.~ Az „alkotmány” az a közös templom,~
801 VIII    |            bálványa.~ Az „alkotmány” az a közös templom,~ Míg a „
802 VIII    |           még csak magyarul szólni.~ Az ellenség, kit öklük elagyalt,~