Rész

 1    I|          nemzet kincse,~ Hogy mik annak ősi szentei?~ Te, ki anyád
 2    I|          A magyar dal azért marad annak;~ (Ez az egy ki senkitől
 3    I|          vannak,~ - Bizony nem ők annak!~ ~Sőt már a bolondok számára
 4   II|          Önkereste homályában, -~ Annak tárva nyitva állott~ Minden
 5   II|  Keblünkre tüzve légy és mondd el annak,~ Hogy a hol állsz, ottan
 6  III|     szépen~ Tudja viselni magát,~ Annak majd a jó Mikulás~ Mindenféle
 7  III|          te be nem jöhetsz;~ Mert annak nincsen ajtaja.”~ ~ ~ ~
 8  III|  protestált~ Ha bemennek; más meg annak,~ Ha nem mennek elég gyorsan,~
 9  III|           legszorgalmasabb alvó,~ Annak lesz a hivatal jó,~ Ki soha
10   IV|            Jehova az úr,~ És népe annak, népem, Izrael».~ «Te nem
11   IV|       szakálla,~ Áldott emlékezet annak minden szála:~ Az a pompás
12   IV|           egyszer horkol.~ S mind annak okai kaszinók és klubbok,~
13   IV| asszonytól ne irigyeljétek,~ Hisz annak az «vigasz, orvosság és
14   IV|       rinóczerosz~ Nyerné el, még annak se lenne rossz.~ Szóval
15   IV|           nagy kő hanyatthomlok.~ Annak is épenség Pál mester házára~
16   IV|     aranynyal telik meg a marka,~ Annak fele is pénz: - felét eligérte;~
17   IV|     egyszer a fejlágyon,~ Nem fáj annak többet semmi a világon.~ ~
18   IV|         nagy Bukadort vele,~ Hogy annak a szeme, szája mind lesz
19   IV|   asszonyát,~ Tisztelje, becsülje annak egész faját.~ ~Így becsülte
20   IV|     bozóton át,~ Mintha ő ismerné annak legjobb útját.~ ~Óriás nagy
21   IV|           kardja közelébe botol,~ Annak a számára nyitva van a pokol.~ ~
22   IV|         az égre!~ ~A föld is szép annak, ki a sírból most kel:~
23   IV|         Tehát emeletes gunyhót:~ «Annak szálljon a fejére~ Anathema!
24   IV|          úri lakra:~ Üvegből volt annak egynehány ablakja,~ A többi
25   IV|        tőle. -~ ««Jaj, öcsém, héj annak hosszú ám a tőre!~ Az egész
26   IV|      itten van Bente, a gazdája!~ Annak is éhkoppot nyelt még ma
27   IV|          szinü márványfala vagyon annak. -~ Ennek a pompáját én
28    V|       száján terem meg a vigasz,~ Annak a kezébe bizony nem illik
29    V|    szolgabiró, akár biró-szolga,~ Annak mind énhozzám van kötve
30   VI|           egyik szellemét áldozza annak,~ Részvétit más: - s mindkettő
31   VI|           e kettő közt bejártál,~ Annak egy neve volt: nemzeti dicsőség;~
32   VI|         Kit nem félt az ember, az annak csak fél-kincs,~ Igazán
33   VI|          S hol lángot gyújtottak, annak neve oltár.~ Szent képük
34   VI|            S ki templomunk járta, annak neve nemzet.~ ~S a szellem
35   VI|         Isten adott ilyen népet,~ Annak még a pokol kapuja sem véthet.~ ~
36  VII|        Kinek nem tetszik a képe,~ Annak fejét levágatni,~ Azt sem
37  VII|    megváltozott azóta:~ Jobb lesz annak békét hagyni,~ A mi most
38  VII|     nincsen,~ Nem hiába mondom én annak, hogy „kincsem”,~ Mert az
39  VII|          II.~ ~Mi az a messzeség, annak a ki szeret?~ Mehet az egymástól
40 VIII|           nagy urnak talál kend,~ Annak kiabáljon éljent,~ Kitől
41 VIII|           Ha valaki van odafent,~ Annak szekerét tolja kend;~ De
42 VIII|            Ha rákezdték, nem volt annak vége,~ Csak hallgató kellett
43 VIII|       beszélek, még nincs vége.”~ Annak pedig nem lett vége vetve,~