Rész

 1    I|     jött hazátlanul:~ Énekelni édes szülőföldről~ A magyar nemzet
 2    I|     ősi szentei?~ Te, ki anyád édes drága nyelvén~ Egy igét
 3   II|        megosztá~ A honszerelem édes szent jogát.~ - Üdvözöllek
 4  III|       sastoll,~ Dehogy sastoll édes uram.~ Ludtoll biz ez: irok
 5  III|  dehogy csákány,~ Dehogy fokos édes uram.~ Mankó biz ez; támaszkodom~
 6  III|   dehogy lőpor,~ Dehogy lőpor, édes uram.~ Porzó biz ez: rossz
 7  III|    komplott,~ Dehogy komplott, édes uram.~ Tavalyi előfizetők,~
 8  III|      dehogy prokla-~ Mátzió az édes uram.~ Előfizetési programm.~
 9  III|       találjon minden testvér~ Édes közös szülőföldén~ Tetteinek
10  III| felelünk rája,~ S nevezzük azt édes, rokon társalgásnak,~ Hiszen
11   IV|     hadával a kapitány:~ Ahhoz édes szolgám gyorsan vigy szót.~ ~
12   IV|     karnak.~ És a szívbe oltva édes érzés,~ Mennyből szállott: - «
13   IV|      rabként elhozák.~ És érze édes fájdalmat szivén,~ Mit megnövelni
14   IV|     magasabb úri csarnokokba:~ Édes meglepetés, boldog titkok
15   IV|       mit szürcsölve szív be,~ Édes melege átmegy az asszonyszívbe.~
16   IV|        szemed, miként övé!~ De édes ajka néki,~ Selyem szakálla
17   IV|        ett~ Otthon a boldogult édes mamánál,~ Mit hallani egy
18   IV|       mi lelt? Ottó, alszol?~ ~Édes volt az özvegy csókja?~
19   IV|           Puskás Kalári.~ ~Hej édes feleim, azt a régi időt~
20   IV|         De sokat szenvedtél én édes magyarom!~ ~Gyergyóba is
21   IV|        tovább eblábol.~ ~De te édes hugom, jó Puskás Kalára,~
22   IV|   hátha én kisérlek ottan?~ Én édes szerelmem, örök imádottam!»»~ ~
23   IV|        most már azt mondd meg, édes oroszlánom,~ Hogy’ rontok
24   IV|       ki felakarja falni. -~ ~«Édes hű bajtársam, mond erre
25   IV|   őszinteséggel. -~ ~««Hja biz édes mézem, jó Mátyás diákom!~
26   IV|        volt mint volt?»~ ««Hát édes öcsém, nézd, eddig az Olt
27   IV|        rád gondoltam,~ Te rád, édes marczipán;~ Bizonyítja haczukám.”~
28   VI|    addig él.~ E kincs neve: az édes anyanyelv.~ ~Bálvány ez,
29   VI|        öltözött botlásait,~ És édes mérget töltsön a szivekbe.~ ~
30   VI|  másikra.~ ~Vele voltál mindig édes nemzeteddel~ Sűrű gyászában,
31   VI|      nevét megbecsüli minden.~ Édes nyelvünk versenyt fut mívelt
32  VII|   lenni!~ A szerálynak titkos, édes~ Termiben gyönyörnek élni.~
33  VII|        legutólszor láttál.~ Én édes galambom, sirdogálj egy
34  VII|     Prédának tekint mindenki.~ Édes zsákmány asszony szive~
35 VIII|      Fiatalon börtönbe’ volt.~ Édes, kedves, nem is hajolt,~
36 VIII|                         Kedves édes fiam uram.~ ~„Kedves édes
37 VIII|      édes fiam uram.~ ~„Kedves édes apám uram,~ Hogy’ leszünk
38 VIII|     leszünk a télen?”~ „Kedves édes fiam uram,~ Nem veszünk
39 VIII|    veszünk el éhen.”~ ~„Kedves édes apám uram,~ Kevés lesz a
40 VIII|          Nem veszik be csábszó édes mérgit,~ „Hol van a szabad