Rész

 1    I|             Kétszerte szebb minden asszony:~ Magyar, ne szégyeld magad!~ ~
 2   IV|           hadd hulljon abba gyönge asszony könyje.~ ~A kalapács csattog;
 3   IV|          Friss virág bokréta, szép asszony kezéből~ Harmattal leszedve,
 4   IV|          Asszú kóró hajlik.~ ~Szép asszony se’ szép már, virág se’
 5   IV|            letorkol.~ Örül rajt az asszony, ha már egyszer horkol.~
 6   IV|            viszi egymást tánczba.~ Asszony az asszonynyal tánczol szoba
 7   IV|          levőkkel?~ Pedig hát csak asszony lejt asszonynyal szembe,~
 8   IV|         meghal érted.~ E szót csak asszony tartja meg! -~ Te vedd hátadra
 9   IV|             Uj szerető karján deli asszony;~ A tarka füzér, a menyasszonyi
10   IV|            szörnyen od’ alá!~ Szép asszony, ime igazad van.»~ ~«Sok
11   IV|              óh jertek oda!»~ ~Ősz asszony lesz a nő, vén ifju a gyermek:~
12   IV|          várja,~ Várja sóhajtva az asszony, a gyermek.’~ ~S felkölti
13   IV|            Felszólitásra Hypparata asszony~ (Szép volt és ifju a menyecske
14   IV|        kivánta.~ ~A császárné szép asszony volt,~ A spanyol Mária Sancha,~
15   IV| szerelmednek.»~ ~Elpirulva szól az asszony:~ «Óh uram, nekem van férjem:~
16   IV|          sehol a föld tekén;~ S az asszony csak cserét fizet,~ Ha úgy
17   IV|           sirása;~ S most kapja az asszony, még megszaporitja,~ S nem
18   IV|  czinegefogónak!”~ Ezekre a szókra asszony, leány fennyen~ Kiabálni
19   IV|   Veszedelmet, - állja utját a sok asszony:~ Lármával, fegyverek mutogatásával; -~
20   IV|           a milyen fegyver jól áll asszony kézbe:~ Hogyan ütnek vele?
21   IV|      vezérük példáján, -~ Az a sok asszony mind, aztán valahány lány,~
22   IV|         áll szája.~ ~„Elmégy innen asszony! Mert mingyárt megeszlek!~
23   IV|     metszlek.~ Nem is tisztességes asszony, ki nem restel~ Ember elé
24   IV|         halála.~ ~„Ördög vagy: nem asszony!” kiált akkor Berrek,~ Ki
25   IV|         jönni ketten egy emberre?~ Asszony nyársa ellen öltözni fegyverbe!~
26   IV|              mi rá mondjuk «a szép asszony!»~ Hát bizony nincsen is
27   IV|           dicsértessék bizony a jó asszony!~ Általa az Isten minden
28   IV|            El kell őket látni szép asszony főztével:~ Fel is hordott
29   IV|      életöt.~ Hej ha minden magyar asszony igy kvittelne,~ Ez a magyar
30   IV|        győzelmében;~ Két féltékeny asszony így harczol meg épen!~ ~
31   IV|      harczol meg épen!~ ~Két féltő asszony, ki «egy» lovagot szeret,~
32   IV|       Kopott ruhában koldul özvegy asszony~ Kopott koldusruha, kisírt
33   IV|          Bizonyítja haczukám.”~ Az asszony csak félszájával~ Mosolyog
34    V|             a kiért ő égett:~ Szép asszony, szép haza - letünt régesrégen.~
35  VII|        kissé bánatos:~ Mind hűtlen asszony, - keserű pohárról!~ Nem
36  VII|         ért.~ Ne hallgass rájuk jó asszony,~ Ha azt mondják, hogy megéltem.~
37  VII|           mindenki.~ Édes zsákmány asszony szive~ Tárva áll az mindenkinek,~
38  VII|       senki,~ Ne hallgass rájuk jó asszony.~ Ha azt mondják, hogy meghaltam.~
39 VIII|             a mit vétkezett.~ Ifju asszony bánja nagyon -~ Hogy pártáját