Rész

 1    I|           kevély,~ De fáj mégis, hogy kit dicső költőnk~ Első honfivá
 2    I|         Nemzetem gazdasszonyai.~ ~S a kit már a sorsa megtört,~ Kit
 3    I|             kit már a sorsa megtört,~ Kit a végzet földre tiport,~
 4    I|      annyiféle~ Változatos alakjait,~ Kit a végzet büntetlenül~ Kövekkel,
 5  III|            csákány, tiltott fegyver,~ Kit akartál agyonütni?~ „Dehogy
 6  III|          paraszt minálunk rabszolga,~ Kit a nagy úr bottal fizet,~
 7  III|            Kilátszik a sokaságból,~ S kit hive, nem hive, szeret:~
 8   IV|     virágaikkal.~ ~Most ez ujabb faj, kit úgy neveznek:~ «Isten képe!»
 9   IV|            mily erős~ S elnyelni azt, kit ölt, mily termetes!~ Két
10   IV|      lóhalálába~ Futott werklis után, kit hogy vihet lába!~ Csipjék
11   IV|       Szélvész a mór, ki lenne az,~ A kit utol ne érne?~ «Állj Fernando
12   IV|              Ott is tied lesz Yóta!~ ~Kit ugy szerettél, egyfelől~
13   IV|               ki a tövis és a virág?~ Kit fed feledés moha, hol kimulék?~
14   IV|         feledés moha, hol kimulék?~ S kit vesz föl a hir ege, csillagul
15   IV|              Szólj! hol van a férj, a kit ugy szereték?’~ ~Holló felel:
16   IV|                A gyönyörű Stephania,~ Kit még is lehetetlen volt~
17   IV|          orvosság a magyar buzogány?~ Kit azzal megkennek egyszer
18   IV|              Ott állt a sok - süveg - kit vitéznek néztek.~ ~Mikor
19   IV|        szultánja, hatalmas Szaladin,~ Kit ural az arab, török, mór,
20   IV|               Mátyás diák volna az, a kit keresek:~ Nem igazitanál
21   IV|             már akkor tudta Bente úr, kit lát ott?~ E tekintet mondá:
22   IV|               mondja «elég volt!»~ ~A kit, ha ezüsttel, aranynyal
23   IV|            nem fogadom el ezt,~ Van a kit hordozzak, otthon házi kereszt.~
24   IV| érdemrendekben már csak ugy válogat,~ Kit félig fitymálva, kit szivesen
25   IV|        válogat,~ Kit félig fitymálva, kit szivesen fogad.~ El Amerikába,
26    V|               Mind elköltözött már: - kit a „cziprus lombja”~ Tündér
27    V|      suttogással ringat szűz álomba;~ Kit körül ragyogott a „szerelem
28   VI|                A ki kaczagni szokott, kit sirat oly szomorún?~ Fáynk
29   VI|          védted ezt.~ ~A honni múzsa, kit fegyver riasztott,~ Itt
30   VI|     mindenekfölött imádott és drága,~ Kit lelkében visel, nem csupán
31   VI|               Ez volt az a bálvány, a kit fölállítál,~ - Már most
32   VI|            már most hát jőjj haza:~ A kit úgy imádtál, az a bálvány
33   VI|                de most ezerszerte.~ - Kit nem félt az ember, az annak
34   VI|               Szent képük egy angyal, kit más angyal nemzett~ S ki
35   VI|              Te,~ Föltámad Te benned, kit ott eltemettek~ S mennybe
36 VIII|           megnagyságoljon mindent,~ A kit nagy urnak talál kend,~
37 VIII|             volt az az oláh leány,~ A kit én itt-meg-itt láttam:~
38 VIII|        magyarul szólni.~ Az ellenség, kit öklük elagyalt,~ Megtanulta,