Rész

 1    I|   magyar zene:~ Az a dal, mit hogyha hall a honfi,~ Könybe lábbad
 2    I| Szembenézesz, valót mondasz,~ Hogyha szived kifakad.~ Ez a te
 3   II| között is kell vetekednünk.~ ~Hogyha minden magyar ember,~ Kicsiny
 4  III|      Ki a bünöst megtéríti,~ (Hogyha szép lány) beteríti,~ S
 5   IV|   szolga, rab.~ Határra mérve hogyha nincs a menny,~ Osztatlanul
 6   IV|     emberek nyoma.~ Sőt néha, hogyha a hir nem hazud,~ Sétálni
 7   IV|       kaput,~ Kiváncsi vendég hogyha jön. Szegény,~ Itt láta
 8   IV|      Mint ki olyan jól van!~ ~Hogyha érző szive van e festett
 9   IV|   omolni~ Könyei patakja!~ ~S hogyha éjfélenként azok oda által,~
10   IV|       Ki számol meg érte?»~ ~«Hogyha még utolsó volnék a családból,~
11   IV|    volt, hogy ha érezett,~ És hogyha tenni kellett, az egész~
12   IV|        az utolsó levél!»~ ~De hogyha Isten elfordítta is~ Arczát,
13   IV|       még? - Dajkadana!~ Majd hogyha megérti, szivébe bevésse~
14   IV|    másutt, csak Beotiában~ De hogyha újat vesz, felhányatik.~
15   IV|       a myrmidonok.~ Cselédre hogyha zsémbel a neje,~ Biblisnak
16   IV| arczot ékesen~ Egy olyan orr, hogyha rinóczerosz~ Nyerné el,
17   IV|       hasát fogta volna,~ Már hogyha szegénynek ilyenje lett
18   IV|  rakva egy nagy sor méhköpü,~ Hogyha jön a tatár, majd a nyakát
19   IV|       még nem mívelt bomba.~ ~Hogyha Siserának egy szeg is elég
20   IV| helyéről nem mozdult;~ Tudta, hogyha ő fut, elfut táborostul,~
21   IV|   hogy abban én laktam!»»~ ~««Hogyha néma állat körül-körül repked,~
22   IV|    szokták ottan a táborban,~ Hogyha nem láthatták, azt kérdezték,
23   IV|      nem vertek volna ilyet,~ Hogyha nem látják előre,~ Hogy
24   IV|       mind lenézi~ A másikat, hogyha rosszabb;~ De még inkább
25   IV|   hosszú hídon kellett:~ Mint hogyha száz malom volna egymás
26   IV|         Hanem azt nem bánnám, hogyha, megrendelnéd,~ Hogy az
27   IV|         Büszke lesz az ember, hogyha nagyra vitte.~ Hegedüjét
28   IV|       Hanem Bécsben, ez után~ Hogyha kissé kombinálunk~ Könnyen
29    V|    tőlem, akár az ördögtül.~ ~Hogyha a nemzetet valami baj érte,~
30   VI|      hallja minden, s higyje, hogyha hallá,~ Hogy nincs a földnek
31   VI|     Rákóczy Ferencz emléke.~ ~Hogyha alvó volnál távol tengerpartján,~
32 VIII|    Kitől maga is élhet kend.~ Hogyha nagy ur egyet füllent~ Azt
33 VIII|       uraknak is,~ Meghagyom, hogyha lesz, még a fiamnak is,~
34 VIII|      lesz, még a fiamnak is,~ Hogyha szerkesztő lesz, s nem marad