Rész

 1   II|               Szabaddá létét áldja benned a nép,~ S a főnemes - nemes tett
 2   II|                   Hát csakugyan elátkozott~ Nép vagyunk, az már igaz!~ Két
 3  III| Ezernyolcszázötvennégy:~ Tűrni tanul minden nép.~ Ezernyolcszázötvenöt:~
 4  III|                        Vagy hát élőszóval a nép között járván~ Buzditjuk
 5  III|                      Hogy honáért küzdve, e nép~ Megtört, de meg nem hajolt!~ ~
 6  III|                  Zeitung!~ ~Hogy a tudatlan nép most kezdi még~ Tanulni
 7   IV|                 kimonda,~ Nem csak hallja a nép; érezni is szokta.~ Kérdeni «
 8   IV|               bálványt.~ ~Hemzseg az izzadó nép a szörnyű munkán,~ Mint
 9   IV|              hosszan hallgatának:~ Százféle nép, százféle szót emelt.~ Egymás
10   IV|                     A sárga ércz, mit annyi nép imád,~ Sok bálvány képiben
11   IV|              pusztulásakor~ Lélekre hozta a nép ezreit,~ Az istenihlet,
12   IV|                  betölt az ezredév,~ Magyar nép életének ezrede.~ Mondjuk:
13   IV|                Lakják népmilliók. És mind e nép~ Keblében hordja élő Istenét!~ ~
14   IV|                 néked - és e percz alatt~ E nép elmulik s téged megtagad!»~ ~
15   IV|                         Szólt Isten: «Itt a nép, próbáld meg őt!»~ S kihozta
16   IV|               percze tart.~ ~Vad napba-néző nép volt az: - merész~ Önvérét
17   IV|           veszélynek gyönyörén!~ «Elmulik e nép önmagában is,~ És össze
18   IV|                     minden irányiból~ Az uj nép ellen uj vész érkeze. -~ ~
19   IV|               szörnyü ujjait~ Végig söpré e nép törtenetén:~ «Isten szeme
20   IV|                     tovább!»~ S az eltiport nép ujra felvirult,~ Helyét
21   IV|                   Szabad lett és dicső. - E nép szive~ Egy dobbanás volt,
22   IV|                     csufolva hulljon szét e nép!»~ ~S az átok méregmagva
23   IV|                     nem egy angyal-ut: -~ E nép egyenlő hévvel birta meg~
24   IV|                elvivé haza~ Az archonok s a nép bámulatára.~ S ezzel a válópernek
25   IV|                      S a circusban tapsol a nép.~ ~«Most már nincs férjed,
26   IV|                     mellé,~ Király a magyar nép örök emlékébe,~ Rosz szolgák
27   IV|                     faját.~ ~Így becsülte a nép a szárhegyi nőket,~ Férfiakkal
28   IV|                      Kiből ki nem veszhet a nép:~ Mindig lesznek, kik megtöltik!~
29   IV|                        Hadd essék át minden nép a maga dolgán.»»~ A király
30   VI|                   mely kigondolá,~ Áldott a nép, mely érte áldozott,~ Áldott
31   VI|                   itt áll!~ ~Nézd: szabad a Nép, Föld, a Vallás, a Sajtó,~
32  VII|                    rab irót~ Szabadíta ki a nép;~ No ez volna még a szép;~
33 VIII|               lázitót.~ ~Az ostoba elvakult nép!~ És ez a sok éhes firkász!~