Rész

 1   II|         Nyitva egy csupán, a mely le~ A sírbolt-lépcsőre nyílik.~
 2   II| századokra mennek át,~ Az rombolá le íme nemzetének~ Legféltőbb,
 3   II|     Fényét ragyogtad két hazánkra le,~ - Emlék s igéret képe -
 4  III|      széles e hazában:~ Hogy a ki le próbál onnan verni téged,~
 5  III|      poéták irják,~ Ugy forditják le magyarra,~ A magyarból nem
 6   IV|      irhasson~ Betüiró kezét vágd le tőbül.»~ (Arcza, mintha
 7   IV|           kevélyen tekintenek még le.~ Haláluk után is az alacsony
 8   IV|           fájhat neki, hogy onnan le nem léphet!~ Mint fájhat
 9   IV|        utódja!~ Milyen átkot vitt le magával a sírba,~ Milyen
10   IV|         teremtés titkaig~ Mélyiti le merész tekintetit;~ ~Csodákat
11   IV|         tulajdon villongása verje le!~ ~Testvér a testvért, a
12   IV|               Még ez sem törte őt le; - vére folyt,~ De hire
13   IV|        egy, de minden ördög törte le.~ És aztán eltemették, mélyen
14   IV|         férj.~ Én is veled megyek le.~ Ott is tied lesz Yóta!~ ~
15   IV|           Leng fürteiről kigyózva le hoszszan.~ S még boldogabb
16   IV|          Zeüszön s jó Hermeszen,~ Le mind egész szegény Herákleszig~
17   IV|           hát nosza~ Száz pálczát le neki, ha az a motosza.~
18   IV|        ezt kereste,~ S számlálják le, a mig meg lesz elégedve:~
19   IV|       egyenlő részre,~ S fizessék le nekik az illető részre.~
20   IV|        lett védetlen~ S arra sujt le Klára a cséppel kegyetlen.~ ~
21   IV|          Földfölötti sugár ragyog le ez arczról.~ ~Bukador, a
22   IV|          a tó vize átront.~ Zuhé! le a völgybe, a hol egész rajjal~
23   IV|     kardot még félholtan sem ejté le,~ Öklébe szoritva az is
24   IV|            A mint feje fölé hajol le az arszlán;~ Kinek örvendező
25   IV|           neked úgy hittem.~ ~Ülj le az ebédhez: asztalod terített.» -~
26   IV|         ránk, hogy hányat vágjunk le szakmányba,~ S ha kiki levágta,
27   IV|         néha napján~ Nem szállott le a nap szivük haragján: -~ „
28   VI|      Hazánk virágát fegyver tépte le,~ S a vész szétszórta a
29  VII|           Ha pedig a kéket zártam le ajkammal~ Akkor barna leányt
30 VIII|          megkapom, soha nem vetem le:~ Hordozom magammal, vele
31 VIII|            nem fizetünk!~ Üssétek le, a ki mást mond,~ Még a
32 VIII|         sem; itt a könyvtár,~ Ülj le mellé s olvass.”~ ~„Hát
33 VIII|           omolna.~ Fegyvert addig le nem tennők,~ A mig egymást