Rész

 1  III|    liebe allgemeine Zeitung!~ ~Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,~
 2   IV|       szivében.~ Ihlesd őt még egyszer ajkaiddal,~ És a lélek Isten-arczot
 3   IV|       ölt fel».~ ~És az Úr még egyszer szállt a földre.~ Rabnak
 4   IV|    ezer millió halott!~ ~S még egyszer szólt az Ur: «Föltámadás!»~
 5   IV|        rajt az asszony, ha már egyszer horkol.~ S mind annak okai
 6   IV| Aristophanes új darabjait~ Még egyszer sem mutatta meg neki.~ Itt
 7   IV|    imádják.~ Ujonczokat hoztak egyszer elé,~ Azokat mind ő maga
 8   IV|       jól ki van-e kenve?~ Hát egyszer észrevesz a hadsorban~ Egy
 9   IV|    lelt. - Ott a végső sorban~ Egyszer csak egy ficzkó nagyot horkan,~
10   IV|      király, mi baj van?~ S ha egyszer megtudta a bajnak a hirét,~
11   IV|      én is ily jót nevettem ez egyszer,~ A kinek a kedvem kiforditott
12   IV|  levágva - hollóknak.~ ~A hová egyszer az a lábát betette,~ Ottan
13   IV|  tatárfutást;~ Hadd lásson már egyszer tatár-kardbafutást!”~ ~A
14   IV| buzogány?~ Kit azzal megkennek egyszer a fejlágyon,~ Nem fáj annak
15   IV|   vadász, a ki vadat kerget.~ ~Egyszer csak egy szoros, rejtett
16   IV|    ütött rájuk egyet.~ ~ IV.~ ~Egyszer a keresztes tábor nekilódult,~
17   IV|       nem vagyok ember!»~ ~Hát egyszer, a mint az oroszlán távol
18   IV|     hoznak hozzá kalánt.~ ~Hát egyszer rábukkan egy szép úri lakra:~
19   IV|  trakta:~ Bente úr a tálat még egyszer megrakta.~ ~Második fogásul
20   IV|        bajba’:~ Beüt a havason egyszer Mihály vajda; 12~ Minden
21   IV|          Ebben lesz, ha meghal egyszer, eltemetve:~ Hadd mondja
22   IV|       úr Mátyás diáknál.~ ~Mit egyszer fejében elvégzett a székely,~
23   IV|       öreg szolgám.»~ ~Azonban egyszer csak azt is észrevette,~
24   IV| plébánosa vala Czinkotának, -~ Egyszer a szivében ily kivánság
25   IV|      világba!~ Igaz művészetet egyszer az is lássa!~ Vad indus
26   IV|     tetszel!~ Ha ezt fölteszed egyszer, -~ Lásd, hogy a szivembe’
27 VIII|       tehát kend.~ Hogy ha már egyszer odabent~ A kályhapadon ülhet
28 VIII|      volna egész életemre,~ Ha egyszer megkapom, soha nem vetem
29 VIII|  mondja, hogy a keble lángol:~ Egyszer csak kigyulad a kabátja,~
30 VIII|       vallomás hevében,~ A míg egyszer lángra lobbant szépen~ S
31 VIII|       nap,~ Mikor minden ember egyszer~ Megbánja, a mit vétkezett.~
32 VIII|      egy se’ fordul.~ Igaz! Ha egyszer nem fordul.~ ~Szekér szidja
33 VIII|      Ez igy nem jó”, rájövének egyszer:~ Hogy egy szóljon egész