Rész

 1   IV|                     Mátyás diák és Bente úr.~ ~ELSŐ RÉSZ.~ Mátyás
 2   IV|            ELSŐ RÉSZ.~ Mátyás diák Bente úrnál.~ ~Rossz fát tett
 3   IV|           is,~ Hogy ebben a házban Bente uram lakik.»~ ~Bente úr
 4   IV|        házban Bente uram lakik.»~ ~Bente úr ott ült a kis lóczán,
 5   IV|    házamnál, te múzsanövendék!»»~ ~Bente úr szép szókkal vendéget
 6   IV|            igyunk rá egyet,»» mond Bente úr fenynyen:~ Fogja az órrost,
 7   IV|          végét nem érte a trakta:~ Bente úr a tálat még egyszer megrakta.~ ~
 8   IV|  ilyenkorig bizony meg nem éhül!~ ~Bente úr okos volt: mind eszes
 9   IV|               Ne féljen kegyelmed, Bente úr, így monda;~ Csak én
10   IV|        szent Péter: «Ni! itt jön a Bente!» -~ ~Hajnalig aludt ott
11   IV|        egymást Isten kegyelmének;~ Bente úr utána nézett vendégének,~
12   IV|        ének.~ ~ ~ ~ MÁSODIK RÉSZ.~ Bente úr Mátyás diáknál.~ ~Mit
13   IV|   valamennyi szelek se vernék el!~ Bente úr Budára felrándulni készül:~
14   IV|             De nem használt semmit Bente szabódása:~ Hiába mutatta,
15   IV|           Hogy a kő üsse meg! szól Bente úr búsan:~ Nagyon rosz törvény
16   IV|       mellett. -~ A vámos beleköt: Bente úr rátámad:~ «Nix tájts!
17   IV|    ezüstfejü bot volt a kezében.~ ~Bente úrnak vagyon emberség tudása.~ ««
18   IV|        versz. -~ Igaz lófőszékely, Bente úr a nevem:~ Hol van Mátyás
19   IV|    maradjon hátul!»»~ S odább megy Bente úr. Ujabb ajtó tárul. -~
20   IV|             Mondja, hogy itten van Bente, a gazdája!~ Annak is éhkoppot
21   IV|          ugyan ki jön még? - mondá Bente uram. -~ Ha még jön, kinek
22   IV|      magáét felcsapja. -~ ~S aztán Bente uram nagy bámulatára,~ Egyenesen
23   IV| tekintetével.~ ~De már akkor tudta Bente úr, kit lát ott?~ E tekintet
24   IV|         Mit talált alatta a bámuló Bente?~ A lencse ezüst volt; dénár,
25   IV|          csak a tarsoly gyomra.»»~ Bente úr nem várta, hogy kétszer
26   IV|       melylyel trágyázva van.~ ~De Bente felszólal: ««Nem uram, királyom!~
27   IV|           azt királyom! felelt reá Bente.~ Mind egyforma az úr; ne
28   IV|           azt is észrevette,~ Hogy Bente uramnál hiányzik a mente.~
29   IV|       eltemessék.~ ~«Hol a mente?» Bente vakarta üstökét:~ Nem igen
30   IV|  kaczagányt sorban lekapcsoltak~ S Bente úr vállára szállott valamennyi.~