Rész

 1   II|         És a másik el kiszálla~ Oly magasra, mint az ég;~ Honnan
 2  III|        kiket a mult rémes álma~ Oly keserűn széttagolt,~ Lássuk
 3   IV|      piros képpel. -~ - Most is oly kevélyen tekintenek még
 4   IV|     együtt hulltak porba.~ Mind oly délczeg képek, mind oly
 5   IV|         oly délczeg képek, mind oly ifju arczok.~ Egy tőről
 6   IV|       mellék szobába.~ Miért ez oly sötét, miért tartják zárva?~
 7   IV|         rá nézni!~ - Mért szeme oly égő, mért arcza oly halvány,~
 8   IV|       szeme oly égő, mért arcza oly halvány,~ Hogy a szív megérzi? -~ ~
 9   IV|        sem tudják már, mért van oly jó kedvük?~ Denique nagyon
10   IV|   nászéjig az özvegyi fátyolt,~ Oly lenge lepelt, eltépi a szél.~
11   IV|       megölettem öcsémet, -~ Ki oly vitéz volt, oly deli,~ Mint
12   IV|  öcsémet, -~ Ki oly vitéz volt, oly deli,~ Mint a mily ferde
13   IV|         megölettem öcsémet,~ Ki oly okos volt és délczeg.~ Mint
14   IV|      csak várjon.~ ~Benno lovag oly fiatal,~ Nem is pelyhes
15   IV|       veretett a saját~ Képére, oly jól utálta magát.~ Természetében
16   IV|       Pál mester. - Nem megy az oly simán.~ Megkérdik elébb
17   IV| gerebent mind a két markába.~ S oly erővel sujtá oda találomba,~
18   IV|        nyaldosott a nyelve,~ És oly bús nyöszörgést hallatott
19   IV|       ereje hanyatlik,~ A karja oly nehéz, a lába elbotlik.~ ~
20   IV|       hull a nedv cseppenként:~ Oly hideg, mint a jég, s mint
21   IV|         a jég, s mint kristály, oly tiszta;~ Ettől a félholt
22   IV|   csavarja. -~ A nemes vadállat oly büszke lett ettől:~ Örömordítása
23   IV|        A nyomtató szérű maga is oly füves.~ ~Kecskéket legeltet
24   IV|      ember jobbik kedve:~ Azért oly bús, mivel nem iszsza, a
25    V|      szeme, termete mint az őz, oly karcsú.~ Ez a két sötét
26   VI|     kaczagni szokott, kit sirat oly szomorún?~ Fáynk nincs többé!
27   VI|         hosszu, súlyos éveiben~ Oly sok viszályt kiállott nemzetünknek~
28   VI|       magas házat,~ S az nőjjön oly nagyra, hogy azt befogadja,~
29  VII|      feltámadásig.~ ~16. De isz oly sokáig el nem halaszthatni.~ ~