Rész

 1    I|       keserédes~ „Ki-ne-mondd-mi” tán több, mint szeszély?~ Mit
 2  III|           mustárt elveszteget,~ S tán a nyögését is hallja.~ Nézők
 3  III|         küldeténk,~ Vezetjük ujra tán.~ ~Vagy menni fog, ha menni
 4   IV|         csendül,~ Áldomásra fogja tán a házi gazda?~ Lankadt hárfa
 5   IV|           veled,~ Nőm. - Özvegyem tán, mire hull a levél.~ ~Tán
 6   IV|         tán, mire hull a levél.~ ~Tán özvegyem, a mire hull a
 7   IV|       hangversenyt adott. Elvitte tán?~ Dehogy vitte! Mind azzal
 8   IV|      magyart látni csupa csuda.~ ~Tán a kardunk megvált a markolatjátul?~
 9   IV|   meglágyult.~ A régi székely vér tán mind savóvá vált?~ Nem biz
10   IV| szabadított.~ ~De hát az oroszlán tán jobb, mint az ember,~ Szívében
11   IV|        ember,~ Szívében a vad vér tán melegebben ver:~ A megszabadított
12   IV|       visz;~ Az italok között van tán kedvesebb is;~ De annyi
13   IV|       vele mind a tiz körömmel.~ «Tán rosszkor is jöttem?» - «
14   IV|     elszakadtak:~ Rongy se maradt tán meg belőlük kaczatnak,~
15   IV|      papja hogy busul:~ Mi lelte? Tán csak nem tanul arabusul?~
16   IV|        nyomtatásbul olvasta volna tán:~ «Felségednek Budán, nekem
17   IV|       egykor mennyit szenvedett?~ Tán boldog is volt, jobb időket
18   IV|   kombinálunk~ Könnyen kitaláljuk tán:~ Idejét a négy honatya,~
19   IV|      mindig a gondom.~ Azt hitted tán hogy a férjed~ Ki tudja
20    V|     ismersz? Hisz ez lehetetlen!~ Tán az ujságodat hagytad felmetszetlen?~ ~
21  VII|            Hogy ha így nem volna, tán el se hinném ezt.~ ~A fekete
22 VIII|             Engemet is - hm, hm - tán csak mégis - hm, hm.~ Pedig
23 VIII|        járok a nagy Intrikusnak,~ Tán csak becsuszszanok akademikusnak.~ ~ ~ ~
24 VIII|          fejében?~ Száraz a föld; tán az esőt várja?~ Biz elkelne
25 VIII|           Körülnéz a láthatáron,~ Tán felhőt, vagy mit vár ott?~ „
26 VIII|         megyek. Helyembe majd jön tán másik.~ Agyiő! S ne mondjuk: „