Rész

 1   II|        Nálunk emléke légyen,~ A föld takarja drága hamvait,~
 2   II|  nemzetiszín csillag!~ ~Midőn a föld szabaddá lett, a lélek~
 3  III|     hiven minden munka;~ Viruló föld fel az égre~ S viszsza a
 4  III|      élned, laknod kell.~ ~Ez a föld, melyen annyiszor~ Apáid
 5   IV|         a menny,~ Osztatlanul a föld is egy darab.~ ~Nimród király
 6   IV|           Mit itt alant az álló föld terem.~ ~Tiéd a nyilt virágszál
 7   IV|         kerülje el!~ ~Árnyéka a föld egyik szélitől,~ A másikig
 8   IV|        Annyiszor megváltozott a föld már.~ ~Óriások, hév mocsár
 9   IV| csontjaikkal~ Tüzemésztett izzó föld ölébe.~ ~Ujra támadt elfajult
10   IV|    Midőn egyetlen ország volt a föld,~ És egy úr rajta, rég elmult
11   IV|     nemzetet tagad,~ S hamvát a föld nyugodtan nem fedi.~ ~Te
12   IV|    átélt hosszú szent rege!~ ~E föld egy szines szappanbuborék,~
13   IV|     Kinek Istent az ég, hazát a föld~ Még nem adott: hitetlen,
14   IV| halhatlanság csarnokába visz~ E föld szinéről nem egy angyal-ut: -~
15   IV|     férfi nincs~ Sehol, sehol a föld tekén;~ S az asszony csak
16   IV|        erek és bozótok!~ A ki a föld alá bujhat, az a boldog!~ ~
17   IV|      sóhajtva,~ Fejét egészen a föld poráig hajtja.~ ~S hogy
18   IV|         e nagy sivatagban,~ Ég, föld látszott lenni velök nagy
19   IV|         megmaradtam;~ Fekszem a föld alatt magamra hagyottan.»~ ~««
20   IV| boldogság nézhetni az égre!~ ~A föld is szép annak, ki a sírból
21    V|      lelke lejár,~ Csak a barna föld tud s barna czigányleány.~ ~(
22   VI|      áll!~ ~Nézd: szabad a Nép, Föld, a Vallás, a Sajtó,~ Nincsen
23  VII|    alázatos szolgával.~ Mikor a föld reng alatta,~ Akkor mámortánczot
24 VIII|         fő a fejében?~ Száraz a föld; tán az esőt várja?~ Biz
25 VIII| pusztitást forral;~ Biztatják a föld népeit,~ Ölje meg, a hol
26 VIII|          Kendből csak az jó, mi föld alatt van;~ Virágja, gyümölcse