Rész

 1    I|        külföld ránk se néz.~ Csupán ősi nyelvünk lelke él még~ S
 2    I|        mienk;~ Hogy az nem a magyar ősi búja~ És jó kedve, a mi
 3    I|             kincse,~ Hogy mik annak ősi szentei?~ Te, ki anyád édes
 4    I|           szertehullni~ Közügyet és ősi vagyont;~ Mikor mindennap
 5  III| tulajdonképpen tótok vagyunk,~ Hogy ősi eredetünk szláv,~ Vagy hát
 6  III|             és pofozás,~ Ebből állt ősi alkotmányunk:~ A világnak
 7  III|        Rólunk épen elmondani,~ Hogy ősi harczos dicsőségünknek~
 8   IV|              túl a hegyen~ Terül az ősi puszta, az hazám~ És én
 9   IV|             S elmondja sorra itt ez ősi vár~ Minden zugának hír-emlékeit,~
10   IV|              Elégett általa.~ ~- Az ősi pompás vár, a tiboldi birtok,~
11   IV|   éjfélenként azok oda által,~ Amaz ősi képek ide elé állnak~ S
12   IV|            sírnak a Tiboldi árvák,~ Ősi hajlékukból miattam kizárvák.~
13   IV|         rakat a torony helyébe,~ Az ősi termekbe üstöt, szövőszéket~
14   IV|            a tiboldi vár:~ Hazámnak ősi rende oh figyelj:~ E szó
15   IV|             Legyen előtted szent az ősi czím.~ És drága birtok őseid
16   IV|          omlani,~ Ki tartja fönn az ősi nemzetet?~ Ki fogja hírét,
17   IV|         szirtek képiben,~ Csupán az ősi lélekakarat.~ ~És adj e
18   VI|       dicsőség messze vannak!~ - Ám ősi nyelve hódításait~ Az élő
19   VI|           őrhelye,~ Magyarnak épült ősi Debreczen!~ Ments-vára féltett
20   VI|             is ég.~ ~Légy üdvözölve ősi Debreczen,~ E templom-ünnepélyen,
21   VI|       életünknek.~ A népszokást, az ősi hagyományt~ Emlékbe vésve
22   VI|            helyett.~ ~A puritán hit ősi városában~ Hiú látványnak
23   VI|          tára~ A hol megmaradtak az ősi erkölcsök,~ Ha nálunk megfogytak,
24   VI|               Fegyverrel, vérrel az ősi szabadságot.~ Dülő pórhadaktól,
25 VIII|        Ingyen lakunk, fiam uram~ Az ősi hajlékban.”~ ~„Nem mehetek