Rész

 1    I|      hir, külföld ránk se néz.~ Csupán ősi nyelvünk lelke él még~
 2    I|  kellett.~ Igen sok nem jó már, csupán kisértetnek.~ A mi pedig
 3   II|        minden ajtó.~ Nyitva egy csupán, a mely le~ A sírbolt-lépcsőre
 4  III|         éltét!~ Nem kiván mást, csupán azt, hogy~ Munkás kezeit
 5  III|   táblabiró olvasni sem tud,~ S csupán daczból járat lapot;~ Azt
 6   IV|       csikorog;~ Emberhang nem, csupán a gördült kő morog;~ Sohajtás
 7   IV|      lelked adtad át~ E fajnak, csupán védárnyad van ott.~ ~Egy
 8   IV| tengerár, sem szirtek képiben,~ Csupán az ősi lélekakarat.~ ~És
 9   IV|          Nem bántja tűz, vas, - csupán a penész.»~ ~S jött a hizelgő
10   IV|       szakadottabb;~ Majd árnya csupán a régi alaknak:~ Fénytünemény,
11   IV|        Baktriában~ Beszélnek és csupán a myrmidonok.~ Cselédre
12   IV|           Hogyan pirult el! Egy csupán~ Maradt közönbös, halavány,~
13   IV|          Nem volt ott ellenség, csupán csak meghalva.~ ~Ezerhétszáznyolczvan
14   IV|        A kik nem értenek engem, csupán téged.»~ ~«Ne félj semmit»,
15   IV|          Nincs szükséged másra, csupán üdülésre.»»~ ~Róbert az
16   IV|         bizony a perpatvar~ Sem csupán csak a nagy urak~ Számára
17   IV|     hoztam neked semmit,~ Hanem csupán magamat!~ Semmit, csupán
18   IV|        csupán magamat!~ Semmit, csupán ezt a csókot,~ Azt is kölcsön,
19    V|       helye~ Nem tűzhely már, - csupán oltár:~ - Tisztelik; de
20    V|      haza - letünt régesrégen.~ Csupán egy maradt meg, egy emlékszik
21   VI|      felköltsék;~ Zaját hallják csupán győzelmes fegyvernek,~ S
22   VI|         Kit lelkében visel, nem csupán a száján.~ ~A „haza”, a
23   VI|      segélyül torló ellenséget~ Csupán az olympi fényes istenséget.~ ~
24  VII|    elfogynak nő helyettük,~ Kár csupán a tépett montúr)~ Városokat