Rész

 1   IV|       gyönyörnek szivet áldozunk,~ Nekem jut a könny, néked a sohaj.~ ~
 2   IV|           szavára;~ - ‘Dus lakomám nekem és fiaimnak...~ Én megsiratom;
 3   IV|          nyugtot - eredj sirodba - nekem!’~ - A rém koponyája nevet: «
 4   IV|        szól az asszony:~ «Óh uram, nekem van férjem:~ Neked is van
 5   IV|           törjem én meg?~ ~Hidd el nekem, hű férfi nincs~ Sehol,
 6   IV|            már nincs férjed, s nőm nekem.~ Most már szerethetsz szabadon.»~
 7   IV|            azt is elvegyék.~ «Száz nekem, - nem arany; megszólal
 8   IV|       megszólal aképen;~ Száz kell nekem - pálcza. - Kérek igen szépen:~
 9   IV|        ember, nem hinné el.»~ «Nem nekem pálcza kell, kell én nekem
10   IV|         nekem pálcza kell, kell én nekem ütleg,~ A ki alatt jajgatsz
11   IV|           elfoglak életben. -~ Van nekem már otthon feleségem hetven.~
12   IV|       öltözni fegyverbe!~ Nohát én nekem is két kezem van; rajta!~
13   IV|       oltáránál:~ Ámen-mondásoddal nekem jót kivánnál.~ ~Itt fekszem
14   IV|          székely!~ Az ellenkezőjét nekem se’ hinnék el. -~ Nem nyeli
15   IV|          mézem, jó Mátyás diákom!~ Nekem is más forma volt a gazdaságom:~
16   IV|       mindig lencséken, tormákon:~ Nekem is volt egykor mit a tálba
17   IV|          Mátyás diák? mondanád meg nekem.»»~ ~«Semmi méltóságos,
18   IV| felkerestél itten. -~ A hogy te én nekem, én neked úgy hittem.~ ~
19   IV|     szakácsom:~ Tormávál trágyázni nekem is szokásom!»~ Szól hozzá
20   IV|          tán:~ «Felségednek Budán, nekem meg Czinkotán.»~ ~«Emberül
21    V|         uram én szentem,~ Nincs én nekem semmi jó tett az eszemben,~
22  VII|     furulyás verseiből.~ ~I.~ ~Van nekem szeretőm, kinek párja nincsen,~
23 VIII|             én porkoláb uram!~ Már nekem kifelé áll innen a rudam.~