Rész

  1    I|              ősi nyelvünk lelke él még~ S vérünk lángja, a magyar
  2    I|              dal, mit egykor istenitél~ S lelkesülni tudtál zengzetén~
  3    I|           összetépsz.~ ~Azt beszéled, - s szavad messzehangzó:~ Hogy
  4    I|               lesz! Hozzá fogunk végre~ S a mit elmulasztánk, azt
  5    I|       Áldozatfillérek milliókká nőnek:~ S tudományunk úri házát felépitjük,~ -
  6    I|              Régi dolmány, régi kalpag~ S kik a honért éltek haltak,~
  7    I|                  Miben apád ellehetett~ S boldog öregséget ért.~ Ki
  8    I|             jövőt tagad.~ Te kérjed azt s hidd, hogy eljön.~ Magyar,
  9    I|           Homérrul~ Azt, hol született, s ahol elholt.~ Oh halva bizonynyal
 10    I|              hire támad.~ Meg-megjelen! s nyomtalan úgy elenyész;~
 11    I|           bujt-e sötétbe a rémek elül?~ S arczot, alakot, ha cserélt
 12    I|               Nemzetem gazdasszonyai.~ ~S a kit már a sorsa megtört,~
 13    I|                menhelyet~ Csak az eget, s az úti port,~ A nyomornak
 14   II|         tanulhatám.”~ ~Szálld meg költő s tudós lelkét,~ Hogy irjanak
 15   II|              Nem is hallott még eddig.~ S mondd meg néki, hogy nem
 16   II|               Megcsalá, urát, hazáját,~ S mert bűnös volt, - meghala.~
 17   II|                   Áldozott, imádkozék,~ S meghalt, mert dicső vala.~ ~
 18   II|                 gyalázat, mely kiséri,~ S ő e tenger fenekén~ Napra
 19   II|                nagyon sokat viselt az,~ S megtört, midőn nem birta
 20   II|            dobogva lejt alattad ismét,~ S büszkébb reád, miként volt
 21   II|                   Egymásra ismer rólad, s összetart.~ Szabaddá létét
 22   II|              létét áldja benned a nép,~ S a főnemes - nemes tett zálogát;~
 23   II|        szellemet te oldozád fel egykor~ S a néma vágynak fölnyitád
 24   II|               holt betűsor~ Életre kelt s teremte korszakot;~ S hol
 25   II|              kelt s teremte korszakot;~ S hol a sötétség és a fény
 26   II|       Üdvözöllek nemzetiszín csillag!~ ~S ki a dicsőség elmult s eljövendő~
 27   II|                  S ki a dicsőség elmult s eljövendő~ Fényét ragyogtad
 28   II|               két hazánkra le,~ - Emlék s igéret képe - állsz előttünk,~
 29   II|            pártfogód -~ ...A jó Isten - s jó magad.~ ~ ~ ~
 30   II|                 erőre, mind szellemre,~ S egyesülne minden magyar,~
 31   II|                 mi mostan közös inség,~ S ember ember ellen kelne~
 32   II|                   Ráuszítják önfelére,~ S a kocsmában foly a magyar
 33   II|         kocsmában foly a magyar vére!~ ~S mintha égből hullna a pénz,~
 34   II|                 Fizethet a párttéritő.~ S hiusága az apáknak~ Koldúsbot
 35   II|            sirodon, hantját letiporva,~ S emlékedre közöny fátylát
 36   II|            pénzt és munkát megtagadsz,~ S azt várod, hogy még téged
 37   II|              paraszt.~ ~ „Harczra fel!” S a hol te szolgálsz,~ Melyik
 38   II|                  A kuczkód védelmezed.~ S ha megjön a sürgetett harcz,
 39   II|             szokás szerint kiszaladsz,~ S megadja a tréfa árát itthon
 40  III|                   Jó ember a Mikulás.~ ~S hogy az általános öröm,~
 41  III|              Jégcsap fagy a bajuszokra~ S a szájakra - aranylakat;~
 42  III|              nádszál.~ ~Muszka szél fúj s hozzá angol~ Köd lepi el
 43  III|                ütött kopott~ Alkotmánya s más efféle~ ~Chinai furcsaságai,~
 44  III|            Olyanért, a mely még fényes~ S ha lekopik a politúr,~ Mi
 45  III|                 török~ Rég be is ment - s ki is dobták.~ ~ ~ ~
 46  III|             Melyik neki kell, levágja.~ S ha megette, ha jóllakott~
 47  III|                hot kiált:~ „Váljék kedv’s egészségére,~ Prosit, prosit,
 48  III|               sok mustárt elveszteget,~ S tán a nyögését is hallja.~
 49  III|                sem tesz.~ Ha megehette, s jól lakott,~ Az egész table
 50  III|                hot kiált.~ „Váljék kedv’s egészségére,~ Prosit, prosit,
 51  III|         csendesen~ Az egész table d’hot s kiált:~ „Váljék kedv’s egészségére,~
 52  III|              hot s kiált:~ „Váljék kedv’s egészségére,~ Prosit, prosit,
 53  III|               Lángjainál Csettinyének.~ S ha a száját megtörölte,~
 54  III|                hot kiált:~ „Váljék kedv’s egészségére,~ Prosit, prosit,
 55  III|               haut kiált:~ „Váljék kedv’s egészségére,~ Prosit, prosit,
 56  III|                szegényt (azt ki eszik)~ S az egész table d’hot kiált.~ „
 57  III|                hot kiált.~ „Váljék kedv’s egészségére,~ Prosit, prosit,
 58  III|                Viruló föld fel az égre~ S viszsza a derült égbolt,~
 59  III|                 Munkás kezeit feloldd:~ S nem irígyel aztán többé~
 60  III|              Szerelmében, az erényben.~ S kiket a mult rémes álma~
 61  III|                jösz, szabadon szállva,~ S hű ragaszkodásod itt bennünket
 62  III|              Értjük, és felelünk rája,~ S nevezzük azt édes, rokon
 63  III|                veled a mi házunk tája,~ S te nálunk nem zsellér, de
 64  III|                 itt, majdan zsirod is,~ S a „fátyol”, mely takar!~ ~
 65  III|            hordozák~ Sáros zászlóidat,~ S elhulltanak legjobbjaink~
 66  III|               És annyi köpeny-forgatás~ S szinváltozás után~ Ha senki
 67  III|                   Mink élünk a hazán.~ ~S népek hazája, egységes~
 68  III|                Hiába korteskedjenek, -~ S hát a sok főbiró?~ ~Még
 69  III|            menni kell~ A miniszterium,~ S utána jön vagy Tiszapárt,~
 70  III|                 osztja most a hivatalt~ S nyugdíjba ez takar.~ ~Rajtad
 71  III|                  Vendégünk étele közé,~ S mindent, ki sauf-conduit
 72  III|             táblabiró olvasni sem tud,~ S csupán daczból járat lapot;~
 73  III|                egyéb~ Csak kulcscsináló s varga.~ Csak kolbászt és
 74  III|                boszorkányokat égetünk,~ S vámpyrt hiszünk, azt is
 75  III|                  Levénk előtted izibe.~ S azokhoz, a kik őt így szeretik~
 76  III|            Hogyha szép lány) beteríti,~ S felruházza a mezetlent:~
 77  III|                Kilátszik a sokaságból,~ S kit hive, nem hive, szeret:~
 78   IV|             szólt, - szolgáját elküldé~ S a hogy előre kimondá:~ Huszonheted
 79   IV|               én uramat hűn szolgálom,~ S mind halálig vele tartok;~
 80   IV|                 fájjon neki, lassan!»~ ~S még hogy szíve titkos dobbanása~
 81   IV|             Csak a kósza szél barangol~ S néha a kipányvázott mén
 82   IV|                 ország~ Hűségemet hozzá s hozzád, -~ Jó a sír! - még
 83   IV|                foltot,~ Szembeszállt... s szétverte, mind a polyvát.~ ~ ~ ~
 84   IV|                a kéj, mit eltépése ad.~ S hol a gyönyörnek szivet
 85   IV|                   szobrodnak engedém.~ ~S hogy ott lehess, a hol uralkodol,~
 86   IV|                  Nimród király szólott, s a mit ő kimonda,~ Nem csak
 87   IV|               volna?~ Meghajlik előtte, s teljesíti szótlan.~ ~Megásták
 88   IV|               karja~ Feszűl és kifárad, s újra feszűl rajta.~ ~S azután
 89   IV|                  s újra feszűl rajta.~ ~S azután odajő a művészi véső,~
 90   IV|           azután odajő a művészi véső,~ S a betű, még ekkor csoda-uj
 91   IV|          csoda-uj találmány,~ Két nevet s alakot örökít a késő~ Utókor
 92   IV|               Utókor számára: a királyt s a bálványt.~ ~Hemzseg az
 93   IV|          összetömje -~ Férfi veritéke - s a hol nem elég a~ Vér, hadd
 94   IV|           Terméketlen meddő erdeikkel,~ S méregillatu virágaikkal.~ ~
 95   IV|             megnyeré ez.~ Rá lehelltél, s élő lett belőle.~ ~Másik
 96   IV|                 rest, meglopja az őrt,~ S elvárja, míg alszik, hogy
 97   IV|             földön a mennyei szellem.~ ~S ihletve az álmodozóra lehajlik.~ «
 98   IV|                távol honja bérczeit.~ ~ S akkor leszállt és ment Bábel
 99   IV|           nyitott előtte, félve nézték~ S látták, midőn megálla Bál
100   IV|         Mindenki lássa, ölni mily erős~ S elnyelni azt, kit ölt, mily
101   IV|             balban szívbevert szigony.~ S hogy szörnyetegnek félelmesb
102   IV|                 áldozánk,~ Elég a köny, s a férfi küzdelem.~ Jól lakhatál,
103   IV|                   Jól lakhatál, pihenj, s feledve légy.~ Te nem vagy
104   IV|               térj, a mely atyádfia.~ ~ S süvöltve szállt a súlyos
105   IV|             szállt a súlyos érczdorong~ S darabra törve hullt alá
106   IV|               Isten: mert a Brahma az,~ S hazám az Indus partja, nem
107   IV|                  hanem táplálni tudja.~ S hazám a Nilus mentén Mizraim».~ «
108   IV|                 ő is annyi szép napot,~ S a várral együtt lett mogorva
109   IV|              együtt lett mogorva vén.~ ~S elmondja sorra itt ez ősi
110   IV|            mostan minden cseléd tudja,~ S denevérek lakják. -~ ~Fenn
111   IV|             arczunkon a lengő kisértet~ S haragudnék érte. -~ ~Félve
112   IV|                 élete a családot sérté~ S gyászos lőn a vége.~ ~Ottan
113   IV|                Soha fel nem mosták. -~ ~S az ott a legeslegsötétebb
114   IV|                 vagy éjfél után?~ ~Régi s ujabb bölcsek: Homér, Shakespeare
115   IV|               omolni~ Könyei patakja!~ ~S hogyha éjfélenként azok
116   IV|               ősi képek ide elé állnak~ S hideg rémes szóval elmondják
117   IV|      szellemekre jobb lesz azt bezárni~ S nem vitázni vélük.~ ~Lassan
118   IV|            termekbe üstöt, szövőszéket~ S lármás gépeivel szövet,
119   IV|         gépeivel szövet, fonat, főzet.~ S alkot, - miben aztán kisértet
120   IV|              áruló, ki nemzetet tagad,~ S hamvát a föld nyugodtan
121   IV|               22-kén.)~ ~Két évtized: - s betölt az ezredév,~ Magyar
122   IV|              felváltja, az~ Nép-eltünés s uj ország-támadás.~ ~S e
123   IV|      Nép-eltünés s uj ország-támadás.~ ~S e hab tünő szinváltozásait~
124   IV|                Istenét!~ ~Hazát teremt, s azért meghalni tud;~ Erényt
125   IV|              megbünteti;~ Tudást keres, s teremtés titkaig~ Mélyiti
126   IV|                készti, emléket szerez,~ S hitével harczra hivja a
127   IV|                 halált;~ Sírját tuléli, s Isten része lesz.»~ ~Felel
128   IV|                tenmüved: -~ Teremtéd, - s tetszik őt megtartanod; -~
129   IV|              tetszik őt megtartanod; -~ S mig azt hiszed, hogy lelked
130   IV|               népnek vaskemény szivet,~ S e szivbe szikrát, szikrázó
131   IV|                 hogy zsarnok ne legyen~ S vas szivet, mely zsarnokot
132   IV|              percz alatt~ E nép elmulik s téged megtagad!»~ ~Szólt
133   IV|                a nép, próbáld meg őt!»~ S kihozta bölcsőjéből a magyart,~
134   IV|            rálehelt, mondá: «szeress!»~ S az égő lángból lett honszerelem.~ ~
135   IV|                 fényét árasztó világ!~ ~S két századon át küzde fényeért,~
136   IV|                  Haragba jött a daemon, s bősz dühvel~ Hő vérbe mártott
137   IV|         Szárasztani fölgyujtá városit,~ S oltásra hozta könyek záporát.~ ~
138   IV|             Isten szóla: «élj tovább!»~ S az eltiport nép ujra felvirult,~
139   IV|               betölté népek harcziban,~ S a hir beszélt nehéz csatáiról.~ ~
140   IV|                 ön keblében a viszály,~ S tulajdon villongása verje
141   IV|           ostromolja egymás templomát,~ S Istent csufolva hulljon
142   IV|         csufolva hulljon szét e nép!»~ ~S az átok méregmagva megfogant.~
143   IV|              két fél vesztes egyaránt,~ S a győzelmesnek gyász a diadal.~ ~-
144   IV|              vére folyt,~ De hire nőtt; s ha tüzbe hányaték,~ Ott
145   IV|              vas, - csupán a penész.»~ ~S jött a hizelgő lassu kábulat,~
146   IV|             Magát önellenének álmodá.~ ~S mélyen szunnyadva, elhagyá
147   IV|                 más istennek áldozott;~ S tor-asztalnak vevé a ravatalt.~ ~
148   IV|                ég sem szabaditja azt.~ ~S Isten szeméből földre hullt
149   IV|          szeméből földre hullt a köny,~ S Isten könnyéből költő támadott,~
150   IV|              könnyéből költő támadott,~ S a költő fájó éneklésire~
151   IV|      Fölébredett az alvó tetszhalott.~ ~S széttörte rárakott bilincseit;~
152   IV|            átaludt századnak bűneért.~ ~S e népet látta Isten küzdeni,~
153   IV|           gyalut.~ ~És győze minddel! - S akkor összetépték,~ Nem
154   IV|            százada!~ Anyánknak néztünk, s mostohánk levél!~ Hittük:
155   IV|           aranykor kezdő napja lészsz;~ S te azt mondád: «az utolsó
156   IV|                 utána törtek sóhajink;~ S ha «ő» nem szállt közénk,
157   IV|            tulvilágon is hazát szeret,~ S e honnak itt, melyen hamvát
158   IV|               sir ezer millió halott!~ ~S még egyszer szólt az Ur: «
159   IV|             szólt az Ur: «Föltámadás!»~ S a szellem ujra élő arczot
160   IV|              napestig ütik a tarokkot,~ S haza jövet mást nem kérnek,
161   IV|        pipafüsttől bepáczolva,~ Megjön, s keserűen fekszik a vaczokba,~
162   IV|            ásitni érez szörnyü vágyat,~ S ha vesztett a négyszin dámákon
163   IV|                 ha már egyszer horkol.~ S mind annak okai kaszinók
164   IV|               akczió reakcziót teremt,~ S ha már ugy intézte náluk
165   IV|               kérni «frische vierét!»)~ S ha egymástól tiz husz krajczárt
166   IV|              jertek!»~ Az illatos kávé, s a drága bival-tej~ Sok szivet
167   IV|         bival-tej~ Sok szivet felderit, s sok bánatot hajt el.~ Kávét
168   IV|                 Egy kis hurka, kolbász, s más gyönge csemege;~ Végül, -
169   IV|                 ez. Milyen a quaterka?~ S biztatgatják egymást Juczi,
170   IV|                hogy «konty alá-való.»)~ S a lángbakatornak, mit szürcsölve
171   IV|                 egy» e muzsikaszernek,~ S nem fogták el utban Beczirkszkomiszernek?~
172   IV|        pitvarban helyt foglal magának,~ S csavarja farkát négy lábu
173   IV|            farkát négy lábu orgonának,~ S kezdi a mint illik a Rákóczy
174   IV|      tánczoltunk még! A lesz a furcsa.~ S behíják a werklist. Hisz
175   IV|                   Abban polka, csárdás, s minden nótát tud a!~ Friss
176   IV|                 melyik a férfi, rikkant s kontyához kap.~ «Hogy volt,
177   IV|        tánczolnak, nem fáradnak ők el.~ S ugyan nem gondolnak a klubban
178   IV|               lejt asszonynyal szembe,~ S mit ér két homogén szivnek
179   IV|          megragadja a kintorna nyelét,~ S Náncsival tánczba megy a
180   IV|                megy a muzsikus cseléd;~ S mig egyik menyecske a werklit
181   IV|                szétmegy minden pántja;~ S egyre viszik odább, a szeme
182   IV|           kimenekül a nyitott ablakon.~ S azzal vesd el magad! Ott
183   IV|            magad! Ott hagyva kintornát~ S a négy szép menyecskét,
184   IV|                 lesz a kinjában-zengő,~ S bámulva kérdendi: «Hát e
185   IV|                neki?~ Magától jött ide, s aztán nem mene ki?»~ Nosza
186   IV|                 Nincsen számodra élet.~ S most is csak szólsz; de
187   IV|                  És drágakőtöl terhes,~ S azt Yótának hajítja.~ ~Mint
188   IV|                 Ha ki nem szabadítám.»~ S cseng, vérten, pajzson kardja.~ ~«
189   IV|                 szeress: férjed leszek~ S az égben üdvösséged.~ Szebb,
190   IV|                 szemem,» mond a lovag.~ S félrostélyát kinyitja.~ «
191   IV|               reá~ Aben Chamot idegje,~ S torkán üté keresztül.~ ~
192   IV|              Enyim legyen a szép nő!»~ ~S szép nő miatt a portugál~
193   IV|               Aben Chamot segít nekik.~ S a felbőszült csatában~ Szép
194   IV|               Két vára, kincses városa~ S két világrészben serge.~
195   IV|             feledés moha, hol kimulék?~ S kit vesz föl a hir ege,
196   IV|                 csókokat osztja a vas,~ S a sir hideg férge a mátka;~
197   IV|            csend marad, pendül a lant.~ S azt mondja: «előre, halálba!»~ ~«
198   IV|                mi láng, mi varázs van!~ S az asszonyi sziv, az hajh
199   IV|        fürteiről kigyózva le hoszszan.~ S még boldogabb óra, mely
200   IV|                 a kéz;~ Ám visszamegyek s majd meglelem azt:~ A válogatás
201   IV|             válogatás ott bármi nehéz;~ S majd visszajövök, ha valódi
202   IV|               sora közt kilelem.»~ Szól s eltünik a siri álom.~ ~És
203   IV|               befértek.~ És hija nejét, s szerette fiát,~ Nő, gyermek,
204   IV|        Fénytünemény, odavetve falakra,~ S még egyre susog: «óh jertek
205   IV|               az asszony, a gyermek.’~ ~S felkölti szerelme hivása
206   IV|                 a miként azelőtt.~ Kard s lant keziben. - Eldobja
207   IV|           rózsabokor rajt öszszeborul,~ S hullatja viragit hamva fölé...~ -
208   IV|             magával mind, mi övé volt,~ S most kezd csak alunni nyugodtan
209   IV|               magas égen csillaga ég!~ ~S zeng a csalogány a tavasz
210   IV|                 szembesité~ A vádlottat s a vádoló felet.~ ~Felszólitásra
211   IV|         Hozzáfogott a bűnrovás zöméhez~ S meg sem pihent mig el nem
212   IV|              kocsmában cyprusit iszik,~ S az asszonynak marad a barna
213   IV|                már Athenben a divatból~ S nem hordják másutt, csak
214   IV|                 ad csalánszövetre sem.~ S a gyermekét mezitláb hagyja
215   IV|               leánynak.~ Lencsét, babot s más tisztességes ételt~
216   IV|                 egy asszonynak: halál!~ S hát még az, a mikor káromkodik!~
217   IV|             felveszi.~ Elkezdve Zeüszön s jó Hermeszen,~ Le mind egész
218   IV|           Chloris, Zephissa, Elpinice!~ S ki tudná a nevét mindannyinak?~
219   IV|         Chignonja a gallérjához ragadt~ S a purpurától, a mivel Zoe~
220   IV|             arczát, inge színt kapott.~ S még a féltékenyt játsza
221   IV|                haeterának szidá miatta~ S képes nejét Sapphotul félteni!~
222   IV|               jobbrul, balrul, középen~ S aztán ölében elvivé haza~
223   IV|                elvivé haza~ Az archonok s a nép bámulatára.~ S ezzel
224   IV|           archonok s a nép bámulatára.~ S ezzel a válópernek vége
225   IV|               Arczfintorával elriaszt,~ S mikor a «semmi» sír - sohajt,~
226   IV|                 a király;) őt elviszi:~ S mig a király imádkozik,~
227   IV|              Rajt a védszent ólomképe,~ S fetish és amulét egyéb.~ ~«
228   IV|                  Legédesebb mámorában,~ S gyönyörködtem lassú méreg~
229   IV|                 közbe nagyot röhögött.~ S megrázva a csörgő sipkát,~
230   IV|              Féltém a csörgő sipkámat.~ S okos dolog volt azt tennem,~
231   IV|            Gyomromban egy kigyó mozog:~ S mentül többet iszom - iszom,~
232   IV|              Gergely pápa rokona volt,~ S jó indulattal iránta~ Megtehette
233   IV|            Crescentius nagy pogányul.~ ~S csinált neki ellenpápát,~
234   IV|               csinált neki ellenpápát,~ S akkor aztán a két pápa~
235   IV|                 hirre. Fordult vissza.~ S a mint haraggal megjelent,~
236   IV|                  Küldé a paradicsomba.~ S a kulcsot elvette tőle;~
237   IV|           Walter hős volt, neki rohant~ S bevette azt - egy ostorral.~ ~
238   IV|                 védelmezd.~ Egyet intek s a kihez hű~ Maradj, férjed
239   IV|             Sehol, sehol a föld tekén;~ S az asszony csak cserét fizet,~
240   IV|              igy felelt;~ A nőmhöz én - s hozzám a nőm.~ Mi hűk vagyunk;
241   IV|         Parancsol: «Ott a máglya már!»~ S egymás mellé kötözve néz~
242   IV|          Crescens; «de együtt veled.»~ «S én meghalok, mert hű valék:~
243   IV|               Marokkal átszoritja azt,~ S kinyujtott karja nem rezeg.~ ~
244   IV|           kinyujtott karja nem rezeg.~ ~S az izzó vassal rámutat~
245   IV|                  Istent hivám! - szólt, s a vasat~ Azzal kezéből elveti:~
246   IV|            harmadik!»~ Ordit a császár, s jobb keze~ A nő karját ragadja
247   IV|             Együtt hamvadt a téren el.~ S a circusban tapsol a nép.~ ~«
248   IV|                  Most már nincs férjed, s nőm nekem.~ Most már szerethetsz
249   IV|               hogyan foglak szavadon.~ ~S mig azoknak a hamvait~ Elhordja
250   IV|             hogy arczszine volt pirók,~ S azon, a mi csak haj, szakál
251   IV|               pislogó ólomszürke szem,~ S befejezé az arczot ékesen~
252   IV|              mindig bot volt az adutt.~ S ha dühbe jött, az volt csak
253   IV|              szij, gomb van-e rendbe’,~ S a patrontás jól ki van-e
254   IV|              ujoncz volt még a gyerek:~ S azt látja, hogy a kölyök
255   IV|             kancsukát rá, a mért sirt!~ S majd feledi anyja temetésit.»~ ~
256   IV|              feledi anyja temetésit.»~ ~S odább ment a nagyherczeg,
257   IV|              egy ficzkó nagyot horkan,~ S olyat röhög, csakúgy csuklik
258   IV|       nagyherczeg pedig nagyot bámult,~ S aztán kaczajra kelt bámultábul.~ «
259   IV|                akkor is fényt játszik.~ S az a nagy palota a gyürűs
260   IV|            tudja a király, mi baj van?~ S ha egyszer megtudta a bajnak
261   IV|             bajnak a hirét,~ Egyet szól s kiteszik «baj» uramnak szürét.~
262   IV|               már négy poronty sirása;~ S most kapja az asszony, még
263   IV|            asszony, még megszaporitja,~ S nem egygyel, de mingyárt
264   IV|            kerül azt kimondani nagyon.~ S még ha panaszkodik, akkor
265   IV|           alsóba majd csak befogadják.~ S nézi elbusultan a Duna tükrébül~
266   IV|              tükrébül~ Felragyogó várat s nagy dologra készül.~ Ha
267   IV|              egy követ kötne a nyakába~ S beledobná magát Duna hullámába,~
268   IV|                hol bőr árát nem kérik,~ S hol az igazságot nem is
269   IV|                szőrét kezdi ereszteni.~ S meglátva ott a sok ficzkándozó
270   IV|             halba;~ Rák megfogja farkát s ollóval czibálja:~ Róka
271   IV|        fenekérül~ Egy vén pákosz csuka, s arrafelé térül.~ «Ez az
272   IV|            csukát csak nem ereszté el.~ S a csuka a száját csak nem
273   IV|           gyorsan leteriti~ A két vadat s azzal nyakába keriti.~ Aztán
274   IV|            mester elfogott zsákmányát,~ S kimeríti magyar nyelvben
275   IV|                  No mid van ott varga?» s botjával rálegyint.~ Elmondja,
276   IV|             bevitte királyhoz fogását,~ S hallotta királynak vidám
277   IV|            Varga fogta mind a kettő!» - S azok ketten~ Ugráltak, tánczoltak
278   IV|               igen jól mulatott rajta,~ S tudós Galeottit azonnal
279   IV|           aranyat»:~ Nagyot hall a főur s azt kérdezi «hanyat?»~ «
280   IV|                 neki, ha az a motosza.~ S aztán hadd vigye el Isten
281   IV|           grácziának épen ezt kereste,~ S számlálják le, a mig meg
282   IV|              szókra köpenyét felveszi,~ S azt mondja: deresre feküdni
283   IV|           közöttük két egyenlő részre,~ S fizessék le nekik az illető
284   IV|                 meg varga praktikáját,~ S belső szolgáinak gonosz
285   IV|              népből marad-e irmagnak?~ ~S valamennyi között leginkább
286   IV|                 Ugy jött, mint a sáska, s a hol az végig járt,~ Falu,
287   IV|                     Így hítta a magyar, s valljuk meg igazán,~ Hogy
288   IV|           igazán,~ Hogy ő futott akkor, s tatár a nyakán.~ ~De a kik
289   IV|               ki rabszijra lett fűzve,~ S lófarkhoz kötötten Krimiáig
290   IV|                dér csipte meg a szivünk s meglágyult.~ A régi székely
291   IV|           székelység Gábor diák körül,~ S hogy ott győz, vagy meghal,
292   IV|            tudnak fegyverrel is bánni,~ S ha nyilzápor hull is, nem
293   IV|                Jobb lesz, ha haza mégy, s szépen veszteg maradsz,~
294   IV|                szépen veszteg maradsz,~ S bedugod a füled, mikor szól
295   IV|                nyárs, vasvilla, kasza,~ S más afféle, minek végén
296   IV|              Szárhegy fenyőerdein tul,~ S körül megkerülve székelyek
297   IV|            követ lódit~ A tatárok közé, s ugy találja főbe~ Az elsőt,
298   IV|                 észre, hogy fennakadt,~ S valami szoritja a meztelen
299   IV|                meg Puskás Klára tartja~ S azt helyéből egy ló ki nem
300   IV|                  mert még megcsudállak~ S nem ember-fiam lesz, hanem
301   IV|             lesz, hanem majom-állat!”~ ~S hogy ne csodálhasson Joldog
302   IV|           gerebent mind a két markába.~ S oly erővel sujtá oda találomba,~
303   IV|                van, nesze ez a leves!”~ S az egész üst szurkot önti
304   IV|                ellen:~ A moldvai Sunkó, s a kievi Gellen.~ Régi öldökléstül
305   IV|             Istene! Segits diadalra!”~ ~S mig egyik öklébe szoritja
306   IV|            alatt a tarkó lett védetlen~ S arra sujt le Klára a cséppel
307   IV|               neki, leszállva lovárul,~ S rengő lépésekkel a nő felé
308   IV|            olyan: patkókat széttördel,~ S egész ökröt elvisz vállán
309   IV|                vállán könnyü szerrel.~ ~S a nagy erő mellett, hogy
310   IV|                 fut, elfut táborostul,~ S akkor veszve van az egész
311   IV|            hetedik!» kiált erre Klára,~ S belemarkolva a törött paprikába,~
312   IV|         czikákol, magát földhöz vágja,~ S kinjában még a zöld pázsitot
313   IV|             kardjával~ Levágta a fejét, s őt felrúgta lábbal.~ ~S
314   IV|                 s őt felrúgta lábbal.~ ~S akkor azt a szörnyű fejet
315   IV|               rohant Klára pallosával,~ S ütötte a tatárt élével,
316   IV|                tatárt élével, fokával.~ S mikor már a futót karddal
317   IV|          csorbára verték már a kardot;~ S mire csillagos lett a kerek
318   IV|            szerelemből az életet adja,~ S halált is oszt, ha jön az
319   IV|             megduplázza az örömeinket,~ S megfelezi a bút, ha bánat
320   IV|         befűtött a pestbe,~ Kiszakitott s kilencz kenyeret vetett
321   IV|             minden panasz nélkül.~ ~Egy s ugyanazon nap hét ellenséget
322   IV|                nap hét ellenséget ölt,~ S három magyar lélek nyert
323   IV|                 ott, valami alakban, -~ S majd megtudod akkor, hogy
324   IV|             mikor a hajót elhagyhatta,~ S szilaj hullám helyett ló
325   IV|                  Jó, hogy egymást ölik, s nem egy harmadikat!~ ~Kigyó
326   IV|             kardját, leugrott lovárul,~ S a kigyóra olyat vágott a
327   IV|            tánczolt, karikákat hányva,~ S belekapaszkodott még az
328   IV|             vadállat~ Odacsúszott hozzá s lábánál megállott.~ ~A fejét
329   IV|       megsímitja azt a nyújtott lábat,~ S látja, hogy a hős vad szeme
330   IV|                 a föld poráig hajtja.~ ~S hogy Róbert a lábát rátette
331   IV|                hasznos, noha szégyen.»~ S a míg lovagja a kigyót ketté
332   IV|            felemelve, lábait feszítve,~ S valami vonitó ordítást ereszt
333   IV|            Róbert visszakerült ménjét,~ S dicsérte magában oroszlán
334   IV|       Megigazítá a terhelőt a nyergén,~ S megveregeté a lova nyakát
335   IV|              Uraddal, fiaddal, élj soká s légy boldog;~ S emlékezzél
336   IV|                élj soká s légy boldog;~ S emlékezzél meg rám, hogy
337   IV|                 Éjjel a pusztára kiment s reggelenként~ Hozta a szájában
338   IV|         felmondta a nagy rokonszenvet:~ S úgy elfutott tőlük, még
339   IV|                az a pánczélt hegyével,~ S mikor visszarántja lánczczal
340   IV|         barlangja mélyét.~ ~Egy szökés, s ott terem az emirnek hátán,~
341   IV|                  Oly hideg, mint a jég, s mint kristály, oly tiszta;~
342   IV|                Az oroszlán egyet gondol s eliramlik:~ A csalitban
343   IV|           gyökerestül:~ Oda vitte a fát s gyönyörködve nézte:~ Vendégénél
344   IV|             Recsegve válik szét a bokor s már ott van!~ Rárohan a
345   IV|        Legázolja maga alá a fövényre.~ ~S addig marczangolja, tépi
346   IV|              hires neves Kármel hegyig~ S ott a zarándokok közé elegyedik.~ ~
347   IV|         jártányi erő,~ Vállaikra veszik s akként hozzák elő.~ ~Kármelhegyi
348   IV|      fenyegetnek,~ Hogy visszafordulnak s mindent itt felejtnek!~ ~
349   IV|                 csak rohan a tengerbe,~ S úszik, talpaival a hullámot
350   IV|             lehet többé visszatérni: -~ S a repülő hajót el nem tudja
351   IV|                királyt és nagymestert,~ S az inkább az ellenségre~
352   IV|                 minden ember dolgozik,~ S az elnök csak egy czéhmester,~
353   IV|              Kinek mindenki parancsol,~ S kinek senki sem fogad szót. -~
354   IV|                 A valóságos koldusok.~ ~S adnak neki nagy hatalmat -~
355   IV|               Minden háznak a küszöbe,~ S minden kenyérnek a héja.~
356   IV|                 szedhet minden népnél,~ S a magáét brevi manu~ Megverheti -
357   IV|               Gyertyákat elkoppantani,~ S elfogad érte kóser pénzt:~ «
358   IV|              Nádbul, kukoriczaszárbul,~ S mert gödör is van alatta,~
359   IV|              még inkább azért, ha jobb~ S így gázolnak kiméletlen,~
360   IV|           Embert ölt és csirkét lopott~ S boszorkánynak volt a lova.~
361   IV|             boszorkánynak volt a lova.~ S más ilyen nyájasságokat,~
362   IV|                 Jól összeteremtettézi,~ S kimondja az itéletet:~ A
363   IV|                kap perselyt a nyakába,~ S borsóra fog térdepelni. -~
364   IV|              borsóra fog térdepelni. -~ S más ily szörnyű büntetést
365   IV|                szörnyű büntetést szab.~ S kik ebben meg nem nyugosznak,~
366   IV|                lépésre~ Vagy fütykössel s akkor aztán~ Addig ütik
367   IV|                 legőszintébb hizelgők.~ S mikor itten fejedelmi~ Türelemmel
368   IV|              Felségsértő szunyogoknak,~ S végig gondolt a jövendőn:~
369   IV|          titokban, maga lovat nyergel,~ S elindul a székelyföldre
370   IV|           magának mindent punktumoson:~ S mikor mindent látott, megint
371   IV|      puliszkához is leült volna talán,~ S nem várta volna, míg hoznak
372   IV|              diák.»~ Felugrik a ficzkó, s aztán nagyot kiált:~ «De
373   IV|          bevehesse gyomra drágaságit!~ ~S mintha jól ismerné Hunyady
374   IV|             mellé a villát, a mását,~ - S aztán felhoz neki egy tál
375   IV|               jön rá egy kis torma.»»~ ~S a tormás lencséhez mond
376   IV|                 húz menten~ A korsóbul, s aztán átadja pihenten.~ ~««
377   IV|                 nagy gátat eléje tolt:~ S most másfelé folyik, s az
378   IV|                  S most másfelé folyik, s az én völgyem megholt.~ ~
379   IV|                mind örök időben!»»~ ~- «S ki az a szomszédod?» kérdi
380   IV|             vendégének igaz fogadásba.~ S gondolva, hogy ennek nagy
381   IV|          alföldön nem kell kalauz sem,~ S távol város tornyát meglátni
382   IV|                 ember torony irányába,~ S találhat jó szállást gulyás
383   IV|                az, mint akármi kastély~ S ha a goromba szél feltámad
384   IV|          diáknak, a ki ott járt nálam,~ S ezt a gyűrűt adta, hogy
385   IV|                  fogja kend a lovam!»»~ S tovább ment kérdezni: Mátyás
386   IV|                       Semmi méltóságos, s épen semmi vajda;~ Hanem
387   IV|                  úgy maradjon hátul!»»~ S odább megy Bente úr. Ujabb
388   IV|              dák!» kiált nagy örömmel.~ S kezet szorít vele mind a
389   IV|            párolog a leves a tálban.»~ ~S azzal karon fogja király
390   IV|                azt hiszi, álmot lát. -~ S még mindig fényesebb termek
391   IV|       mentekötőik egy országot érnek!~ ~S a mit körül álnak, egy nagy
392   IV|             pedig magáét felcsapja. -~ ~S aztán Bente uram nagy bámulatára,~
393   IV|               fölmegy a trón magasára;~ S beleül a trónba s onnan
394   IV|            magasára;~ S beleül a trónba s onnan tekint szélylyel,~
395   IV|                  asztalod terített.» -~ S azzal int a király, hogy
396   IV|                   Megtölté tarsolyát, - s megtörlé a száját.~ ~«No
397   IV|           reszelt torma mind színarany~ S fényes ezüst dénár, melylyel
398   IV|                a vajda fejéhez üsd.»»~ ~S nem nyúlt a tálhoz, mely
399   IV|      lekönyörögnék még a palástját is,~ S elvennék, ha adna, kétszer
400   IV|                 vágjunk le szakmányba,~ S ha kiki levágta, hadd térjünk
401   IV|         kaczagányt sorban lekapcsoltak~ S Bente úr vállára szállott
402   IV|           miatyánkot is el-el hibitja.~ S mentől közelebb jön a felmenés
403   IV|        Felöltözöm én a kelmed ruhájába~ S felmegyek helyette király
404   IV|               pap zsinórost, takarost,~ S hozzá bajuszt, szakállt,
405   IV|                dugva volt az olvasója,~ S háboru idején kard is csüggött
406   IV|            süvegje olyan mint a pörgő,~ S az udvari bolond, sipkáján
407   IV|             csillagos ég volna az ára.~ S még az sem volna ár egy
408   IV|                Meglesz!» szól a király, s rögtön ad parancsot:~ Czinkotai
409   IV|              egymással~ Megosztá szivét s tele poharát.~ S ha összezördülének
410   IV|                 szivét s tele poharát.~ S ha összezördülének is nagy
411   IV|           nyalka,~ Vár reá a szép lány, s egy kis hivatalka.~ Pálnak
412   IV|             vesztit?~ Elmehet koldulni, s hirdeti a népnek,~ Hogy
413   IV|            műhely! Az Isten megsegit~ - S onnan a miniszter nem csaphat
414   IV|         felismerte benn’ a talentumot,~ S nem kiméli tőle - a kolofónjumot.~
415   IV|          kisasszonyt elvesz feleségül,~ S cabanos szivart szí, soha
416   IV|                Mind az egész lénungom,~ S neked adom!” Nevet a nő,~
417   IV|               is kölcsön, hogy megadd,~ S legyen uzsorás kamat.”~
418    V|                   Rossz kedvü a magyar, s széles rossz kedvében~ Az
419    V|               Czifra bolond divatokat,~ S hozzá egész tisztelettel~
420    V|              Egy-egy ártatlan ötletet?~ S hányni a czigánykereket,~
421    V|                Kik a lantot elhajíták,~ S biztosító-, hiteladó-~ Intézetekben
422    V|               gát volt, ott átrontott,~ S bámulnának nagy szemekkel, -~ -
423    V|                   Maga is nyugszik már, s a zászló alatta.~ Megannyi
424    V|                  kikért szive lángolt,~ S zengett ajkán a dal forró
425    V|                 dal forró kivánságról.~ S ki valamennyi közt volt
426    V|                   Csak a barna föld tud s barna czigányleány.~ ~(1876)~ ~ ~ ~
427    V|              pálmát, odafenn az égben,~ S nagy magában azon töprenkedik
428    V|                 előtt a ládám kitárva.~ S ha én azt becsukom s nem
429    V|          kitárva.~ S ha én azt becsukom s nem adok belőle:~ Nem lehet
430    V|              védem a törvényszék előtt~ S nem tartanak nálam nélkül
431    V|               szavalok, énekelek érte,~ S ha már kifogytam az emberi
432    V|              reggel, estig elfelejtem;~ S nem gondolok reá, a kivel
433    V|               soha a vett megbántásnak~ S az adott jótétnek emléke
434   VI|          Multunk, reményünk, jelenünk,~ S mert benne élünk, kell hogy
435   VI|                magyarnak fényes éve is~ S dicső korának hős emlékeit~
436   VI|           menhelyet és ápolást talált,~ S hálából kincsét mind e helyre
437   VI|              virágát fegyver tépte le,~ S a vész szétszórta a hulló
438   VI|             vérünkkel nemzetünk nevét,~ S port hinte rá, hogy meg
439   VI|       szellemünknek hű tanyája lettél,~ S ápolgatád, míg ujra ifjudott.~ ~
440   VI|         ápolgatád, míg ujra ifjudott.~ ~S mit fegyver veszte hős apák
441   VI|               Lett élő nemzet a magyar, s Te abban~ Mekkája a tudós
442   VI|                 a hit buzgó pásztorát,~ S a költőt, kinek lángja most
443   VI|              üdvözöl ezt mondja „most”~ S a szó mely „egykor” számon
444   VI|                annak,~ Részvétit más: - s mindkettő áldozat.~ ~A honni
445   VI|            Szeretni mindazt, a mi szép, s igaz.~ ~Hirdesse élő, látható
446   VI|            Mutassa fel, mi bennünk szép s nemes.~ ~Legyen világos
447   VI|                vésve tartogassa fenn.~ ~S amit költőknek lelke ránk
448   VI|               meg művészet hő szaván:~ ~S hogy hallja minden, s higyje,
449   VI|                   S hogy hallja minden, s higyje, hogyha hallá,~ Hogy
450   VI|             hibáinak, a rosz divatnak,~ S visszhangot adjon korcs
451   VI|              ház: - „azért ez oltár.”~ ~S áldott legyen a kéz, mely
452   VI|           szellem, mely föntartja ezt,~ S áldott a hon, melynek szolgálni
453   VI|             hajót, mi oda visszavitt.~ ~S az a tenger, mit e kettő
454   VI|         magzatja,~ Lélek szállt a vasba s a vér nem volt drága.~ ~
455   VI|            aranykönyv”-ből kifelejtve,~ S egy hamvvedernyi por, Keletország
456   VI|             drága halottaknak sírt ás,~ S miben holt és élő lelkek
457   VI|      Aranyértékűvé tesz az utókornak.~ ~S még maradt valami: a Te
458   VI|         ellenség nem győzött e népen!~ ~S az eszme, a minek egy éltet
459   VI|           csupán győzelmes fegyvernek,~ S nem látják benned a haza
460   VI|             száján.~ ~A „haza”, a haza, s örökké a haza!~ Ez volt
461   VI|   honszerelemnek nincs már börtönajtó;~ S milliók felett csak egy
462   VI|                 jön, nem térünk előle,~ S a jövőnek rakunk jó fundamentumot.~ ~
463   VI|           szellemed ezt a magas házat,~ S az nőjjön oly nagyra, hogy
464   VI|                  jogát hagyva, letünt,~ S közel voltunk már, hogy
465   VI|                   A hajnal még távol!”~ S ismét tovább aludt. Te maradtál
466   VI|               aludt. Te maradtál ébren~ S folytattad a munkát nehéz
467   VI|                  hanem bátor tettér’.~ ~S nem mentek jajgatni széles
468   VI|             olympi fényes istenséget.~ ~S templom lett, a hol az ébresztőt
469   VI|              hol az ébresztőt danolták~ S hol lángot gyújtottak, annak
470   VI|                 kit más angyal nemzett~ S ki templomunk járta, annak
471   VI|             járta, annak neve nemzet.~ ~S a szellem hősének nem kell
472   VI|                  szent gondolatjával.~ ~S mikor minálunk a Vesztaláng
473   VI|           talált a művészet tűzhelyt.~ ~S mikor hazájának szivéből
474   VI|             benned, kit ott eltemettek~ S mennybe száll és ott ül
475   VI|         elkallott; de a czím megmaradt~ S más szöveggel sikert tarlóz,
476   VI|            világnak melegét a bérczek,~ S mi az emberi vér melegét
477   VI|               aknák~ Azok csak a mérget s robbanó gázt adnák.~ ~Elébb
478   VI|          erősebb, mint maguk a számok,~ S a való erősebb, mint a leghőbb
479   VI|                 mint a leghőbb álmok.~ ~S a szellem az elmult század
480  VII|             Minden protokollum nélkül,~ S a begyült pénzt szerteszórni,~
481  VII|           montúr)~ Városokat leégetni,~ S fölépitni palotákat,~ Száz
482  VII|                Megigérni, a mit kérnek~ S meg nem adni, ha elmentek,~
483  VII|               Szabadsajtót, szavazatot~ S más alkalmatlan zajongó~
484  VII|                 venni uj menyasszonyt.~ S minden boldogitó csókért~
485  VII|             volt jó vége,~ - Ezeket bor s nők ölék meg.~ ... Oh mi
486  VII|                 Másik kaszával kezében~ S lábán egy talpalás csizma.~ ~
487  VII|              Másik eltört kaszanyéllel~ S teljes mértékben mezitláb.~ ~
488  VII|                Egyik búsul hona sorsán~ S iszik nagyot a hazáért:~
489  VII|               Iszik pezsgőt a javából,~ S fényes becsület-szavára~
490  VII|           kenyeret~ Könnyeivel öntözi;~ S mert rongyos: gyanús szem
491  VII|           rongyos: gyanús szem őrzi,~ - S nincsen becsület-szava! -~ ~ ~
492  VII|               be azt, hogy ő Ágostváry~ S apja házassága nem volt
493  VII| betelekkönyveztessék.~ Ágostváry névre: s oszt? szent a békesség!~ ~
494  VII|             Nincs? Hát maradj odahaza,~ S ne beszélj ily badarat!~
495  VII|                 A miből volt elég sok,~ S vagyunk mostan mind a ketten~
496  VII|               Folyjon ezután felfelé.~ ~S fogadjuk fel jól egymásnak,~
497  VII|              Szeretnének látni búsnak.~ S úgy sajnálnak, ha bánat
498  VII|                 a korán reggelt vártad~ S volt rám gondod, mint a
499 VIII|             Muzeumra is prænumeráltam.~ S a hányszor az úri-utczán
500 VIII|          egyszer lángra lobbant szépen~ S Jankó urfi majd ott égett
501 VIII|          Kerepesi igazgató~ Bánja ténor s primadonna~ Elkifogytát
502 VIII|                 primadonna~ Elkifogytát s bánatában~ Diapasont alább
503 VIII|            Ujságíró bánja, - hogy irt;~ S olvasó, - hogy praenumerált.~ ~ ~ ~
504 VIII|                 Ezer millió pimpimpáré~ S rajta ezer millió bogár.~ ~
505 VIII|          Lánykák szednek gyöngyvirágot~ S osztogatják az ifjaknak,~
506 VIII|             Repczéjére, mely virágzik,~ S gyapjujára, mely legel még.~ ~
507 VIII|                 Hogyha szerkesztő lesz, s nem marad szárazon:~ Kikötőül
508 VIII|                 Ki speizczedlit hordott s elhordá ebédem.~ Tudom e
509 VIII|             majd jön tán másik.~ Agyiő! S ne mondjuk: „a viszontlátásig.”~ ~ ~ ~
510 VIII|         megfelelő dózis~ Szalonna lesz: s ez metempszichózis.~ ~A
511 VIII|                 földet,~ Melyen nőttem, s mely látott, mint zöldet,~
512 VIII|              mely látott, mint zöldet,~ S ha belőlem már papiros támad:~
513 VIII|           Keblünkben duzzad - a tárcza~ S tele lesz csűrünk, magtárunk.~
514 VIII|            Czukrot kapnak - a méhesben~ S pörkölhetnek - málét.”~ ~„
515 VIII|               Itt van fiam, az istálló~ S tehén, borju tánczol.”~ ~„
516 VIII|                 könyvtár,~ Ülj le mellé s olvass.”~ ~„Hát a divat?
517 VIII|               fel,~ A magyar nadrágot,~ S csinálj abból uj divatot,~
518 VIII|              csinálj abból uj divatot,~ S - hazafiuságot!”~ ~ ~ ~
519 VIII|                   Réteket öntöző árok,~ S végül mert - nyakasak vagyunk~
520 VIII|                mert - nyakasak vagyunk~ S hozzá - tudatlan barbárok.~ ~
521 VIII|               hires embere,~ A tudomány s közélet bölcsei:~ Az egyik
522 VIII|                nyelvét és a magáét is,~ S ha magának bármi themát
523 VIII|        Hasztalan várt pontra, pauzára,~ S várhatott ugyan napvirradásig,~
524 VIII|              leég, ügyét addig védje.~ ~S megjegyzék a hosszú gyertyaszálat,~
525 VIII|         Elől-hátul töltő puska,~ Granát s egyéb vasgaluska,~ Gömbvető
526 VIII|                tót, de a szívük honfi,~ S karjuk tud még csak magyarul
527 VIII|                  nem szeretem” vendég,~ S ha örömünk volt, vagy veszedelmünk,~
528 VIII|        Megkináld őt fehér kenyereddel,~ S fogadd szív szerinti szeretettel.~ ~