Rész

 1  III|           ezen puha fajba.~ Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,~
 2   IV|            Egymás szavát nem érték: ám de egyet~ Megérte minden,
 3   IV|      hangszere lant a halálnak...~ ~Ám harczi robaj, dobogó paripák,~
 4   IV|            az arczom; téved a kéz;~ Ám visszamegyek s majd meglelem
 5   IV|              csak kesereg.~ De ezek ám tudnak fegyverrel is bánni,~
 6   IV|          férfi gondra,~ Kerékre jár ám az, mint valami óra.~ Az
 7   IV|        egész Szék romlását.~ ~Vinné ám, ha utját el nem állná Klára!~
 8   IV|      galuska? kiált oda Klára,~ Van ám még belőle; várlak vacsorára!~
 9   IV|             tanácsa rendelé. -~ ~Az ám csak a puszta, ottan a szent
10   IV|      kecskegidót.~ (A betegnek kell ám hozni valami jót!)~ Viszi
11   IV| becsületsértés!...~ .. Mert büszkék ám a hidalgók,~ Büszkébbek
12   IV|           szegény diákot nem bántja ám semmi.~ ~«Hetedhét országot,
13   IV|           Csakhogy ennek is megadta ám a módját:~ Lencsével trágyázva
14   IV|             gazdagon át.~ ~Megijedt ám Mátyás a másik félétől!~
15   IV|             öcsém, héj annak hosszú ám a tőre!~ Az egész vidéknek
16   IV|             szénaboglyánál sem kell ám jobb kvártély,~ Jobb álmokat
17   IV|          elkölti vitézül,~ Csak jön ám a gazda a végbucsuzással:~
18   IV|              Mert könnyü a szegényt ám kifigurázni:~ De sokkal
19   IV|           nem hajól.~ ~Meg is kapta ám rá nagy hamar a választ,~
20   IV|  félszájával~ Mosolyog rá: „Látszik ám!”~ ~A másiknak minden zsebe~
21   VI|          dicsőség messze vannak!~ - Ám ősi nyelve hódításait~ Az
22  VII|            Igy megsérteni a birót!~ Ám e nagy nap emlékére~ Hogy
23 VIII|            dús a lég.~ - De nem ott ám, hol én ülök.~ ~ ~ ~