Rész

 1  III|         izibe.~ S azokhoz, a kik őt így szeretik~ Óh a magyarnál
 2   IV|     lélek lett szivében.~ Ihlesd őt még egyszer ajkaiddal,~
 3   IV|          alszik, hogy költse fel őt -~ Nem hajnali fény, hanem
 4   IV|            Teremtéd, - s tetszik őt megtartanod; -~ S mig azt
 5   IV|           Itt a nép, próbáld meg őt!»~ S kihozta bölcsőjéből
 6   IV|          önmagában is,~ És össze őt még nem is én törém!»~ ~
 7   IV|        törtenetén:~ «Isten szeme őt ne találja itt!»~ ~Hozott
 8   IV|     diadal.~ ~- Még ez sem törte őt le; - vére folyt,~ De hire
 9   IV|          nemtő lássa hát kimulni őt:~ Pusztitsa el a lassu,
10   IV|        szemébe köny gyült, látva őt.~ Öngyilkosoknál veszve
11   IV|         kap.~ «Hogy volt, hogy?»-ot kiált, egymást átkarolja,~
12   IV|    Elbüvölten kiáltja~ Szép Yóta őt ölelve.~ ~«Hadd lássalak,
13   IV|          A harcznak alkonyatján~ Őt várja nője Yóta.~ ~Győzelmes
14   IV|     férjet,~ Eddig szerette Yóta őt,~ Ezután majd a férgek;~
15   IV|      felel: Úgy ketten szereténk őt!~ Sok deli hős indula szavára;~ - ‘
16   IV|    legjobban ott~ Fél a király;) őt elviszi:~ S mig a király
17   IV| tekintete,~ Dúlt arcza árulja el őt.~ ~«Te légy a máglyán harmadik!»~
18   IV|    kardjával~ Levágta a fejét, s őt felrúgta lábbal.~ ~S akkor
19   IV|      csak azért könyörgök,~ Hogy őt is csak félig vigye el az
20    V|          egy húr sem a lantból,~ Őt nem emelte föl, ő mindig
21 VIII|    felróvni.~ ~Az Isten is áldja őt meg,~ A mért értem annyit
22 VIII|      mikor jő elébed.~ Megkináld őt fehér kenyereddel,~ S fogadd