Rész

 1  III|         állna vitába?~ Igaz honfi erre nem is reflektál ma”.~ ~
 2   IV|           vitézt.~ ~Alcibiad mind erre válaszul~ Nyalábra kapta
 3   IV|         karját ragadja meg.~ «Hát erre mentséged lesz-e?»~ ~«Mit
 4   IV|         harmadik.... a pokolért!~ Erre már nem kerül a sor.~ Ottó
 5   IV|         megfelezzed,~ Visszajövet erre jó lesz emlékezned.»~ ~Gondolta
 6   IV| hempergetve,~ Néző főuraknak lett erre nagy kedve:~ Soha ily bajvivást
 7   IV|    hadának!”~ ~Bukador, a hadnagy erre neki indul,~ Felkaptat a
 8   IV|         Ejnye kutya kurta!” kiált erre Joldog,~ Kutyafejüek közt
 9   IV|         Te vagy a hetedik!» kiált erre Klára,~ S belemarkolva a
10   IV|             Hej lett nagy rémület erre a tatárban!~ Elkezdtek szaladni
11   IV|        III.~ ~Nagy kiáltozás lett erre a táborban:~ Nem akarták
12   IV|      egészségének.~ ~Róbert lovag erre szomorún mosolygott:~ Nem
13   IV|           Édes hű bajtársam, mond erre a lovag,~ Lásd mostan vesztemre
14   IV|        donga.»»~ ~Mátyás igy szól erre; «Mondd el hogy volt mint
15   IV|          neki jó magyarán,~ Hogy «erre közelebb, arra meg hamarább.»~ ~
16   IV|        neked több szükséged~ Lesz erre a pénzre, - nagy vásár áll
17   IV|       nehezebb őtet felruházni!~ ~Erre a főurak, a kik ottan voltak,~
18   IV|           róva jól.~ Király szive erre nagy sor ha nem hajól.~ ~
19   IV|               Rettenetes kérdés,~ Erre minden válasz csupa felségsértés.~ -
20   IV|          el!”~ Az asszonyka nevet erre,~ De csak olyan fél neszszel.~ ~
21    V|          Ugyan felpakoltál!” mond erre szent Pető.~ „Egy embertől
22 VIII|      keserü, haszontalan.~ ~ ~Hát erre ki ismerne rá?~ Minden ujja