Rész

 1  III|        ki szépen~ Tudja viselni magát,~ Annak majd a jó Mikulás~
 2   IV|       tudta multját; szenderén~ Magát önellenének álmodá.~ ~S
 3   IV|      mélyen szunnyadva, elhagyá magát,~ Fogyott, megolvadt, mássá
 4   IV|           Elébb kisírva kedvire magát,~ Hozzáfogott a bűnrovás
 5   IV|        mar!~ Még szivemig rágja magát,~ Ha meg nem gyógyítasz
 6   IV|        oda?~ ~Crescentius védte magát~ Úgy a hogy az angyalvárban.~
 7   IV|          Képére, oly jól utálta magát.~ Természetében is reá ütött:~
 8   IV|    kötne a nyakába~ S beledobná magát Duna hullámába,~ Mingyárt
 9   IV|     Puskás Kalára:~ Körül rakta magát minden fegyverzettel,~ Mindent
10   IV|        termet, bevál óriásnak;~ Magát a pallosát hiszik félmázsásnak.~
11   IV|           Prüszköl és czikákol, magát földhöz vágja,~ S kinjában
12   IV|     csipejére~ Téve, kikaczagta magát nagy kedvére,~ Akkor Bukadornak
13   IV|      hite.~ Hogy Isten, a kiért magát föláldozta,~ Pokol sötétjéből
14   IV|    földről fölkelte;~ Kivitette magát a szép verőfényre: -~ Ah
15   IV|        volt ott. -~ Az nem fedi magát bársonynyal, aranynyal.~
16   IV|        muzsikálni,~ Az udvarnál magát kezdi honn találni,~ Az
17   VI|       egy testvérnek vallja ott magát.~ ~Óh boldogabb országok
18  VII|      Azt beszélik, hogy megölte magát,~ Szerelmes volt, nem türhette
19  VII|     Nagyon szenvedhetett,~ Hogy magát ily korán végezte ki.~ Ugy
20 VIII| kukoriczától.~ ~Hát kend tartja magát ilyen nagyra?~ Hát ily nagyra
21 VIII|         nagyra?~ Hát ily nagyra magát miért tartja?~ Kendből csak