Rész

 1  III|      mely maga egy árzenál;~ De oda te be nem jöhetsz;~ Mert
 2   IV|        neki, abba temesd élve:~ Oda vigye magával a mélybe~
 3   IV|         hogyha éjfélenként azok oda által,~ Amaz ősi képek ide
 4   IV|        téged a sir rabol el, mi oda~ Mindketten e sirba leszállunk...’»~ ~«
 5   IV|         egyre susog: «óh jertek oda!»~ ~Ősz asszony lesz a nő,
 6   IV|          Nem tudom, hogy talált oda?~ ~Crescentius védte magát~
 7   IV|       birta a két lába.~ De nem oda Buda! - a királyi várnak~
 8   IV|      mondá: „Ne te né! hisz nem oda Buda,~ Ennyi futó magyart
 9   IV|         készül Rómába.~ ~No, ha oda készül, ez csak az ő dolga;~
10   IV|         Ilyen állapotban nem jó oda menni:~ Nagy baj támad,
11   IV|        Jó volt a galuska? kiált oda Klára,~ Van ám még belőle;
12   IV|    markába.~ S oly erővel sujtá oda találomba,~ Hogy ilyen pusztitást
13   IV|   halmán át egy oroszlán rohan~ Oda, hol a harcznak a legforrója
14   IV|   körmével; hozta gyökerestül:~ Oda vitte a fát s gyönyörködve
15   IV|        czitromokkal.~ (Ők maguk oda se mentek.)~ A világnak
16   IV| Koczogva még délre el is jutott oda.~ Nagyot bámult ott a fényes
17   VI|         Azt a gyászos hajót, mi oda visszavitt.~ ~S az a tenger,
18  VII|        földbe van temetve~ A ki oda pihenni elmegyen!...~ ~
19 VIII|        a ki még meg nem pihent~ Oda se is eresszen kend,~ Jól
20 VIII|      pokolba,~ Annyian sietnénk oda.~ Ugyan jó hát reánk nézve,~