Rész

 1    I|        kamatozik,~ Mert haszonbért tőle nem igen fizetnek -~ - Bizony
 2   II|      harapsz, hogy savanyu~ Legyen tőle a képed.~ Nagyot iszol, „
 3   II|      tűztől,~ Csak pofád ragyogjon tőle,~ Közé dobod az üszköt.~ -
 4   IV|     Istenem! Mit tehettem?~ Féltém tőle koronámat!~ - Ugy-e; azt
 5   IV| paradicsomba.~ S a kulcsot elvette tőle;~ Nem tudom, hogy talált
 6   IV|            arczra, térdre;~ Mintha tőle holtan bocsánatot kérne.~ ~
 7   IV|           három magyar lélek nyert tőle életöt.~ Hej ha minden magyar
 8   IV|          az oroszlán nem maradt el tőle.~ A lovag oldalán ballagott
 9   IV|              Ki a nagy harcz alatt tőle távol jára;~ De mikor meglátta
10   IV|                 Itten sem marad el tőle oroszlánja;~ Hogy nála lehessen,
11   IV|          szomszédod?» kérdi Mátyás tőle. -~ ««Jaj, öcsém, héj annak
12   IV|       fordul, megosztja kenyerét,~ Tőle nem vették el jó kérges
13   IV|          talentumot,~ S nem kiméli tőle - a kolofónjumot.~ Rajkó
14    V|        utolsó híve,~ Azt se kérdik tőle, miért fáj a szíve?~ A költő
15  VII|            gondoltam,~ Nem aludnál tőle.~ Ha feküdnél a mély sírban
16  VII|         sírban holtan~ Felébrednél tőle.~ ~Ha tudnád, hogy milyen
17  VII|        boldog voltál~ Visszajönnél tőle.~ Ha tudnád, hogy mily nagyon
18  VII|           megcsaltál,~ Elkárhoznál tőle.~ ~ X.~ ~Irigyeid az emberek,~
19 VIII|          Jankó urfi majd ott égett tőle.~ ~ ~ ~