Rész

 1  III|       megállj! felelj:~ Minek neked ez a sastoll?~ Kalap mellé,
 2  III|      hogy él?~ „Egyed azt, mi neked tetszik,~ Csak az enyimből
 3  III|       itt bennünket fellel.~ ~Neked két hazád van: nyugaton,
 4  III|   hirben álltunk~ Azt nagyján neked köszönjük~ Oh liebe allgemeine
 5  III| jártunk,~ Hanem ők, köszönjék neked~ Oh liebe allgemeine Zeitung!~ ~
 6  III|      fel köztünk uj népeket,~ Neked tetsző civilizatiót,~ A
 7   IV|      mi születik,~ Halál után neked szolgál a rab,~ De énnekem
 8   IV| várlak régen epedve lakomba!~ Neked és kicsinyemnek vetve az
 9   IV|       férget elaltatod:~ Adok Neked - még nem mondom~ Meg, hogy
10   IV|      Ha kigyómat kikergeted,~ Neked adom, - még nem mondom,~
11   IV|      uram, nekem van férjem:~ Neked is van feleséged.~ A mit
12   IV|     ordit reá a nagyherczeg,~ Neked majd mindjárt más kedvet
13   IV|        A hogy te én nekem, én neked úgy hittem.~ ~Ülj le az
14   IV|   nékem!~ ~Vitesd el e tálat, neked több szükséged~ Lesz erre
15   IV|    Mind az egész lénungom,~ S neked adom!” Nevet a nő,~ De csak
16   IV|       nem ad.~ „Én nem hoztam neked semmit,~ Hanem csupán magamat!~
17    V|     Naplóba vagy Honba?~ Épen neked való volna~ Ez a munka,
18    V|       a kivel jót tettem”.~ ~„Neked adom pálmám”, szól Péter, „
19 VIII|  néked.~ ~Hiszen velem együtt neked is volt~ Sok érdemed rája.~