Rész

 1    I|          Olyan bűbájos a nőnem,~ Miként tündér-asszonyok.~ Szűzpárta,
 2   II|      éjben úgy tüntél elém föl,~ Miként egy álom, mint tündérmese.~
 3   II|         ismét,~ S büszkébb reád, miként volt valaha.~ - Üdvözöllek
 4  III|          A fészek is olyan régi, miként a ház,~ Rideg évszak el-elkerget
 5   IV|    tornáczokon úgy kong a hang,~ Miként ha alvó rémek szerteszét~
 6   IV|      után is az alacsony népre,~ Miként néztek élve.~ ~Itt a legelső
 7   IV|         még előkelőbb százszor,~ Miként Álmos vezér.~ ~Mellette
 8   IV|      alakja.~ Arcza halaványabb, miként patyolatja;~ Két szeme lesütve,
 9   IV|  patyolatja;~ Két szeme lesütve, miként életében,~ Ragyogását tartá
10   IV|           Hogy nem csodálkozunk, miként e vár maga~ Elégett általa.~ ~-
11   IV| üdvösséged.~ Szebb, jobb vagyok, miként ő.»~ ~«Mit én tudom? susog
12   IV|   megigézsz!~ ~Szebb két szemed, miként övé!~ De édes ajka néki,~
13   IV|      villan,~ És ajka mosolyg, a miként azelőtt.~ Kard s lant keziben. -
14   IV|        és háta púp.~ A lelke is, miként majom-~ Koponyája, olyan
15   IV|             Jött is nagy erővel, miként a zivatar,~ Mikor haragjában
16    V|    Vártam, hogy majd úgy lesz, a miként volt hajdan.~ Nagy esést,
17    V|   bolondot?~ ~Az olyan eszmékre, miként~ „Azok” voltak, most nincs
18 VIII|    kivántam, az Isten is látja:~ Miként menyegzőjét a szerelmes
19 VIII|        bármi nyelven szóljon, -~ Miként lángol: megmutatta Zólyom.~ ~